Apakulcs
Blog, Lelkiség

Apakulcs

Mi is az apakulcs? Kapcsolódás a gyermekedhez: Ismerd meg, szeresd, támogasd!

Ha egy családban nincs kapcsolódás, akkor semmi sincs. Mi, apák, sokat tehetünk azért, hogy legyen kapcsolódás a gyermekeink és miköztünk. Amikor egy tréningen arról kezdünk el beszélgetni, hogy ki mit szeretne, mi maradjon meg emlékként róluk a gyermekeinkben, akkor mindenki kivétel nélkül kapcsolódást jelentő emlékeket és vágyakat fogalmaz meg. A kirándulások, beszélgetések, nagy nevetések, egymásra mosolygások, összekacsintások jelentik az életünk legszebb közös emlékeit. Ezekre szeretnénk lehetőséget teremteni – mondta portálunknak Süveges Gergő újságíró, coach, az Apakulcs könyv szerzője.

– Apakulcs könyv és tréning is. Ki kapja a kulcsot? A gyermek, aki egyszer apa lesz, neki segít megfejteni apja „működését” vagy az apák kapnak támogatást az apakulccsal, hogy jobb legyen a kapcsolatuk gyermekeikkel?

– Az Apakulcs egy lehetőség, hogy a jó apák még jobb apává válhassanak. A tanulás, a fejlődés lehetősége egész életünk során előttünk van. Ezt szeretném a tréningek során átadni másoknak: mindig tudunk fejlődni. Az Apakulcs fókuszában az apa-gyermek kapcsolódás áll: megerősítés, támogatás az apaszerephez. Sok tévképzet, berögződés, motiváció, belső vágy, külső elvárás feszül egymásnak bennünk, férfiakban, amikor az apaságunkról van szó.

Apakulcs – Átalakuló apaszerep

– Ezek a berögződések az úgynevezett társadalmi elvárásokból eredeztethetőek? Sokakban meglehetősen erősen meghatározott kép él egy apáról. Egy igazi apa határozott, szigorú, tekintélyelvű, kemény, erős, védelmező…

 – Átalakulóban van az apaszerep, nagyon sokat változott és folyamatosan változik az apakép és az ehhez kapcsolódó felfogás is. Az előadásaimon és a tréningeken kapott visszajelzések, valamint a szűkebb és a tágabb környezetemben szerzett tapasztalataim alapján is optimista vagyok. Azt látom, hogy egyre inkább és egyre több férfi döbben rá arra, hogy a gyermekeinknek szüksége van ránk. A gyermekeink nemcsak az eligazításra, irányításra, hanem a jelenlétünkre is vágynak. Bizonyára sokan vannak, akik még ott tartanak, hogy az apa feladata, hogy kemény és határozott legyen és megmondja, hogy mit szabad és mit nem, sőt ha kell, akkor csapjon oda. Ugyanakkor azt érzékelem, egyre többen látjuk, hogy gyermekeink egészséges lelki fejlődéséhez elengedhetetlen egy egészen másfajta szerepfelfogás apaként.

– Hogyan lehet kulcsot adni az apasághoz? Hiszen minden férfi egyedi módon közelíti meg a szerepét, ráadásul az élethelyzetük is nagyon sokféle lehet… Házas, elvált, mozaikcsaládot építő és még sorolhatnánk…

– Az Apakulcs valójában nem egy, hanem három kulcs, amelyhez 12 kihívás kapcsolódik. Ezek nem modellek, hanem alapelvek, amelyeket bármilyen élethelyzetben, életkorban, családi állapotban lévő apa használni tud, hogy kapcsolódni tudjon a gyermekéhez. Apák, nagyapák vesznek részt a tréningeken, amelyek középpontjában az apa–gyermek kapcsolódás áll. A beszélgetések, egyéni és közös gyakorlatok során mindenki megtalálja azt, ami őt a személyes életében segítheti.

Az apaság alapelveiről

– Hogyan épül fel egy Apakulcs-tréning? 

– Beszélgetésekre épül a tréning, illetve egyéni és csoportos feladatokra. Változatos, inspiráló, érzelmeket megmozgató napot töltünk együtt, amelynek a végén mindenki számára egyértelmű, hogy neki az apaságának melyik területén érdemes apró lépéseket tennie. Nem nevelési tanácsokat osztogatunk egymásnak, hanem az apai alapelvekre építve saját megoldásokat keresünk.

Nagy ereje van annak, amikor tíz-tizenkét férfi együtt tölt egy napot azért, hogy jobb apákká válhassanak. Csodálatos látni a bizalom megszületését, egymás támogatását és mindannyiunk formálódását.

– Milyen alapelvekre épül az Apakulcs?

– Az apaság olyan alapelveit kutattam, amelyek függetleníthetők a családi állapottól és az aktuális élethelyzettől. A statisztikák alapján minden második házasság felbomlik, ez azt is jelenti, hogy az apák fele nem kapcsolódhat napi szinten a gyermekéhez. Nem javasolhatom tehát azt, hogy naponta töltsenek el közösen időt, hiszen ez sokak számára kivitelezhetetlen.

Ugyanakkor a kulcsokat megismerve és azokat alkalmazva bárki képes lehet jobb apává válni. Mindig azt keressük, hogyan tudunk erősebben és egészségesebben kapcsolódni a gyermekünkhöz.

Kapcsolódás a gyermekhez

– A kapcsolódás a kulcs?

– A kapcsolódás a legfontosabb cél. A családi életünk Maslow-piramisának alján a kapcsolódás van. Azt is mondhatom: ha egy családban nincs kapcsolódás, akkor semmi sincs. Mi, apák, sokat tehetünk azért, hogy legyen kapcsolódás a gyermekeink és miköztünk. Amikor egy tréningen arról kezdünk el beszélgetni, hogy ki mit szeretne, mi maradjon meg emlékként róluk a gyermekeinkben, akkor mindenki kivétel nélkül kapcsolódást jelentő emlékeket és vágyakat fogalmaz meg. A kirándulások, beszélgetések, nagy nevetések, egymásra mosolygások, összekacsintások jelentik az életünk legszebb közös emlékeit. Ezekre szeretnénk lehetőséget teremteni. Az Apakulcs alaptétele szerint a kapcsolódásnak három kulcsa van: a tudás kulcsa, a jóakarat kulcsa és a szövetség kulcsa.

