Ezen a hétvégén a témák az akolitusképzésen igen szerteágazó kérdésköröket hoznak. Szóba kerül az akolitus, mint esetleges ünnepeken a liturgiák vezetője, az Ószövetség, a homiletika és néhány liturgikus kérdés is.
Újabb alkalomra vonulnak Balatonboglárra az akolitusjelöltek. Képzésük felén túljutva már a Lektoravatást követő találkozáson vesznek részt.
Érintett témák az akolitusképzésen
Ezen a hétvégén először arról beszélgetünk, hogy egyik legnehezebb feladat az atyák számára, hogy húsvétkor, karácsonykor és egyéb nagyobb ünnepen megoldják, hogy mindenki lehetőséget kapjon a méltó ünneplésre. Első témaként „ünnepek pap jelenléte nélkül” arról beszélgetünk, hogy ezeken a liturgiákon, ha ránk van szükség, hogyan készülhetünk fel, mit tehetünk, ha a plébános megbíz bennünket ezzel a szolgálattal. Mindemellett kiemelve azt a tényt, hogy feladatuk elsősorban nem erre irányul.
Kocsi György atya nagy tapasztalattal vezeti be a résztvevőket az Ószövetségi ismeretek rejtelmeibe, mert szükséges, hogy az akolitus jól ismerje a Szentírást.
További témák az akolitusképzés hétvégéjén a homiletika, és a liturgia. A homiletika csak betekintést enged abba, hogy ha igeliturgia keretében prédikációra, tanúságtételre, vagy buzdításra kerül sor, hogyan készülhetnek, és hogyan beszéljenek. Beszédstílusok, segédanyagok és eszközök is szóba kerülnek. A liturgia kérdéskörében szó lesz a liturgia elemeiről, az egyházi év eltérő liturgikus megjelenéséről és eszközeiről.
A képzés folytatása
Az akolitusképzés folytatásaként ismét próba-igeliturgiák keretében lesz lehetőségük ezekre az eseményekre készülni. További témák az akolitusképzésen az Újszövetségi ismeretek, a kommunikáció, a közösségformálás, alapvető hittan, szentségtan, alázat, lelkivezetés és az evangelizáció.
Fontos szerepet kap, hogy az akolitus segítse a hivatások ébredését. Mindezt közösségek alapításával, vezetésével, imádságaival és a fiatalokhoz való hozzáállásával tudja elsősorban megtenni. Mindemellett az igeliturgiában célszerű az egyetemes könyörgések kiegészítéseként, minden esetben hivatásokért imádkozni.
Kérjük, hogy imádkozzatok papi hivatásokért, a diakónusokért, az akolitusokért, valamint azért, hogy ez a képzés Isten akaratának megfelelően folytatódjon!
Szeretettel várunk minden kedves atyát, érdeklődőt és családtagot az akolitusavatásra, mely 2025. június 14-én 15:30-kor lesz a Székesegyházban.
Második alkalomhoz érkezett sorozatunk. Ezen a hétvégén az akolitusképzés az Ige mentén halad tovább. Ennek alapjaként imádkozunk a Szentírás segítségével, szóba kerül a motiváció, – miért is végezzük ezt a szolgálatot – valamint Ó és Újszövetségi alapismereteket sajátítunk el.
A kurzus alkalmain megvendégeljük egymást, ezzel is megalapozva, erősítve a közösséget. Fontos, hogy megtapasztaljuk a közösség szépségét, értelmét és szükségességét, hogy ezt továbbadhassuk másoknak, meghonosíthassuk a plébániáinkon.
Az imaiskola tovább mélyíti ezt a valóságot, hogy lelkileg is felkészülve tudjuk befogadni a biblikus tanítást. Szombaton közös igeliturgiával kezdünk, így megismerve személyesen is a különbséget, ha eddig nem volt rá módunk.
Ezen az alkalmon olyan testvér is segít nekünk, aki korábbi képzésünkön vett részt. A motiváció témában tart előadást, elmondva, hogy ő miből kapta a motivációt, hogy akolitus legyen, és azóta mi mozgatja belül ezt a hivatását.
Az akolitusképzés az Ige mentén továbbhaladva, Ószövetségi és Újszövetségi alapismeretekben gazdagít bennünket. A kurzus akkor lehet sikeres, ha Isten megszólít bennünket, kapcsolatba kerülünk vele és az ő Igéjével. Így ismerhetjük meg mindinkább őt, így lehetünk közelebb hozzá.
