Blog

Eloldozva
Blog, Hírek, Programok

Eloldozva lelkinap Kaposváron

Eloldozva Lelkinap Kaposváron. Az Eloldozva szolgálat lehetőséget biztosít közös felkészülésre a szabadító imádsághoz 2022. május 14-én.

Az Eloldozva Lelkinap nem imavezetőket képez, hanem arra törekszik, hogy felkészítse azokat, akik először szeretnének magukért Eloldozva imát kérni. Azoknak is segítséget szeretnénk nyújtani, akik már korábban részt vettek szemináriumon, de még imát nem kértek magukért.

Ha már volt korábban Eloldozva imádság érted, de úgy látod, hogy jól jönne egy frissítés, találtál újabb megkötözöttségeket, nehézségeket, keress bennünket bátran elérhetőségeinken, vagy várd a novemberi lelkinapunkat (2022.11.12.), melyet kifejezetten azoknak szánunk majd, akikért már volt korábban ilyen imádság, de szükségesnek vélik, hogy ez ismétlésre kerüljön.

A meghirdetett lelkinapra, mely 2022. május 14-én kerül megrendezésre, regisztráció szükséges, mely ezen a linken lehetséges.
Jelentkezési határidő: 2022. május 6.

Az Eloldozva Lelkinap költsége 1500.- Ft, mely tartalmazza az ebéd költségét is. Sajnos diétás ebédet nem áll módunkban biztosítani, de ha hozol magaddal, meg tudod melegíteni, és tudsz velünk közösen étkezni. Aki nem kér ebédet, a lelkinap költsége 900.- Ft

A nap programjáról röviden:
9:00-9:15 Regisztráció
9:15-9:30 Bevezető imádság, bevezető gondolatok
9:30          Első elmélkedés
10:30        Második elmélkedés
11:30        Harmadik elmélkedés
13:15        Beszélgetés, fórum
14:00        Negyedik elmélkedés
15:00        Tapasztalatok az imáról
15:30        Hogyan készülj?

Ebbe a programbemutatóba nem írtuk a szüneteket és az ebédet, mert ezek időpontjait rugalmasan kezeljük a nap folyamán. A szünetekben kis frissítőt, kávét készítünk elő számotokra.

Mindenkit szeretettel várunk! Kérjük, hordozd imában a lelkinapot és oszd meg másokkal is a lehetőséget!

Akolitusképzés indul
Blog, Hírek

Akolitusképzés indul Egyházmegyénkben

2022. szeptemberétől a Joppé Evangelizációs Központ szervezésében akolitusképzés indul a Kaposvári Egyházmegyében.

Az akolitus feladatai

Az akolitus képzés megelőzi a szolgálatra való avatást. A képzés segíti az akolitusokat a későbbi szolgálatukban.

Az akolitusok feladatai a II. Vatikáni Zsinat határozata alapján összevonásra kerültek a szubdiakónusok feladataival, melyek alapvetően a következők:
– közösség építés
– igeliturgia vezetés
– áldoztatás
– temetés
Konkrét feladatait a közösség igénye és a plébános útmutatásai alapján végzi. Ruházata (egyszerű fehér) tükrözze a szolgálat egyszerűségét, helyi szokás szerint a liturgikus időszaknak megfelelő színű cingulus is viselhető.

A képzésről

Az akolitus képzés egy évet ölel fel, mely első részében tartalmaz biblikus alapképzést, imaiskolát, és lelki felkészítést, melyet a lektoravatás követ.
A jelentkezők közül, az első féléves ismeret alapján a püspök választja ki azokat, akik a képzés második részébe lépve az akolitus avatásra készülnek.
Képzésük második részében elmélyítik a biblikus képzést, liturgikus és alapvető lelkivezetői ismeretekre tesznek szert.

Akolitusképzés indul, mely a következőképpen épül fel:

6 alkalom péntek délután kezdődik és szombat délutánig tart Balatonbogláron, hogy a lelki fejlődésnek és a közösségépítésnek is teret adjunk, valamint 1 alkalom szombat reggeltől délutánig a Püspökségen.

Jelentkezési feltételek

– Bevezető szentségek igazolása
– Plébánosi / lelkivezetői ajánlás
– Betöltött 25. életév
– Rendezett, rendszeres szentségi élet
– Befogadó plébános, vagy plébánia
– Püspök atyának címzett kérelem
– Felvételi beszélgetés

Jelentkezés az akolitusképzésre

Jelentkezni a szükséges dokumentumok leadásával lehet, a püspökségi evangelizációs irodába Udvardy Márton részére, valamint e-mailben az evangelizacio.kaposvar@katolikus.hu címen, legkésőbb
2022. július 20.-ig.

korábbi csapatok, akik részt vettek az akolitus képzésünkön, az Egyházmegye számos településén végeznek szolgálatot.

További információk itt olvashatók.

Szeretettel várjuk az érdeklődőket!

Akolitusavatás Kaposváron
Blog, Hírek

Akolitusavatás Kaposváron

2022. június 18-án szombaton volt az akolitusavatás Kaposváron. Az ünnepen 15 új akolitust avatott Varga László megyéspüspök a Kaposvári Egyházmegye szolgálatára.

A képzésük egy évet ölelt fel, ahol lehetőségük volt megélni a közösséget, tanultak egy közösségi imádságról a Szentírás segítségével, melyet imaiskolának hívunk. A képzésük tartalmazott biblikus alapképzést, liturgikát, alapvető lelkivezetői ismereteket, homiletikát, valamint közösségvezetést, közösségszervezést. A felavatott akolitusok jártasak az evangelizáció ismereteiben, a sekrestyében is jól eligazodnak szükség esetén. Ismeretet szereztek a liturgikus könyvek, eszközök és szimbólumok használatában.

Sor került próba-igeliturgiák végzésére, ahol kiértékeltük, hogy mit csináltak jól, és miben lehet jobbá tenni szolgálatukat. Átvettük az alapvető ájtatosságokat, a temetést, valamint a betegek áldoztatásának rendjét.

A képzés során, az esti beszélgetésekben szinte kivétel nélkül a tanult anyagokból kiindulva folytattunk eszmecserét, mely már kötetlenül, vidáman folyt, így feltehették kérdéseiket, javíthattuk, amit nem jól értettek, vagy a szolgálataik során nem jól tapasztaltak.

Lektoravatás

Az év egyik csúcspontja a lektoravatás volt, melynek megkoronázása június 18-án szombaton az akolitusavatás Kaposváron volt.

Az akolitusok feladatai a II. Vatikáni Zsinat határozata alapján összevonásra kerültek a szubdiakónusok feladataival, melyek alapvetően a következők;
– közösség építés
– igeliturgia vezetés
– áldoztatás
– temetés
Konkrét feladatait a közösség igénye és a plébános útmutatásai alapján végzi. Ruházata (egyszerű fehér) tükrözze a szolgálat egyszerűségét, helyi szokás szerint a liturgikus időszaknak megfelelő színű cingulus is viselhető.

Kérjük, hordozzák imáikban az akolitusok szolgálatát, hogy Isten akarata szerint tudják munkájukat végezni!

Várjuk azok jelentkezését, akik hívást éreznek erre a szolgálatra. További információ és jelentkezési feltételek az akolitusképzés oldalán találhatók. A jelentkezési határidő 2022. július 20.

