Blog, Lelkiség

Vidd hírül!

menj el testvéreimhez, és vidd nekik hírül… (Jn 20,17b)

Mária Magdolna eleget tett az Úr kérésének. Elvitte a hírt a tanítványokhoz.
Jézus hozzánk is szól ebben a mondatban (menj el testvéreimhez, és vidd nekik hírül). Minket is arra kér, hogy vigyük hírül, amit megtapasztaltunk Vele, amit kaptunk Tőle. Szinte minden nap találhatunk az életünkben olyan eseményeket, amik nem véletlenek. Olyanokat, amiket szinte csak azzal magyarázhatunk, hogy Isten van jelen az életünkben és támogat minket.

…vigyük ezeket hírül! Meséljük el, hogy mi történt és hogyan! Tegyük hozzá, hogy azt gondoljuk, Isten segített minket!

Ezzel tanúságot tettünk és segítettünk a másiknak, hogy ő is figyelje az életét. Lehet, hogy nem fog kitörő katarzist kiváltani azonnal nála. De lehetőséget adtunk a Szentléleknek, hogy belépjen az életébe itt és most. És ha nem most, lehet, hogy csak néhány hét, hónap, vagy esetleg év múlva jut eszébe, hogy mit mondtunk neki egy hasonló esemény kapcsán…

Mi csak eszközök vagyunk. Ne akarjuk learatni a termést! Tegyünk tanúságot, és higgyük el, hogy Isten dolgozik a háttérben! Imádkozzunk nap, mint nap, hogy kapjunk olyan helyzeteket, ahol beszélhetünk a hitünkről! (menj el testvéreimhez, és vidd nekik hírül) Vegyük a bátorságot, és higgyük el, hogy a “nevünk föl van írva“(Lk 10,20 alapján)

Ha szeretnél minél többet megtudni, hogyan tedd jól mindezt, és milyen eszközeid vannak, OIKOS kurzusunk segítséget ad.

Isten áldja szolgálataitokat!

Blog, Lelkiség

Kilenc ok az imádságra

Ne az okokat keressük elsősorban az imádságra, hanem kezdjünk el imádkozni! Az imádság segít változni.

Hogy miért van okunk az imádságra? Először is azért, mert Isten kapcsolatban akar lenni velünk. Hogy miből tudhatjuk ezt? Abból, hogy imádkozni akarunk. Az imádság vágya azt jelzi, hogy Isten olyan lénynek alkotott minket, akiben megvan a vágy a vele való találkozásra. Az imádság vágya Istentől ered, mert Isten úgy von közel magához, hogy késztetést ébreszt bennünk a hozzá való közelségre. Ha imádkozni akarunk, az annak a jele, hogy Isten hív minket.

Másodsorban azért imádkozunk, mert kapcsolatban akarunk lenni Istennel. Ez magától értetődőnek tűnhet, de fontos tudatosítanunk, hogy azért imádkozunk, mert mélyebb egységbe akarunk kerülni Istennel.

Harmadszor: nélkülözhetetlen, hogy imádkozzunk. Bizonyos értelemben lehetetlen, hogy ne imádkozzunk, mert az imádság valamilyen formája szerves része az emberi létezésnek.

Negyedszer azért imádkozunk, mert nehézségeink vannak. És hogy is ne kérnénk segítséget a Teremtőnktől?

Ötödsorban azért, mert az imádság segít. Ha nem imádkozunk, lelkileg „kijövünk a formából”, eltunyulunk, nem leszünk hálásak, könnyen ingerlékennyé és szétszórttá válunk, elfelejtjük, hogy Istentől függünk, s ezért a félelem is könnyebben úrrá lesz rajtunk. Ha nem imádkozunk, észrevesszük, hogy elveszítjük belső egyensúlyunkat.

Az imádság hatodik oka, hogy ilyenkor le tudjuk tenni lelki terheinket, ha szomorúak vagy dühösek vagyunk. Ha elmondjuk a gondjainkat Istennek, már nem is érezzük magunkat annyira magányosnak. Legalább Isten tudja, hogyan érezzük magunkat.

Hetedsorban azért imádkozunk, mert így magasztalni tudjuk Istent. A hívő ember talán eltöpreng azon, hogyan tudja legjobban kimutatni a háláját. Loyolai Szent Ignác szerint a szeretetnek ugyan inkább cselekedetekben, mintsem szavakban kell megnyilvánulnia, de azért nem árt, ha szavakkal is köszönetet mondunk Istennek.