Az akolitusképzés mozgatórugója, hogy sokan imádkoznak értünk. Kérünk, ha teheted, mondj egy fohászt az idei csapatért, és azért, hogy helyt tudjanak állni az egyre nehezebb kihívások idején. Imádkozz, hogy kitartsanak akkor is, ha mindezt a munkájuk, a családjuk és a többi feladatuk mellett kell végezniük.
Elindult a 2024/2025-ös akolitusképzés. Ez a tanév a Joppé Evangelizációs Központ szervezésében az hatodik sorozat elindítását hozta el. Az elmúlt években már mintegy nyolcvanan tanultak az akolitusképzésen.
Idén újabb 10 jelentkezővel vágunk neki a tanévnek.
Képzésük egy tanévet ölel fel, mely első részében tartalmaz biblikus alapképzést, imaiskolát, és lelki felkészítést, melyet a Lektor avatás követ. A jelentkezők közül, az első féléves ismeret alapján a püspök választja ki azokat, akik a képzés második részébe lépve az akolitus avatásra készülnek. Képzésük második részében elmélyítik a biblikus képzést, betekintenek a szentségtanba, liturgikus és alapvető lelkivezetői ismeretekre tesznek szert.
A képzés a következőképpen épül fel: 8 alkalom péntek délután kezdődik és szombat délutánig tart Balatonbogláron, hogy a lelki fejlődésnek és a közösségépítésnek is teret adjunk, valamint a két avatási szertartás.
Lektoravatásukra 2025. január 18-án kerül sor 15:30-kor a Kaposvári Székesegyházban. Az újabb akolitusképzés végére a pontot az akolitusavatás teszi, mely 2025. június 14-én lesz, szintén 15:30-kor a Kaposvári Székesegyházban. A szertartásokra szeretettel várjuk a kedves híveket.
A 2024/2025-ös akolitusképzés egyértelműen jelzi, hogy szükség van az Egyházban világiak segítségére, akik kicsit közelebb állnak a titokhoz. Akik segíteni tudnak ott, ahol a legnagyobb szükség van. Fogadjuk a szolgálatukat szeretettel és azzal az örömmel, hogy vannak még, akik Isten szőlőjében szeretnének elkötelezetten dolgozni! Ha valaki hívást érez erre a feladatra, bátran keressen minket elérhetőségeinken!
Kérjük, hogy imádságaitokkal járuljatok hozzá a képzés megvalósulásához, valamint ahhoz, hogy ne legyenek akadályok sem a kurzus, sem az akolitus-jelöltek életében! Szinte minden évben volt olyan, aki lemorzsolódott, illetve olyan akadály, ami a képzés során újragondolást, újraszervezést igényelt. Az ima el tudja gördíteni az akadályokat, elő tudja készíteni a szíveket, hogy be tudják fogadni az elhangzottakat. A szolgálatra Isten hívta meg őket, így Istentől várhatjuk hozzá az erőt és a szükséges karizmákat.
A párizsi olimpiai játékok szervezői július 28-án, vasárnap bocsánatot kértek a katolikusoktól és más keresztényektől, akiket feldühített az a tabló az olimpiai játékok két nappal korábbi megnyitóján, amelyen Leonardo Da Vinci híres, Az utolsó vacsora című festményét parodizálták.
A jelenetben, amely Jézus Krisztus és apostolainak bibliai jelenetét elevenítette fel a keresztre feszítés előtti utolsó vacsoráján, drag queenek, egy transznemű modell és egy meztelen énekesnő, valamint a bor görög istene, Dionüszosz is szerepelt, ezzel megdöbbentve a Katolikus Egyházat – írja a Reuters.
„Egyértelmű, hogy soha nem volt szándékunk tiszteletlenséget tanúsítani egyetlen vallási csoporttal szemben sem. (A megnyitó ünnepség) a közösségi toleranciát próbálta ünnepelni – mondta Anne Descamps, a Párizs 2024 szóvivője egy sajtótájékoztatón. – Úgy gondoljuk, hogy ez az ambíció megvalósult. Ha bárkit is megsértettünk, nagyon sajnáljuk.”
Ahogy korábban megírták, a Francia Püspöki Konferencia a megnyitóünnepség másnapján, július 27-én az ünnepség szépségben és örömben gazdag jeleneteit méltatva „mélységesen elítélte” az esemény azon részeit, amelyeket „a kereszténység kicsúfolásának és kigúnyolásának jeleneteiként írtak le.