útnak indul az ÉLET útja
Blog, Programok

Az Élet útja 2022 ismét Kaposváron

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia döntése alapján, minden egyházmegyében levetítik a Váratlan élet című filmet. Így az Élet útja 2022 ismét Kaposváron állomásozik 2022. június 24-én.

Élet útja 20220624 plakát
A program plakátja

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia döntése értelmében, június 24-én minden egyházmegyében levetítik a Váratlan élet című filmet, mely kezdeményezéssel az élet védelmére kívánják felhívni a figyelmet. Egyházmegyénkben az ÉLET útja 2022 sorozatba bekapcsolódva ennek a vetítésnek a Kaposvári Püspökség ad otthont.

A filmvetítés 17:30-kor kezdődik, utána kerekasztal-beszélgetés lesz Pisztora Ferenc családreferens atyával és az Egyházmegye életvédő referenseivel. Lehetőség lesz a lelki adoptálásba is bekapcsolódni. A helyszínen megvásárolható 2500 Ft-ért a film alapjául szolgáló „Nem tervezett” című könyv.

A Cary Solomon és Chuck Konzelman író-rendező duó 2012-ben találkozott először Abby Johnson Unplanned című könyvével. Abby története annyira magával ragadó volt, hogy meggyőződésüknek érezték, hogy filmvászonra kell vinniük. Két évvel később, 2014 tavaszán Cary és Chuck kapcsolatba lépett Abby Johnsonnal, és megszerezték a film jogait. Csak 2016 őszén kaptak zöld utat a forgatókönyv megírására és a film elkészítésére. Ez a film világszerte gyermekek életét menti meg, és megerősíti az élet értékét és szentségét a fogantatástól a természetes halálig.

Így került sor arra, hogy az ÉLET útja 2022 Ismét Kaposváron állomásozik. Szeretettel várunk minden 16 év feletti érdeklődőt!

mkpk logo
Blog, Hírek

Ülésezett a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) május 31-én és június 1-jén megtartotta nyári rendes ülését.

A Püspöki Konferencia tagjai fontosnak tartják felhívni a hívek figyelmét arra, hogy a 2022-es népszámlálás alkalmával minél többen válaszoljanak a vallási hovatartozásra vonatkozó kérdésre, ami által tanúságot tehetünk katolikus hitünkről. Az Egyház Krisztus titokzatos teste, ezálta ha keresztény hitről beszélünk, akkor Krisztusról beszélünk, akinek megvallása hivatásunk. Ahogy a Szentírásban is olvassuk: „Aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt.” (Mt 10,32)

Az MKPK hivatalos segélyszervezete, a Katolikus Karitász továbbra is több területen végzi segítő tevékenységét az ukrán háborús helyzet kapcsán. A határ menti Barabáson eddig közel 15 ezer menekülttel dolgozott legalább 950 önkéntes és 150 munkatárs. A budapesti Humanitárius Tranzitváróban a 12 órás műszakokban szintén több ezer menekült kapott segítséget. Az alapvető segítő információk mellett élelmiszert, higiéniai felszerelést és pihenési lehetőséget biztosítanak számukra.

A kárpátaljai magyarok az elmúlt időszakban nagy létszámú menekültet fogadtak belső-Ukrajnából. A munkácsi karitásszal együttműködve a Katolikus Karitász már több mint 150 millió forint értékű élelmiszert, higiéniai és gyermekápolási eszközöket, babakocsit, pelenkát, gyógyszert, kötszert, orvosi eszközt, valamint a szállításhoz szükséges kisbuszokat adott át. A tartós élelmiszerrel az ingyenkonyhák mellett a nehéz helyzetbe került időseket és egyedülállókat is támogatják.

Mindeközben az igényeket felmérve elindult a szervezet hosszú távú segítségnyújtási programja, melynek fő célja azon menekültek támogatása, akik Magyarországon keresnek menedéket. A program során a karitász segítséget ad a lakhatásban, a munkahely-keresésben, az általános ügyintézésben, a gyermekek iskoláztatásában. Mindezt úgy, hogy a támogatottak mielőbb beilleszkedjenek, és önálló életet kezdjenek hazánkban. A program megvalósítása érdekében országszerte több segítőpont is létrejön a közeljövőben, ahol a szakemberek a menekültek anyanyelvén tudnak segítséget nyújtani. A Katolikus Karitász a krízistámogatásokon túl nagy hangsúlyt fektet a pszichoszociális segítségnyújtásra is a menekültek számára.

Június 22–26. között rendezik meg Rómában a Családok X. Világtalálkozóját, amelyen 11 fős delegáció vesz részt Marton Zsolt püspök vezetésével.

A világtalálkozó imája és katekézissorozata online is elérhető. A lelkipásztori eszköz segítséget nyújt a felkészülésben és abban, hogy a kihívások és a nehézségek közepette is „minden család meg tudja élni életszentségre szóló hivatását az Egyházban, főszerepet vállalva az evangelizációban, az élet és a béke szolgálatában, közösségben a papokkal és minden életállapottal” (részlet a világtalálkozó hivatalos imájából).

A püspökök testülete döntött arról, hogy június 24-én minden egyházmegyében levetítik a Váratlan élet című filmet, amely kezdeményezés által az élet védelmére kívánják felhívni a figyelmet. A vetítésekről az egyházmegyék adnak majd bővebb információkat.

Idén a Katolikus Társadalmi Napokat, a KATTÁRS-t Szegeden rendezik meg a Caritas in Veritate Bizottság és a Szeged-Csanádi Egyházmegye szervezésében 2022. szeptember 22–25. között. Mottója: Megújulni közös értékeinkben. A programsorozat nulladik napján, szeptember 21-én teremtésvédelmi vitaestet tartanak együttműködve a Szegedi Tudományegyetemmel. 22-én a nyitó szentmisét a Bálint Sándorról szóló kültéri kiállítás megnyitója és a Szent Gellért Fesztivál komolyzenei nyitókoncertje követi.

Szeptember 23-án, pénteken egyháztörténeti és oktatási tudományos konferenciát tartanak, a fiatalokat pedig a KATTÁRS-focikupa várja. A családok szentmiséjét komolyzenei és dicsőítő koncertek követik. Szeptember 24-én, szombaton várja az érdeklődőket a hagyományos vásári forgatag sátras kiállítókkal, gyerekprogramokkal és koncertekkel. Jelen lesz Dolhai Attila, Csókay András, Böjte Csaba és még sokan mások. A záró szentmise szeptember 25-én, vasárnap lesz a szegedi dómban.

Idén szeptember 17-én rendezik meg a Forráspont ifjúsági imaestet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Ifjúsági Bizottsága szervezésében Budapesten, a BOK Csarnokban. Az eseményre ez alkalommal is a 15–30 év közötti fiatalokat várják. A rendezvény mottója: Örömre hívtál!

A korábbi években összesen 19 ezer fiatal tapasztalhatta meg a zenés dicsőítések, tanúságtételek, a közös szentségimádás és a szentmise egymást erősítő, egymást összekötő erejét, amelynek forrása Jézus.

A Forrásponton való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Bővebb információk elérhetők a forraspont.katolikus.hu honlapon.

