Kategória: Hírek

Ferenc pápa orvosai kérésére lemondta az ENSZ éghajlatváltozási konferenciájára történő kiutazását. A Szentszéki Sajtóközpont igazgatója, Matteo Bruni november 28-án este nyilatkozatot adott ki, melyben tájékoztatta a sajtót, hogy Ferenc pápa nem utazik el december 1. és 3. között az Egyesült Arab Emírségekbe.

Matteo Bruni nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy bár a Szentatya általános egészségi állapota javult az influenzával és a légúti gyulladással kapcsolatban, orvosai arra kérték, hogy ne vállalja a következő napokra tervezett utazását, hogy személyesen részt vegyen az ENSZ éghajlatváltozási konferenciáján (COP28).

A nyilatkozatban az igazgató rámutatott, hogy Ferenc pápa nehéz szívvel fogadta el az orvosok kérését, ezért az utazás elmarad.

Mivel Ferenc pápa és az Apostoli Szentszék továbbra is szeretne aktívan részt venni a következő napokban zajló megbeszéléseken, a lehető leghamarabb meghatározzák azokat a módozatokat, amelyekkel erre sor kerülhet – zárul a nyilatkozat.

Továbbra is arra kérjük Olvasóinkat, imádkozzunk a Szentatya teljes gyógyulásáért!

Forrás: Magyar Kurir

„Élni TELJESEN Jó!” címmel tartottak országos életvédelmi napot Székesfehérváron. A Kaposvári Egyházmegyéből is többen érkeztek erre az eseményre, alábbiakban az egyházmegye életvédő referenseinek beszámolóját olvashatják.

A felnőtteknek szervezett program alapvetően három fő blokkra tagolódott, mindegyiket egy-egy tanúságtétel nyitott. Ezután hangzott el az Egyház tanítása az adott területre vonatkozólag, majd kerekasztal beszélgetésben folytatódott a téma kibontása. Az eseményt megtisztelte jelenlétével Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök, Marton Zsolt, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családreferens püspöke is és Kocsis Fülöp érsek-metropolita is.

Élni TELJESEN Jó, akkor is, ha nem úgy jön az Élet, ahogy én elképzeltem

Roska Péter atya beszédében az életet egy kötéltánchoz hasonlította, mely föl van függesztve a fogantatás és a természetes halál között. Hangsúlyozta, hogy ha kezünkbe vesszük a kötél egyik vagy másik végét, akkor már nem a kötéltáncot járjuk. Az ember életének kezdete független attól, hogy mások mit gondolnak róla: „Nem az orvost kell megkérdezni, hogy mikor kezdődik az emberi élet, mert nem ő a kompetens, hanem Isten.” Emberi létét az sem kérdőjelezheti meg, hogy egy vágyva vágyott ajándékként, vagy terhes, mindent tönkretevő szörnyetegként tekintünk a megfogant magzatra. Ezt Olaj Anett is kiemelte tanúságtételében.

Az abortusz mindig a halál útja: egy traumára egy másik traumát „pakol rá”, nagy hazugság, hogy bármire megoldást jelentene – ahogy az a kerekasztal beszélgetésben is elhangzott. Az egyik résztvevő így fogalmazott: később bebizonyosodott, hogy a depresszióm igazi gyökere az volt, hogy elvesztettem a babámat. Isten ezt megbocsátja, de kell még foglalkoznom vele.

Élni TELJESEN Jó úgy, ha továbbadjuk az Életet

Ez a blokk egy gyönyörű tanúságtétellel indult Isten tervének elfogadásáról. Korom Kata és József hat örökbefogadott gyermekével éli mindennapjait. Hallhattuk, hogy bár minden elhagyott gyermek „eredetsebet” hordoz, minden élet megér egy esélyt. Ha valaki megnyitja szívét és otthonát a gyermekek előtt, Isten folyamatos áldását és támogatását tapasztalhatja.

Kocsis Fülöp, a Hajdúdorogi Főegyházmegye érseke és a sajátjogú görögkatolikus egyház metropolitája arról beszélt, hogyan lehet papként továbbadni az Életet. Kiemelte, hogy akár a szeretetotthonokban, akár a (sérült) gyermekekkel való foglalkozásban a titok, hogy közelebb vagyunk az „energiaforráshoz”: „Ha Istennel tartom a kapcsolatot, akkor nincs kiégés.”

