A kaposvári Szent Margit-templom adott otthont Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén a lelki adoptálók találkozójának. Az elköteleződés előtt tanúságtételek hangzottak el a témában, és kiscsoportos beszélgetésre is lehetőség nyílt.
Már a 30. hétben vagyok
– mondja mosolyogva a 13 éves leány lelki örökbefogadottjára gondolva.
Az esemény
Ünnepélyes fogadalomtétellel vette kezdetét a lelki adoptálás 9 hónapja. A kaposvári Szent Margit-templom adott otthont Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén a lelki adoptálók találkozójának. Az elköteleződés előtt tanúságtételek hangzottak el a témában, és kiscsoportos beszélgetésre is lehetőség nyílt.
A találkozó elején Martin Hudacek „A meg nem született gyermek” szobrát mutatták be a Kaposvári Egyházmegye életvédő referensei. Udvardyné Tóth Lilla és Udvardy Márton az egyházmegyéjükben vándorló alkotás kapcsán a személyes felelősségvállalásra, a magzatvesztés terhét hordozók segítésére hívta fel a figyelmet. Hangsúlyozták, hogy
mindig van remény, Isten gyógyító kegyelme a legnagyobb gyászon is győzedelmeskedhet.
Tanúságtételek a lelki adoptálásról
Első tanúságtevőként Szigeti Tamás és Kriszti beszélt arról, hogyan segítette őket az örökbefogadás útján a lelki adoptálás. Elmondták, a családdá válásuk történetét, majd azt is, hogyan készítette elő az Úr a lelküket először a lelki, majd a fizikai adoptálásra.
Ezután Matykó Árpád és Marcsi mutatta be a göllei plébánián alakult közösséget, mely havonta gyűlik össze a lelki adoptálás imája kapcsán. Arról is beszéltek, milyen döbbenetes számukra (egészségügyi háttérrel, az intenzív osztályon is dolgozva), hogy napi 10 perc imával életet lehet menteni. Ahogy fogalmaztak:
Csodálatos a Jóisten kegyelme!
Takács Erika a lelki adoptálás kaposvári kezdeteinek „kulisszatitkait” osztotta meg velünk, hangsúlyozva: nem a semmibe hullnak imáink, tartsunk ki akkor is, mikor látszólag porszemek vagyunk egy hatalmas gépezetben. Ezt követően lányától, Adéltól hallhattuk a szomorú igazságot, hogy rengeteg nő senkinek nem beszél arról, hogy abortuszra készül, ezért közvetlenül nem lehet nekik segíteni. A tizenéves kiemelte, hogy ebben a helyzetben az imáink lehetnek a leghathatósabb eszközök egy gyermek életének megmentésében.
Ennek a blokknak a zárásaként Sárközi Béla állandó diakónus egy örömteli hírrel kezdte beszédét. Egy közeli idősek otthonában, ahol szolgálatot teljesít, 17 szépkorú kezdte el a lelki adoptálást. Béla ezután családjuk kalandos történetét mesélte el, hogyan érkezett hozzájuk 3 vérszerinti után egy örökbefogadott gyermek.
Kiscsoportos beszélgetés és a záró liturgia
A tanúságtételek után kiscsoportos beszélgetésben oszthatták meg a jelenlevők a tapasztalataikat a lelki adoptálással kapcsolatban. Megerősítő és gazdagító volt hallani, ki miért kezdte el, hogyan tart ki az imában, mi motiválja. A szellemi harc valóságát mutatja az egyik résztvevő elmondása, miszerint a lelki adoptálás 12. hete körül számos akadály nehezítette, hogy kitartson az imában. (Ismert, hogy a magyar törvények alapesetben a magzat 12. hetes koráig engedélyezik az abortuszt.)
Az estet záró főünnepi liturgia keretében több, mint harmincan tettek ünnepélyesen fogadalmat, hogy kilenc hónapon át minden nap imádkoznak egy veszélyben levő magzatért. Volt, aki már 12. alkalommal köteleződött el erre a nemes szolgálatra!
Mindenkit bátorítunk, aki hívást érez a megfogant életekért való csendes, de nagyon fontos kiállásra, hogy kapcsolódjon be a lelki örökbefogadásba! Ahogy egy 13 éves fiatal leány fogalmazott:
Nekem muszáj benne lennem ebben, és segítenem ezeken a gyermekeken!
Március 22-én, a szerdai általános kihallgatás előtt a Szentatya megáldotta az Igen az életre elnevezésű lengyel életvédő alapítvány által Zambiának adományozott harangot, melynek hangja a meg nem születettek nevében szól.
Az embermagasságú, több tonna súlyú bronzharangot a Gyermek Jézusról nevezett lusakai székesegyházba viszik. Onnan az afrikai ország sok más városába is eljuttatják, hogy Zambia-szerte hallassa a meg nem születettek hangját.
Alick Banda érsek, Lusaka főpásztora és Bogdan Romaniuk, az alapítvány alelnöke vettek részt szerda reggel a harang megáldásán a vatikáni VI. Pál terem hátsó bejáratánál.
A „Meg nem születettek hangja” nevű, korábban készült és megáldott harangok már Lengyelországban, Ukrajnában és Ecuadorban is szólnak. Mindemellett más országok is érdeklődnek a kezdeményezés iránt.
Ferenc pápa az általános kihallgatás során a lengyel zarándokokat így köszöntötte. „E hét szombatján ünnepeljük Gyümölcsoltó Boldogasszony napját, mely hazátokban az élet szentségének a napja. Annak jeleként, hogy meg kell védeni az emberi életet a fogantatástól kezdve a természetes halálig, az Igen az életre alapítvány Zambiába szánt, „Meg nem születettek hangja” nevű harangját ma reggel megáldottam. Hangja hirdesse azt az üzenetet, hogy minden élet szent, és minden élet sérthetetlen. Szívem mélyéből megáldalak benneteket.”