A konferencia korábbi döntése értelmében Baltazar Enrique Porras Cardozo bíboroson keresztül 40 millió forintnyi összeggel támogatta a nehéz helyzetben lévő venezuelai egyházat. A bíboros, aki a venezuelai Mérida érseke és a caracasi főegyházmegye apostoli adminisztrátora, az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus vendégeként járt hazánkban 2021 őszén.

A bíboros levélben köszönte meg a támogatást. A súlyos problémákkal küzdő dél-amerikai országban az egyház segítséget nyújt a kilátástalan helyzetbe került testvéreinknek. Az összeg hozzájárul a segítségnyújtás megvalósításához és folyamatosságához, amelyek által támogatni tudják többek között a plébániákon működő szegénykonyhákat és a papok lelkipásztori tevékenységeit is. A Venezuelában tapasztalható válság közepette a főpásztor soha nem mulasztja el, hogy felemelje a szavát az elesettekért.

A püspöki konferencia döntésének értelmében Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek felterjesztése nyomán a testület Pro Ecclesia Hungariae díjat adományoz Bartal Józsefnének, a Keresztény Édesanyák Szent Mónika Közössége leköszönő világi elnökének.

1992-ben indították útjára Kalocsán a Keresztény Édesanyák Szent Mónika Közösségét Róna Gábor jezsuita atya vezetésével, amelynek Bartal Józsefné alapító tagja lett, és élete során áldozatos szolgálatával segítette a közösség munkáját.

A testület elfogadta Cserháti Ferenc esztergom-budapesti segédpüspök felmentési kérelmét az Európai Unió Püspöki Konferenciáinak Bizottságában (COMECE) betöltött megbízatása alól, és kinevezete utódjául Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspököt.

A püspökök döntöttek arról, hogy újabb öt évre meghosszabbítják Barcsák Marianna, a Katolikus Pedagógiai Intézet vezetőjének megbízatását.

A püspökök testülete ezúton szeretne köszönetet mondani mindazoknak, akik személyi jövedelemadójuk egyházi 1 százalékával a Magyar Katolikus Egyház szolgálatait támogatták.

Budapest, 2022. június 2.

Forrás: Magyar Kurir

Élet útja 2022 Csurgó
Blog, Hírek

Csurgó adott otthont az ÉLET útja 2022 sorozatnak

Az Élet útja 2022 következő állomása Csurgó volt, szép számban megjelentek érdeklődők a film és a beszélgetés kapcsán. Lehetőség volt bekapcsolódni a lelki adoptálásba, melyre sokan igent mondtak.

Előzmények

Csurgó adott otthont az ÉLET útja 2022 sorozatnak. Ezen az állomáson a megszokottnál nagyobb érdeklődés mutatkozott, Göndics János plébános jól előkészítette a híveket a téma befogadásához.

Nehéznek mutatkozott az állomás Csurgó legnagyobb templomában. Előző este pusztító vihar tombolt a megyében, majd a szervező házaspár egyik gyermekét is kórházba kellett szállítani. Ezt az akadályt is leküzdve, láthatóvá vált, hogy a gonosz jogosan küzdött az esemény megvalósulása ellen.

Az esemény Csurgó legnagyobb templomában

A film előtt pár szóban felvezette a témát Udvardy Márton, a Kaposvári Egyházmegye életvédő referense. Említést tett arról, hogy sajnos mondható, hogy különböző formában, de mindenki érintett az abortusz kapcsán.

A templom akusztikájának leküzdése kis nehézséget okozott, de a Váratlan élet című film objektivitásával és profi kidolgozásával így is tökéletesen meghozta hatását.

A vetítés után néhány gondolatban kiemelte Udvardy Márton, hogy az ima ereje látható statisztikában mutatkozik meg a filmben, majd néhány tanúságtételből idézett a lelki adoptálásról és a “Ne félj, nem ítéllek el” lelkigyakorlatokon elhangzottakból. Szakértő orvos véleménye szerint a film hiteles, minden lényeges pontban valósághű – említette az életvédő referens.

A gondolatok után lehetőség volt bekapcsolódni a lelki adoptálásba, melyre több, mint 20 lelkes érdeklődő mondott igent.

A fogadalomtétel után Csurgó buzgó katolikusai közül többen segítettek, hogy egy kis agapéval zárjuk az eseményt. Köszönjük nekik a finomságokat!

Az ÉLET útja 2022 következő állomása Nagykanizsán lesz, 2022 június 4-én a moziban. Szeretettel várjuk az érdeklődőket!

Tömegtájékoztatás
Blog, Hírek

Ferenc pápa üzenete a tömegtájékoztatás 56. világnapja alkalmából

Hazánkban idén május 22-én tartjuk a tömegtájékoztatás világnapját. A pápa e napra hagyományosan üzenetet intéz a hívekhez. A tömegtájékoztatás 56. világnapjának mottója: A szív fülével hallgatni.

Kedves Testvéreim!

Tavaly arról elmélkedtünk, hogy „jönni és látni” kell azért, hogy a valóságot fel tudjuk fedezni és el tudjuk mesélni az események és az emberekkel való találkozások személyes tapasztalataiból kiindulva. Ezt az irányt követve most egy másik igére szeretném felhívni a figyelmet: a „meghallgat” igére, mely a kommunikáció nyelvtana szempontjából kulcsfontosságú, s egyben a valódi párbeszéd feltétele is.

Valójában ott tartunk, hogy elveszítjük azt a képességet, hogy meghallgassuk az előttünk álló embert, mind a mindennapi kapcsolatokban, mind pedig az együttélés legfontosabb kérdéseiről folytatott vitákban. Ugyanakkor a meghallgatás a kommunikáció és az információ területén fontos új fejlődésen megy keresztül a különböző podcast és audio chat szolgáltatások révén, ami annak a jele, hogy az emberi kommunikációban a hallgatás továbbra is alapvető fontosságú.

Egy híres orvost, akinek a lelki sebek gyógyításában tapasztalata volt, arról kérdeztek, hogy az embernek mi a legfontosabb szükséglete. Ő így válaszolt: „A határtalan vágy, hogy meghallgassanak”. Egy olyan vágy, mely gyakran rejtve marad, de amely kihívást jelent minden oktatónak és nevelőnek, vagy aki valamilyen módon közlő, közvetítő szerepet tölt be: szülők és tanárok, lelkipásztorok és segítőik, információs szakemberek és mindazok, akik a társadalmi vagy politikai szférában dolgoznak.

A szív fülével hallgatni

A Bibliából megtanuljuk, hogy a hallás nem csupán az akusztikus érzékelést jelenti, hanem alapvetően az Isten és az ember közötti dialogikus kapcsolattal áll összefüggésben. „S’ma Jiszráél – Halld, Izrael!” (MTörv 6,4), a Tóra első parancsolatának kezdő sora, melyet a Biblia folytonosan hangsúlyoz, olyannyira, hogy Szent Pál azt mondja: a hit hallásból ered (vö. Róm 10,17). A kezdeményezés ugyanis Istentől származik, aki szól hozzánk, és akinek mi válaszolunk, miközben hallgatjuk őt; és ez a meghallgatás is végső soron az ő kegyelméből származik, ahogyan az újszülött csecsemő esetében is, aki válaszol az édesanya és édesapa tekintetére és hangjára. Úgy tűnik, hogy az öt érzékszerv közül az Isten által leginkább kedvelt érzék éppen a hallás, talán azért, mert kevésbé tolakodó, a látásnál diszkrétebb, és ezért szabadabbá teszi az embert.