– A tréning ezeket a kulcsokat segít megérteni, használni?

– Leginkább felismerni. Hiszen ezeket a kulcsokat valójában mindannyian használjuk, csak nem tudatosítjuk őket. A tréning segít abban, hogy a saját apai működésünkben felfedezzük a kulcsok működését és meglássuk, hogy melyik kulcs dolgozik az apaságunkban legeredményesebben, illetve melyik kulcsot lenne érdemes kicsit tudatosabban használnunk, A tréningnap végén mindenki egy-egy személyes elhatározással indul vissza a gyermekéhez.

– Ahhoz, hogy feltáruljon egy apa számára, hogy mikor, hogyan és melyik kulcsot kellene használnia a jobb kapcsolódáshoz, szembe kell néznie önmagával is. A tréning résztvevői az erősségeiket és a gyengeségeiket is áttekintik?

– Első lépésként az erősségeinket térképezzük fel. Ez nagyon fontos: lássuk, hogy miben, hogyan működünk jól. Ez a megerősödés segíthet abban, hogy ránézzünk arra is, amin érdemes lenne dolgoznunk még. Ebben a folyamatban természetesen tükörbe kell néznünk: meglátni saját magunkat a gyermekünk szemével is. Miközben azon dolgozunk, hogy a gyermekünket tudjuk egyre jobban ismerni, szeretni és támogatni, arra is ráébredünk, hogy saját magunkat is kell ismernünk, szeretnünk és támogatnunk, hogy jobb apák lehessünk napról napra.

– Négygyermekes apa, újságíró, coach. Hogyan fogadták a gyermekei az Apakulcsot?

– Amikor kutattam és összeállítottam a kulcsokat, természetesen saját életemből is merítettem. A gyermekeim is észrevették, hogy valami történt bennem is. Igyekszem én is tudatosan használni a kulcsokat. Van, hogy sikerül. Hiszen bárkinek sikerülhet!

Forrás: Bízd Rá Magad

tanúságot tenni
Blog, Lelkiség

Nem meggyőzni, tanúságot tenni

Ferenc pápa katekézise: Nem meggyőzni kell másokat, hanem tanúságot tenni a Szeretet szépségéről!
Január 11-én a Szentatya a VI. Pál teremben tartott általános kihallgatás keretében új katekézissorozatot kezdett „az evangelizáció szenvedélye: a hívő apostoli buzgósága” témáról. Első elmélkedésében Máté apostol meghívástörténete alapján (vö. Mt 9,9–13) az az apostolkodásra szóló meghívásról elmélkedett.

Ferenc pápa teljes katekézisének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Ma egy új katekézissorozatot kezdünk, melyet a keresztény élet egyik sürgető és meghatározó témájának szentelünk: az evangelizáció szenvedélye, vagyis az apostoli buzgóság. Az Egyház számára létfontosságú dimenzióról van szó:

Jézus tanítványainak közössége ugyanis apostolinak születik, misszionáriusnak születik, és nem hittérítőnek.

Evangelizálni – téríteni – tanúságot tenni

Kezdettől fogva meg kell különböztetnünk ezeket: misszionáriusnak lenni, apostolinak lenni, evangelizálni nem ugyanaz, mint téríteni – semmi közük egymáshoz! Tehát az Egyház számára létfontosságú dimenzióról van szó, Jézus tanítványainak közössége apostolinak és misszionáriusnak születik. A Szentlélek alakítja az Egyházat kifelé haladóvá, kilépő Egyházzá, hogy ne maga körül forogjon, hanem kifelé forduljon, hogy Jézus másokat megfertőző tanúja legyen – a hit ugyanis fertőz –, arra törekedve, hogy világosságot árasszon a föld határáig. Előfordulhat azonban, hogy az apostoli lángolás, annak vágya, hogy az evangélium jó hírét elvigyük másoknak, alábbhagy, langymeleggé válik. Néha eltűnni látszik a lelkesedés. Vannak bezárkózó keresztények, akik nem gondolnak másokra. És amikor a keresztény élet szem elől téveszti az evangelizáció horizontját, az örömhírhirdetés horizontját, akkor megbetegszik: bezárul, maga körül forog, elsorvad. Apostoli buzgóság nélkül a hit elsorvad.

Pedig a küldetés a keresztény élet oxigénje: felélénkíti és megtisztítja. Induljunk hát útnak, hogy újra felfedezzük az evangelizáló szenvedélyt, a Szentírásból és az Egyház tanításából kiindulva, hogy a forrásokból merítsük az apostoli buzgóságot. Azután felkeresünk néhány élő forrást, néhány tanút, akik újra lángra lobbantották az evangélium iránti szenvedélyt az Egyházban, hogy segítsenek feléleszteni a tüzet, amelyet a Szentlélek mindig táplálni akar bennünk.

Máté meghívása

Ma egy emblematikus evangéliumi jelenettel szeretném kezdeni, amelyet hallottunk: Máté apostol meghívásával. Ő maga meséli el evangéliumában, a hallott szakaszban (vö. Mt 9,9–13).

Minden Jézussal kezdődik, aki „meglát egy embert”

– mondja a szöveg. Kevesen látták Mátét olyannak, amilyen volt: úgy ismerték, mint aki „a vámnál ült” (Mt 9,9). Vámszedő volt ugyanis: behajtotta az adókat a Palesztinát megszálló római birodalom számára. Más szóval kollaboráns volt, a nép árulója. Elképzelhetjük, mennyire megvetették az emberek: „vámos” [nyilvános bűnös] volt, ahogyan nevezték. De Jézus szemében Máté egy ember, a maga nyomorúságaival és nagyságával. Figyeljétek csak meg: Jézus nem áll meg a mellékneveknél, Jézus mindig a főnevet keresi.