Ezek közül kiemelkedett szerintük Leonardo da Vinci Az utolsó vacsora című festményének ábrázolása, amelyet egy tucatnyi, női ruhába öltözött férfi (transzvesztita, drag queen) mutatott be. „A jelenet kapcsán számos, más vallási felekezet vezetője fejezte ki szolidaritását a Francia Katolikus Egyházzal” – olvasható a sajtóközleményben.
Varga László megyéspüspök az alábbi személyi változásokat rendelte el egyházmegyénkben.
Pohnert Dávid újmisést 2024. június 22. hatállyal a kaposvári Nagyboldogasszony Székesegyházba küldte káplánnak.
Dr. Boross László újmisést 2024. június 22. hatállyal a kaposvári Nagyboldogasszony Plébániára küldte káplánnak.
Pisztora Ferenc hivatástisztázó évét saját kérésére egy évvel meghosszabbította. Tartózkodási helyéül a somogydöröcskei Szent János Apostolról és Remete Szent Pálról Nevezett Közösséget jelölte ki.
Molnár Attila somogyapáti plébánost 2024. július 1. hatállyal eddigi feladatai megtartásával megbízta a Nagydobszai és Kétújfalui Plébániák oldallagos ellátásával.
Koszoru Pétert 2024. július 1. hatállyal kinevezte a Nagydobszai és Kétújfalu Plébániákra plébános helyettesnek.
Fejes János siófoki káplánt 2024. augusztus 10. hatállyal felmentette kápláni beosztása alól és kinevezte a Kaposfüredi, Mernyei és Gamási Plébániákra plébániavezető lelkésznek.
Vida Zoltán plébániai kormányzót 2024. augusztus 10. hatállyal kinevezte a Kaposfüredi, Mernyei és Gamás Plébániákra plébániavezető lelkésznek.
Porpáczy Attilát 2024. augusztus 10. hatállyal felmentette a nagykanizsai Jézus Szíve Plébánián betöltött kisegítő lelkészi feladatai alól és a siófoki Sarlós Boldogasszony Plébániára küldte plébános helyettesnek.
Arányi Zoltán lengyeltóti plébánost eddig feladatait érintetlenül hagyva 2024. augusztus 10. hatállyal megbízta a Somogyvári és Osztopáni Plébániák oldallagos ellátásával.
Balsai Tamás somogyvári plébánost 2024. augusztus 10. hatállyal felmentette plébánosi feladatai alól és kinevezte az Osztopáni és Somogyvári Plébániákra plébános helyettesnek.
Sándor László nagyatádi plébánost eddigi feladatai meghagyása mellett 2024. augusztus 10. hatállyal megbízta a Vízvári és a Babócsai Plébániák oldallagos ellátásával.
Bencik Tamás plébánost felmentette a Vízvári és Babócsai Plébániákon betöltött plébánosi beosztása alól és a Nagyatádi Plébániára küldte plébános helyettesnek.
Fekete Csaba diakónust 2024. július 1. hatállyal felmentette a Bárdudvarnoki Plébánián végzett szolgálata alól és Központi szolgálatra rendelte.
Lehoczki Gábor diakónust 2024. július 1. hatállyal felmentette az Andocsi és Karádi Plébániákon végzett szolgálata alól és a Tabi Plébániára küldte diakónusi szolgálatra.
Dr. Matykó Árpád diakónust 2024. augusztus 10. hatállyal felmentette a Mernyei és Gamási Plébániákon végzett szolgálata alól és Központi szolgálatra rendelte.
Brunczvik Mátyást 2024. augusztus 10. hatállyal a siófoki Sarlós Boldogasszony Plébániára küldte diakónusi szolgálatra.
2024. szeptemberétől a Joppé Evangelizációs Központ szervezésében újabb akolitusképzés indul a Kaposvári Egyházmegyében.
Az akolitus feladatai
Az akolitus képzés megelőzi a szolgálatra való avatást, és segíti az akolitusokat a későbbi szolgálatukban.
Az akolitusok feladatai a II. Vatikáni Zsinat határozata alapján összevonásra kerültek a szubdiakónusok feladataival, melyek alapvetően a következők: – közösség építés – igeliturgia vezetés – áldoztatás – temetés Konkrét feladatait a közösség igénye és a plébános útmutatásai alapján végzi. Ruházata (egyszerű fehér) tükrözze a szolgálat egyszerűségét, helyi szokás szerint a liturgikus időszaknak megfelelő színű cingulus is viselhető.