A hallás megfelel Isten alázatos stílusának. Ez az a cselekvés, amely lehetővé teszi Isten számára, hogy kinyilatkoztassa magát mint olyant, aki szavával a saját képmására teremti az embert, és a hallgatásban beszélgetőpartnerként ismeri fel őt. Isten szereti az embert: ezért intézi hozzá a szavát, ezért „hajlik arra a füle”, hogy meghallgassa őt.

Az ember ezzel szemben hajlamos elmenekülni a kapcsolat elől, elfordulni, „bezárni a fülét”, hogy ne kelljen hallania. A meghallgatás megtagadása gyakran a másik ember elleni agresszióba csap át, mint István diakónus hallgatói esetében, akik befogták a fülüket, és rárontottak (vö. ApCsel 7,57).

Tehát egyfelől ott van Isten, aki mindig úgy nyilatkozik meg, hogy szabadon közli önmagát, másfelől ott van az ember, akinek rá kell hangolódnia, rá kell figyelnie. Az Úr kifejezetten szeretetszövetségre hívja az embert, hogy valóban azzá válhasson, ami: Isten képmása, aki hozzá hasonló abban, hogy képes meghallgatni, elfogadni, teret adni a másiknak. A meghallgatás végső soron a szeretet egyik dimenziója.

Ezért hívja fel Jézus a tanítványait arra, hogy vizsgálják meg hallgatásuk minőségét. „Vigyázzatok, hogyan hallgatjátok” (Lk 8,18): ezekkel a szavakkal figyelmezteti őket azután, hogy elmondta a magvetőről szóló példázatot, jelezve, hogy nem elég hallgatni, hanem „jól” kell hallgatni. Csak azok, akik „jó és őszinte” szívvel fogadják az igét és hűségesen megtartják azt, csak azok termik az élet és az üdvösség gyümölcseit (vö. Lk 8,15). Csak ha odafigyelünk arra, hogy kit hallgatunk meg, mit hallgatunk meg, hogyan hallgatunk meg, akkor vagyunk képesek arra, hogy a kommunikáció művészetében fejlődjünk, amelynek középpontjában nem egy elmélet vagy technika áll, hanem „a szív ama képessége, amely lehetővé teszi a közelséget” (Evangelii gaudium apostoli buzdítás, 171).

macro photography of babys ear
Photo by Burst on Pexels.com

Mindannyiunknak van füle, de még annak is, akinek tökéletes a hallása, néha nem sikerül meghallania a másikat. Mert van egy belső süketség, amely rosszabb, mint az érzékszerveké. A hallás ugyanis nemcsak a hallószervre, hanem az egész személyiségre hatással van. A hallás igazi székhelye a szív. Salamon király, bár nagyon fiatal volt, bölcsnek bizonyult, mert azt kérte az Úrtól, hogy adjon neki „halló szívet” (1Kir 3,9). Szent Ágoston pedig arra buzdít, hogy a szívünkkel halljunk (corde audire), hogy a szavakat ne külsőleg, a füllel, hanem lelkileg, a szívben fogadjuk: „Ne a szívünk legyen a fülben, hanem a fülünk a szívben.”[1] Szent Ferenc pedig így intette társait: „Fordítsátok ide szívetek fülét!” [2]

Ezért az első meghallgatás, amelyet az igazi kommunikáció keresése során újra fel kell fedezni, az önmagunk meghallgatása, a saját, valódi szükségleteink meghallgatása, azoké, amelyek minden ember belsejébe be vannak írva. És természetesen ez csak úgy kezdődhet, ha meghallgatjuk azt, ami egyedivé tesz minket a teremtésen belül: a vágyat, hogy kapcsolatban legyünk másokkal és az isteni Másikkal. Nem arra teremtettünk, hogy önálló atomokként éljünk, hanem hogy egymással éljünk.

A hallás mint a jó kommunikáció feltétele

A hallásnak van egy olyan formája, amely nem igazi hallás, hanem épp az ellenkezője: mások lehallgatása. A lehallgatás és a kémkedés valójában állandó kísértés, amely napjainkban, a közösségi hálók korszakában felerősödni látszik, és másokat a saját érdekeink érdekében instrumentalizál. Ezzel szemben a kommunikációt éppen az teszi jóvá és igazán emberivé, hogy meghallgatjuk az előttünk állót, szemtől szembe meghallgatjuk őt, őszinte, bizalommal teli és hiteles nyitottsággal közeledünk felé.

A meghallgatás hiánya, amelyet gyakran tapasztalunk mindennapi életünkben, sajnos a közéletben is egyértelműen megmutatkozik, ahol az emberek gyakran „elbeszélnek egymás mellett” ahelyett, hogy meghallgatnák egymást. Ez annak a jele, hogy inkább a jóváhagyásra koncentrálunk, mint az igazságra és a jóságra; hogy inkább a közönségre koncentrálunk, mint a meghallgatásra. A jó kommunikáció ezzel szemben nem próbálja a hallgatóságot giccses szlogenekkel lenyűgözni azért, hogy beszélgetőpartnerét nevetségessé tegye, hanem odafigyel a másik ember idítékaira, és arra törekszik, hogy a valóságot a maga összetettségében érzékelje. Szomorú az, amikor még az Egyházban is ideológiai táborok alakulnak ki, eltűnik a meghallgatás, és terméketlen szembenállás lép a helyére.

Valójában sok dialógusban egyáltalán nem kommunikálunk. Csak megvárjuk, hogy a másik fél abbahagyja a beszédét, hogy aztán ráerőltessük saját álláspontunkat. Ilyen helyzetekben a dialógus valójában duológus, ahogyan Abraham Kaplan filozófus [3] nevezi: kéthangú monológ. A valódi kommunikációban viszont az én és a te egyaránt „kilép önmagából”, egymásra irányulnak.

A meghallgatás tehát a párbeszéd és a jó kommunikáció első, elengedhetetlen összetevője. Nem lehet kommunikálni, ha előbb nem hallgattunk meg, és nem lehetséges jó újságírás a meghallgatás képessége nélkül. Az objektív, kiegyensúlyozott és teljes körű tájékoztatáshoz hosszú odafigyelésre van szükség. Ahhoz, hogy egy riportban egy eseményről beszámolhassunk vagy egy valóságot leírhassunk, elengedhetetlen, hogy az ember képes legyen meghallgatni, sőt hajlandó legyen megváltoztatni a véleményét, a kezdeti hipotéziseit.

Mert csak a monológot elhagyva lehet elérni a hangok harmóniáját, amely a valódi kommunikáció biztosítéka. Több forrás meghallgatása, nem megelégedni az első legjobb megoldással – erre tanítanak minket a szakértők –, ez garantálja az általunk továbbított információk megbízhatóságát és komolyságát. Több hang meghallása, egymás meghallgatása, az Egyházban is, a testvérek között, lehetővé teszi számunkra azt, hogy a megkülönböztetés művészetét gyakoroljuk, amely mindig a hangok szimfóniájában való eligazodás képességének bizonyul.