„Ez bűnös, ez olyan, aki…” ezek jelzők: Jézus a személyt nézi, ő a szívig hatol, ez egy személy, ez egy ember, Jézus a lényeget nézi, a főnév érdekli, sosem a melléknév: „Hagyjuk a mellékneveket!” És míg Máté és a többi ember között távolság van – mert ők a jelzőt figyelték: a „vámost” –, addig Jézus közel megy hozzá, mert Isten minden embert szeret. „Ezt a nyomorultat is?” Igen, ezt a nyomorultat is, sőt ő ezért a nyomorultért jött! Az evangélium azt mondja: „A bűnösökért jöttem, nem az igazakért!”

Gyönyörű Jézusnak ez a tekintete, amely a másikat, bárki legyen is, a szeretet címzettjének látja. Ez az evangelizáló szenvedély kezdete! Minden ebből a pillantásból indul ki, melyet Jézustól tanulunk.

Mi hogyan teszünk tanúságot

Feltehetjük magunknak a kérdést: mi hogyan nézünk másokra? Milyen gyakran előfordul, hogy a hibáikat látjuk és nem a szükségleteiket! Milyen gyakran előfordul, hogy beskatulyázzuk az embereket az alapján, amit tesznek vagy gondolnak! Keresztényként is azt mondjuk: ő hozzánk tartozik, vagy: ő nem hozzánk tartozik. Jézus tekintete nem ilyen: ő mindig irgalommal, sőt, nagy szeretettel tekint minden egyes emberre. A keresztények pedig arra kaptak meghívást, hogy úgy cselekedjenek, ahogy Krisztus, hogy hozzá hasonlóan tekintsenek az emberekre, különösen az úgynevezett „távol levőkre”. Máté meghívása ugyanis azzal végződik, hogy Jézus azt mondja: „Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket” (Mt 9,13). És ha bármelyikünk igaznak érzi magát, akkor Jézus távol van. Ő a korlátainkhoz és a nyomorúságainkhoz jön közel, hogy meggyógyítson bennünket.

Tehát minden Jézus pillantásával kezdődik. Jézus „meglát egy embert”, Mátét. Ezt – második lépésként – egy mozgás követi. Először a tekintet, Jézus meglát, azután a második lépés, egy mozgás. Máté a vámnál ült; Jézus pedig azt mondta neki: „Kövess engem!” Erre ő „felkelt, és követte” (Mt 9,9). Vegyük észre, hogy a szöveg kiemeli: „felkelt”. Miért olyan fontos ez a részlet? Mert abban a korban annak, aki ült, hatalma volt a többiek felett, akik előtte álltak, hogy hallgassák őt, vagy, mint ebben az esetben, hogy adót fizessenek. Tehát annak, aki ült, hatalma volt.

Az első dolog, amit Jézus tesz, hogy leválasztja Mátét a hatalomról: a másokat fogadó ülő helyzetből mozgásba hozza őt mások felé. Már nem fogad, nem, hanem másokhoz megy. Jézus arra készteti, hogy elhagyja felsőbbrendű helyzetét, hogy azonos szintre hozza testvéreivel, és megnyissa előtte a szolgálat horizontját. Ezt teszi, és ez alapvető fontosságú a keresztények számára:

vajon mi, Jézus tanítványai, mi, az Egyház, csak ülünk, és várjuk, hogy az emberek hozzánk jöjjenek, vagy képesek vagyunk felkelni, elindulni másokkal, keresni másokat?

Nem keresztény álláspont azt mondani: „Jöjjenek csak ide, én itt vagyok, jöjjenek ide!” Nem, te menj, és te keresd őket! Te tedd meg az első lépést!

Hasonlítunk Jézushoz?

Egy pillantás – Jézus meglát –, egy mozgás – Máté felkel –, és harmadszor: egy cél. Miután felkelt, és követte Jézust, hová megy Máté? Elképzelhetjük, hogy miután a Mester megváltoztatta ennek az embernek az életét, új találkozásokhoz, új lelki tapasztalatokhoz vezeti őt. Nem, vagy legalábbis nem azonnal. Jézus először elmegy Máté házába; ott Máté „nagy lakomát” készít neki, amelyen „nagyon sok vámos” (Lk 5,20), vagyis nagyon sok hozzá hasonló ember vett részt. Máté visszatér a környezetébe, de megváltozva és Jézussal együtt tér vissza. Apostoli buzgósága nem egy új, tiszta, eszményi, távoli helyen kezdődik, hanem ott, ahol él, azokkal az emberekkel, akiket ismer. Itt az üzenet számunkra:

nem kell megvárnunk, amíg tökéletesek leszünk, és nem kell hosszú utat megtennünk Jézust követve ahhoz, hogy tanúságot tegyünk róla; a mi örömhírhirdetésünk ma kezdődik, ott, ahol élünk.

És ez nem azzal kezdődik, hogy megpróbálunk meggyőzni másokat, nem: hanem azzal, hogy mindennap tanúságot teszünk annak a Szeretetnek a szépségéről, amely ránk tekintett, felemelt bennünket, és ez a szépség lesz az, ennek a szépségnek a közvetítése lesz az, ami meggyőzi az embereket. Nem magunkat közvetítjük, hanem az Urat. Mi az Urat hirdetjük, nem magunkat, nem egy politikai pártot, nem egy ideológiát hirdetünk, nem, hanem Jézust. Kapcsolatba kell hozni Jézust az emberekkel, anélkül, hogy meggyőznénk őket! Hagyjuk, hogy az Úr győzze meg őket. Benedek pápa ugyanis azt tanította nekünk, hogy „az Egyház nem térítést végez. Inkább vonzás által fejlődik” (Homília a Latin-Amerikai és Karibi Püspökök V. Általános Konferenciájának nyitó szentmiséjén, Aparecida, 2007. május 13.). Ezt ne felejtsétek el: amikor olyan keresztényeket láttok, akik hittérítést végeznek, akik listát készítenek, hogy kiket kell elhozni…, az ilyenek nem keresztények, hanem pogányok, akik kereszténynek álcázzák magukat, de a szívük pogány.