Az érsekatya beszéde utáni beszélgetésből pedig kiderült, hogyan tudja formálni az ember szívét, és növelni hitét, ha nem sorscsapásként, hanem Isten ajándékaként tekint minden megfogant életre. György-Deák Anna Down szindrómával született kislányuk kapcsán beszélt küzdelmeiről és a lelki gyógyulásokról.

Élni TELJESEN Jó úgy, ha van kivel megosztani

Csókay András idegsebész személyes érintettsége révén megfogalmazta, hogy nem szabad irigyelni a gyermekeinket Jézustól. 10 éves fiúk halála után neki is küzdelmes volt visszatalálni az örömhöz, de megértette, hogy „a lebiggyesztett szájú keresztények nem fognak tudni evangelizálni”. Több fordulópontot emelt ki történetéből: „Aki elveszíti a szentségeket, a gyónást, a templomot, az elveszíti az „immunrendszerét”.” Le kell győzni az egót, majd a kísértéseket, amik arra ösztökélnek, hogy magunk is meg tudjuk oldani életünket. Ezután pedig elkerülhetetlen a megbocsátás és az ellenségszeretet gyakorlása.

Marton Zsolt családreferens püspökatya beszédében a közösség szerepét hangsúlyozta. Ahogy XVI. Benedek pápa is mondta: két dolog most is él az emberekben: az Isten utáni vágy és egy hiteles közösség utáni vágy. Az Egyház erőforrása lehet többek között a gyengék, a sebzettek befogadása, ápolása, és a szeretet megélése velük és köztük. A kerekasztal beszélgetésben ennek kapcsán elhangzott az is: „Ahogy a gyermekeink bánnak az idősekkel, úgy fognak majd velünk is bánni.” Fontos megértenünk tehát, hogy az emberi életet az utolsó szívdobbanásig tisztelet illeti meg, hisz minden ÉLET ajándék.

Szentmisével koronázták a napot

A felnőttek programjával párhuzamosan a gyerekeket és fiatalokat is tartalmas programmal várták a szervezők, majd a nap fénypontjaként egy közös szentmisén ünnepelhettünk a Szent István-bazilikában.

A Fazenda da Esperança története 1983-ban kezdődött Brazíliában, a Sao Paolo városától 160 kilométerre fekvő Guarantinguetá településen. A ferences Hans Stapel atya, valamint a Fokolare mozgalomhoz tartozó Nelson Giovanelli Rosendo dos Santos életté kívánta váltani Szent Pál szavait: „A gyöngék közt gyönge lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket.” (1 Kor 9,22).

A „Reménység Táborai”, a ferences lelkiségből és a Fokolare Mozgalom spiritualitásából merítő rehabilitációs központok az elegendő motivációval rendelkező betegeket segítik életük újrakezdésében. A függésben élők egy évet tölthetnek ingyenesen, egy közösségben, ahol személyes kísérést kapnak. A Biblia tanítására is támaszkodva ismételten elsajátítják a közösségi élet kívánalmait, valamint a felelősségvállalást. Miután befejeződik a terminus, mindenki lehetőséget kap a felépülés útján járókat támogató „Éld a reményt!” valamely helyi csoportjába járni. Manapság négy kontinensen több tucatnyi Fazenda da Esperança működik. Nagyon fontos, részben utcai evangelizációs munkát végeznek. Egy brazil püspök szerint ezek a közösségek „az új evangelizáció szentélyei”.

A Fazenda da Esperança kaposvári egyházmegyei házának vezetője Fejér Domonkos, aki az alábbi videóban mesél hivatásáról és a közösségről:

Szeretettel jelennek meg templomainkban tanúságot tenni, süteményeket és egyéb általuk készített termékeket adva adományok fejében.