De miért is vesződnénk azzal, hogy meghallgassuk? A Szentszék egyik nagy diplomatája, Agostino Casaroli bíboros a „türelem vértanúságáról” beszélt, mely szükséges ahhoz, hogy a legnehezebb tárgyalópartnerekkel folytatott tárgyalások során meghallgassunk és meghallgattassunk, azzal a céllal, hogy a korlátozott szabadság feltételei között a lehető legtöbb jót érjük el. De még a kevésbé nehéz helyzetekben is a hallgatás mindig megköveteli a türelem erényét, és azt a képességet, hogy az ember meglepődjön az igazságon, amelyet a meghallgatott személyben talál – még ha az igazságnak csak egy töredéke is az. Csak az álmélkodás teszi lehetővé a megismerést. A gyermek végtelen kíváncsiságára gondolok, aki tágra nyílt szemmel nézi a körülötte lévő világot. Ezzel a hozzáállással – gyermeki csodálkozással és felnőtt tudatossággal – hallgatni mindig gazdagító, mert mindig van valami, bármilyen kicsi is az, amit tanulhatok a másiktól és a saját életemben fel tudok használni.

A társadalomra való odafigyelés képessége ezekben a hosszú pandémia által megsebzett időkben értékesebb, mint valaha. A „hivatalos információkkal” szemben felgyülemlett bizalmatlanság „infodémia” kialakulásához is vezetett, amelyben az információk világa egyre inkább a hitelességért és az átláthatóságért küzd. Nyitott fül és elmélyült odafigyelés szükséges, különösen a társadalmi nehézségekre, melyeket a gazdasági tevékenység hanyatlása vagy megszűnése csak súlyosbított.

Hasonlóképpen, a kényszermigráció valósága összetett probléma, és senkinek sincs kész receptje a megoldásra. Ismétlem, hogy a migránsokkal kapcsolatos előítéletek leküzdése és szívünk keménységének meglágyítása érdekében meg kell próbálnunk meghallgatni történetüket. Mindegyiküknek nevet és arcot adni. Sok jó képességű újságíró már most is ezt teszi. Sokan mások is megtennék, ha tehetnék. Bátorítsuk őket! Hallgassuk meg ezeket a történeteket! Azután mindenki szabadon támogathatja majd azt a migrációs politikát, amelyet a saját országa számára a legmegfelelőbbnek tart. De mindenesetre ők nem számok, nem veszélyes betolakodók lesznek a szemünkben, hanem arcok és konkrét személyek történetei, tekintetek, remények és szenvedések, férfiak és nők, akiket meg kell hallgatnunk.

Egymás meghallgatása az Egyházban

Az Egyházban is égető szükség van arra, hogy meghallgassuk egymást. Ez a legértékesebb és legtermékenyebb ajándék, amit egymásnak adhatunk. Mi, keresztények elfelejtjük, hogy a hallgatás szolgálatát az bízta ránk, aki a par excellence hallgató, és akinek a művében való részvételre vagyunk hivatottak. „Isten fülével kell hallanunk, hogy Isten igéjével szólhassunk.” [4] A protestáns teológus, Dietrich Bonhoeffer ezáltal emlékeztet minket arra, hogy az első szolgálat, amellyel a közösségben másoknak tartozunk, az, hogy meghallgatjuk őket. Aki nem képes meghallgatni testvérét, az hamarosan Istenre sem lesz képes hallgatni.[5]

A lelkipásztori szolgálat legfontosabb munkája a „fül apostolkodása”. Meghallgatni, mielőtt megszólalunk, ahogyan Jakab apostol buzdít: „Legyen minden ember készen a hallgatásra, de késedelmes a szólásra” (Jak 1,19). Az, hogy valaki egy kis időt áldoz ingyenesen arra, hogy meghallgassa a másik embert, a jótékonyság első gesztusa.

Nemrégiben szinodális folyamatot indítottunk. Imádkozzunk, hogy ez nagyszerű alkalom legyen arra, hogy meghallgassuk egymást! A közösség ugyanis nem stratégiák és programok eredménye, hanem a testvérek közötti egymásra figyelésre épül. Mint a kórusban, az egység nem egyformaságot, monotóniát, hanem a hangok sokaságát és változatosságát, polifóniát kíván meg. Ugyanakkor a kórus minden egyes hangja a többi hangra figyelve és az egész harmóniájára utalva énekel. Ezt a harmóniát a zeneszerző találta ki, de megvalósulása minden egyes hang harmóniájától függ.

Azzal a tudattal, hogy egy olyan közösségben veszünk részt, amely megelőz és magába foglal bennünket, újra felfedezhetjük a „szimfonikus” Egyházat, ahol mindenki a saját hangján énekelhet, elfogadva másokét ajándékként, hogy kifejezzük az egész harmóniáját, amelyet a Szentlélek komponál.

Kelt Rómában, a Lateráni Szent Jánosnál, 2022. január 24-én, Szalézi Szent Ferenc emléknapján.

Ferenc

[1] „Nolite habere cor in auribus, sed aures in corde” (Sermo 380: In nativitate Ioannis Baptistae, 1), in Nuova Biblioteca Agostiniana 34, 568.
[2] Az egész rendhez írt levél, 6, in Assisi Szent Ferenc írásai, Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány, Budapest, 2018, 89.
[3] Vö. The Life of Dialogue, in JOHN D. ROSLANSKY (ed.): Communication. A Discussion at the Nobel Conference, North-Holland Publishing Company, Amsterdam, 1969, 89–108.
[4] DIETRICH BONHOEFFER: Szentek közössége, Harmat, Budapest, 1997, 87.
[5] Vö. uo. 86–87.

Forrás: Kaposvári Egyházmegye

Védett Élet Konferencia
Blog, Hírek

Beszámoló a Védett Élet Konferenciáról

„Uram, add, hogy csak még egyet meg tudjunk menteni” – beszámoló a Védett Élet Konferenciáról.
Egyedülálló és hiánypótló konferenciát szervezett a Védett Társadalom Alapítvány, amelyen – csatlakozva számos közelmúltbeli kezdeményezéshez –, együttgondolkodásra kérte és közös cselekvésre ösztönözte az élet- és gyermekvédelem területén tevékenykedő magyar civil szervezeteket és személyeket. A három előadást és öt kerekasztal-beszélgetést magában foglaló egész napos rendezvényen olyan közismert szakemberek szólaltak fel, mint Dr. Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus, Uzsalyné Dr. Pécsi Rita neveléskutató, Dr. Csókay András idegsebész és Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója.

Földi-Kovács Andrea, a Védett Társadalom Alapítvány kurátora nyitóbeszédében elmondta: az élet- és családvédő szervezetek közös küldetése megmenteni a veszélyben lévő magzati életeket, a kétségbeesett várandós kismamákat, a bajba jutott családokat, illetve óvni gyermekeinket a káros ideológiai hatásoktól, a szexualizációtól, a meleg- és a transzgender lobbicsoportok befolyásától. Háláját fejezte ki minden egyes  kezdeményezésért, majd hozzátette: a kapcsolatok szorosabbra fűzése, az egymás felé fordulás jegyében és a közös cél érdekében közösen kell cselekedni, ehhez pedig imában Isten segítségét kérni. Az emberek elbizonytalanodtak, kételkednek, ezért most minden korábbinál fontosabb, hogy kitartsunk az egyértelmű üzenetek mellett, hogy a bizonytalanokat meg tudjuk erősíteni, a kétkedőket meg tudjuk győzni, és ehhez hálózatosodnunk szükséges – magyarázta. A keresztény ember másokért él; engedjük tehát az isteni szeretet jegyében megfoganni az élet védelmét is, eszerint neveljük gyermekeinket, ezt tudatosítjuk magunkban és érveljünk határozottan mások előtt – szólított fel, hozzátéve: az életvédelem az egész nemzet ügye, ezért annak közös felvállalására van szükség. A szakmai program a Miatyánk közös elimádkozásával kezdődött.