Az imádság azonban nem magányos cselekvés, ezért az imádság nyolcadik oka, hogy szolidárisak és közösségben tudjunk lenni másokkal. Ha imádkozunk, kapcsolatban vagyunk azokkal, akik szintén imádkoznak: mindenkivel szerte a világon. És azokkal is, akik a múltban felemelték szívüket és értelmüket Istenhez.

Végül azért imádkozunk, mert át akarunk alakulni, meg akarunk változni. „Segíts, Istenem, hogy jobb ember legyek” – így hangozhatna az átalakulás imája.

Ez a rövid felsorolás természetesen nem teljes. Ahány ember, annyi oka lehet az imádságra. Sokféle okunk lehet tehát rá, de a legfontosabb, hogy maga Isten hív minket az imára.

Forrás: Magyar Kurir

vállald fel hitedet
Blog, Lelkiség

4+1 ok, hogy miért vállald fel hitedet a munkahelyeden

Sokaknak gondot okoz, hogy munkatársaik, vagy akár barátaik előtt felvállalják a hitüket, tanúságot tegyenek róla. Érthető abból a szempontból, hogy nem könnyű elkezdeni erről beszélni, de ahogy a saját példámon is láthatjátok, nagyon megéri. Vállald fel hitedet!

Mert csak az első lépés nehéz

Kétségtelen, hogy nagyon nehéz elkezdeni beszélni a hitedről a környezetedben, főleg a munkahelyeden. Azonban ezt sem kell túlbonyolítani, bátran álljál bele: ha megkérdezik hétfőn hogy vagy, válaszolj őszintén:  Remekül, mert tegnap voltam templomban! És máris elkezdődik az eszmecsere arról, hogyan kerültél oda és ez miért fontos Neked!  Úgy nem fogod tudni hitelesen képviselni a hitedet, ha bibliai idézeteket mormolva közlekedsz a folyosón, avagy Hillsong slágereket énekelsz hamisan az íróasztalodnál! A kulcs abban rejlik, hogy mivel a hited hozzátartozik az életedhez, ezért teljesen természetes, hogy ha szóba kerül, beszélsz róla!

Az első lépést követően sokkal könnyebb lesz a dolgod, hiszen gyakran szóba fog kerülni a hited és az önbizalmad is meg fog jönni: tapasztalni fogod, hogy az embereket érdekli, hogy miben hiszel és hogy miért!

Mert jobban megbecsülnek

Amikor először szóba került a hit a munkahelyemen, akkor átfutott az agyamon, hogy idáig kedveltek engem a többiek, innentől kiközösítenek – ha már témánál vagyunk. De teljesen fordítva sült el a dolog: néha már-már én érzem magam kellemetlenül, annyira lelkesek tudnak lenni a hitéleti kérdésekkel kapcsolatban. Folyamatosan kérdeznek, néha zavarba ejtően nehéz dolgokat, őszintén érdeklődnek. Csodabogár lettem, akit azok is becsülnek, akik nem is hisznek Istenben. Még.  Nagyon ritkán találkozom olyannal, hogy valaki kigúnyolna, vagy ne tisztelne azok miatt az értékek miatt, amit vallok.

Érdekes, mert ezáltal nekem is fejlesztenem kell magamat, gyakran otthon olvasok utána azoknak a kérdéseknek, amelyek felmerülnek a kollégáimban. Nyilván ha olyan teológiai tudást igényel, akkor már irányítom is tovább őket egy paphoz, például Hodász András atyához!

Mert akkor is evangelizálsz, amikor nem is gondolnád

Ennél a pontnál az első történet ami eszembe jut, a vágó kollégámmal lévő közös mise története.  Egy másik munkatársam a riói olimpiáról hazahozott egy kis szobrocskát, amely a Megváltó Krisztust ábrázolja. Némi iróniával hozzám fordult a következőt mondva: “Tessék, neked adom, úgyis te vagy közöttünk a vallásos!” Mosolyogva válaszoltam neki: “Téged ugyanúgy megváltott, mint engem, tartsd meg!”.  Azóta is ott van a számítógépe tetején Krisztus szobra!