A képzésről
Az akolitus képzés egy évet ölel fel, mely első részében tartalmaz biblikus alapképzést, imaiskolát, és lelki felkészítést, melyet a lektoravatás követ. A jelentkezők közül, az első féléves ismeret alapján a püspök választja ki azokat, akik a képzés második részébe lépve az akolitus avatásra készülnek. Képzésük második részében elmélyítik a biblikus képzést, alapvető hittant és szentségtani bevezetést, liturgikus és alapvető lelkivezetői ismeretekre tesznek szert.
Újabb akolitusképzés indul, mely a következőképpen épül fel:
8 alkalom péntek délután kezdődik és szombat délutánig tart Balatonbogláron, hogy a lelki fejlődésnek és a közösségépítésnek is teret adjunk, valamint 2 alkalom az avatások szertartása.
Jelentkezési feltételek
– Bevezető szentségek igazolása – Plébánosi és/vagy lelkivezetői ajánlás – Betöltött 25. életév – Rendezett és rendszeres szentségi élet – Befogadó plébános, vagy plébánia – Püspök atyának címzett kérelem – Felvételi beszélgetés
Napjainkban a nehezített foganás (meddőség) egyre több párt érint, egyes adatok szerint minden 5. párnál küzdelmes a gyermekáldás útja. Sok házaspár nehezen éli meg, hogy míg kortársaiknál már akár több gyermek is született, addig őket gyakran kérdezgetik a környezetükben élők, miért nem vállalnak gyermeket, mikor érkezik a trónörökös. Nehéz elmenni egy idő után keresztelőkre, a gyermekre vágyó pár lassan kiszorul addigi közösségéből, mások lesznek a problémáik. Az újabb és újabb „gólyahírek” is egyre keserédesebbek lesznek. Gyakran az irigység, a vádaskodás (kinek a hibája, vagy épp megteszünk-e mindent?) vagy akár a gyász is megjelenik az életükben.
Éppen ezért szeretnénk segítséget nyújtani azoknak a gyermekre vágyó házaspároknak, akik szeretnék Istenre bízni helyzetüket: Mit, miért és hogyan tehetnek a gyermekáldásért az Egyház tanításának fényében? Azoknak, akik keresik, hogyan tudnak megerősödni, jól szeretni ebben az érzelmileg nagyon megterhelő élethelyzetben.
A lelkigyakorlatot római katolikus pap, diakónus, orvos, pszichológus, cikluskövetés oktató és tanúságtevő házaspár kíséri.
Olyan gyermekre vágyó párok jelentkezését várjuk, akiknek már legalább egy év eltelte után sem született gyermeke, és akik először vennének részt a lelkigyakorlaton. A részvétel kritériuma, hogy szentségi házasságban (vagy egyházilag rendezhető kapcsolatban) éljenek a párok.
A lektoravatás után az akolitusképzés a közösség jegyében halad tovább, hogy ezen az alkalmon tanulhassunk, imádkozhassunk, beszélgethessünk.
A tizenegy lelkes akolitus-jelölt ezen a hétvégén befejezi biblikus képzését az Újszövetség témájával. Ha szolgálatba állunk, fontos a közösségformálás, közösségvezetés, így az akolitusképzés a közösség témáját tartja fókuszban. Nem utolsó sorban pedig a kommunikációról is beszélgetünk. Természetesen nem maradhat el a Biblia segítségével való imádság; az Imaiskola.
Minden plébánián más és más szolgálatot kapnak az akolitusok, igyekszünk minél szélesebb körben képezni a jelölteket. Komoly szempont a képzés során, hogy bizony előfordul olyan eset, amikor a plébános hirtelen betegszik meg, és azonnal kell a „mélybe ugrani”. Ilyenkor nem lehetünk felkészületlenek, biztos lábakon állva kell megmutatnunk, hogy Isten szolgálatában komoly szerepe van az akolitusoknak. Nyáron is rendszeresen helyettesítjük a fiatalokat táboroztató, vagy a megérdemelt pihenését töltő atyákat. A kihívásokra készen, Isten útmutatásait követve, a plébánosunk megbízásait teljesítjük: legyen szó akár liturgiáról, akár közösségekről, akár fizikai munkában való segítségről.
A korábbi esztendők tapasztalatai arra mutatnak rá, hogy az elméleti képzés során megtanultakat még akolitusavatás előtt érdemes újra átbeszélni, a kérdéseknek is teret adva. Sok visszajelzés érkezett a felavatott akolitusoktól, hogy nem csak a képzés, de az éves továbbképzések is fontos szerepet játszanak a szolgálat terén. Minden évben szeptember elején találkozunk ismét, hogy egy-egy téma kibontása mellett lehetőségünk legyen a „jógyakorlatok” megosztására, kérdések és visszajelzések megválaszolására.