„mielőtt megszülettél volna, felszenteltelek” (Jer 1,5)

Első kerekasztal beszélgetés a Védett Élet Konferencián

Földi-Kovács Andrea első moderátori kérdése arra vonatkozott, hogy az 1956. június 4-i magyar abortusz-törvény következtében megtörtént 6,5 millió abortusz okozhatott-e társadalmi méretű sebeket, majd aziránt érdeklődött, milyen társadalmi szintű cselekvéseket lehetne előremozdítani. Treerné Kovács Mária, a “Ne félj nem ítéllek el” lelkigyakorlat társalapítója megerősítette: az elmúlt 20 évben 1,1 millió abortusz történt, ami legalább 2 millió érintettet jelent, tehát igen, az egész társadalmat érintő jelenségről van szó. Beszélt arról is, hogy a poszt abortusz szindróma (PAS) tünetei nagyon különbözők, függetlenek az illető vallásosságától, és nem azonnal, hanem évek múlva jelentkeznek, általában valamilyen más traumatikus vagy váratlan esemény hozza elő. Férje, Kovács Ferenc megemlítette: a 2012-es életvédő konferencián a Parlamentben egy egészségügyi dolgozó mesélt abortusz-műtétek utáni rémálmairól, ő pedig börtönlelkészi munkája során megtapasztalta, hogy a gyilkosok hasonló tünetekkel küzdenek, mint az abortuszon átesett nők, mert szerinte „az Isten alkotta emberi élet ellen büntetlenül véteni nem lehet”.

Udvardy Márton a lelkigyakorlataikra érkezők lelkiállapotát egy résztvevőt idézve a vízesésben zuhanáshoz hasonlította, a távozókét pedig egy vízesés alján lévő csendes tóhoz. Mint mondta, sok más családi tragédia is előkerül ilyenkor, de az Úr kegyelme végtelen, s a résztvevők élete általában rendeződik (babák születnek, párkapcsolatokból házasságok lesznek, stb.), sőt, a legtöbben megerősödnek hitükben, a nem hívők pedig elkezdenek érdeklődni a vallás iránt is, így ő a lelkigyakorlatot missziós munkának is tekinti. Felesége, Udvardy  Lilla arról beszélt, miért fontos, hogy az elvesztett magzat nevet kapjon: valós személlyé válik számunkra, „közelebb jön a szívünkhöz”, könnyebb érte és hozzá imádkozni.

Dr. Téglásy Imre, az Alfa Szövetség társalapítója az általuk szervezett 15 évvel ezelőtti, első, hatszáz fős ún. rózsatemetés és a Búzaszem elnevezett, tízhetesen elvesztett magzatot, katolikus liturgia szerint eltemetni vágyó házaspár 1999-es precedens értékű esete kapcsán (amelyből dokumentumfilm is készült) kiemelte a gyászmunka fontosságát: “meg kell tanulnunk gyászolni: a gyászt bevallani, kibeszélni, feldolgozni, mert csak így tudunk továbblépni”. Tőle hangzott el az is, hogy az abortusz nem a nők “privilégiuma”, társak és társtettesek az édesapák, a család, a társadalom is. Olaj Anett, abortusz.hu honlap és a Ráhel Szőlőskertje lelkigyakorlat alapítója elárulta: számára is hihetetlen, hogy van teljes gyógyulás az abortuszból, de saját példája is ezt igazolja; ő tulajdonképpen az abortusznak köszönheti hitét. „Fontos, hogy ne a problémára, hanem az Úrra fókuszáljunk, hiszen Ő adja, mi csak védjük az életet” – fogalmazott.

Móczár Gábor, Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója elárulta: ő csak nemrég került az életvédelem közelébe, a 40 nap az életért mozgalomhoz csatlakozva, de nagyon szeretne aktívan hozzájárulni a közös cselekvéshez. Ismertette: a magyar jogszabályok szerint a kórházaknak tájékoztatniuk kell a szülőket az elvesztett magzatokkal kapcsolatos jogaikról: a szülők mindig kikérhetik a halott magzatot, sőt átvállalhatják annak temetését is. Mint mondta, a Fiumei sírkert „több mint temető”, sok lehetőség rejlik benne, és ha van megfogalmazódik egy elég erős civil elköteleződés az ügy iránt, ő szívesen támogatja, hogy ott jöjjön létre a meg nem született gyermekek vágyott emlékparkja, amely szerinte társadalmi szinten hozhatna megújulást.

Magzatvédelem orvosi szemmel

Dr. Csókay András idegsebész kifejtette: az abortusz bűnét nem lehet csak a nőgyógyászokra “ráverni”, hiszen minden orvos érintett az ügyben azzal, hogy egy kórházban egymás mellett vannak a műtők, mindenki tisztában van azzal, hogy mit tesz a másik. Felhívta a figyelmet arra is, hogy bár immár a tisztán materialista orvostudomány is eljutott oda, hogy elismerje: tudományosan bizonyítható, hogy emberi élet a fogantatással kezdődik, mégis, a társadalom többsége nem tudja vagy nem akarja ezt a tényt elfogadni, aminek oka szerinte az, hogy nem tanítják az elemi iskolákban. Példaként hozta fel, hogy megtérése előtt, 36 éves orvosként ő maga is adott tanácsot abortuszra. Szólt arról is, hogy a megölt/elvesztett magzatok nem sejtcsomókként fognak feltámadni, hanem teljes emberi testi-szellemi mivoltukban – ez keresztény hitünk alapja, és ez rájuk is vonatkozik.

Dr. Deli Balogh Ildikó szülész-nőgyógyász beszámolt arról, hogy a rendszerváltás előtti években egy kezdő orvosnak azt kellett tennie amit a főorvos mondott, így ő maga is sok abortusz végzett el, és sokat kellett gyakorolnia ún. félidős várandósokon is, amit nagyon nehezen élt meg, rossz érzéseit ezekkel a nőkkel való beszélgetésekkel igyekezett enyhíteni, mondván: amint képesnek érzi rá magukat, vállaljanak gyermekeket, ne várjanak évekig, mert kicsúszhatnak az időből. Elmesélte azt is, hogy amikor ’97-ben besokallva elutasított egy abortusz-műtétet, főorvosa nem fogadta el, így beadta felmondását, és azóta kizárólag magánpraxisban, saját lelkiismerete szerint dolgozik. Felhívta a figyelmet arra is, hogy sok magyar nő kimegy külföldre abortuszt végeztetni, például Bécsben könnyen hozzájuthatnak abortusz-tablettákhoz.

