A lektoravatás után az akolitusképzés a közösség fókuszával halad tovább, hogy ezen az alkalmon is tanulhassunk, imádkozhassunk, beszélgethessünk.
A tizenegy lelkes akolitus-jelölt ezen a hétvégén befejezi biblikus képzését az Újszövetség témájával. Ha szolgálatba állunk, fontos a közösségformálás, közösségvezetés, így az akolitusképzés a közösség témáját tartja fókuszban. Nem utolsó sorban pedig a kommunikációról is beszélgetünk. Természetesen nem maradhat el a Biblia segítségével való imádság; az Imaiskola.
Minden plébánián más és más szolgálatot kapnak az akolitusok, igyekszünk minél szélesebb körben képezni a jelölteket. Komoly szempont a képzés során, hogy bizony előfordul olyan eset, amikor a plébános hirtelen betegszik meg, és azonnal kell a „mélybe ugrani”. Ilyenkor nem lehetünk felkészületlenek, biztos lábakon állva kell megmutatnunk, hogy Isten szolgálatában komoly szerepe van az akolitusoknak. Nyáron is rendszeresen helyettesítjük a fiatalokat táboroztató, vagy a megérdemelt pihenését töltő atyákat. A kihívásokra készen, Isten útmutatásait követve, a plébánosunk megbízásait teljesítjük: legyen szó akár liturgiáról, akár közösségekről, akár fizikai munkában való segítségről.
A korábbi esztendők tapasztalatai arra mutatnak rá, hogy az elméleti képzés során megtanultakat még akolitusavatás előtt érdemes újra átbeszélni, a kérdéseknek is teret adva. Sok visszajelzés érkezett a felavatott akolitusoktól, hogy nem csak a képzés, de az éves továbbképzések is fontos szerepet játszanak a szolgálat terén. Minden évben szeptember elején találkozunk ismét, hogy egy-egy téma kibontása mellett lehetőségünk legyen a „jógyakorlatok” megosztására, kérdések és visszajelzések megválaszolására.
Az akolitusképzés a közösség fókuszával halad tovább az avatásra készülve. Kérjük imáitokat értük és a képzőkért, hogy Isten akarata megvalósulhasson bennük, általuk.
Lelki adoptálók találkozója lesz március 25-én a Kaposvári Szent Imre-templomban. A találkozó célja, hogy közösen, ünnepélyesen elköteleződjünk, megerősítsük, megismerjük egymást, hogy találkozzunk és közösen imádkozzunk.
A programot, az Egyházmegye életvédő referensei szervezik, azzal a szándékkal, hogy közösen fogadalmat tegyünk, valamint, akik küzdenek a fogadalmukban, akik kitartanak, egymást megismerjék és megerősítsék. Akik eddig nem vállaltak ilyen szolgálatot, itt találkozhatnak vele, megismerhetik, és, ha úgy érzik, hogy Isten hívja őket, bekapcsolódhatnak az elkövetkező kilenc hónapra.
Szeretettel várjuk akár csoportosan azokat, akik az Egyházmegye más plébániáiról érkeznek. A program végén egy szerény agapéval igyekszünk hozzájárulni, hogy mindenki épségben hazaérhessen.
A Lelki adoptálók találkozója keretében lesz szentmise, tanúságtétel, buzdítás, közös imádság is. A program végén tehetnek ünnepélyes fogadalmat, akiknek már letelt a kilenc hónap, valamint azok is, akik most találkoznak először a lelki adoptálással.
A program 17:00-kor kezdődik szentmisével és várhatóan 19:30 körül ér véget. Minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk! További információkat elérhetőségeinken kaphattok.