Azzal, hogy felvállalod a hitedet a munkahelyeden akarva-akaratlanul olyan helyzetekbe kerülsz, amikor irányt tudsz mutatni másoknak. Fantasztikus megtapasztalni, hogy Isten hogyan munkálkodik benned, hogyan segít neked abban, hogy szavaidban és tetteidben kiálljál mellette. Akkor is, amikor épp neked is nagyon nehéz, amikor épp lent vagy hitéleti szempontból. Döbbenetes, de az elmúlt időszakban rengeteget erősödött a hitem azáltal, hogy a munkahelyemen néha előkerül a téma!

Mert a többieket is motiválod, hogy vállalják fel a hitüket!

Olyan kollégákkal lett közös témánk a hit, akikről nem is gondoltam, hogy keresztények! Nemcsak kollégát látják most már bennem, hanem testvért is, aki megerősíti őket abban, hogy kereszténynek lenni egyáltalán nem ciki: és ők is megerősítenek engem minden nap! Kölcsönös segítség, amelynek köszönhetően egyre több kollégám vállalja fel ugyanúgy a hitét mint tettem én azt korábban. Nem feltűnően vagy képmutatóan, hanem a lehető legtermészetesebben. Remek érzés megtapasztalni, hogy az amiben te hiszel, az másoknak is fontos, hogy nemcsak a közösségedben vagy vasárnap tapasztalod meg, hogy nem vagy egyedül, hanem minden nap!

+1 Mert Jézus is ezt kérte Tőlünk

“Mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt, aki a mennyekben van.”

Vállald fel hitedet!

Martí Zoltán
Forrás: 777blog

Blog, Lelkiség

A nagy kérdés

Kérdés, amire válaszunk az élet kulcsa…

A mai sajtó címlapján elképzelem a következő gondolatomat. Így fogalmazná meg egy újságíró a cikk címét:
Katolikus diakónus hirdeti, hogy Jézus nem vált meg senkit.
…és én ebben meg is erősíteném. Nem vált meg minket Jézus. Az az örömhírem, hogy Jézus már megváltott. Nekünk csak el kell fogadnunk a megváltást! Éljünk vele! Valljuk meg Jézust Megváltónknak!

A nagy kérdés

Krisztust még a szenvedése kezdetén is az előtte álló, éppen Őt elítélő ember személyes sorsa érdekli: „Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?” (Jn 18,34)  Jézus tudja, hogy ezen a kérdésen áll vagy bukik minden. A válaszban benne rejlik a megváltás titka. Jézus Krisztus Úr és Király. Ezen a kinyilatkoztatott valóságon nem változtat semmit, hogy én ezt elfogadom-e vagy sem. De nekem az életem függ tőle. Jézus nemcsak Pilátusnak, hanem nekem is szögezi a kérdését.

Valóban hiszem-e, hogy Jézus Krisztus az életem királya?

Blog, Lelkiség

Levél a halott magzatomhoz

Vannak olyan írások, amelyekhez képtelenség előszót írni. Meuwissen Lídia Lelle szeretett kollégánk és barátunk megrendítő sorokkal búcsúzik meg nem született gyermekétől. A 777 csapatának minden tagja osztozik fájdalmában, imáinkban és gondolatainkban Lídiával és családjával vagyunk.

Itt ülök a kórházban. Körülöttem várandós nők, akik arra várnak, hogy újra láthassák gyermeküket az ultrahangon. És itt vagyok én, aki már nem láthatja gyermekét, és csak arra vár, hogy “kiszedjék ami még bent maradt”.

Drága Gyermekem, annyira sajnálom, hogy így történt. Annyira vártam, hogy az életem része legyél, és annyira csodálatos volt amikor megálmodtam, hogy a szívem alatt vagy, amit aztán egy teszt is megerősített. Attól a naptól fogva úgy éreztem, hogy minden álmom valóra vált. Beszéltem hozzád, énekeltem neked, és már elkezdtem tervezgetni, hogy hogyan alakítjuk ki a te kis kuckódat a lakásban. Apukád is sokat beszélt hozzád és mindenkinek, még a sarki pékség eladóinak is elújságolta, hogy már Te is az életünk része vagy. Pár hét múlva már láthattam is, ahogy dobog a szíved.

Aztán pár hét múlva már nem dobogott… Semmihez sem tudom hasonlítani a fájdalmat amit akkor apukáddal éreztünk. Nem tudtuk hogy kezeljük, hogy a legnagyobb kincsünk, Te, már nem vagy velünk.