Dr. Ferenc Péter, a Keresztény Orvosok Magyarországi Társasága (KOMT) alelnöke megerősítette: a Kádár rendszerben nem volt választási lehetőség, keresztény orvosok inkább nem mentek szülész-nőgyógyásznak; de aki elvállalta, az is gyűlölte ezt a beavatkozást. Elmesélte, hogy amikor a váróban próbálta lebeszélni a kismamákat, feljelentették az alkalmazott “lelki terror” miatt. Mint mondta, ma már lelkiismereti szabadság van, megtagadható a műtét, de kórházanként változó, hogyan állnak a kérdéshez és kétségkívül van nyomás az orvosokon, hiszen az abortusz-műtét egy kötelező egészségügyi szolgáltatás, valakinek el kell végeznie.

Dr. Győri Júlia szülész-nőgyógyász egy budapesti kórház rezidenseként megerősítette: valóban visszautasíthatják az abortuszt, de hozzátette: tudja, hogy szerencsés, munkahelyén az orvosok fele nem végez abortusz, és tisztában van azzal is, hogy sokan nem úgy kezdik pályájukat mint ő, hanem “homokba dugják a fejüket, mert csak úgy lehet kibírni”. Elmesélte, hogy ő is végez felvételt, ilyenkor elsőként találkozik az abortuszra jelentkező nőkkel, és bár jogszabály szerint nem befolyásolhatja őket semmilyen értelemben, igyekszik megadni nekik az esélyt egy beszélgetésre. Ugyanakkor tapasztalata szerint extrém ritka, hogy valaki meggondolja magát miután már befizette a díjat; ezért szerinte leginkább a terhesség megállapításánál lehet mérvadó egy ilyen beszélgetés. Felhívta a figyelmet arra is: míg a várandóság első 12 hetében Magyarországon gyakorlatilag bármikor el lehet vetetni a magzatot, a 12. hét után már nem lehet hivatkozni a gumiszabályként alkalmazott krízishelyzetre, és megerősítette: a kórházi gyakorlat nagyon változó abban, hogy mi történik az abortált/elvetélt magzatokkal.

Nyilvánosság és edukáció a Védett Élet Konferencián

Albertné Görgey Zsuzsanna, a Magyarok Európában Egyesület elnöke elárulta: 26 évvel ezelőtt jött rá arra, hogy a PAS átjárja és deformálja az egész társadalmat, ezért elkezdte kutatni a jelenséget, kapcsolódásokat keresett, így került Dr. Téglásy Imréhez és a Kiáltás az Életért Egyesülethez. Tevékenységei közül kiemelte a június 4-i Séta az életért című rendezvényt, melyre (főleg az Egészségügyi Minisztérium előtti gyülekezőhöz, illetve a Tabánban a záróműsorhoz) várja az együttműködő partnereket, résztvevőket. Bergs Zsuzsanna, a Kiáltás az Életért Egyesület alelnöke arról mesélt, hogy az iskolákba elvitt életvédő busz kiállított képei, filmvetítései és az azokkal kapcsolatos beszélgetések (melyek között nemcsak a fogantatással kapcsolatos, hanem a tisztasággal és házassággal kapcsolatos üzeneteket is megfogalmaznak), mennyire megérinti a mai fiatalokat is, rengeteg pozitív visszajelzést kaptak tőlük. Kiemelte az önképzés fontosságát, említette a Felkészült Istenfélő Tanácsadó programjukat, hangsúlyozta az ima fontosságát, hiszen „az abortusz elleni küzdelem egy szellemi harc”, elárulta: szívesen látna egy újabb életvédő konferenciát a Parlamentben, s szólt arról is, hogy a júliusi 23-i „Ez az a nap” című felekezetközi megmozdulás idei témája épp az élet lesz.

Keresztes Ilona újságíró, a Fiatalok az Élet Szolgálatában (FÉSZ) alapítója felhívta a figyelmet arra, hogy a váratlanul érkező baba, a kismama krízise mindkét életet érintő krízishelyzet, amely félelemmel tölti el a nőket. S bár az anyaság minden várandós anya számára valahol legbelül bizonyosság, rárakódnak negatív érzések. Ez a tudatállapot süket füleket és szíveket eredményez. Szerinte a segítő feladata “kivenni a krízist az anya és a baba közül, különben csak újabb krízisbe kerülnek”. Hiszek abban, hogy a krízisben meg kell és lehet találni a bátorító szavakat, amely mögött nyugalom és tudásnak kell lennie – fogalmazott. Frivaldszky Edit, az Emberi Méltóság Központ igazgatója és az Együtt az Életért Egyesület alapítója megerősítette: szerinte is az a legfontosabb, hogy a bajba jutott kismama érezze, hogy nincs egyedül, a problémamegoldás csak ezután jön, és nagyon fontos az is, hogy semmiképpen ne ítélkezzünk, nem kérdőjelezzük meg cselekedeteit vagy érzéseit. Keresztes Ilona felhívta a figyelmet az életvédelemmel kapcsolatos kommunikáció minőségének fontosságára, és arra is, hogy mindig szem előtt kell tartani, hogy éppen kikkel beszélgetünk róla. Arra is figyelmeztetett, hogy mivel ez nehéz téma, ha megnyitjuk, gondoskodni kell arról, hogy megfelelően el is varrjuk, és ehhez idő kell. Úgy vélte, szükség van képzésekre is, nem elég csak megszólítani a társadalmat; s bár ez aprólékos munka, de elkerülhetetlen és megéri. Mint mondta, ők jelenleg csoport- és közösségvezetőket próbálnak elérni, hogy a kilenc hónapos képzésüket valamilyen formában minél több helyre elvihessék. Frivaldszky Edit emlékeztetett az intenzív nemzetközi abortuszpárti/életellenes nyomásgyakorlásra, és ennek kapcsán a pozitív, előremutató üzenetek fontosságára, melyekhez könnyebb csatlakozni. Megemlítette azt is, hogy nemsokára indul egy amerikai minta alapján kidolgozott online élet- és gyermekvédelmi képzésük, melyre várják a jelentkezőket.

Dr. Máthé Zsuzsa, a Szent István Intézet igazgatója beszélt arról, hogy bár logikus lenne, de nem elvárható, hogy egy várandós kismama utánanézzen a lehetőségeinek és kapcsolatba lépjen segítő szervezetekkel, így legegyszerűbb, ha a lehető legkorábban és automatikusan kap segítséget. Innen jött született a Veletek az első pillanattól elnevezésű kezdeményezés alapötlete, amellyel lobbiznak a döntéshozók fele és a médiában is, hogy a terhességi tesztekben legyen elérhető egy segélyhívó telefonszám és ez intézményileg fenntartott lehetőséggé váljon. Mint mondta, ez fontos üzenet lenne nemcsak a bajba jutott anyák, de a társadalom felé is: bár az abortusz a nő döntése, felelőssége mindannyiunké, beleértve az egyházi szereplőket is, akik félnek a témától, így nem csoda, hogy ebben a kérdésben még a hívő közösségekben is sok a bizonytalanság.

Lukács József, a Várva Várt Alapítvány elnöke szerint erőteljes gondviselés érezhető az életvédelemmel foglalkozók tevékenysége körül, akik generációkon keresztül vállalják ezt a szolgálatot. Figyelmeztetett arra is, hogy nemcsak a társadalom 10%-át kitevő hívőket, hanem a „maradék” 90%-ot is meg kell szólítani. Az „életet adni vagy sem” dilemmájának átkeretezésére hívta fel a figyelmet: „együtt maradni vele vagy sem”, és hangsúlyozta az időnyerés fontosságát, de nem inkorrekt módon, vagyis nem azért, hogy a kismamát szándéka ellenére más döntésre kényszerítsék, hanem azért, hogy megmutassák neki a valódi lehetőségeit, hogy ténylegesen szabad döntést hozhasson. Felhívta a figyelmet az életvédő szervezetek közötti együttműködések fontosságára, közös fellépések, események szervezésére, és a fiatalok megszólítására.