Ma már vannak házak az AIDS-esek számára, utcagyerekeknek, öregeknek, betegeknek is. Mára a pápa is elismerte a közösséget, melynek karizmája három elemből áll: spiritualitás, közösségi élet, munka. Ez a három összefügg, tehát olyan nincs, hogy valaki jó a spiritualitás terén, de ezt nem lehet látni a munkavégzésében vagy a közösségi életben. Amikor valaki jó kapcsolatban van Istennel, azt a tettei mutatják meg. A spirituális tehát nemcsak abból áll, hogy egyedül imádkozol, hanem az is idetartozik, amikor konkrétan szeretsz valakit…

Forrás: Kaposvári Egyházmegye
Videó: Szerafin Zoltán

Az életének 85., papságának 60. évében a közelmúltban elhunyt Rózsa Huba biblikus professzor, apostoli protonotárius lelki üdvéért október 16-án 11 órakor mutattak be szentmisét a budapesti Egyetemi templomban Erdő Péter bíboros, prímás főcelebrálásával, majd az elhunytat a templom kriptájában helyezték örök nyugalomra. A temetési szertartást Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök vezette.

A szentmiséről

Rózsa Huba biblikus professzor temetési szentmiséjén koncelebrált Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke; Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök; Pápai Lajos nyugalmazott győri megyéspüspök; Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök; Marton Zsolt váci megyéspüspök; Martos Levente Balázs esztergom-budapesti segédpüspök, a Központi Papnevelő Intézet rektora; Kuminetz Géza, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) rektora; Puskás Attila, a PPKE Hittudományi Karának (HTK) dékánja, a PPKE HTK professzorai és paptesvérek.

A köztiszteletben álló tudós tanár lelki üdvéért bemutatott szentmisén a szentbeszédet Erdő Péter bíboros, prímás mondta. A temetési szertartás keretében a Szent István Társulat (SZIT) nevében Sarbak Gábor, a SZIT elnöke búcsúztatta és méltatta az elhunytat, akit a társulat saját halottjának tekint.

A szentmisén Szent Pál Timóteusnak írt második leveléből (2Tim 2,8–13) olvasták fel többek között a következő részt: „Ha vele (Krisztussal) együtt haltunk meg, vele együtt fogunk élni is. Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is… Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja.”

Máté evangéliumából az a rész hangzott el (Mt 11,25–30), amelyben Jézus ezt mondja: „Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy az okosak és a bölcsek elől elrejtetted ezeket, és a kicsinyeknek kinyilatkoztattad”, majd így szól: „Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát. Az én igám édes, és az én terhem könnyű.”

Homília Rózsa Huba gyászmiséjén

Erdő Péter bíboros szentbeszédét az olvasmány magyarázatával kezdte: „Ha vele halunk meg, vele élni is fogunk, ha kitartunk mellette, vele uralkodunk.” A Timóteusnak írt második levélben ezek a sorok költői bátorítást jelentenek. Biztatást adnak a híveknek a nehéz körülmények között, olyan ellenséges légkörben, amely a vértanúsághoz vezethet. Kicsendül ezekből a sorokból a megkeresztelt ember megbonthatatlan egysége Krisztussal, aki meghalt és feltámadt.

A Timóteusnak írt második levélnek ez a részlete a keresztény kitartás himnusza, mely Krisztus örök hűségén alapul. Ő ugyanis mindig hűséges marad, mert magát meg nem tagadhatja (2Tim 2,13) – fejtette ki a szónok. – Van tehát valami, amit Isten nem tehet meg? Igen, mert ez a lehetetlenség nem a mindenhatóság korlátozása.

Ahogy Szent Ágoston írja: Az egyetlen dolog, amit a Mindenható nem tehet meg, az, amit nem akar. Mert lehetetlen, hogy az igazságosság akarja a méltánytalanságot, a bölcsesség az ostobaságot, az igazság a hazugságot (Vö. Sermones 214,4). Ugyanígy lehetetlen az is, hogy Isten, aki maga a szeretet, hűtlenül cserben hagyja az embert. Csak az ember élhet vissza annyira a szabadsággal, hogy Isten szeretetét elutasítja.

Erdő Péter az elhunytról

Erdő Péter az elhunytról szólva elmondta: „Rózsa Huba paptestvérünk, apostoli protonotárius, egyetemi tanár életét Isten hűséges szeretete kísérte. Elevenen őrizzük határozott egyéniségének emlékét. Rá valóban igaz, hogy »az igazságra tanított sokakat«.

A Szentírás avatott ismerőjeként sokakat bevezetett Isten leírt igéjébe. Egyesítette a tudományos kutatások részletes ismeretét a hívő megközelítés elkötelezettségével.