Talán egyszer országunkban is szólhat majd harang, a meg nem született gyermekek hangját felerősítve.
A Nagyboldogasszony-székesegyházban bemutatott küldetési szentmisével ért véget a Joppé Evangelizációs Központ által szervezett hetedik, férfiaknak szóló Élet a Lélekben Szeminárium Kaposváron.
Küldetési Szentmise
A mintegy harminc résztvevő kilenc héten át töltekezhetett az elhangzott tanításokból, melyeket követően a kiscsoportokban oszthatták meg egymással az átélt tapasztalataikat. A lelki megújulás mellett a szeminárium célja az is, hogy a résztvevőkből élő közösségek, imacsoportok alakuljanak, vagy bekapcsolódjanak egy-egy, már működő közösség életébe.
A két és fél hónap alatt a férfiak három különleges alkalmon is részt vettek. Először életgyónást végeztek, később a Szentlélek kiáradásáért imádkoztak, majd a záró alkalmon megkapták további életükre szóló küldetésüket: „Légy világosság a sötétségben, légy a föld sója, Isten országának kovásza, légy Jézus Krisztus apostola!”
A homíliából
A küldetési misét Varga László megyéspüspök celebrálta, aki prédikációjában Márk evangéliumának alapján a főparancsról beszélt.
– Azt gondolom, hogy minden szenvedés, öröm, küzdelem, újrakezdés, szeretet-áradás, ünnep és fájdalom, ami az életünkben megjelenik azért történik, hogy eljussunk a főparancsig. Azért, hogy ne legyen más, mert a legtöbb szenvedésünk abból fakad, hogy rengeteg mindenhez igazodunk, s nem a főparancs az életünk közepe. Nem Isten, a felebarátaink és önmagunk szeretete van életünk középpontjában, hanem sok minden más.
Az írástudók Mózes törvényeit több száz parancsra bontották szét. Jézus ezt a rengeteg parancsot kettőbe foglalta össze. Ezt már megtette előtte más is az Ószövetségben. Mi volt azonban különbség? Az egyik csak leegyszerűsítette ezt a sok parancsot: „szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből, minden erődből; és szeresd felebarátodat, mint önmagadat!”
Jézus ugyanezt mondta, a különbség annyi, hogy ő hozzáadta önmagát, az egész lényét. Nemcsak tanította, tudta, megpróbálta, hanem hozzáadta önmagát. Amikor ez megvan, hogy hozzáadjuk magunkat és belevetjük magunkat teljesen ennek megvalósításába, akkor minden átalakul.
Istent, aki láthatatlan, csak akkor szerethetjük, ha szeretjük a láthatóakat, hiszen mindent ő alkotott. A láthatók közül a legnehezebb pont a szeretetben nem a másik, hanem mi magunk vagyunk. A legnehezebb elfogadni és Isten ajándékaként szeretni önmagunkat anélkül, hogy lealáznánk, leértékelnénk, felmagasztalnánk, vagy többre tartanánk magunkat másoknál. Addig, amíg összehasonlítjuk a szívünkben, a gondolatainkban magunkat másokkal, biztosak lehetünk abban, hogy nem szeretjük saját magunkat, a bennünk lévő bűnöst és a bennünk lévő szentet egyszerre.
Szeresd önmagadat
A főparancs egyik legnehezebb része: „mint önmagadat!” Jól érzed-e magad a bőrödben? Nem azért, mert most minden rendben van, nem fáj semmid, jól mennek a dolgaid és pénzed is van. Jól érzed-e magad a bőrödben, mert Isten gyermeke, képmása és szeretetajándéka vagy? Vagy pedig állandóan van olyan, amire azt mondod, hogy Isten nem jól teremtett, s jobbat is alkothatott volna?
Aki tele van hálával nem azért, mert kiváló, egészséges, sikeres, hanem azért, mert Isten ajándéka és Isten benne él, abban elkezd minden változni, és elkezd megvalósulni benne a főparancs – fogalmazott a megyéspüspök prédikációjában.
A küldetési szentmisével reméljük nem véget ér, hanem elkezdődik valami. A férfiak közösen kereshetik a továbbiakban közösségben is Isten hívását, tanítását.
A teljes szentmise megtekinthető:
Forrás: Kaposvári Egyházmegye Fotó: Kling Márk Videó: Szerafin Zoltán
Lelki adoptálók találkozója lesz március 25-én a Kaposvári Szent Margit-templomban. A találkozó célja, hogy közösen, ünnepélyesen elköteleződjünk, megerősítsük, megismerjük egymást, hogy találkozzunk és közösen imádkozzunk.
A programot, az Egyházmegye életvédő referensei szervezik, azzal a szándékkal, hogy közösen fogadalmat tegyünk, valamint, akik küzdenek a fogadalmukban, akik kitartanak, egymást megismerjék és megerősítsék. Akik eddig nem vállaltak ilyen szolgálatot, itt találkozhatnak vele, megismerhetik, és, ha úgy érzik, hogy Isten hívja őket, bekapcsolódhatnak az elkövetkező kilenc hónapra.
Szeretettel várjuk akár csoportosan azokat, akik a város más plébániáiról érkeznek. A program végén egy szerény agapéval igyekszünk hozzájárulni, hogy mindenki épségben hazaérhessen.