A délelőtt és a téma zárásaként három spontán közvélemény-kutatást tartottak: a Meg Nem Született Magyar Gyermekek Emlékparkja (fantázia)nevű közös emlékhelyről, a Védett Társadalom Alapítvány középtávú céljai között szereplő Országos Életvédő Szövetség megalkotásáról, valamint a további lehetséges közös akciókról (mint például a már említett életvédő séta, médiaszereplések közös kampányban, részvétel nyilvános vitákban, fiatalok bevonása-képzése), melyet a résztvevők közel egyhangúlag támogattak.

Forrás: VDTA blog

Akolitusavatás előtt
Blog, Hírek

Akolitusavatás előtt a felavatott lektorok

Utolsó alkalommal találkoznak az akolitátusra készülők Balatonbogláron. A képzésük, két alkalmát összevonva, ezen a hétvégén zárul. Akolitusavatás előtt még egyszer tanulunk, beszélgetünk, imádkozunk együtt.

A tizenöt lelkes akolitus-jelölt ezen a hétvégén befejezi biblikus képzését az Újszövetség témájával. Áttekintjük az evangelizáció útjait, megvitatjuk, hogy hogyan beszéljünk másoknak Jézusról a hétköznapokban, és a lelkivezetés rejtelmeibe is rövid betekintést nyerhetünk. Ha szolgálatba állunk, fontos a közösségformálás, közösségvezetés, így ez a téma is terítéken lesz. Természetesen nem maradhat el a Biblia segítségével való imádság; az Imaiskola.

Minden plébánián más és más szolgálatot kapnak az akolitusok, igyekszünk minél szélesebb körben képezni a jelölteket. Komoly szempont a képzés során, hogy bizony előfordul olyan eset, amikor a plébános hirtelen betegszik meg, és azonnal kell a „mélybe ugrani”. Ilyenkor nem lehetünk felkészületlenek, biztos lábakon állva kell megmutatnunk, hogy Isten szolgálatában komoly szerepe van az akolitusoknak. Nyáron is rendszeresen helyettesítjük a fiatalokat táboroztató, vagy a megérdemelt pihenését töltő atyákat. A kihívásokra készen, Isten útmutatásait követve, a plébánosunk megbízásait teljesítjük: legyen szó akár liturgiáról, akár közösségekről, akár fizikai munkában való segítségről.

A korábbi esztendők tapasztalatai arra mutatnak rá, hogy az elméleti képzés során megtanultakat még akolitusavatás előtt érdemes újra átbeszélni, a kérdéseknek is teret adva. Sok visszajelzés érkezett a felavatott akolitusoktól, hogy nem csak a képzés, de az éves továbbképzések is fontos szerepet játszanak a szolgálat terén. Minden évben szeptember elején találkozunk ismét, hogy egy-egy téma kibontása mellett lehetőségünk legyen a „jógyakorlatok” megosztására, kérdések és visszajelzések megválaszolására. Ez az alkalom idén szeptember 3-án lesz a kaposvári Püspökségen.

Az avatás szertartására idén is felkészülünk, az ünnep előtt néhány órával már a Székesegyházban gyakoroljuk a mozdulatokat, és a szentmise elemeit.

Mindenkit szeretettel várunk az eseményre, mely 2022. június 18-án 15 órai kezdettel lesz a megújult kaposvári Székesegyházban.

Michael Wallace Banach
Blog, Hírek

Michael Wallace Banach Magyarország új apostoli nunciusa

Már vártuk a hírt. Ferenc pápa 2022. május 3-án Excellenciás és Főtisztelendő Michael Wallace Banach memphisi címzetes érseket Magyarország apostoli nunciusává nevezte ki.

Őexcellenciája Mons. Michael Wallace Banach, Memphis címzetes érseke 1962. november 19-én született Worcesterben (Massachusetts állam, USA).

1988. július 2-án szentelték pappá a worcesteri egyházmegye szolgálatára.

1994-ben szerzett kánonjogi doktorátust, és miután végzett a Vatikáni Diplomáciai Akadémián, a Szentszék diplomáciai szolgálatába lépett.

1994-től 2007-ig Bolívia, majd Nigéria pápai képviseletein dolgozott, valamint a Szentszék Államtitkárságán az államközi kapcsolatok szekciójában.

2007 és 2013 között a Szentszék állandó megfigyelője volt az Egyesült Nemzetek Szervezete Bécsi Hivatalában és az ENSZ Iparfejlesztési Szervezeténél (UNIDO). Egyidejűleg a Szentszék képviselője volt a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnél (IAEA), az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnél (OSCE) és az Átfogó Atomcsend Szerződés Szervezetnél (CTBTO).

2013. február 22-én Memphis címzetes érsekévé nevezték ki, és Pápua Új-Guinea apostoli nunciusává, majd 2013. május 18-án a Salamon-szigetek apostoli nunciusává is.

2016. március 19-én Szenegál apostoli nunciusává nevezték ki, és apostoli küldöttnek Mauritániába. 2016. július 9-én a Zöld-foki Köztársaság apostoli nunciusává is kinevezték.

Ugyanebben az évben, augusztus 22-én nevezték ki apostoli nunciussá Bissau-Guineába.

2017. május 13-án apostoli nunciussá nevezték ki Mauritániába.

Anyanyelve (angol) mellett beszél olaszul, franciául, lengyelül és spanyolul.

a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Titkársága

Forrás: Magyar Kurir

Blog, Programok

Megmozdul a nemzet 2022. július 23-án

Várunk téged is a Puskás Arénában július 23-án!

Az Ez az a nap! mozgalom és rendezvénysorozat 22 évvel ezelőtt azzal a látással indult el útjára, hogy a jövőben egy nap, régiónk legnagyobb és legjelentősebb stadionjába – a Népstadionba – gyűjtse össze a magyarországi és az európai keresztényeket, kifejezve felekezeteken átívelő összetartozásunkat. Az elmúlt években rendezvényeinken több százezren vettek részt az egész Kárpát-medencéből, a színpadokon pedig több mint 30 nemzet képviseltette magát.

Hisszük, hogy az összegyűjtés ideje van, Isten össze akarja gyűjteni az ő népét minden korosztályból, felekezetből és nemzetből. Bízunk benne, hogy ez a nagyszabású dicsőítő rendezvény (2022 július 23-án) a Kárpát-medence legnagyobb közös kiáltása lehet az ég felé az újonnan felépült Puskás Arénában. Egy hangként szeretnénk dicsőíteni Teremtőnket és imádkozni nemzetünkért, valamint bizonyságot tenni Jézus Krisztusról, aki az út, az igazság és az élet.

Ez az a nap! július 23-án

Várunk téged is a Puskás Arénában!

Az elmúlt években megvásárolt jegyek ugyanazokkal a feltételekkel, ugyanarra a helyekre érvényesek július 23-án!

JEGYVÁSÁRLÁS

Forrás: Ez az a nap