Kápláni évei után Esztergomban oktatott, majd Rómában tanult. Munkássága legnagyobb részében pedig a budapesti Hittudományi Akadémián, majd a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán tanított tanszékvezető professzorként. Többször viselte a dékáni tisztséget is. A levelező tagozat igazgatójaként is működött. Elismert szónok volt. Papi egyéniségével, világos tanításával, számos értékes publikációjával nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Hittudományi Kar hallgatói és a katolikus értelmiségiek szélesebb körei hűségesek maradjanak hitükhöz, és szeretettel, lelki haszonnal forgassák a Szentírást. Bár vizsgák előtt a hallgatók gyakran tartottak tőle, mi jó humorú, barátságos kollégát tisztelhettünk benne” – tette hozzá a bíboros.

A Szent István Társulatnak 1992-től, a Magyar Hebraisztikai Társulatnak 2002-től volt alelnöke. Tudományos munkásságát Scheiber Sándor-díjjal, Stephanus-díjjal és Széchenyi-díjjal ismerték el – mondta el Erdő Péter.

Rózsa Huba különleges szakmai érdeme volt, hogy a Szent István Társulat Szentírás-bizottságának elnökeként a teljes Biblia magyar kiadásának javított szövegét új bevezetőkkel és magyarázatokkal sajtó alá rendezte – hangsúlyozta a bíboros. – A Hittudományi Kar könyvtárának igazgatójaként pedig sokat tett azért, hogy a hányatott sorsú kari könyvtár nemzetközileg is jelentős tudományos gyűjteménnyé és kutatási bázissá válhatott. Nyugdíjba vonulása után is segítette a kar munkáját, éveken keresztül tartott értékes előadásokat, példát mutatva a rendszeres munkára és helytállásra.

Egy történet Rózsa Huba életéből

Erdő Péter bíboros felelevenített egy történetet az elhunyt életéből, amely Rózsa Huba szolgálatkészségének, felelősségteljes magatartásának példája. Mielőtt 1998-ban Erdő Péter átvette a PPKE rektori hivatalát, le kellett mondania a PPKE Hittudományi Karának dékáni tisztjéről. Ekkor még folyamatban volt, s a végéhez közeledett a kar Veres Pálné utcai épületének kialakítása. Felmerült a kérdés, hogy az építkezés utolsó stádiumában, tavasz közepén ki veszi át a dékánságot. „Sokan visszarettentek a feladattól, végül Rózsa Huba volt az, aki átlátva a nehéz helyzetet baráti készséggel, valamint a kar iránti szeretetből elvállalta a feladatot. Ez az epizód is mutatja elkötelezettségét” – emelte ki beszédében a főpásztor, majd az elhunyt életének utolsó időszakáról is megemlékezett.

„Bár a betegség az utóbbi években próbára tette a türelmét, mégis hirtelen ért bennünket halálának híre. Őszinte szívvel elmondhatjuk róla, hogy Krisztussal közösségben halt meg, hogy vele együtt kitartóan viselte az élet terhét, hogy hűséges maradt papi és tanári hivatásához.

Amikor ma kérjük számára Isten megbocsátó irgalmát, azért imádkozunk, hogy teljesedjék be rajta Dániel próféta ígérete:

»Akik az igazságra tanítottak sokakat, ragyogni fognak örökkön örökké, akár a csillagok.« (Dán 12,3)

Adj, Uram, örök nyugodalmat neki, és az örök világosság fényeskedjék neki!” – zárta beszédét Erdő Péter.

A temetési szertartás

A szentmise után következett a temetési szertartás, amelynek keretében Sarbak Gábor, a SZIT elnöke búcsúzott az elhunyttól.

„Rózsa Huba professzor úr 1992-től volt a Szent István Társulat alelnöke, azaz egyházi elnöke. Elnökségi üléseinken, a megbeszéléseink során fel kellett ismernünk, hogy lelkiismeretében is komoly felelősséget vállal a magyar katolikus könyvkiadás e legrégebbi, gazdag hagyományú és megőrzésre méltó intézménye tevékenységéért.

Az elnökségi üléseken tudott vitatkozni, elutasítani, aztán – a feladat teljes súlyát átlátva, átérezve – tudta meghallgatni más véleményét is. Volt belátása, és nemegyszer a vidáman utánzott jellegzetes hanglejtése kíséretében tudott lemondóan legyinteni, ha reménytelennek látott valamit. Ne tagadjuk, volt ilyen helyzet is – mondta Sarbak Gábor.