A Lelki adoptálók találkozója keretében lesz tanúságtétel, buzdítás, közös imádság, melyet igeliturgiával koronázunk meg. Az igeliturgia keretében tehetnek fogadalmat, akiknek már letelt a kilenc hónap, valamint azok is, akik most találkoznak először a lelki adoptálással.
A program 16:30-kor kezdődik és várhatóan 19:30 körül ér véget. Az igeliturgia 18:30-kor lesz. Minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk! További információkat elérhetőségeinken kaphattok.
A lelki adoptálás egy olyan elköteleződés, ahol vállaljuk, hogy kilenc hónapon keresztül minden nap imádkozunk egy megfogant, de veszélyben lévő magzatért. A lelki adoptálás művébe való bekapcsolódás, egy – egyedül csak Isten előtt ismert – gyermek lelki szüleivé tesz bennünket. Ez az elköteleződés 9 hónapon keresztül, naponta körülbelül 10 percet vesz igénybe, de hisszük, hogy életeket menthetünk vele. Egy rövid kötött imádság és egy tized rózsafüzér az alapja. Természetesen bárki vállalhat más lemondást, böjtöt, imádságot is ezek mellé.
Lektoravatás előtt állnak az akolitusok. A képzés része, hogy félidő környékén már lektorként állhassanak szolgálatba, így avatásukra április 22-én kerül sor.
A lektor a II. Vatikáni Zsinat óta az első fokozata a szolgálatnak. Feladatuk a liturgiában az evangélium kivételével az olvasmányok felolvasása. Avatással emelik ki őket a hívők közül. (Részlet a Magyar Katolikus Lexikonból)
Ez az esztendő is tartogatott meglepetéseket, de Isten segítségével és mindent elsöprő lelkesedéssel, zökkenőmentesen vették az akadályokat a jelöltek és a képzők egyaránt.
A kurzus közepéhez közeli időpontban esedékes a lektoravatás, melyben minden év során részesülnek az akolitusok. Tanulmányaik derekán túl, már inkább a lelki oldalra helyezzük a hangsúlyt. Ekkor szóba kerülnek saját lelki kérdések, a kommunikáció, a lelkivezetés alapjai és a közösség is.
A közösség, kiemelt témája a képzésnek, mert nem csak maguknak jó, ha közösséghez tartoznak, hanem kiemelt feladatuk a szolgálatban a közösségformálás és a közösségek fenntartása. Ez adja az igazi értelmét szolgálatuknak, hogy a pap nélkül maradt településeken fenntartsák az összetartozás élményét és az imádságot.
Természetesen az imaiskola tanulása közben a szentírással való kapcsolatuk is erősödik, valamint belőlük is közösség formálódik.
A lektoravatásra 2023. április 22-én 15:30-kor kerül sor a Nagyboldogasszony Székesegyházban Kaposváron. Minden kedves rokont, ismerőst, barátot és érdeklődőt szeretettel várunk!
Kérünk benneteket, ne hagyjátok abba az imádságot a képzésért, a résztvevőkért! Így tudjuk csak megvalósítani a kitűzött célt. Képzett, elkötelezett szolgálókra van szükség, hogy minden településen hirdethessük Isten Igéjét, fenntarthassuk a közösségeket és újakat formálhassunk.
Nincsenek ott hírességek, csak Jézus – Ébredés Amerikában, az Asbury Egyetemen. Gájer László, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara (PPKE HTK) 2-es Számú Keresztény Bölcseleti Tanszékének vezetője írását adjuk közre az alábbiakban.
Az Egyesült Államok Kentucky államában található Asbury Egyetem honlapján jelenleg ez a hivatalos közlemény olvasható: „2023. február 8. óta az Asbury Egyetem hallgatói, valamint a kar munkatársai, a személyzet, az adminisztrátorok, a helyi közösség tagjai és a városon kívülről érkező látogatók a Hughes Auditoriumban gyűlnek össze. A lelki megújulás idejét éljük. Az Úr munkálkodik, hiszen radikális együttérzést, megtérést és belső átalakulást tapasztalunk.”
Az Asbury magánegyetem felekezeti elkötelezettség nélküli keresztény felsőoktatási intézmény, amely alapvetően wesleyánus háttérrel rendelkezik. Több mint egy hete egyre többen keresik fel az egyetem területét, pedig – ahogy mondják – „nincsenek ott hírességek, csak Jézus”. Február 8-án a Hughes Auditoriumban ugyanis ébredés kezdődött. A hallgatók a szemeszter megnyitása céljából istentiszteletre gyűltek össze, ahol olyan erősen tapasztalták meg Isten jelenlétét, hogy azóta sem mentek haza. Az ima éjjel-nappal folyamatosan zajlik a kampuszon, sokan pedig, akik az esemény hírére idelátogattak, már csak a szabadban, kivetítőkön tudnak kapcsolódni az imádsághoz.
Mi az ébredés?
Az „ébredés” (revival) katolikus körökben ritkán használt fogalom. Nem úgy a metodista és szentségmozgalmi hagyományokat ápoló közösségekben. Ez az ébredési tapasztalat visszanyúlik a 18. század eleji Angliába, majd hamarosan az Egyesült Államokban is mind gyakrabban fordult elő hasonló. Kiemelkedő volt a pünkösdi irányzat kezdetét jelző Asuza utcai (Los Angeles, 1906) vagy az azt megelőző walesi ébredés (1904–5).
Az ilyen tapasztalatot mindig nagyszámú, őszinte megtérés kísérte, gyakran társadalmi mozgalommá duzzadt és komoly változások kísérték a közösségek életében.