Az emberek sokféleképpen reagáltak. Voltak, akik azt mondták, hogy ez természetes. És bár tudom, hogy sok nő éli át szintén a vetélés fájdalmát, de én mégsem éreztem semmi természeteset abban, hogy az első gyermeket ilyen hamar elvesztem. Azt is mondták, hogy ne aggódjak, majd lesz gyerekem. De őket sem értem, hiszen már van gyermekem: Te. Természetesen remélem, hogy lesznek testvéreid, de az első gyermekem, Te már csak a mennyből figyelsz minket, és Te tettél engem anyukává.

Tudod, most egy olyan országban élünk apukáddal, – Lengyelországban – ahol nagyon sok szó esik az olyan gyermekek életének kioltásától, mint amilyen te voltál: a még méhben élő gyerekekről. Sokan a házak ablakain vagy maszkokon, plakátokon hirdetik egy piros villámmal, hogy ők úgy gondolják, joga van bárkinek is dönteni a méhen belüli életek sorsáról.A kórházba jövet is sok helyen láttam ezt a jelet, és nem tudtam megállni, hogy ne sírjam el magam. Elképesztő fájdalmat okoz a tudat, hogy míg én bármit megadnék, hogy a szíved a szívem alatt dobogjon, addig mindenhol az jön velem szembe, hogy mások inkább kioltanák az ő szívük alatti szív dobogását. Nem is tudják, mennyi fájdalmat okoznak.. fájdalmat annak az ártatlan életnek, akinek kikaparják a dobogó szívét, és fájdalmat nekem, és a hozzám hasonló anyáknak, akiknek a szívük törik össze amiért gyermekük szíve megszűnt dobogni.

Fáj, hogy meghaltál. Fáj, hogy amíg hivatásszerűen az magzati életért harcolok, a saját magzatomat nem tudtam megmenteni. Fáj, hogy sosem láthattam az arcodat és sosem foghattalak a kezembe. Fáj, hogy nem tudom, neked fájt e a halálod, és fáj, hogy abban a pillanatban én nem tudtam mi történik veled, hiszen minden jel nélkül történt.

Fáj, hogy így alakult, de remélem most egy boldog helyen vagy, és remélem egyszer majd átölelhetlek, és a füledbe súghatom: nagyon szeretlek.

Meuwissen Lídia Lelle
Forrás: 777 blog

Blog, Lelkiség

Hogyan vezet minket Isten?

Isten mellettünk áll, segíteni próbál minket. Sokan teszik fel a kérdést; hogyan vehetem észre Isten vezetését? Ahhoz, hogy felfedezzük, meg kell ismernünk Belőle minél többet. Kutatnunk kell az Ige és az Egyház tanításának mélységeit. Keressünk lehetőséget a napjainkban, hogy az imádság mellett lelki fejlődésünknek is időt tudjunk adni. A lelki fejlődés egyik oldala, hogy az Igét és lelki olvasmányokat forgatunk. Ha ezek segítségét igénybe vesszük, számtalanszor meg tudjuk különböztetni, hogy mi az, amit mi szeretnénk, és mi az, amire Isten vezet bennünket.

Sokféle útja van annak, hogy felfedezzük Isten akaratát. Legtöbb esetben nem szükséges azonnal döntenünk. Ha van időnk egy döntés előtt, használjuk ki! Keressük, hogy mi az Isten akarata!

Hol találhatom meg az Ő vezetését?
Sokszor belénk ülteti azt a vágyainkon keresztül. Szólhat hozzánk az imádságban, ha nem csak imákat mondunk, hanem hagyunk Neki időt, hogy megszólítson bennünket. Ha forgatjuk a Szentírást, megannyiszor kaphatunk választ az aktuális élethelyzetünkre. Mindehhez nem elég olvasni, jó, ha át is gondoljuk az olvasottakat. Vezethet a körülményeken keresztül is. Mellettünk áll, ha tanácsot kérünk lelkivezetőnktől, vagy egy bölcsebb testvérünktől. Iránymutatást adhat álmokon keresztül is, ahogy erre számos példát találunk a Szentírásban. Ha elakadunk, kérhetjük a közösségünk segítségét a megkülönböztetésben.