Az akolitusképzés a közösség jegyében halad tovább az avatásra készülve. Kérjük imáitokat értük és a képzőkért, hogy Isten akarata megvalósulhasson bennük, általuk.
Ferenc pápa üzenete a tömegtájékoztatás 58. világnapjára. Intelligencia és a szív bölcsessége: a teljesen emberi kommunikációért
Kedves Testvéreim! Az úgynevezett „mesterséges intelligencia” rendszereinek fejlődése, melyről a béke világnapjára írt legutóbbi üzenetemben is szóltam, gyökeresen megváltoztatja a tájékoztatást és a kommunikációt is, rajtuk keresztül pedig a társadalmi együttélés alapjait. Ez a változás nemcsak a szakembereket érinti, hanem mindannyiunkat. Az, ahogyan egyre gyorsabban terjednek a csodálatos találmányok, amelyek működése és a bennük rejlő lehetőségek legtöbbünk számára megfejthetetlenek, a lelkesedés és a zavarodottság között ingadozó csodálkozást vált ki, és elkerülhetetlenül szembesít alapvető kérdésekkel: mi is az ember, mi a különlegessége, és milyen jövője lesz a homo sapiensnek nevezett fajunknak a mesterséges intelligenciák korában? Hogyan maradhatunk teljes egészében emberek és a folyamatban lévő kulturális változásokat hogyan fordíthatjuk a jó irányába?
A szívből kiindulva
Mindenekelőtt érdemes megtisztítani a terepet a katasztrófát kiáltó olvasatoktól és azok bénító hatásaitól. Romano Guardini már egy évszázaddal ezelőtt arra szólított fel a technológiáról és az emberiségről elmélkedve, hogy ne legyünk mereven elutasítók az „újjal” szemben, és ne próbáljunk „megőrizni egy eltűnésre ítélt szép világot”. Ugyanakkor prófétai módon figyelmeztetett: „A változásban van a helyünk. Ennek a folyamatnak részeseivé kell válnunk, mindenkinek a maga helyén […], őszintén ragaszkodva hozzá, de megvesztegethetetlen szívvel érzékenynek maradva mindarra, ami benne romboló és embertelen.” És így zárta: „ezek, igaz, technikai, tudományos, politikai természetű problémák; de csakis az emberből kiindulva lehet megoldani őket. Mélyebb lelkiséggel, új szabadsággal és új belső világgal rendelkező új embertípusnak kell kialakulnia.”
Korunkban, melyet az fenyeget, hogy technológiában gazdag, emberségben viszont szegény lesz, eszmefuttatásunknak az emberi szívből kell kiindulnia. Csak akkor tudjuk értelmezni korunk újításait és csak akkor tudjuk újra felfedezni a valóban emberi kommunikációhoz vezető utat, ha spirituális nézőpontot sajátítunk el és visszanyerjük a szív bölcsességét. A szív, melyet bibliai értelemben a szabadság és az élet legfontosabb döntéseinek középpontjaként értelmezünk, a teljesség és az egység szimbóluma, de érzelmeket, vágyakat, álmokat is magába foglal, mindenekelőtt pedig az Istennel való találkozás helye az emberben. A szív bölcsessége tehát az az erény, amely lehetővé teszi számunkra az egész és a részek, a döntések és következményeik, az erősségek és a gyengeségek, a múlt és a jövő, az én és a mi összekapcsolását.
A szívnek ezt a bölcsességét megtalálhatják azok, akik keresik, felismerhetik, akik szeretik; megelőzi azokat, akik vágynak utána és megkeresi azokat, akik méltók rá (vö. Bölcs 6,12–16). Azokkal van, akik megfogadják a tanácsot (vö. Péld 13,10), akik tanulékony szívűek, akik halló szívűek (vö. 1Kir 3,9). Ez a bölcsesség a Szentlélek ajándéka, vele válik lehetővé, hogy Isten szemével lássuk a dolgokat, megértsük az összefüggéseket, a helyzeteket, az eseményeket, és felfedezzük értelmüket. E bölcsesség nélkül az élet ízetlenné válik, mert éppen a bölcsesség (sapientia) – amely latinul az íz (sapor) szóval hozható kapcsolatba – adja az élet ízét.