Az Egyház nem térítéssel, hanem vonzással növekszik.

Örömmel teszünk tanúságot

Emlékszem, hogy az egyik Buenos Aires-i kórházból elmentek az ott dolgozó szerzetes nővérek, mert kevesen voltak, és nem tudták működtetni a kórházat, és helyettük egy koreai nővérközösség jött, mondjuk hétfőn érkeztek, nem emlékszem pontosan a napra. Birtokba vették a nővérek házát a kórházban, és kedden lementek meglátogatni a betegeket, de egy szót sem tudtak spanyolul, csak koreaiul beszéltek, és a betegek boldogok voltak. Így mesélték: „Nagyon drágák ezek a nővérek, kiválóak, nagyon drágák!” Na de mit mondtak a nővérek? „Semmit, hanem a tekintetükkel beszéltek hozzánk, Jézust közvetítették.” Nem önmagukat közvetítették, hanem a tekintetükkel, a mozdulataikkal Jézusról tettek tanúságot. Ez a vonzerő, a térítés ellentéte!

Ez a vonzó tanúságtétel, hogy örömmel teszünk tanúságot az a cél, amely felé Jézus vezet bennünket szerető tekintetével és a szívünkben az ő Lelke által keltett kifelé tartó mozgással. Mi pedig elgondolkodhatunk azon, vajon tekintetünk hasonlít-e Jézuséhoz, hogy vonzzuk az embereket, hogy közelebb segítsük őket az Egyházhoz. Gondolkodjunk el ezen!

Forrás: Magyar Kurir

ajtó nyitás
Blog, Lelkiség

Isten ígérete neked is szól

A Bibliában számtalanszor jelenik meg Isten ígérete, amelyeket az Ő gyermekeinek szán. Ezeket nem árt újra és újra tudatosítanunk, hogy aztán hálával el tudjuk fogadni. Különösen akkor fontosak ezek, ha épp egy völgy-időszakon megyünk át.

Az élet hoz nehézségeket

Az élet nem mentes a változásoktól, ahogy mondjuk: „Egyszer fenn, másszor lenn.” Előbb vagy utóbb mindannyian keresztülmegyünk völgyeken, hozzátartoznak ahhoz az útvonalhoz, amelyik a hegycsúcsra visz fel. Elengedhetetlen, hogy „lenn” is legyünk, de jó útitárssal mehetünk keresztül a völgyeken. Erre emlékeztet minket a következő szentírási vers: „Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy.” (Zsoltárok 23,4)

Mi a te völgyed? Gyógyíthatatlan betegség vagy szenvedés? Anyagi nehézségek, adósságok? Vagy a bánat, a magány? Vagy egy családi probléma, elvetettnek érzed magad? Esetleg elfáradtál kiégtél, a lélek sötét éjszakájában jársz?

Ne nyugtalankodj a völgy árnyai miatt! A Megváltód veled jár a völgyben!

Isten ígérete neked

Isten ígérete személyesen neked

Engedd, hogy megnyugtasson ma, és fogadd hittel a hozzád intézett szavait:

  1. Veled vagyok mindennap a világ végezetéig. (Máté 28,20)
  2. Szeretlek… örök szeretettel, továbbra is csupa jósággal vagyok irántad. (Jeremiás 31,3)
  3. Elvezetlek… a hegy csúcsáig, lábaidat az őz lábaihoz teszem hasonlóvá. (Habakuk 3,19)
  4. Gondot viselek rád… olyannyira, hogy karjaimban hordozlak. (Ésaiás 40,11)
  5. Megőrizlek… a ragadozóktól, az ellenségeidtől. (Zsoltárok 91,1-2)
  6. Nem hagylak el… számíts rám! (Józsué 1,5)
  7. Letörlöm könnyeidet… megvigasztallak, bekötözöm sebeidet. (Jelenések 21,4)

A völgyön túl Isten új magaslatokat, új győzelmeket és új látóhatárokat vett tervbe számodra. Miközben görnyedező háttal jársz a völgy ösvényén és nem látsz semmit, emlékezz meg arról, hogy Isten a jó Pásztor. Vesszője és pásztorbotja megvigasztalnak téged. Arra hív Pásztorod, emeld most fel a fejedet, hogy meglásd vesszőjét és botját onnan, ahol vagy. Hidd, hogy Isten nemsokára kivezet a völgyből és ragyogó magaslatokra visz fel!

Isten ígérete neked is szól. Ha van olyan ígéret, amit magadénak érzel, keresd meg és ízlelgesd rendszeresen! Ha nincs ilyen, kutasd a Szentírást, mert biztosan találsz olyat, ami neked szól személyesen! Isten ígérete éljen benned, és életed új köntösbe öltözik.

Az eredeti cikk a 777blog oldalán jelent meg

pénz
Blog, Lelkiség

10 frappáns idézet a pénz valóságáról

Pénz. – A bölcsességnek ezek a gyöngyszemei segítenek abban, hogy jobban rálássunk az életre.

A pénz nem minden…

Nagyon sok ismerős mondás van, melyekben arra emlékeztetnek minket, hogy „a pénz nem boldogít.” Azonban nem számít, hányszor halljuk ezeket. A pénzkeresés még mindig ösztönző erőként hat az életünkre, különösen, ha azokról az apró többlet különlegességekről van szó, melyek arra csábítanak minket, hogy megvegyük őket.

Természetesen fontos, hogy képesek legyünk ellátni a családunkat, adjunk másoknak, és takarékoskodjunk a jövőre. Ám a pénznek attól még nem szükséges uralnia az életünket. Tehát, hogy azokra a dolgokra irányítsuk a figyelmet, melyek igazán fontosak, íme egy válogatás híres személyiségektől, köztük filozófusoktól, üzletemberektől, és egy first lady-től is származó idézetekből.