A teljesség igénye nélkül láthatjuk a sok példát arra, hogy miként talál utat Isten arra, hogy vezessen bennünket. Keressük, és vegyük észre ezeket a remek kapaszkodókat, ha Isten útmutatásit keressük. Ő szelíden terel bennünket, de nem erőszakos. Ha nem adunk neki helyet, egyedül kell döntenünk.

Blog, Lelkiség

Az imádságról…

Ha az imádság megszabadíthatja a megszállott embert a démonoktól, mennyivel inkább van szükség az imádság jelenlétére, amikor a világra, nemzetünkre, az Egyházra és az egyházközségeink óriási szükségeire gondolunk?

„Egyszer arról mondott nekik példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni.” (Lukács 18,1) Az emberek néha megkérdeznek: „Miért kéne imádkoznom? Az Úr úgyis tudja, mi fog történni – mit számítanak akkor az én imádságaim?”

Erre a kérdésre van egy alapvető fontosságú válasz: „Mert Jézus mondta nekünk, hogy imádkozzunk.” Ő soha nem kér olyat tőlünk, amit Ő maga meg nem tett.

Mind a négy evangélista bemutat olyan pillanatokat, amikor Jézus imádkozott: Máté kilenc ilyen esetről ad számot, Márk nyolcról, Lukács tizenháromról, János pedig ötről. Erre a 35 hivatkozásra 23 különböző alkalom szolgált Jézus hároméves szolgálatában, amikor a Szentlélek Jézus imaéletére mutat.

Legyen az imádság életformánk! Ne a teendőink között keressük az alkalmat az imádságra, hanem a számunkra elegendő imaidőhöz szabjuk az egyéb feladataink ellátását!

Blog, Lelkiség

Csak külsőség, vagy belül is új évet, új életet kezdünk?

Számos szokás van az újévhez kötődően, fogadalmak, elhatározások születnek, új terveket, motivációkat helyezünk a középpontba. Keresztényként is fontosak ezek a kérdések, de vajon gondolunk-e ilyenkor a hitünk mélyítésére, építésére is?

Az elmúlt év sok “váratlant” hozott. Nyilván voltak terveink, fogadalmaink, elhatározásaink, de egy váratlan történelmi helyzet a legtöbbet elmosta, vagy új köntösbe öltöztette. Az elhatározások sok földi dolog függvényei, a tervek is könnyen dugába dőlhetnek.
Elhatározzuk, ha eljön az új év, hogy lefogyunk, hogy letesszük a cigarettát, az italt, esetleg új építkezésbe kezdünk, megerősítjük a vállalkozásunkat, kertet rendezünk, utazni szeretnénk. Eszünkbe jut ilyenkor, hogy kezdhetünk olyan dologba is, amit a földi viszontagságok nem tudnak meghiúsítani?

Megtehetjük minden új év elején, hogy megújítjuk a hitünket, lelkileg is újratervezünk. Elhatározásokat hozhatunk, hogy többet foglalkozunk a Szentírással, lelki olvasmányokkal, többször látogatjuk a templomot, aktívabban részt veszünk a közösségi tevékenységekben (a pandémia idején ezt lehet online formában is). Lehetőségünk van mélyebb és rendszeresebb imaélet kialakítására – akár arra, hogy a tevékenységeink között, vagy közben imádkozunk, dicsőítő dalokat hallgatunk, vagy éneklünk. Amíg a számítógép elindul, a szoftver átkozása helyett mondhatunk egy fohászt. A munkánkat kezdhetjük és zárhatjuk imával. Megváltoztathatjuk a nézőpontunkat, és nem a napi programjainkhoz igazítjuk az imaéletünket, hanem a számunkra megfelelő imaidő mellé illesztjük be a többi teendőt.

Isten vár ránk. Ne várakoztassuk, ne várjunk új évre ismét, mert nem tudjuk mit hoz a holnap.
“Ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal”!
(1Jn 3,18)

Blog, Lelkiség

A váci hitoktatók meglepetése: interaktív adventi kalendárium

Interaktív online adventi kalendáriumot készítettek a Váci Egyházmegye hitoktatói, melynek tartalma minden héten más-más téma köré rendeződik.

A korlátozó intézkedések miatt valószínűleg az év hátralévő részében is többet leszünk „összezárva” családtagjainkkal. Erre az időszakra szól az „Adventi meglepetés”, amely egy terített asztal, ahonnan a család apraja és nagyja, gyerekek, fiatalok és régebb óta fiatalok válogathatnak kedvükre.