Emellett tudós volt, akit szenvedélyesen érdekelt az Ószövetség világának egésze, nyelve és történelme, kultúrája és mentalitása, és ezen túlmenően, szabadidejében a magyar történelem, hogy mi történt akár Buda felszabadításakor, akár Bécsben (ahová mindig szívesen ment), mit csináltak a Habsburgok (milyen könyveket lehet a császárvárosban venni és megrendelni a következő utazásig), milyen pezsgés volt a 19. század végi Budapesten. Élvezte, hogy olvashatott. Ez hosszú éjszakákon átívelően megadatott neki.

Legyünk őszinték, nem volt könnyen elfogadható ember, mert a véleményét meg merte mondani, időnként elég sarkosan, de sohasem a lelkiismerete ellenére. Így volt pap, tudós és tanár, akitől sokan féltek, ám akit sokan szerettek is.

Hangsúlyoznom kell, hogy az utóbbi évek társulati rendezvényein előadásaiból és hozzászólásaiból közvetlenül is megtapasztalhattuk, hogy ténylegesen és mélyen hívő ember volt, akit az Úristen félelme vezetett. Initium sapientiae timor Domini.

Ilyenkor, volt rá példa, el-elcsuklott a hangja, talán beleborzongott a misztérium fenségébe; teljesen őszinte volt. Megrendítő. Ez segítse őt megállni egyenes derékkal a végső Bíró előtt! Magunknak sem kívánhatunk mást – tette hozzá a SZIT elnöke.

Személyes szavak

Drága Alelnök Úr – egymás között a társulat szinte minden munkatársa így hívott téged, és most mindegyikünk nevében szólok –, ismerd meg azt az igazságot, amire mindig vágytál, hiszen a te számodra már világos lett, hogy a tudomány, miként földi létünk, véges és elégtelen. Te már valami mást látsz, a teljességet. Nyugodj békében!” – zárta beszédét Sarbak Gábor.

A koporsó beszentelése után a temetés az Egyetemi templom kriptájában folytatódott, ahol Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök vezette a szertartást, amelybe a kihangosítás segítségével a templomból kapcsolódhattak be a hívek, akik a szertartás után róhatták le kegyeletüket az elhunyt végső nyughelyénél.

A temetési szentmise és a szertartás zenei szolgálatát a Központi Szeminárium scholája és Csupor Márton orgonista látta el.

Forrás: Magyar Kurir
Fotó: Merényi Zita

Második alkalomhoz érkezett sorozatunk. Ezen a hétvégén az akolitusképzés az Ige mentén halad tovább. Ennek alapjaként imádkozunk a Szentírás segítségével, szóba kerül a motiváció, – miért is végezzük ezt a szolgálatot – valamint Ó és Újszövetségi alapismereteket sajátítunk el.

A kurzus alkalmával együtt főzünk, ezzel is megalapozva, erősítve a közösséget. Fontos, hogy megtapasztaljuk a közösség szépségét, értelmét és szükségességét, hogy ezt továbbadhassuk másoknak, meghonosíthassuk a plébániáinkon.

Az imaiskola tovább mélyíti ezt a valóságot, hogy lelkileg is felkészülve tudjuk befogadni a biblikus tanítást. Szombaton közös igeliturgiával kezdünk, így megismerve személyesen is a különbséget, ha eddig nem volt rá módunk.

Ezen az alkalmon olyan testvér is segít nekünk, aki korábbi képzésünkön vett részt. A motiváció témában tart előadást, elmondva, hogy ő miből kapta a motivációt, hogy akolitus legyen, és azóta mi mozgatja belül ezt a hivatását.

Az akolitusképzés az Ige mentén továbbhaladva, Ószövetségi és Újszövetségi alapismeretekben gazdagít bennünket. A kurzus akkor lehet sikeres, ha Isten megszólít bennünket, kapcsolatba kerülünk vele és az ő Igéjével. Így ismerhetjük meg mindinkább őt, így lehetünk közelebb hozzá.