Idézetek

„A pénz nem változtatja meg az embereket. Pusztán csak leleplezi őket. Ha egy ember eredendően önző, gőgös vagy mohó, a pénz ezt kihozza belőle; ennyi az egész.” – Henry Ford

„A megkeresett pénzt túl sok ember költi arra, hogy… megvegyék azt, amit nem is akarnak … hogy olyan embereket nyűgözzenek le, akiket nem kedvelnek.” – Will Rogers

„Sok ember addig nem törődik a pénzével, amíg az el nem fogy. Mások meg az idejükkel teszik ugyanezt.” – Johann Wolfgang von Goethe

A pénz még soha nem tette boldoggá az embert, és nem is fogja. Az embernek minél több van, annál többet akar. Ahelyett, hogy betöltene egy űrt, létrehoz egyet.” – Benjamin Franklin

„Évi húsz font jövedelem, valamint évi tizenkilenc és fél font kiadás egyenlő a boldogsággal. Évi húsz font jövedelem, valamint évi húsz és fél font kiadás egyenlő a nyomorral.” – Charles Dickens

 „Jó dolog a pénz és mindaz, amit érte megvehetsz. De a pénz megszerzése közben ne felejtsd el időnként végiggondolni, nem veszítesz-e el valamit ez alatt, amit pénzért nem lehet megvenni.” – George Lorimer

Aki pénzt veszít, az sokat veszít; Aki elveszít egy barátot, az még többet veszít; Aki elveszti a hitet, az mindent elveszít.” – Eleanor Roosevelt

„A gazdagság nem abban áll, hogy sok jószágunk van, hanem hogy kevés dologra vágyunk.” – Epiktétosz

„Abból élünk, amit kapunk, de az éltet minket, amit adunk.” – Winston Churchill

Nem az szegény, akinek csak kevese van, hanem aki több után sóvárog.” – Seneca

Forrás: katolikus.ma

Gyógyulásról igék
Blog, Lelkiség

10 Fontos ige a gyógyulásról

Rengeteg igét találunk arra a Bibliában a gyógyulásról, arról, hogy Istennek az az akarata: egészségesek legyünk testileg-lelkileg. Ahhoz azonban, hogy hitünk is legyen erre az igazságra, fontos, hogy ezeket az igéket forgassuk magunkban, elmélkedjünk rajta, az életünk részévé tegyük. Annyira jó, hogy kaptuk ezeket, ideje élni is velük!

Igék a gyógyulásról

„Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis (Istentől) megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott. Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást.” (Iz. 53,4-5)

„Akkor majd felragyog világosságod, mint a hajnal, és a rajtad ejtett seb gyorsan beheged. Előtted halad majd igazságod, és az Úr dicsősége lesz a hátvéded.” (Iz. 58,8)

„Gyógyulást hozok neked és kigyógyítalak sebeidből – mondja az Úr.” (Jer. 30,17)

„Sokféle szenvedést ismer meg az igaz, de az Úr mindből kiszabadítja. Az Úr megőrzi minden tagját, hogy egy se zúzódjék szét.” (Zsolt. 34,20-21.)

„A barátságos beszéd méznek folyása, édes a léleknek, üdülés a testnek.” (Péld. 16,24)

„Krisztus megváltott minket a törvény átkától, amikor átokká lett értünk. Hiszen az Írás szerint: „Átkozott mind, aki a fán függ.” Így szállt az Ábrahámnak szóló áldás Krisztus Jézus által a pogányokra, hogy a hitben elnyerjük a Lélek ígéretét.” (Gal. 3,13-14)

„Ha pedig bennetek lakik annak Lelke, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ő, aki Krisztus (Jézust) feltámasztotta a halottak közül, halandó testeteket is életre kelti bennetek lakó Lelke által.” (Róm. 8,11)

„Volt ott egy asszony, akit már tizennyolc éve gyötört a betegség lelke; teljesen meg volt görbedve, úgyhogy nem is tudott fölegyenesedni. Amikor Jézus meglátta, odahívta és így szólt hozzá: „Asszony, megszabadultál betegségedtől.” Közben rátette a kezét. Az rögtön fölegyenesedett, és dicsőítette az Istent.” (Lk. 13,11-13)

„Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot.” (Mt. 11,5)

„Minden kegyelem Istene pedig, aki Krisztusban örök dicsőségre hívott meg benneteket, rövid szenvedés után maga fog majd titeket tökéletessé tenni, megerősíteni, megszilárdítani és biztos alapra helyezni.” (1Pét. 5,10)

Isten beszél nekünk a gyógyulásról, vezet bennünket. Hallgassuk és forgassuk szavát, mert megerősít és gyógyít minket!

A 777blog cikkje alapján

vetélés után
Blog, Lelkiség

6 módja annak, hogyan támogasd szerettedet vetélés után

Egy vetélés, egy gyermek elvesztése fizikailag és lelkileg is megterhelő. A fájdalomban pedig azok is osztoznak az édesanyával és édesapával, akik közel állnak hozzájuk. A téma érzékenysége miatt azonban nem sok szó esik arról, hogyan tudunk megfelelő segítséget nyújtani szeretteinknek. Ez a hat tanács hasznos támpont lehet azoknak, akik ki szeretnék fejezni támogatásukat, de nem akarják véletlenül sem mélyíteni a sebeket.

Egyre több nő töri meg a csendet és osztja meg a vetélés történetét, az ezzel járó fájdalmat. A korábban tabuként kezelt témáról azért is szükséges beszélni, mert sokkal gyakrabban fordul elő, mint azt gondolnánk: négy terhességből egy végződik így. Különösen fontos tehát, hogy tisztában legyünk azzal, hogyan tudunk kívülállóként segítséget nyújtani a veszteséget átélő párnak.