A legutóbbi évek ilyen megélései ugyancsak az Egyesült Államokban bontakoztak ki, leginkább pünkösdi hátterű közösségekben, de jellemzően felekezeteken átívelő jellegű eseményekről van szó. Ilyen volt az 1994-ben kezdődő úgynevezett Toronto Blessing, a bronswille-i ébredés 1995-től vagy a 2008-as lakelandi ébredés. A jelenség először a szentségmozgalomból sarjadó közösségekben jelentkezett, angol ajkú gyülekezetekben, majd újabb hajtást hozott a pünkösdi-karizmatikus gyülekezetekben, hogy aztán napjainkra minden korábbinál erősebb legyen az ébredési tapasztalat felekezetek feletti jellege.
Rod Dreher beszámolója
Asbury kampuszán valami hansonló bontakozott ki ezekben a napokban. Ahogy arról például már a CNN is beszámolt, a teremben imádkozók csendes imádást élnek meg, finoman figyelve egymásra és bűnbánatot tartva. Az amerikai konzervatív politikai publicista, Rod Dreher beszámolója különösen fontos volt számomra, már csak azért is, mert az ortodox vallású Dreher biztosan nem vádolható elfogultsággal a szabadegyházak ébredési tapasztalatát illetően. Ebben a beszámolóban olvashatjuk, amit egy helyi, kezdetben ugyancsak szkeptikus megfigyelő ír: „A legtöbb szerda reggel az Asbury Egyetemen olyan, mint bármelyik másik. Néhány perccel 10 óra előtt a diákok elkezdenek összegyűlni a Hughes Auditoriumban a kápolnában. A hallgatóknak minden félévben bizonyos számú ilyen imaalkalmon kell részt venniük, így rutinból megjelennek.
De ez a múlt szerda más volt. Az áldás után a kórus elkezdett énekelni egy utolsó dalt – és ekkor valami olyasmi történt, amit nem lehet egyszerűen leírni. A diákok nem mentek el. Megragadta őket a transzcendencia csendes, de erőteljes érzése, és nem akartak hazamenni. Maradtak és folytatták az imádatot. Még mindig ott vannak.
Az utca túloldalán, az Asbury Teológiai Szemináriumban tanítok teológiát. Amikor hallottam, mi történt, azonnal elhatároztam, hogy elmegyek a kápolnába, hogy a saját szememmel lássam. Amikor megérkeztem, több száz diákot láttam, akik csendesen énekeltek. Magukért, felebarátaikért és a világunkért dicsőítettek és komolyan imádkoztak, bűnbánatot tartottak és siratták a bűneiket. És közbenjártak, imádkoztak a gyógyulásért, a teljességért, a békéért és az igazságosságért.”
A helyi teológus beszámolója így folytatódik: „Analitikus teológusként fáradt vagyok a hype-tól és nagyon óvakodom a manipulációtól. Olyan háttérrel rendelkezem (a metodista-szentségmozgalmi hagyomány egy különösen ébredéspárti szegmensében), ahol láttam olyan erőfeszítéseket, amelyek »ébredések« és »a Lélek mozgalmainak« gyártására irányultak, és amelyek néha nemcsak üresek, hanem károsak is voltak. Én nem akarom, hogy bármi közöm is legyen ezekhez. De itt az Asburyben most nincs semmi ilyesmi. Nincs nyomás vagy felhajtás, sem manipuláció. Nincs magasra csapott érzelmi hevület. Épp ellenkezőleg, eddig minden többnyire nyugodt és derűs. A remény, az öröm és a béke keveréke leírhatatlanul erős, sőt szinte tapintható – a shalom (Isten békéje) élénk és hihetetlenül erőteljes érzése ez. A Szentlélek jelenléte tagadhatatlanul erőteljes, ugyanakkor olyan szelíd is!”
Záró gondolatok
Valószínűleg nem feladatunk most elfogadni vagy elutasítani azt a jelenséget, amelyet egyre többen asburyi ébredésnek kezdenek nevezni, mint ahogy ezzel az írással a korábbi ébredési eseményeket sem szerettem volna értékelni. A jelenség azonban olyan méreteket kezd ölteni, hogy magyar katolikusként is tudnunk kell róla. Ennek kapcsán pedig legalább azt őszintén ki kellene mondanunk magunknak, hogy a csoda ma is lehetséges.
Isten érezhető közelsége és az ima ereje nem lehet tabu, és feszélyezett jólneveltségünkből fakadó hamis vélemény volna azt mondani, hogy az Úr ma nem adja megtapasztalható közelségét az ő szeretetének.
Asbury kápolnája a csendes ima, a megbocsátás és a nem lankadó dicséret helye lett. És ez már néhány nap alatt nagyon sokak lelki hasznára és épülésére vált.
Egyedül nem tudjuk megmenteni az életeket – Negyvennapnyi ima és böjt az életért. Budapesten ötödik alkalommal rendezik meg a „40 nap az életért” nemzetközi ima- és böjtakciót és békés jelenlétet – hazánkban Hajdani Józsefné Magdi szervezésében. Az esemény fővédnöke Marton Zsolt váci megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Családügyi Bizottságának elnöke. Az imamozgalomhoz katolikus és protestáns közösségek egyaránt csatlakoztak.
40 nap imádság több ponton
A fővárosban hamvazószerdától, február 22-től kezdve nagyhét kezdetéig, április 2-ig reggel hét és este hét óra között a Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikája előtt, a Hugonnai Vilma térre várják azokat, akik az édesanyákért és a megfogant gyermekekért szeretnének imádkozni.