Az akolitusképzés mozgatórugója, hogy sokan imádkoznak értünk. Kérünk, ha teheted, mondj egy fohászt az idei csapatért, és azért, hogy helyt tudjanak állni az egyre nehezebb kihívások idején. Imádkozz, hogy kitartsanak akkor is, ha mindezt a munkájuk, a családjuk és a többi feladatuk mellett kell végezniük.

Elindult a 2023/2024-es akolitusképzés. Ez a tanév a Joppé Evangelizációs Központ szervezésében az ötödik sorozat elindítását hozta el. Az elmúlt években már mintegy hetvenen tanultak az akolitusképzésen.

Idén újabb 10 jelentkezővel vágunk neki a tanévnek.

Képzésük egy tanévet ölel fel, mely első részében tartalmaz biblikus alapképzést, imaiskolát, és lelki felkészítést, melyet a Lektor avatás követ.
A jelentkezők közül, az első féléves ismeret alapján a püspök választja ki azokat, akik a képzés második részébe lépve az akolitus avatásra készülnek.
Képzésük második részében elmélyítik a biblikus képzést, liturgikus és alapvető lelkivezetői ismeretekre tesznek szert.

A képzés a következőképpen épül fel:
7 alkalom péntek délután kezdődik és szombat délutánig tart Balatonbogláron, hogy a lelki fejlődésnek és a közösségépítésnek is teret adjunk, valamint a két avatási szertartás.

Lektoravatásukra 2024. március 16-án kerül sor 15:30-kor a Kaposvári Székesegyházban. Az újabb akolitusképzés végére a pontot az akolitusavatás teszi, mely 2024. június 15-én lesz, szintén 15:30-kor a Kaposvári Székesegyházban. A szertartásokra szeretettel várjuk a kedves híveket.

A 2023/2024-es akolitusképzés egyértelműen jelzi, hogy szükség van az Egyházban világiak segítségére, akik kicsit közelebb állnak a titokhoz. Akik segíteni tudnak ott, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. Fogadjuk a szolgálatukat szeretettel és azzal az örömmel, hogy vannak még, akik Isten szőlőjében szeretnének elkötelezetten dolgozni! Ha valaki hívást érez erre a feladatra, bátran keressen minket elérhetőségeinken!

Kérjük, hogy imádságaitokkal járuljatok hozzá a képzés megvalósulásához, valamint ahhoz, hogy ne legyenek akadályok sem a kurzus, sem az akolitus-jelöltek életében! Szinte minden évben volt olyan, aki lemorzsolódott, illetve olyan akadály, ami a képzés során újragondolást, újraszervezést igényelt. Az ima el tudja gördíteni az akadályokat, elő tudja készíteni a szíveket, hogy be tudják fogadni az elhangzottakat. A szolgálatra Isten hívta meg őket, így Istentől várhatjuk hozzá az erőt és a szükséges karizmákat.

„Meghívtál, hogy vízre lépjek” címmel tartott lelkigyakorlatot Varga László megyéspüspök a bárdudvarnoki Porta Pacis Lelkigyakorlatos Központban 2023. augusztus 17-e és 19-e között.

Az elmélkedések megtekinthetőek a Kaposvári Egyházmegyei Stúdió YouTube csatornán IDE KATTINTVA, illetve meghallgathatóak és letölthetőek a Kaposvári Egyházmegye honlapján, ITT.

A háromnapos alkalmon nagy hangsúlyt kapott a dicsőítő imádság, azonban elcsendesedésre is hívták a több mint száz résztvevőt: csendes szentségimádásra, szentgyónásra és lelkibeszélgetésre is volt lehetőség a három nap alatt.

Az összesen öt elmélkedést különböző csapatok szolgálatával végzett dicsőítések, csendes szentségimádás, közbenjáró imádság, és más lelki programok segítették.

Az eseményen készült fotók az eredeti cikkel együtt megtekinthetők a Kaposvári Egyházmegye honlapján.

A nagy érdeklődésre való tekintettel idén három lelkigyakorlatot hirdettek a szervezők („Meghívtál, hogy vízre lépjek” címmel). A tavaszi és nyári alkalmat a szeptember 29-e és október 1-je között szervezett lelkigyakorlat követi, melyre hamarosan indul a regisztráció a Kaposvári Egyházmegye honlapján. Minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk!

Forrás: Kaposvári Egyházmegye
Fotó: Kling Márk, Kovács András Bernát