A lelki adoptálók egy olyan elköteleződést vállalnak, ahol kilenc hónapon keresztül minden nap imádkoznak egy megfogant, de veszélyben lévő magzatért. A lelki adoptálás művébe való bekapcsolódás, egy – egyedül csak Isten előtt ismert – gyermek lelki szüleivé tesz bennünket. Ez az elköteleződés 9 hónapon keresztül, naponta körülbelül 10 percet vesz igénybe, de hisszük, hogy életeket menthetünk vele. Egy rövid kötött imádság és egy tized rózsafüzér az alapja. Természetesen bárki vállalhat más lemondást, böjtöt, imádságot is ezek mellé.
Ezen a hétvégén a témák az akolitusképzésen igen szerteágazó kérdésköröket hoznak. Szóba kerül az akolitus, mint esetleges ünnepeken a liturgiák vezetője, az Ószövetség, a homiletika és néhány liturgikus kérdés is.
Újabb alkalomra vonulnak Balatonboglárra az akolitusjelöltek. Képzésük felén túljutva már a Lektoravatást követő találkozáson vesznek részt.
Érintett témák az akolitusképzésen
Ezen a hétvégén először arról beszélgetünk, hogy egyik legnehezebb feladat az atyák számára, hogy húsvétkor, karácsonykor és egyéb nagyobb ünnepen megoldják, hogy mindenki lehetőséget kapjon a méltó ünneplésre. Első témaként „ünnepek pap jelenléte nélkül” arról beszélgetünk, hogy ezeken a liturgiákon, ha ránk van szükség, hogyan készülhetünk fel, mit tehetünk, ha a plébános megbíz bennünket ezzel a szolgálattal. Mindemellett kiemelve azt a tényt, hogy feladatuk elsősorban nem erre irányul.
Kocsi György atya nagy tapasztalattal vezeti be a résztvevőket az Ószövetségi ismeretek rejtelmeibe, mert szükséges, hogy az akolitus jól ismerje a Szentírást.
További témák az akolitusképzés hétvégéjén a homiletika, és a liturgia. A homiletika csak betekintést enged abba, hogy ha igeliturgia keretében prédikációra, tanúságtételre, vagy buzdításra kerül sor, hogyan készülhetnek, és hogyan beszéljenek. Beszédstílusok, segédanyagok és eszközök is szóba kerülnek. A liturgia kérdéskörében szó lesz a liturgia elemeiről, az egyházi év eltérő liturgikus megjelenéséről és eszközeiről.
A képzés folytatása
Az akolitusképzés folytatásaként ismét próba-igeliturgiák keretében lesz lehetőségük ezekre az eseményekre készülni. További témák az akolitusképzésen az Újszövetségi ismeretek, a kommunikáció, a közösségformálás, alapvető hittan, szentségtan, alázat, lelkivezetés és az evangelizáció.
Fontos szerepet kap, hogy az akolitus segítse a hivatások ébredését. Mindezt közösségek alapításával, vezetésével, imádságaival és a fiatalokhoz való hozzáállásával tudja elsősorban megtenni. Mindemellett az igeliturgiában célszerű az egyetemes könyörgések kiegészítéseként, minden esetben hivatásokért imádkozni.
Kérjük, hogy imádkozzatok papi hivatásokért, a diakónusokért, az akolitusokért, valamint azért, hogy ez a képzés Isten akaratának megfelelően folytatódjon!
Szeretettel várunk minden kedves atyát, érdeklődőt és családtagot az akolitusavatásra, mely 2025. június 14-én 15:30-kor lesz a Székesegyházban.
Sokan gondolják, hogy az akolitusok arra jók, ha paphiány keletkezik, beugranak egy-egy igeliturgia megtartására. Nem ez az elsődleges feladatuk.
Elérkezett az akolitusképzés negyedik alkalma. A résztvevők szokás szerint a balatonboglári egyházmegyei üdülőben gyűltek össze. Ez azt is jelenti, hogy túljutottak a kurzus felén.