A kezdeményezéshez ezúttal Debrecen is csatlakozik: a cívisvárosban szintén reggel és este hét óra között a Kenézy Gyula Kórház nőgyógyászati osztálya előtt imádkoznak a hívek.
Az imádkozók váltják egymást, nem ugyanazok imádkoznak végig tizenkét órán keresztül. A lényeg, hogy minden órában legyen jelen valaki békésen imádkozva.
A budapesti megnyitót február 21-én délután, gyönyörű, napsütéses időben tartották a Hugonnai Vilma téren. A megjelenteket Hajdani Józsefné Magdi köszöntötte. Kiemelte: a magzatok védelme elsősorban Isten ügye, de
„mi vagyunk az Ő földi képviselői, és elhívatást kaptunk Istentől, hogy kiálljunk azokért a megfogant életekért, akik nem tudnak magukért kiállni”.
A megjelentek elimádkozták együtt a Miatyánkot.
Marton Zsolt családreferens püspök szavai
Marton Zsolt váci megyéspüspök beszédének kezdetén, kifejezve az imamozgalom ökumenikus jellegét, különbözőképpen köszöntötte a megjelenteket: „Áldás, békesség!”, „Erős vár a mi Istenünk!”, „Áldjon meg az Úr!”, „Dicsértessék a Jézus Krisztus!” A főpásztor kiemelte: Isten sokfelől gyűjtött össze bennünket, azért vagyunk itt, hogy imádkozzunk az életért, amelynek a forrása Isten. „Azért vagyunk itt együtt, hogy a legkisebb gyermekekért, a legkiszolgáltatottabb kicsinyekért imádkozzunk, hogy megszülethessenek.”
Akik évek óta idejárnak, megtapasztalhatták, hogy csak Isten segítségével tudunk bármit is tenni. Mi csak eszközök vagyunk Isten kezében, és hogy jó eszközök lehessünk,
„imádkozzunk az emberi szívekért, mert minden ott kezdődik.”
Ha az emberi szív kemény marad, hiába vannak jó eszközeink, hiába a fejlett technika. Ám ha a szívünk már nem kőszív, hanem ahogyan Ezekiel mondja, hússzív, amivé Isten szeretné, ha válna, akkor minden megváltozik. Imádkozzunk azokért az orvosokért, egészségügyi dolgozókért, akik részt vesznek abortuszok elvégzésében, hogy szakítsanak ezzel a gyakorlattal, és az életet tudják szolgálni. Nem erőszakkal akarjuk ezt, hanem imádsággal kérjük az Urat, hogy bekövetkezzen a változás az ő szívükben – mondta a családreferens püspök.
Imádkozzunk a megszületendő babák rokonságáért, azokért a kismamákért, akik a szívük alatt gyermeket hordoznak, és sokszor a környezetük taszítja őket oda, hogy vegyék el az életet. Döbbenetes nyomás nehezedik ilyenkor a kismamára. Imádkozzunk az apákért – buzdított a főpásztor. – Imádkozzunk azért, hogy a fiataljaink felelősen gondolkodjanak a gyermekvállalásról. Ha pedig jön a baba, akkor kapjanak Istentől erőt és leleményességet, hogy az élet megszülethessen, és a gyermek fölnövekedhessen. Ha Isten életet ad, az nem véletlen, és ha engedi, nem akadályozza meg, hogy az élet megfoganjon, akkor terve van ezzel az élettel, és segítséget ad a gyermek megszületéséhez és fölneveléséhez. Bízzunk Istenben, hogy rajtunk keresztül is megkapja a segítséget, a bátorságot a gyermeket váró kismama és a környezete is.
A püspök szavai Shawn Carneyről
Marton Zsolt püspök kifejezte: nagy tisztelettel gondol a „40 nap az életért” mozgalom elindítójára, Shawn Carneyre, akit az egyik legbátrabb férfinak nevezett. Carney felismerte, hogy
„egyedül és önerőből nem tudjuk megmenteni az életeket, közösségeket, elsősorban imaközösségeket kell szervezni.”
Minden itt kezdődik, Istenhez kell fordulni. Ő a forrás, a mi erőnk, életünk. Belőle kell táplálkoznunk – hangsúlyozta a váci megyéspüspök. – Shawn ezt teszi, erőt sugározva, mégis, alázatosan, nem ítélkezve, mert nem az ítélkezés a célunk, nem a vádaskodás, hanem az, hogy a kőszívek hússzívekké változzanak. Így menthetünk meg minél több gyermeket, hogy a magzat, aki a fogantatása első pillanatától kezdve teljes értékű emberi személyiség, a világra jöhessen.
„Bízom abban, hogy az ország minél több pontján lesznek olyan imaközösségek, amelyekben ezt fölvállalják” – mondta Marton Zsolt. Megjegyezte, hogy Vácott is készülődik egy ilyen imaközösség. „Isten áldása legyen azokon, akik ezt hősiesen, kisebbségben teszik – mint ahogyan Izrael szent maradéka vitte vissza az üdvösséget a Szentföldre –, minél szélesebb körben működjön ez a szent maradék, minél többen imádkozzunk és tegyünk a megfogant életek megszeretéséért, életben maradásáért.”
Imák, tanúságtételek a 40 nap kezdetén
A rendezvényen többen egyénileg is imádkoztak a megfogant életekért.
Görgey Zsuzsanna életvédő, a „Séta az életért” mozgalom szervezője, a Magyarok Európában Közhasznú Egyesület elnöke elmondott egy megtörtént esetet, amely bizonyítja, hogy az életvédők nemcsak a magzatokkal foglalkoznak, hanem a megszületett gyermekek sorsát is figyelemmel kísérik.