Lehetőségek és veszélyek
Ezt a bölcsességet nem várhatjuk el a gépektől. Bár a tudományos szakirodalomban használt mesterséges intelligencia kifejezés mára már felváltotta a helyesebb kifejezést, a gépi tanulást (machine learning), magának az „intelligencia” szónak a használata félrevezető. Kétségtelen, hogy a gépek mérhetetlenül nagyobb kapacitással rendelkeznek az adatok tárolására és összekapcsolására, mint az ember, de azok értelmezésére az ember és csakis az ember képes. Nem arról van tehát szó, hogy a gépektől emberi viselkedést várunk el. Sokkal inkább arról, hogy az embert fel kell ébreszteni az álomból, amelybe a mindenhatóság téveszméje ringatja, amikor teljesen autonóm és önreferenciális lénynek hiszi magát, aki megszabadult minden társadalmi köteléktől és megfeledkezett teremtményi mivoltáról.
Valójában az ember minden korban megtapasztalta, hogy nem elég önmagának, ezért minden eszközzel próbálta legyőzni kiszolgáltatottságát. Kezdve a legkorábbi, őskori tárgyaktól, melyeket a kéz meghosszabbításaként használtak, a beszéd kiszélesítésére alkalmas médián keresztül napjainkra eljutottunk a legfejlettebb gépekig, melyek a gondolkodás segédeszközeként működnek. Mindegyiket megfertőzheti azonban az az ősi kísértés, hogy Isten nélkül Istenhez hasonlóvá váljunk (vö. Ter 3), vagyis hogy saját erőből akarjuk meghódítani azt, amit valójában Isten ajándékaként elfogadnunk kellene és másokkal való kapcsolatunkban megélnünk.
A szív irányultságától függően válik minden az ember kezében lehetőséggé vagy veszéllyé. Még a test is, mely a kommunikáció és a közösség helyének teremtetett, az agresszió eszközévé válhat. Hasonlóképpen lehet az emberiség bármely technikai fejlesztése a szeretetteljes szolgálat vagy az ellenséges uralkodás eszköze is. A mesterséges intelligencia rendszerei hozzájárulhatnak ahhoz, hogy megszabaduljunk a tudatlanságtól, és megkönnyíthetik a különböző népek és generációk közötti információcserét. Hozzáférhetővé és érthetővé tehetik például a régmúlt időkben leírt hatalmas tudásanyagot, vagy lehetővé válhat segítségükkel az emberek számára az általuk nem ismert nyelveken való kommunikáció. Ugyanakkor eszközeivé válhatnak a „kognitív környezetszennyezésnek” is, a valóság eltorzításának, részben vagy teljesen hamis narratívák mentén, melyeket sokan mégis úgy hisznek el – és osztanak meg –, mintha igazak lennének. Elég, ha a dezinformáció problémájára gondolunk, mellyel évek óta találkozunk az álhírek (fake news) formájában, és amely manapság a deep fake-et használja fel, azaz olyan képek létrehozását és terjesztését, amelyek tökéletesen hihetőek, de hamisak (ilyennek én is voltam már célpontja), vagy olyan hangüzenetekét, amelyek egy személy hangját felhasználva olyan kijelentéseket adnak a szájába, amelyeket ő soha nem mondott. Az eme programok alapjául szolgáló szimuláció hasznos lehet bizonyos speciális területeken, de visszássá válik, amikor eltorzítja a másokkal és a valósággal való kapcsolatot.
Már saját bőrünkön tapasztaltuk a mesterséges intelligencia első hullámának, a közösségi médiának az ambivalens jellegét, a benne rejlő lehetőségek mellett a kockázatait és kóros vonásait is. A generatív mesterséges intelligencia második szintje vitathatatlan minőségi ugrást jelent. Ezért fontos, hogy képesek legyünk megérteni, kézben tartani és szabályozni azokat az eszközöket, amelyek rossz kezekben negatív folyamatokat indítanak el. Mint semmi, ami az ember elméjéből születik és keze közül kerül ki, az algoritmusok sem semlegesek. Ezért megelőző jelleggel kell fellépni, olyan etikai szabályozási modelleket javasolva, amelyekkel megfékezhetők a mesterséges intelligencia rendszereinek káros és diszkriminatív vagy társadalmilag igazságtalan hatásai, és megakadályozható azoknak a pluralizmus csökkentésére, a közvélemény polarizálására vagy egy kizárólagos gondolkodásmód kialakítására irányuló felhasználása. Ezért megismétlem felhívásomat, és sürgetem „a nemzetközi közösség együttműködését egy olyan kötelező erejű nemzetközi egyezmény megkötése érdekében, amely szabályozza a mesterséges intelligencia fejlesztését és használatát annak változatos formáiban”. De a szabályozás önmagában, mint az élet más területein, nem elegendő.