Bár nem ez a központi feladat az akolitusok számára, ezen a hétvégén az imádság mellett az igeliturgia kapja a főszerepet. Ketten is bemutatják, ők hogy állnának helyt, ha megkérik őket igeliturgia végzésére. A bemutatott „próba-igeliturgiát” közösen kielemezzük, megbeszéljük, hogy mi volt jó, miben célszerű jobbá tenni. Ezek az alkalmak rengeteg lehetőséget adnak kérdések és nehéz esetek megtárgyalására.
Előfordul a résztvevők között, aki korábban püspöki engedéllyel tartott már igeliturgiát. Ő könnyebben helytáll, így az első megmérettetés általában nem rá vár. A „próba-igeliturgiákról” felvételt készítünk, így könnyebb a mozdulatokat és a szavakat visszaidézni a kiértékelés során. A videofelvételeket nem tartjuk meg, csak a megbeszélés kereteit segíti.
Ezeken az alkalmakon a közösség is megerősödik, olyan csapattá válnak, ahol a nehezebb dolgokat is hajlandók felszínre hozni. A megbeszélt esetek köztünk maradnak, nem az a cél, hogy a másikat lejárassuk, hanem az, hogy segítsük egymást a fejlődésben.
Tanulunk a buzdításról, tanúságtételről, illetve célszerű felépítésükről is. Ha megtanulják ezeket, könnyebben helyt állnak, ha önállóan kell készülni prédikációra.
Kérjük továbbra is az imáitokat a résztvevőkért, a szervezőkért és mindazokért, akik segítik a képzés folyamatát. Az imádságaitok nélkül pusztán okoskodás, amit teszünk, de Isten segítségével valóban olyan akolitusokat adhatunk az Egyházmegyének, akik helyt tudnak állni a legváratlanabb helyzetekben is.
Az akolitusok megoldást jelenthetnek mindazon településeken, ahol csak ritkán tud pap megjelenni. Fenntarthatják a közösségeket, imádságokat, ájtatosságokat vezethetnek, temethetnek, áldoztathatnak, segíthetnek igeliturgia megtartásával. Becsüljük meg őket, akik hétköznapi munkájuk mellett vállalják, hogy elvégzik a képzést és szolgálnak Isten szőlőjében!
Lektoravatásukra január 18-án kerül sor 15:30-kor a Székesegyházban. Mindenkit szeretettel várunk!
A liturgikus témák az akolitus képzésen fontos szerepet kapnak, mivel sok liturgián előfordul, hogy pap távollétében az akolitusok vezetik a közös imádságokat, szertartásokat.
A szombati napot liturgikus témák szövik át, mélyebben átnézve az egyházi évet, a szükséges könyveket, a direktóriumot és az ájtatosságokat. Külön gyakorolják majd a purifikációt, a felolvasás módját, szóba kerülnek az ájtatosságok, a temetés is. Fontos szerepet kap az igeliturgia, mivel várhatóan ez lesz a szolgálatukban a leginkább jellemző az áldoztatás és közösségszervezés mellett.
Ezen az alkalmon a liturgia mellett csak az imádság kap teret, szintén az imaiskola keretein belül, hogy a közösség is egyre fontosabb szerepet töltsön be. Kiemelt szerepet kap a közösség Istennel és egymással, így lehetnek csak felkészültek a szolgálatra. Az egymással való közösséget segíti a péntek esti kötetlen beszélgetés, ahol legtöbbször az imádságban felmerült kérdések is megbeszélésre kerülnek.
Az elkövetkező alkalmakon a korábbiaktól eltérve kivétel nélkül Balatonbogláron készülünk. Az idei képzés kibővül az előzőekhez képest, így alapvető hittan tudásukat is igyekszünk gyarapítani és a szentségtanba is belenézünk a kurzus során.
Liturgikus témák ez után már csak gyakorlatban kerülnek elő, próba igeliturgiák keretében, valamint a közös imádságokban.
A két fontosabb esemény a lektoravatás, valamint az akolitusavatás a Székesegyházban lesznek. Lektoravatásra 2025 január 18-án kerül sor, délután fél négykor, az akolitusavatás pedig június 14-én szintén fél négyes kezdéssel lesz. Mindenkit szeretettel várunk!