A vetélés utáni támogatás elemei

1. Sose kezdj azzal egy mondatot, hogy „legalább”…

Nehezen reagálunk a veszteségre és a fájdalomra, így legtöbbünk elsődleges reakciója az, hogy próbáljuk a nehézségeket átélő ismerősünket felvidítani valamivel. Azonban, ha mi magunk nem éltük át korábban egy gyermek elvesztését, akkor sokkal nehezebb vigasztaló dolgokat mondani. Éppen ezért a következő mondatok hangoznak el a szájunkból: „Legalább korán történt meg.” vagy „Legalább tudod, hogy termékeny vagy”…stb. Bár ezen mondatok mögött mindig segítő szándék rejlik, sajnos egyet jelentenek: nézd a jó oldalát. Viszont egy gyermekét elvesztő édesanya nem tudja ennek a jó oldalát nézni, mivel gyászol, és az ilyen jellegű mondatok csak azt az érzetet keltik benne, hogy valami probléma van vele, amiért megrázták a történtek. A fájdalom rejtegetése pedig később csak még nagyobb problémákat okozhat, mint a gyász megélése. 

2. Érdeklődj, de ne várj túl sok visszajelzést

A vetélést megélő nő nehéz lelkiállapotban van: természetesen szeretné érezni, hogy támogatják és szeretik, azonban nem feltétlenül vágyik a személyes találkozásokra. Minden egyes nap egy érzelmi hullámvasút. A legjobb megoldás az, ha küldünk egy üzenetet: jelezzük az édesanya felé, hogy ránk számíthat, gondolunk rá, imádkozunk érte, ha bármire szüksége van, akkor örömmel segítünk. Azonban ne várjunk azonnali visszajelzést az üzeneteinkre sem. Ilyenkor bármilyen emberi kapcsolat megerőltető vagy fájdalmas lehet. Legyünk türelmesek. 

3. Ha valamit mondasz, az jobb a semminél

Azért is fontos, hogy együttérzésünkről tájékoztassuk az édesanyát, mert a tragikus esemény ignorálásának hathat, ha nem veszünk ilyen módon tudomást a veszteségről. Érthető, hogy nehezen találjuk ilyenkor a szavakat, vagy nem szeretnénk felzaklatni az édesanyát, de a hallgatásunk csak még nagyobb fájdalmakat okozhat benne. A hallgatást úgy is megélheti, hogy a történteket szégyellenie kell. Tehát nagyon fontos, hogy jelezzük támogatásunkat és segítségünket arra az esetre, amikor már készen áll rá. 

4. Ne sértődj meg a zárkózottságtól

Ne értsük félre, ha a veszteséget megélő nő nem szeretne találkozni velünk, vagy válaszolni az üzenetünkre. A gyász egy nehéz és hosszú folyamat, melyen éppen azokban a pillanatokban megy keresztül. Fogadjuk ezt el, és ne erőltessünk olyan dolgokat a másikra, melyek még nehezére esnének.

5. Az apuka is érintett a vetélés kapcsán!

Nem csak az édesanya gyászol! Ne higgyük azt, hogy a vetélés csak a „nők problémája”. Az édesapák is ugyanúgy nehezen élik meg. Egy olyan helyzetben találják magukat, ahol látják társuk szenvedését, de sehogyan sem tudnak rajta segíteni. a férfiak általában másként élik meg ezt a gyászt, számukra még inkább megfoghatatlan. Nem beszélnek róla, belül őrlődnek. Ők maguk is szenvednek a gyermek elvesztése miatt, melyet próbálnak elnyomni, hogy lelki támaszai tudjanak maradni feleségüknek. Egy együttérző üzenetnek és a segítség felajánlásának ők is ugyanúgy örülni fognak!

6. Legyél elérhető

Ne feledkezz meg szeretted fájdalmáról! A hetek vagy hónapok múlásával úgy tűnhet, hogy a világ átlépett ezen a tragikus eseményen, hiszen egyre kevesebben kérdezik vagy hívják a tragédiát megélt párt, holott ők ugyanúgy hordozzák magukban ezt a fájdalmat. Te maradj továbbra is elérhető a számukra! Jegyezd fel az ezzel kapcsolatos évfordulókat, vagy a születés eredeti időpontját, és kedvesen jelezd, hogy elérhető vagy, ha szükségük van rád. Hidd el, hatalmas szükség van erre a figyelmességre!

+1. Támogasd ötletekkel

Több lelkigyakorlat is foglalkozik olyan nők, párok segítésével, akik valamilyen formában elveszítették magzatukat. Nézz utána, és ajánld számukra ezt a lehetőséget! Ne tukmáld, inkább finoman bíztasd, mutass neki tanúságtételeket, beszámolókat a lelkigyakorlatokról. Ilyen program a “Ne félj nem ítéllek el“, vagy a “Ráhel szőlőskertje” is.
Sokan számolnak be az érintettek közül arról, hogy milyen jó lenne egy hely, ahol évfordulókon, ünnepeken megemlékezhetnének elvesztett gyermekükről. Remek gyűjtemény készült, hogy az országban hol találhatók ilyen emlékhelyek.

Ne Félj, nem ítéllek el plakát

Forrás: 777blog

Menő kereszténynek lenni. Ne állj be a sorba
Blog, Lelkiség

10+1 állítás arról, hogy menő kereszténynek lenni

Menő kereszténynek lenni? Manapság sokan állítják – fiatalok és idősek egyaránt – hogy a kereszténység elavult, unalmas, és egyáltalán nem menő. Csak az menő, ami divatos, vagy az is, amiről tudod, hogy jobb, mint ami másoknak van?

Miért menő kereszténynek lenni?