A meglepetések között ajánlanak együtt játszható – nem csak a képernyőhöz kapcsolódó – játékokat, napi jó cselekedethez ötleteket, írásokat, meséket, filmeket, verseket és zenéket. Kézműves ötleteket és karácsonyi finomságok készítését is bemutatják. Interaktív meséken keresztül a szülők ráláthatnak egy kicsit a korszerű hitoktatásban itt-ott már megjelenő módszertanra is.

Fontos célkitűzés volt, hogy ne csak a hívők szótárában található kegyes fogalmakkal jelenítsék meg a karácsony valódi üzenetét. Helyet kapnak közéleti témák és súlyos kérdések is, amelyek mély gondolatok mentén vezetik az itt időzőket egy másképpen megélt adventi időszakban.

Minden hétnek van egy központi témája, amely rávilágít a teremtett dolgok sajátosságaira és a vele összevethető keresztény erények egyikére.

A rendhagyó adventi kalendárium összeállítói, a Váci Egyházmegye lelkipásztorai és katekétái húszfős csoportja szeretettel nyújtja át a szabadon megosztható meghívást az „Adventi meglepetés” oldalra.

Forrás: Magyar Kurir

Blog, Lelkiség

Néhány tipp az adventre

  1. Nem a karácsonyi forgatagra készülünk, a vásárlásokra és a sütésre, főzésre.
    Jézus születésére készülünk. Az advent az Úrra való éber várakozás ideje. Megemlékezünk arról is, hogy reménykedve várjuk Jézus Krisztus dicsőséges eljövetelét. Tudjuk, már eljött, és megváltott minket, mégis várjuk, az ősegyház kiáltásával: „Marana tha! Jöjj el, Uram!”, hogy véglegesen kiszabadítson minket minden földi kötöttségből.
    Ha igazán erre várunk, elkerüljük a forgatagot. Inkább elcsendesedve, belülre figyelünk, hogy bennünk is megszülethessen a Megváltó.
  2. Válasszunk lelki olvasmányokat a regények helyett! Olyat, ami segít fejlődni az imádságban, a hitéletben, hitünk ismeretében. Olvassuk a Szentírást is! Ha szoktuk olvasni, forgassuk többet, ha ez nem rendszeres, itt az ideje, hogy beállítsunk egy szisztémát! Ebben sok segítséget találunk az interneten, például itt.
  3. Csendesedjünk el!
    Ne csak a szó szoros értelmében (kevesebb zenét, rádiót, televíziót hallgatva), hanem a tevékenységekben is. Csak szükséges mennyiségben internetezzünk, „elhalkulva” a közösségi oldalakon is. Ha hazaérünk a munkából – lehetőség szerint – kapcsoljuk ki a telefonunkon is az internetet. Ne figyelmeztessen minden percben levelek és üzenetek érkezése miatt.
  4. A „fölösleges” tevékenységeinket szüneteltessük.
    Nem kell példát mondanom, hogy mennyi dologra figyelünk a mindennapokban, ami elkerülhető és nem is igazán fontos. Koncentráljunk a nélkülözhetetlen dolgokra, a többit tegyük félre kicsit! (olvassuk el a Lk 10,38-42-t!) Minden más elveszi a szükségesről a figyelmünket.
  5. Adjunk hálát!
    Itt az idő, hogy végig vizsgáljuk a mögöttünk álló évet. Keressük meg az örömöket, a jó dolgokat, amiért hálát adhatunk! A mai ember életében szinte elkerülhetetlen, hogy rengeteg rossz dologról tudomást szerezzen. Koncentráljunk a jó dolgokat, amiért hálásak lehetünk! Csak a hálás ember ismeri fel, milyen gazdag. Aki elégedetlen, követelőző, mindig azt látja, amije nincs. A hálás azt, amije van, és egy hálaadó imádság olyan „leltár”, amely elégedetté teszi az embert. A hálaadás a hitünket is megerősíti. A hálás szív soha sem igazán boldogtalan.

Tiéd a választás. Engedd, hogy a betlehemi csillag vezessen! Ha ezen a nyomon jársz, a karácsonyod sokkal boldogabb lesz. Az életed pedig kivirul és vonzóvá válik mások számára. Ha vonzó, kérdezni fognak, és tanúságot tehetsz hitedről. Ettől válik gyümölcsözővé életed.