Egy vetélés, egy gyermek elvesztése fizikailag és lelkileg is megterhelő. A fájdalomban pedig azok is osztoznak az édesanyával és édesapával, akik közel állnak hozzájuk. A téma érzékenysége miatt azonban nem sok szó esik arról, hogyan tudunk megfelelő segítséget nyújtani szeretteinknek. Ez a hat tanács hasznos támpont lehet azoknak, akik ki szeretnék fejezni támogatásukat, de nem akarják véletlenül sem mélyíteni a sebeket.
Egyre több nő töri meg a csendet és osztja meg a vetélés történetét, az ezzel járó fájdalmat. A korábban tabuként kezelt témáról azért is szükséges beszélni, mert sokkal gyakrabban fordul elő, mint azt gondolnánk: négy terhességből egy végződik így. Különösen fontos tehát, hogy tisztában legyünk azzal, hogyan tudunk kívülállóként segítséget nyújtani a veszteséget átélő párnak.
A vetélés utáni támogatás elemei
1. Sose kezdj azzal egy mondatot, hogy „legalább”…
Nehezen reagálunk a veszteségre és a fájdalomra, így legtöbbünk elsődleges reakciója az, hogy próbáljuk a nehézségeket átélő ismerősünket felvidítani valamivel. Azonban, ha mi magunk nem éltük át korábban egy gyermek elvesztését, akkor sokkal nehezebb vigasztaló dolgokat mondani. Éppen ezért a következő mondatok hangoznak el a szájunkból: „Legalább korán történt meg.” vagy „Legalább tudod, hogy termékeny vagy”…stb. Bár ezen mondatok mögött mindig segítő szándék rejlik, sajnos egyet jelentenek: nézd a jó oldalát. Viszont egy gyermekét elvesztő édesanya nem tudja ennek a jó oldalát nézni, mivel gyászol, és az ilyen jellegű mondatok csak azt az érzetet keltik benne, hogy valami probléma van vele, amiért megrázták a történtek. A fájdalom rejtegetése pedig később csak még nagyobb problémákat okozhat, mint a gyász megélése.
2. Érdeklődj, de ne várj túl sok visszajelzést
A vetélést megélő nő nehéz lelkiállapotban van: természetesen szeretné érezni, hogy támogatják és szeretik, azonban nem feltétlenül vágyik a személyes találkozásokra. Minden egyes nap egy érzelmi hullámvasút. A legjobb megoldás az, ha küldünk egy üzenetet: jelezzük az édesanya felé, hogy ránk számíthat, gondolunk rá, imádkozunk érte, ha bármire szüksége van, akkor örömmel segítünk. Azonban ne várjunk azonnali visszajelzést az üzeneteinkre sem. Ilyenkor bármilyen emberi kapcsolat megerőltető vagy fájdalmas lehet. Legyünk türelmesek.
3. Ha valamit mondasz, az jobb a semminél
Azért is fontos, hogy együttérzésünkről tájékoztassuk az édesanyát, mert a tragikus esemény ignorálásának hathat, ha nem veszünk ilyen módon tudomást a veszteségről. Érthető, hogy nehezen találjuk ilyenkor a szavakat, vagy nem szeretnénk felzaklatni az édesanyát, de a hallgatásunk csak még nagyobb fájdalmakat okozhat benne. A hallgatást úgy is megélheti, hogy a történteket szégyellenie kell. Tehát nagyon fontos, hogy jelezzük támogatásunkat és segítségünket arra az esetre, amikor már készen áll rá.
4. Ne sértődj meg a zárkózottságtól
Ne értsük félre, ha a veszteséget megélő nő nem szeretne találkozni velünk, vagy válaszolni az üzenetünkre. A gyász egy nehéz és hosszú folyamat, melyen éppen azokban a pillanatokban megy keresztül. Fogadjuk ezt el, és ne erőltessünk olyan dolgokat a másikra, melyek még nehezére esnének.
5. Az apuka is érintett a vetélés kapcsán!
Nem csak az édesanya gyászol! Ne higgyük azt, hogy a vetélés csak a „nők problémája”. Az édesapák is ugyanúgy nehezen élik meg. Egy olyan helyzetben találják magukat, ahol látják társuk szenvedését, de sehogyan sem tudnak rajta segíteni. a férfiak általában másként élik meg ezt a gyászt, számukra még inkább megfoghatatlan. Nem beszélnek róla, belül őrlődnek. Ők maguk is szenvednek a gyermek elvesztése miatt, melyet próbálnak elnyomni, hogy lelki támaszai tudjanak maradni feleségüknek. Egy együttérző üzenetnek és a segítség felajánlásának ők is ugyanúgy örülni fognak!
6. Legyél elérhető
Ne feledkezz meg szeretted fájdalmáról! A hetek vagy hónapok múlásával úgy tűnhet, hogy a világ átlépett ezen a tragikus eseményen, hiszen egyre kevesebben kérdezik vagy hívják a tragédiát megélt párt, holott ők ugyanúgy hordozzák magukban ezt a fájdalmat. Te maradj továbbra is elérhető a számukra! Jegyezd fel az ezzel kapcsolatos évfordulókat, vagy a születés eredeti időpontját, és kedvesen jelezd, hogy elérhető vagy, ha szükségük van rád. Hidd el, hatalmas szükség van erre a figyelmességre!
+1. Támogasd ötletekkel
Több lelkigyakorlat is foglalkozik olyan nők, párok segítésével, akik valamilyen formában elveszítették magzatukat. Nézz utána, és ajánld számukra ezt a lehetőséget! Ne tukmáld, inkább finoman bíztasd, mutass neki tanúságtételeket, beszámolókat a lelkigyakorlatokról. Ilyen program a „Ne félj nem ítéllek el„, vagy a „Ráhel szőlőskertje” is.
Sokan számolnak be az érintettek közül arról, hogy milyen jó lenne egy hely, ahol évfordulókon, ünnepeken megemlékezhetnének elvesztett gyermekükről. Remek gyűjtemény készült, hogy az országban hol találhatók ilyen emlékhelyek.
Forrás: 777blog