  1. Mert a keresztények tudják, hogy nem hiába születtek, és ez a belátás az élet nehéz pillanatain átsegíti őket.
  2. A keresztények tudják, hogy az életüket mások szolgálatába állítva, értelmesen tölthetik el földi éveiket.
  3. Mert a keresztények próbálkoznak azzal, hogy közösségeket hozzanak létre, közösségekben éljenek. Így a mai emberre nehezedő magány problémája nem akkora számukra, mint másoknak.
  4. A keresztények próbálkoznak azzal is, hogy szeretetre épülő, tartós házasságban éljenek. Ez a legújabb kutatások és a gyakorlati tapasztalatok szerint növeli életkilátásaikat.
  5. Mert a keresztények, még ha nem is hibátlanok, nem is bűntelenek, nem is tökéletesek, mégis tudják azt, hogy a tökéletességre törekvés növeli a lehetőségét annak, hogy teljes életet éljenek.
  6. A keresztények nem dőlnek be olyan könnyen a média által sugallt hamis, fogyasztásra orientáló életmodelleknek.
  7. Mert az első pont alapján a keresztények életének középpontjában nem az anyagi javak hajszolása áll, ami megöli a valódi életet.
  8. Mert a keresztények merik vállalni azt, hogy semmi nem az ő érdemük, hanem Istené. Így jó esélyük van rá, hogy nem lesznek önteltek és önzők. Így az életük sokkal könnyebben lehet harmonikus és kiegyensúlyozott, mint azoké, akik azt gondolják, hogy ők találták fel a spanyolviaszt.
  9. Mert a keresztények merik vállalni, hogy gyengék, hogy mások segítségére, támogatására, végső soron Istenre szorulnak.
  10. Mert a keresztények mernek szembesülni az élet nehézségeivel, tragédiáival. Nem hátrálnak meg még üldözések közepette sem, hanem hisznek abban, hogy „minden javukra válik”.
  11. Mert a keresztények tudják, hogy a hűség – hithez, baráthoz, családhoz, házastárshoz, küldetéshez, hivatáshoz, Istenhez – emberi méltóságunk alapja és egyben hitünk legnagyobb ajándéka.

Egyszóval: kereszténynek lenni menő, vállald bátran, hogy Jézus követője vagy!

Forrás: talita.hu

Idő órát nézve
Blog, Lelkiség

Idő annak, ami igazán fontos

Mi a jó időbeosztás? Idő annak, ami igazán fontos. A lényeges dolgoknak szenteljük időnket!

Számos hasonló cikk megjelent már. Ezek közül talán sokat el is olvastunk. Volt olyan, ami megváltoztatta az életünket? Most még változtathatunk. Az év végén járunk, hamarosan új év, új elhatározások következnek. Készüljünk másképp az új évre, az új életre!

Ha listát kellene írnod arról, ami a nap folyamán a legtöbb idődet veszi el, mit állapítanál meg? Meg lennél-e elégedve, vagy bizonyos dolgokat elhalasztanál, illetve még ki is hagynál?

Talán rajtakapod magad, hogy ilyesmit gondolsz:

Szeretnék több időt tölteni családommal, de ki sem látszom a munkából. Szeretnék többet olvasni, de az igazat megvallva, a közösségi oldalak és a sorozatok sok időt vesznek el…

Craig Groeschel lelkipásztor ezt mondja: „Ha állandóan csalódott vagy, nagyon valószínű, hogy sok időt szánsz olyan dolgokra, amelyek lényegtelenek szemedben, és kevesebbet azokra, amelyek igazán számítanak.” Akárhogy is legyen, mire a nap véget ér, mind időt fordítottunk valamire: munkánkra, családunkra, hobbinkra… …esetleg másra.

„Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.” (Máté 6,21)

idő mindenre

Ha számunka az idő pénz, azokra a dolgokra fogunk időt szakítani, amelyek szemünkben a leglényegesebbek. Akkor erősödnek családi kötelékeim, amikor időt töltök családommal. Akkor mélyül el Isten iránti szeretetem, amikor külön időt szánok  Őrá.

Az idő a legkevesebb

Az embernek – általánosan mondható, hogy – időből van a legkevesebb. Mielőtt a jövő évre készülnél, azt vizsgáld meg, hogy mi a legfontosabb a számodra! Nem jó, ha a sűrű időbeosztásunkba akarjuk belezsúfolni a fontos dolgokat. Legjobban akkor döntünk, ha a lényeges elemek beillesztése után vizsgáljuk, hogy mire marad még időnk. Biztos, hogy a munka és a karrier a legfontosabb? Kérdezzünk meg egy idős, bölcs embert!

Steve Jobs az Apple társalapítója és egykori elnök-vezérigazgatója a következőket mondta milliárdosként halála előtt:

Az igazi boldogság nem anyagi dolgokból ered, hanem abból a szeretetből, amelyet szeretteink kínálnak nekünk.
Szóval remélem megértitek, hogy ha vannak barátaitok, vagy akivel beszélhettek, az az igazi boldogság!

Az élet bármely szakaszában is vagy most, légy hálás, és örülj a kis dolgoknak a lehető legteljesebb mértékben, és tartsd meg társad, családod és barátaid szeretetét, hogy amikor eljön a nap, és a függöny leszáll, magaddal vihesd ennek valódi gazdagságát.

Minden titok abban rejlik, hogy megvizsgáld napjaidat: mi az elsődleges számodra?

Miután ezt meghatározod, tisztábban fogod látni, mennyi időt fektetsz majd be ezekbe a tevékenységekbe. Azt is észre fogod venni, hogy minél több időt és figyelmet szentelsz nekik, annál inkább fog növekedni irántuk való szenvedélyed. Amire időt szánsz, egyre fontosabbá válik számodra.

Maga Jézus sok időt töltött kettesben Istennel túlságosan is zsúfolt programja ellenére, és még a vihar közepette is lepihent! Küldetésében alapvető volt az Atyával való állandó kapcsolat és a pihenés.

Keresd az Urat minden nap! Kérd ma az Úrtól, hogy segítsen időt találni arra, ami számodra elsődleges!

igazi evangelizáció - kezek
Blog, Lelkiség

Igazi evangelizáció

Mi az igazi evangelizáció?

Michael A. Blume SVD apostoli nuncius 2020 június 26-án, az Opus Dei tagjainak bemutatott szentmisén úgy fogalmazott; „az igazi evangelizáció nem más, mint Krisztus bennetek való életének gyümölcse, hiszen Krisztus kegyelme árad azokból a szívekből, amelyek befogadják Őt”. A Szentlélek segít bennünket, hogy az evangélium hirdetése kapcsán tett erőfeszítéseinkben megtaláljuk és szemléljük Krisztust.