Évekkel ezelőtt egy katolikus kismama várandósságának nyolcadik hetében vérzéssel kórházba került, komolyan veszélybe került a magzat élete. Mellette feküdt egy szintén nyolchetes terhes kismama, aki viszont már az abortuszára volt előjegyezve. Elkezdtek beszélgetni, kiderült, hogy a hölgy már a negyedik „kisműtétre” vár. Amikor a katolikus kismama arról beszélt, hogy milyen jó dolog gyermeket várni, a másik nő elsírta magát, hogy neki nincs senkije, teljesen egyedül van, még cumisüveget sem tudna venni a kisbabájának. Erre a vérzéssel kórházba került kismama megkérdezte, hogy ha segítséget kapna, megtartaná-e a gyermeket. „Igen, talán” – hangzott a válasz. A katolikus hölgy gyorsan intézkedett, elkérte a másik kismama telefonszámát, felhívott több életvédőt, imádkoztak érte. Görgey Zsuzsa telefonon beszélt vele, és végül a korábban abortuszra készülő kismama zokogva mondta, hogy megtartja a babát. A gyermek megszületett, kisfiú, már három és fél éves. Az életvédők végigkísérték az anyuka várandósságát, azóta is segítik őt és gyermekét, anyagilag és lelkileg is. A hölgy pedig, ha a környezetében tudomást szerez arról, hogy egy várandós asszony abortuszra készül, megpróbálja lebeszélni, és javasolja, hogy forduljon az életvédőkhöz.
Hajdani Józsefné a 40 nap összefogója
Hajdani Józsefné Magdi szociális gondozóként dolgozott; ma már nyugdíjas. Három gyermek édesanyja, unokái is vannak már. Hírportálunknak elmondta: a 2004-ben Amerikában megalakult „40 nap az életért” ima- és böjtmozgalomhoz világszerte már egymillió önkéntes csatlakozott, tevékenységük hatására pedig több mint húszezer baba születhetett meg, több mint kétszáz egészségügyi dolgozó tért meg, és több mint száz abortuszközpont zárt be. Magyarországra 2017-ben Téglásy Imre, az Alpha Szövetség vezetője hozta el a „40 nap az életért” kampányt.
Hajdani Józsefné az első alkalommal koordinátori szerepet töltött be. Ezután több év kimaradt, de az ő szívében nem szűnt meg a vágy, hogy folytassa életvédő tevékenységét. Könyveket olvasott, képezte magát, abortuszokon átesett asszonyoknak segített feldolgozni a traumát. Bekapcsolódott a Magyarok Európáért Egyesület munkájába is. Látta, hogy külföldön hatalmas tömegek állnak ki az élet védelmében, de nálunk ez sajnos nem jellemző.
Ez a negyvennapos szolgálat több célt is szolgál: egyrészt a magzatok megmenekülését, másrészt azt, hogy meggyógyuljanak azok, akik elvesztették a magzatukat; de elősegíti a felekezetek közötti határok lebontását is. A halál szellemének kisöprése országunkból olyan közös cél, amelyben Isten népe képes összefogni – fogalmazott Hajdani Józsefné Magdi. –
„Isten a különböző felekezetekből akarja összeépíteni Krisztus testét. A negyvennapos szolgálat az életek megmentése mellett ad erre is lehetőséget.”
Hajdani Józsefné nem titkolja: évtizedekkel ezelőtt egy házasságon kívüli kapcsolatából megfogant életről rosszul döntött, ami mély depresszióhoz vezetett nála, és Isten kegyelméből szabadult meg. Saját tapasztalata vezette el az életvédelemhez. Nem kétséges, hogy az Úr ajándéka a gyermek.
A rendezvényen dicsőítő zenei szolgálattal közreműködött Prazsák László és felesége, Csilla. Az eseményen jelen voltak a Kaposvári Egyházmegye életvédő referensei is.
Forrás: Magyar Kurir Bodnár Dániel cikkje alapján Fotó: Lambert Attila
Jézus arra hív, hogy legyünk a tanítványai. Ki is a tanítvány? A tanítvány a mester életét tanulja, nem csak a tudományt.
János evangéliumában a két tanítvány, azt kérdezi Jézustól; „Mester hol lakol?” (Jn 1,38) Nem voltak kíváncsiak keresztelő János tanúságtétele után, hogy mit tanít. Az életére voltak kíváncsiak először. Más rabbiktól eltérően Jézus maga hívta meg tanítványait. Az evangéliumok egyértelműen minden tanítvány meghívásánál jelzik, hogy mindent otthagyva követték Jézust. Jézus követése teljes embert igényel.
Mit tesz a jó tanítvány?
Leül a Mester lábához. Hallgatja a Mestert, issza a szavait, elfogadja ellenvetés nélkül. Hisz a Mesternek, vakon megbízik benne. Követi a Mestert. Rang alapján nem lehettél tanítvány, vele kellett élni, mert a tanítvány úgy él, mint a mestere. Követi az új gondolkodásban. Minden rabbinak volt egy sajátos stílusa és gondolkodásmódja. Engedelmeskedik a Mesternek. Ez nem kényszer, hanem bizalomból fakadó magatartás. Ha olyan akarok lenni, mint ő, úgy kell tennem, csak azért, mert ő mondta.
Ezek általános érvényű szabályok voltak a tanítványokra. Jézus tanítványai azonban a kapcsolataikban alapvetően mások.
Jézus tanítványai és a kapcsolatok
Kapcsolatuk a Szentlélekkel; ugyanaz a Lélek élteti őket, aki Jézust felkente hatalommal és vezette Őt. Ugyanez a Lélek formálja a tanítványt érett emberré, és Ő vigasztalja a nehézségekben. Ő adja a karizmákat, mellyel szolgálnak az Egyházban.
