Piergiorgio Perini, a milánói Sant’Eustorgio-bazilika nyugalmazott plébánosa november 19-én, 91 éves korában visszaadta lelkét Teremtőjének. Pigi atya sok pap, diakónus és világi Krisztus-követő szívében lángra lobbantotta az új evangelizáció pünkösdi tüzét. A Plébániai Evangelizáló Sejtek alapítójáról Ferentzi Csaba, a hálózat nemzeti referense írt megemlékezést, melyet szerkesztve közlünk.
Piergiorgio Perini 1939-ben Milánóban született. Tipikus északolasz papként teljes életenergiáját, minden szellemi és lelki képességét beleadta a hívek szolgálatába. 1977-ben lett a Milánó középkori városfalán kívül elhelyezkedő, az őskeresztény kor óta folyamatosan létező és működő Sant’Eustorgio-bazilika plébánosa.
Kilencévnyi teljes erőbedobással végzett szolgálat után – túl a negyvenötödik életévén – Pigi atya fájdalmasan konstatálta, hogy erőfeszítése még a plébániai élet szinten tartására sem elég. Felismerte, hogy nemcsak neki, hanem számos más plébános számára is nagy nehézség, hogy nincs eszközük a hatalmas „ellenszélben” még arra sem, hogy a meglévő híveket megtartsák. Átlátta, hogy ez így nem mehet tovább, tenni kell valamit.
A Szentlélek mintha csak erre várt volna. Egy idős missziós szerzetes barátja egy amerikai lelkiségi újságot adott Pigi atya kezébe, melyben Plébánia lángokban címmel bemutatták a floridai Szent Bonifác-plébánia életét, és a szerzetes hívta, hogy menjenek el együtt megnézni az amerikai plébániát. Néhány napon belül – 1986 novemberében – úton voltak az Amerikai Egyesült Államok felé.
Pigi atya már a repülőtérről a plébániáig vezető úton, laikus kísérői megtéréstörténeteinek hatására meghozta a döntését: saját plébániáját átalakítja, és a teljes lelkipásztorkodást az új evangelizáció szolgálatába állítja. Ezt a személyes életeseményt is beépítette a sejtrendszer módszertanába: a felelős lelkipásztor evangelizációs megtérésének nevezte el.
Hazatérve Milánóba imádság révén kiválasztott, majd határozottan és kreatív szeretettel megszólított harmincöt hívőt, akikkel nagyszabású átalakításba kezdett. A két leggyakoribb megjegyzés, ami az első években kísérte munkáját: „Pigi atya megbolondult”, illetve „atya, ezt így mi még soha nem csináltuk”. Néhány évvel később, amikor a plébániája élete teljesen átalakult – több mint kétszáz evangelizáló sejtben, kétezer újjászületett, megtért katolikus rálépett a kérügmatikus oikosz (igehirdető ház) útjára – az ellenző hangok elhallgattak.
Pigi atya és társai két hatalmas feladatot is elvégeztek közben. Egyrészt a neoprotestáns evangelizációs módszert „katolizálták”, azaz hozzáalakították a plébániai élethez, a katolikus tanításhoz és lelkiséghez, az eucharisztikus közösségi életmódhoz. Másrészt módszerüket átadták a világ számos egyházmegyéjében, és támogatást adtak a helyi adaptációhoz.
Stanisław Marian Ryłko bíboros buzdítására megírták a Plébániai Evangelizáló Sejtek Rendszere Nemzetközi Szolgálat alapszabályát, amelyet 2015 áprilisában Ferenc pápa jóváhagyott.
A 2015-ös első világtalálkozón Ferenc pápa azt kérte, hogy a sejtek legyenek eucharisztikus közösségek, létükkel és szolgálatukkal segítsék elő, hogy a plébánia a missziós tanítványok küldésének és a megtérők folyamatos befogadásának tere legyen.
2017. június 3-án este Ferenc pápa vezetésével pünkösdi imavirrasztást tartottak Rómában, a Circus Maximus területén abból az alkalomból, hogy ötven éve született meg a katolikus karizmatikus megújulás mozgalom. Ferenc pápa kifejezett kérése volt, hogy a jubileumi rendezvényre hívják meg a Szent András Evangelizációs Iskola és a Plébániai Evangelizáló Sejtek tagjait, hiszen a két evangelizációs iskolának a Szentatya hangsúlyos szerepet szánt a katolikus karizmatikus megújulás új szervezete, a CHARIS küldetésének kialakításában.