Növekedés az emberségben
Arra kaptunk meghívást, hogy együtt növekedjünk, emberségben és mint emberiség. Az a kihívás áll előttünk, hogy minőségi ugrást tegyünk, hogy meg tudjunk felelni egy összetett, soknemzetiségű, pluralista, sokvallású és multikulturális társadalomnak. Rajtunk múlik, hogy elgondolkodunk-e az új kommunikációs és tudáseszközök elméleti fejlődéséről és gyakorlati alkalmazásáról. Az adódó nagyszerű lehetőségek mellett fennáll annak veszélye, hogy mindenből absztrakt számítás lesz, mely az embereket adatokká, a gondolkodást sémává, a tapasztalatot esetté, a jót haszonná silányítja, végül pedig tagadja minden egyes embernek és személyes történetének egyediségét, statisztikai adatok sorozatává oldva fel a valóság konkrétságát.
A digitális forradalom szabadabbá tehet bennünket, de akkor biztosan nem, ha – a ma ismert kifejezéssel – visszhangkamrákba (echo chamber) zár be. Ilyenkor azt kockáztatjuk, hogy ahelyett, hogy növelnénk a tájékoztatás pluralizmusát, beleveszünk egy névtelen mocsárba, a piac vagy a hatalom érdekeinek engedelmeskedve. Elfogadhatatlan, hogy a mesterséges intelligencia használata név nélküli gondolkodáshoz, nem hitelesített adatok összegyűjtéséhez, kollektív szerkesztői felelőtlenséghez vezessen. Valójában bármennyire is hasznos lehet a gépek számára, ha a valóságot nagy adatokban jelenítjük meg, a dolgok igazsága jelentős veszteséget szenved, ami akadályozza a személyek közötti kommunikációt, és azzal fenyeget, hogy maga az emberségünk sérül. A tájékoztatás nem választható el az egzisztenciális kapcsolattól: a testet, a valóságban való létezést feltételezi; nemcsak az adatok, hanem a tapasztalatok között is kapcsolatot kíván létesíteni; arcot, tekintetet, együttérzést és megosztást követel.
Gondolok itt a háborúkról szóló tudósításokra és a „párhuzamos háborúra”, amelyet dezinformációs kampányok révén folytatnak. És arra is, hogy hány riporter sérül vagy hal meg a harcmezőn azért, hogy láthassuk, amit ők láttak a helyszínen. Mert csak akkor érthetjük meg a háború abszurditását, ha közvetlenül értesülünk a gyermekek, nők és férfiak szenvedéséről.
A mesterséges intelligencia alkalmazása akkor tud majd pozitívan hozzájárulni a kommunikációhoz, ha nem szünteti meg az újságírás szerepét ezen a területen, hanem éppen ellenkezőleg, kiegészíti azt; ha növeli a kommunikáció szakmaiságát és annak minden résztvevőjét felelősséggel ruházza fel; ha minden embernek visszaadja a kritikára képes alany szerepét a kommunikáció folyamatában.
Kérdések a ma és a holnap számára
Felmerül tehát néhány kérdés: hogyan lehet világszerte megvédeni a kommunikáció és a tájékoztatás területén dolgozók, valamint a felhasználók szakmaiságát és méltóságát? Hogyan garantálható a platformok közötti átjárhatóság? Hogyan biztosítható, hogy a digitális platformokat fejlesztő vállalatok ugyanúgy felelősséget vállaljanak az általuk terjesztett és számukra profitot termelő tartalmakért, mint a hagyományos médiaszolgáltatók? Hogyan lehet átláthatóbbá tenni az indexelést és az indexelés eltávolítását végző algoritmusok és keresőmotorok mögött álló kritériumrendszert, amelyek alapján embereket és véleményeket, történeteket és kultúrákat felértékelnek vagy eltörölnek? Hogyan biztosítható az információs folyamatok átláthatósága? Hogyan lehet elérni, hogy látszódjon az írások szerzősége, nyomon követhetőek legyenek a források, megakadályozva az anonimitásba rejtőzést? Hogyan tudjuk egyértelművé tenni, hogy egy kép vagy videó ábrázol vagy szimulál egy eseményt? Hogyan lehet megakadályozni, hogy a források egy kizárólagos, algoritmikusan generált gondolkodásmódra redukálódjanak? Hogyan lehet ehelyett olyan környezetet kialakítani, amely megőrzi a pluralizmust és megjeleníti a valóság összetettségét? Hogyan tehetjük fenntarthatóvá ezt a nagy erejű, drága és rendkívül energiaigényes eszközt? Hogyan tehetjük elérhetővé a fejlődő országok számára is?