Nem szükséges mély teológiai ismeret a hit továbbadásához. Az evangelizáció alapja, hogy szeressük azokat, akiket megszólítunk. Ha az evangéliumot hirdetjük, a Szentlélek súgja, hogy mit kell mondanunk. (v.ö.: Mk 13,11) Nem csak a bíróságok előtt segít bennünket, hanem minden élethelyzetben, amikor hívjuk Őt.

Pál apostol szerint, akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Ez egy ígéret, de csak akkor, ha valóban Isten fogadott gyermekeiként élünk már itt a világban.

Az Egyház azért létezik, hogy megismertesse Isten országát a világgal. Piergiorgio Perini atya úgy fogalmaz; „az Egyház az evangelizációért létezik. Az az egyház, amelyik nem evangelizál, nem egyház”. Sok testvérünk csak rajtunk keresztül találkozhat az evangélium örömhírével. Nem foszthatjuk meg őket ettől, mert akkor Isten akaratával hadakozunk!

Evangelizáció az életben

Az igazi evangelizáció hitelesség. Megélni mindazt, amit az evangéliumból ismerünk, egyben tanúságtétel a körülöttünk élők számára. Erre a tanúságtételre éhezik a világ. Mindenki keresi Isten örömhírét és mindenki vágyik Isten szeretetére. Ebben egyetlen gát, hogy nem jó helyen keresik a szeretet forrását. Megpróbálják kiélni önmaguk kielégítésével, azzal, hogy másoktól próbálják kicsikarni a szeretet teljességét – amit csak Istentől kaphatnak meg.

igazi evangelizáció - kezek

Mi ennek a szeretetnek egy kicsiny morzsáját hinthetjük rájuk, amit elfogadva találkozhatnak az igazi Szeretettel. „A szeretet, amely Krisztus tanítványaiból sugárzik, felhívja a világ figyelmét arra, hogy az Isten társaságában élt élet szép, logikus, értelmes és igaz”. – fogalmaz Michael A. Blume.

Az igazi evangelizáció abban rejlik, hogy keressük mások társaságát. Ha beérik ez a találkozás, nem törvényeket és hitigazságokat kell mondanunk, hanem szeretni őket. Megélni hitelesen az evangéliumot. Ez a lelkület nélkülözhetetlen, ha másoknak szeretnénk megmutatni az örömhírt. Ismerjük fel másokban Krisztust, és Őt szolgáljuk! Ha így teszünk, biztosan nem tévedünk el hitünk továbbadásának rögös útjain.

cottonbro fotója Pexels

ajtó nyitás
Blog, Lelkiség

Nyitás után is megállhatsz

Lassú nyitás kezdődött. Nyitnak a teraszok, a boltok, elhagyható közterületeken a maszkviselés. Visszatérnek a kézfogások, az ölelések, de ezzel együtt a hajtás, a hétköznapi rohanás is új lendületet kap.

Szilágyi Anna, a 777bolg egyik szerkesztője a következő gondolatokkal segít a nyitás nehézségeiben:

“Az élet folyamatosan változik körülöttünk, de Isten bennünk állandó, stabil pont, akihez bármikor visszatérhetünk.


Most, hogy véget értek a kijárási korlátozások és egyre több helyre lehet menni, egyre több eseményre érkeznek a meghívások, nem csoda, ha gyorsak érzed a váltást. A sok otthonlét és egyformaság után hirtelen mintha mindent be akarnánk pótolni, ami az elmúlt hónapokban elmaradt: jönni-menni, zajt csapni, teraszozni, barátokkal lógni, beülni, jegyet venni, utazni. Ezek mind szép és jó dolgok – persze ésszel, mert a járvány még nem tűnt el teljesen –, de teljesen rendben van az is, ha te még nem akarsz mindent csinálni egyszerre. Nyugodtan vegyél egy mély levegőt, és szelektálj: csak oda menj el, ahova tényleg szeretnél és csak annyi találkozót iktass be, ami nem merít ki teljesen. És ne felejtsük el, hogy továbbra is Isten van az első helyen! Ő volt velünk a járvány és a karanténlét nehézségei alatt, ahogy Ő van velünk a nem is olyan egyszerű visszatérés közepette is.

Jézus a békesség fejedelme és bátran dönthetünk úgy, hogy vele töltünk időt, nem a világgal, ami újra zsongani kezdett!

Nem véletlen, hogy a Covid-időkben kaptunk lehetőséget arra, hogy megálljunk, ránézzünk az életünkre és arra az egy Istenre, akinek a kezébe helyezhetjük azt. Az így megért gyümölcsök pedig maradandók – nem számít, hogyan változnak meg közben a külső körülmények.”

Merre tovább?

Egy diáktól hallottam, hogy mikor a nyitás megtörtént az iskolákban, megdöbbenve látta, hogy milyen sokan vannak. Nem voltak többen, mint a karantén előtt, csak nem a megszokottá vált egyedüllét várta. A sok otthonlét, a közösség hiánya lassan kicsit magányos farkassá tett bennünket. Néha zavaró, hogy ismét alkalmazkodnunk kell másokhoz, zaj van és nem magunk osztjuk be az időnket.

idő nyitás

Ne térjünk vissza a régi kerékvágásba! Ne legyen ugyanaz, mint volt! Ha megszoktuk, hogy Istennel is töltünk egy kis időt, tartsuk meg ezt a szokást! Ha még nem szoktuk meg, vezessük be! Most van lehetőségünk újragondolni az időbeosztást. Ne azt nézzük, hogy a programjaink közé hova fér be az istenkapcsolat! Inkább azt vizsgáljuk, hogy a számunkra szükséges imaidő mellé milyen programok férnek még a napunkba!

Te döntöd el, hogy hogyan tovább. Isten nem fog erőszakoskodni. Neked van Rá szükséged!