Az egyházi vezetőkkel, elsősorban az Új Evangelizáció Pápai Tanácsának elnökével, Rino Fisichella érsekkel, valamint a plébánostársakkal együttműködve szerte a világon Pigi atya több újítást is bevezetett, amivel gazdagította a Katolikus Egyház evangelizációs gyakorlatát.
2019. november 18-án Ferenc pápa személyes ajándékaként Pigi atya kilencvenedik születésnapjára megvalósulhatott az evangelizáló sejtek második világtalálkozója. Ferenc pápa akkori beszédében a pontos irányt is megadta a közösségnek: mindig szolgálják Krisztust a kicsikben, gyengékben, elhagyottakban.
VI. Pál pápa az Evangelii nuntiandi (Az evangélium hirdetése) kezdetű apostoli buzdításában azt írja, hogy a katolikus plébánia vagy evangelizáló lesz, vagy nem lesz. Pigi atya minden erejével azon volt, hogy sok virágzó missziós plébánia legyen szerte a világon. Utódja a Plébániai Evangelizációs Sejtek szervezete élén, Paolo Fenech máltai pap így vall erről: „Nekem mindig azt tanította, hogy a plébániának missziós közösségnek kell lennie, mert különben értelmét és lelkét veszíti el. Pigi atya egész életemre és teljes papi szolgálatomra hatást gyakorolt. Megadta azt a plébánosi víziót, hogyan élhet az egyházközség folyamatos megújulásban…”
„Ha egy papban nincs meg a helyes és élő közösségi érzék, akkor krízisbe kerül” – mutat rá Paolo Fenech. Pigi atya gyakran visszatért ahhoz az evangéliumi részhez, amikor Jézus párosával küldi tanítványait evangelizálni. Szerette kiemelni, hogy evangelizálni az úton kell; el kell indulni és menet közben megtanulod, együtt megtanuljátok, hogyan kell csinálni. Ezzel kiemelte és megvalósította, amit II. János Pál ír Novo millennio ineunte (Az új évezred kezdetén) kezdetű apostoli levelében: Az evangelizáció nem csupán néhány szakértő különleges feladata, hanem a keresztségünknél fogva mindannyian képesek vagyunk hírül adni Krisztust bárkinek. Pigi atya hozzátette: „Azt a Krisztust add tovább, aki benned él, abban a pillanatban…”
Paolo atya felidézi: Amikor don Pigi 1977-ben a Sant’Eustorgio-bazilika plébánosa lett, a vasárnapi misére 64 idős hívő járt. A helyzet egy kicsit javult, de az áttörés az evangelizáló sejtek bevezetésével és Pigi atya pasztorális megtérésével változott meg gyökeresen. A laikus sejttagok folyamatos evangelizálója különleges erejű hitbeli ébredésre indította a hívőközösséget, és elköteleződést az életmód átalakítására. A vasárnapi miséken pár év múlva már 1500-an vettek részt, és az egész hívőközösség kezdte fölismerni a missziós karizmáját.
Pigi atya a sejtevangelizáció módszertanában kiemelt szerepet biztosított a plébániai szentségimádásnak, hogy mindig Krisztus legyen a misszió középpontja. Adoráció nélkül, a köztünk élő Krisztus nélkül a sejtevangelizáció üres módszer, Lélek nélkül. A motor, az igazi hajtóerő mindig az ima, a Szentlélek.
Egy sejt öt–hét személyből áll, a plébános által megbízott vezetővel. Minden héten egy családi otthonban találkoznak, meghallgatják a plébános tanítását, átbeszélgetik, átimádkozzák, majd a tapasztaltok cseréjén, imán keresztül fölkészülnek a következő heti misszióra. Pigi atya többször is elmondta, hogy azért jó, hogy a legtöbb feladatot áthárította a laikus sejttagokra, mert így több ideje jut az imára, az ige átelmélkedésére, amely igével azután táplálta a közösséget. Pigi atya és a Plébániai Evangelizáló Sejtek jelmondata: „Menjetek az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden embernek!” (Mk 16,15)
Isten veled, don Pigi, járj közben értünk és a missziós Egyházért Krisztusnál!
Forrás: Magyar Kurir