Kapcsolat a testvérekkel; a hívő embereket testvérekként tekintik, így szeretettel vannak egymás iránt. Akiben nincs meg ez a szeretet, nem lehet tanítvány. „Arról ismerje meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt”. A szeretet elsősorban döntés, nem érzelem. Döntés mások szolgálata, segítése és hibáinak megbocsátása mellett. Ehhez hozzá tartozik időnként a feddés, de csak a felelősség szintjén. Ennek a feddésnek segítségnek kell lennie és nem tehernek.
Kapcsolat a világi dolgokkal; belső szabadságban érdemes élnünk. Szabadon a pénztől, a tvtől, az italtól, az internettől, a játéktól, a munkától, sikerektől, hatalomtól. Nem lehet egyszerre két úrnak szolgálni. Ezek a másik urak, amiket a felsorolás tartalmaz, mind haraghoz, veszekedéshez, gyilkossághoz és később háborúhoz vezetnek. Anyagi javakra szükségünk van, és szükséges, hogy pénzt kezeljünk. Mindezeket lehet jól is kezelni, azzal a tudattal, hogy később számot kell adnunk a gazdálkodásunkról, nem csak az APEH felé.
Kapcsolat önmagunkkal; Jézus a szeretet parancsában azt tanítja, hogy a felebaráti szeretet mértéke a helyes önszeretet. (Lk 10,27) Ha magunkban nem szeretünk valamit, azt másokban sem szeretjük. Jézus tanítványaként nem szabad a gazdagok és hatalmaskodók előtt meghunyászkodni, mert egy tanítvány is ugyanolyan értékes, mint a gazdag. Isten Fia annyira értékelte egyenként az embereket, hogy meghalt értük. Mindezek miatt óvnunk kell magunkat a rossztól, és lelkileg is érdemes a növekedés felé igyekezni.
Jézus tanítványa minden nap kapcsolatba lép Jézussal. A kapcsolat eleven és átjárja a tanítvány szívét. Jézus minden alkalommal szeretetből imádkozott. Nem a kötelesség vezérelte, és nem is kompenzálni akart. Egy szerető kapcsolat feltöltődést és erőt ad. Ha még nincs konkrét imaéletünk, keressük meg a számunkra építő imát. Mindenkinek más az igénye, a szüksége. A nulla nem igény!
Jézus tanítványa sosem egyedül tevékenykedik. Jézus kettesével küldi őket maga előtt. Nagyon megerősítő egy imacsoport, vagy egy imatárs. A világ mindent megtesz, hogy elvonja Istenről a figyelmünket, ezért különösen fontos, hogy tudjunk rendszeresen beszélgetni és beszélni a lelkiekről.
Követnem kell Jézust, ha tanítvány akarok lenni
Bennünk mi az akadálya a tanítványságnak? Az evangéliumok olvasásakor Jézus lábánál ülhetünk. Hallgathatjuk és hihetjük szavait. Követhetjük Őt, és engedelmeskedhetünk. Mindössze ennyi az általános tanítványság jellemzője. A többit kialakítja bennünk.
Nem hivatkozhatunk a bűneinkre. Lévinek a vámasztalnál mondta, hogy
Kövess engem!
Lévi pedig mindent otthagyva azonnal követte. Később meghívta a bűnösöket, és Jézus náluk vendégeskedett.
Gyermek minden áron? – Mi a mi utunk? címmel szerveztek fórumbeszélgetést a Házasság Hete kaposvári programsorozatának keretein belül, 2023. február 13-án.
Az alkalmon Udvardy Márton és felesége, Udvardyné Tóth Lilla életvédő referensek; Dr. Péterfi István szülész-nőgyógyász; Dr. Kállay Csilla, FEMM cikluskövetés-oktató; illetve Szigeti Tamás és felesége, Szigetiné Hornung Krisztina beszélgettek.
Összefoglaljuk a fórumbeszélgetést
– Egy házaspár életében az egyik legnagyobb csoda, ha gyermekük születik. Azonban ez sok párnál nem adatik meg, s egy nagyon fájdalmas dologgá alakul át a gyermekvárás folyamata – emelte ki Udvardy Márton a beszélgetés elején, majd hozzátette: a fórumbeszélgetést úgy építették fel, hogy érintik a cikluskövetés, a helyreállító orvoslás, a mesterséges megtermékenyítés és az örökbefogadás kérdését is.
– Napjainkban egyre súlyosabb probléma a meddőség – hangsúlyozta Dr. Péterfi István szülész-nőgyógyász, majd hozzátette: míg régebben tízből egy, ma már tízből három-négy párnál fordul elő meddőség, melyről orvosi értelemben akkor beszélünk, ha fogamzásgátlás nélküli rendszeres nemi együttlét mellett egy év időtartam alatt sem fogan meg a magzat. A szülész-nőgyógyász ezt követően a mesterséges megtermékenyítés különböző formáiról és veszélyeiről beszélt.
Dr. Kállay Csilla, cikluskövetés-oktató a helyreállító orvoslásról és a cikluskövetésről osztotta meg gondolatait. Elmondta, hogy a női ciklus során számos hormon összehangolt működése szükséges ahhoz, hogy az ovuláció megfelelő módon végbemenjen. Ezeknek a belső, hormonális változásoknak jól megfigyelhető külső testi jelei vannak. Ha ezeket a nő megtanulja megfigyelni, táblázatba vezetni és értelmezni, számos információt nyerhet. Nem csak a termékeny-terméketlen időszakairól, de az egészségéről is. Ezt hívjuk cikluskövetésnek, mely segíti a nőket, hogy tisztában legyenek a bennük zajló folyamatokkal, és észrevegyék az esetleges rendellenes működést.