Az ezekre és más kérdésekre adott válaszokból derül majd ki, hogy a mesterséges intelligencia terjedése információs dominancián alapuló új érdekcsoportok kialakulásához vezet-e, ami a kizsákmányolás és az egyenlőtlenség új formáit hozza létre; vagy éppen ellenkezőleg, nagyobb egyenlőséghez, elősegítve a helyes tájékoztatást és a mai korszakváltás mélyebb tudatosítását, támogatva az emberek és népek különböző igényeinek meghallását egy artikulált és pluralista információs rendszerben. Egyfelől egy új rabszolgaság rémképe sejlik fel, másfelől nagyobb szabadság elnyerése jelenik meg a láthatáron; egyfelől annak a lehetősége, hogy kevesek határozzák meg mindenki gondolkodását, másfelől azé, hogy mindenki részt vehet a gondolkodás kialakításában.
A válasz egyelőre nyitott, rajtunk múlik. Az emberen múlik a döntés, hogy algoritmusok zsákmányává válik vagy a szívét szabadsággal táplálja, ami nélkül nem tudunk bölcsességben növekedni. Ez a bölcsesség az idő okos hasznosításával és a sebezhetőség elfogadásával érlelődik. A nemzedékek közötti szövetségben, a múlt emlékét őrzők és a jövőképpel rendelkezők közötti szövetségben növekszik. Csak közösen növelhetjük képességünket arra, hogy tudjunk megkülönböztetni, hogy éberek legyünk, hogy a dolgokat a beteljesülésük felől lássuk. Hogy ne veszítsük el emberségünket, keressük a mindent megelőző Bölcsességet (vö. Sir 1,4), aki a tiszta szíveket átjárva készíti fel Isten barátait és a prófétákat (vö. Bölcs 7,27): ez a Bölcsesség segítsen bennünket, hogy a mesterséges intelligencia rendszereit is a teljesen emberi kommunikációhoz igazítsuk.
Kelt Rómában, a Lateráni Szent Jánosnál, 2024. január 24-én.
Az ÉLET estje néven lelki adoptálók találkoztak Siófokon, hogy halljanak az életvédelemről, együtt imádkozzanak és közösen elköteleződjenek.
A Lelki adoptálás révén lehetőség van 9 hónapon át mindennap imádkozni egy – egyedül Isten előtt ismert – halállal fenyegetett magzat életéért.
A program elején rövid bemutatkozás és témafelvezetés után egy közös imádsággal indult az esemény, majd a magzati élet védelméről beszélt az életvédő referens házaspár. Kiemelték, hogy hamarosan lesz egy életvédő konferencia Ukrajna területén, ahol azért gyűlnek össze, mert a háború ellenére is az anyaméh a legveszélyesebb hely egy élet számára.
Ezt követően Dr. Matykó Árpád és felesége, Mária tanúságtételét hallgathattuk meg, akik arról beszéltek, hogy hogyan találta meg őket a tűz az élet védelme kapcsán a kaposvári életvédő napon. Megosztották, hogy a lelki adoptálás elkezdésével egy közösség is formálódott körülöttük, ahol a havi találkozókon a magzatokért való közös imádságon túl sok korábbi lelki seb is gyógyulhatott.
A szentmise előtt Udvardy Márton kiemelte az idősek szerepének fontosságát: azt, hogy ők sem fölöslegesek a társadalomban. Sokan tesznek ugyanis tanúságot arról, hogy a nagyszüleik révén lett kapcsolatuk Istennel, erre tudják visszavezetni az első találkozást az imádsággal és a templommal. A régebb óta fiataloknak kiemelt feladatuk van a megélt pozitív és negatív tapasztalatok továbbadásában és az imádságban is – emelte ki az életvédő referens. Ezután Udvardyné Tóth Lilla hozzátette, hogy nagyon fontos, hogy tanítsuk az ifjúságot, hogy van más út, mint amit a társadalom és a napi divatok diktálnak. Az objektív tudás és a segítő lehetőségek ismerete valóban életet menthet. Ehhez ma már számos szórólap, könyv és szervezet is elérhető, ezekből egy kis ízelítőt is láthattak a jelenlevők.
A szentmise keretében több, mint húsz testvér kapcsolódott be a lelki adoptálók közé, hogy kiálljanak az élet védelme mellett.
A program agapéval végződött, ahol lehetőség nyílt a találkozásra és a kötetlen beszélgetésre is.