– A ciklustáblázatot, mint diagnosztikus eszközt használja a helyreállító medicina. A cél az egészség helyreállítása. A meddőség egy tünetegyüttes, melyet meg kell próbálni feltárni, kezelni, gyógyítani, hogy utána spontán, természetes módon jöhessen létre a megtermékenyülés – fogalmazott Dr. Kállay Csilla.
Szigeti Tamás és felesége, Szigetiné Hornung Krisztina saját történetüket osztották meg a gyermekvárással és örökbefogadással kapcsolatban. Elmondták, hogy vérszerinti gyermekük hosszabb idő után született, s szerettek volna egy testvért a számára, s az örökbefogadás mellett döntöttek.
A magzatvesztésről
A fórumbeszélgetést Udvardyné Tóth Lilla zárta, a magzatvesztés utáni gyászról beszélt. Rávilágított, hogy a lelki gyógyuláshoz mennyire fontos végighaladni a veszteségfeldolgozáson. Elmondta, hogy ez a fajta gyászfolyamat nagyon hasonló ahhoz, amikor egy már megszületett hozzátartozót veszítünk el. Itt azonban az édesanya nem jár feketében, nem vesz ki szabadságot a szenvedés miatt, s a társadalmi nyomás is a történtek eltitkolása felé tereli az édesanyákat. Ebben a témában lelkigyakorlatokat is szerveznek, hogy segítsék az érintetteket a gyászfeldolgozásban. Az életvédő referens gondolatait követően, a fórumbeszélgetés második felében a jelenlévőknek lehetőségük adódott kérdéseket feltenni az előadóknak.
Ferenc pápa Főtisztelendő Martos Levente Balázst, a Központi Papnevelő Intézet rektorát trebai címzetes püspökké és az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspökévé nevezte ki.
Martos Levente Balázsról
Dr. Martos Levente Balázs 1973. november 18-án született Szombathelyen. Családja anyai ágon katolikus, apai ágon evangélikus, mindkét oldalon erős egyházi kötődéssel. Szüleivel, két fiú- és egy lánytestvérével iskoláskorától Sárváron éltek. 1988-ban az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumba került, ahol 1992-ben érettségizett. Ebben az évben jelentkezett a Szombathelyi Egyházmegye papnövendékei közé.
Teológiai tanulmányait 1992 és 1994 között a budapesti központi szeminárium növendékeként kezdte meg, majd főpásztora, Konkoly István 1994-ben Rómába küldte tanulni. A Collegium Germanicum et Hungaricum növendéke, illetve a Pápai Gergely Egyetem hallgatója lett. 1997-ben Rómában diakónussá, majd 1998-ban Szombathelyen pappá szentelték. 1997-ben felvételt nyert a Pápai Biblikus Intézetbe, ahol 2000-ben biblikus szaklicenciát szerzett.
2000 és 2007 között káplán és hitoktató, illetve teológiai tanár volt Szombathelyen. 2002-ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) Hittudományi Karán szerzett teológiai doktori fokozatot. 2002 és 2007 között a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) szombathelyi csoportjának elnöke volt. 2007-ben Veres András szombathelyi megyéspüspök küldte Győrbe, hogy tanítson a szemináriumban és segítse az ott tanuló szombathelyi növendékek képzését. 2008 és 2013 között Győr és Szombathely mellett a Szegedi Hittudományi Főiskolán is biblikus tárgyakat tanított. 2010-ben a PPKE Hittudományi Karán biblikum területen habilitált.
2013-tól 2018-ig prefektus volt a győri szemináriumban. 2014-től a Pápai Biblikus Bizottság tagja.
2018-ban Székely János szombathelyi megyéspüspök Szombathelyre nevezte ki előbb felnőttképzési püspöki referensnek a világi munkatársak képzésére, majd egyetemi lelkésznek, templomigazgatónak, szakigazgatónak, 2019 augusztusában pedig egyházmegyei hitoktatási felelősnek. 2019-ben a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében mentálhigiénés lelkigondozó végzettséget szerzett.
2019. szeptember 3-án a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia döntése alapján a Központi Papnevelő Intézet rektorává nevezték ki. Ezzel együtt a budapesti Kisboldogasszony- (Egyetemi) templom templomigazgatója is lett. 2019-től a PPKE Hittudományi Karának egyetemi magántanára, 2022-től a Bibliai Nyelvek Tanszékének tanszékvezetője nyilvános rendkívüli egyetemi tanár minőségben.
Papi működését a papnevelésben és tanításban töltött években is kiegészítette a lelkipásztori tevékenység. Káplánéveiből való kapcsolata a Házas Hétvége mozgalommal. Győrben a kórházi beteglátogatásba és a fogyatékkal élők lelkigondozásába kapcsolódott be. 2021 óta máltai káplán. Szívesen publikál tudományos igényű, illetve ismeretterjesztő jellegű biblikus írásokat.
Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.
Feltétlenül szükséges sütik
A feltétlenül szükséges sütiket mindig engedélyezni kell, hogy elmenthessük a beállításokat a sütik további kezeléséhez.
Amennyiben ez a süti nem kerül engedélyezésre, akkor nem tudjuk elmenteni a kiválasztott beállításokat, ami azt eredményezi, hogy minden egyes látogatás alkalmával ismételten el kell végezni a sütik engedélyezésének műveletét.