Kérjük hordozzák továbbra is a jelölteket imádságaikban, hogy kitartsanak a képzés idején és a szolgálatban is.
Tegnap este lezárult az Alpha kurzus az Irgalmasság Háza nagytermében. Mintegy 20 testvér gyűlt össze, hogy az Egyház témájáról beszélgessen, és megtudják, adhat-e ennél többet az élet.
Istennek hála, nem lett vége a kurzusnak, mert a jelenlévők kivétel nélkül úgy döntöttek, hogy folytatjuk a beszélgetéseket. Innen már nem tematikus alkalmakon, hanem kötetlenebb formában vizsgáljuk az egyházban való bekapcsolódás és szolgálatok lehetőségét.
Hisszük, hogy Isten elvégzi a munkát, csak az alap lépéseket kellett megtennünk. A szívekben ő dolgozik, ő szólít meg és hív magához mindannyiunkat. Az elmúlt 11 alkalom csodás lehetőséget adott, hogy beszélgessünk a kereszténység alaptanításairól olyan formában, hogy nem adtunk előre elkészített válaszokat, egymás véleményére voltunk kíváncsiak.
A program megvalósulásában közreműködtek az Egyházmegye, az Irgalmasság Háza, a Joppé Evangelizációs Központ és a Szent Imre Plébánia. Bízunk benne, hogy a rohanó világ mellett valódi értékekre lelhettünk a sorozat közben, átgondolhattunk olyan kérdéseket, amikkel nem foglalkozunk a hétköznapok sodrában.
Kérjük imáitokat, hogy a folytatás is gyümölcsöző lehessen, közösen épüljünk, és építsük Isten országát. Most lezárult az Alpha, de minden bizonnyal következő Alphát is indítunk 2025-ben. Figyeljétek honlapunkat, hogy el tudjatok jönni és hívni tudjatok másokat is!
Az evangelizáció nem sikerszakma, mert Isten megkímél bennünket a kevélység és a gőg kísértésétől, de hisszük, hogy az elvetett mag jó földbe hullott, és meghozza bőséges termését a szívekben.
Együttes erővel a veszélyeztetett élet védelméért – Országos életvédő napot tartottak Szegeden „Válaszd az életet!” mottóval rendezték meg a IV. Országos Életvédő Napot Szegeden. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Családügyi Bizottsága és a Szeged-Csanádi Egyházmegye Pasztorális Helynöksége szervezésében sűrű, tartalmas napon vehettünk részt november 23-án a szegedi Katolikus Házban. Megérintődtünk, életmentő tudást kaptunk, megtartó kapcsolatokat, hogy szívügyünk legyen az életvédelem.
Az életvédő nap azok fóruma, akik valamilyen területen kiállnak az élet mellett, és hívnak nyitott fülű, tenni akaró társakat. Szinte minden egyházmegye képviselője eljött Szegedre, a többség már évek óta foglalkozik az élet védelemmel, de számosan voltak olyanok is, akik érdeklődnek, keresik helyüket ebben a feladatban.
Kiss-Rigó László, a Szeged-Csanádi Egyházmegye püspöke az életvédő nap résztvevőit köszöntve azt a kérdést tette fel, hogy azok az aktivisták, akik hangosan beszélnek a természet kincsei felelős használatáról, aggódnak egyedek, fajok kihalása miatt, vajon meghallják-e a szomszédban ezer napja folyó háború egy millió elesettje, a keresztényüldözés napi áldozatairól szóló híreket, azok történetét, akiktől már magzatként elveszik az élet esélyét.
A konferencia a legfontosabbról, az életről szól.
Kondé Lajos pasztorális helynök az egyházmegye kiterjedt életvédelmi tevékenységéről adott összefoglaló képet.
Munkatársaival azt vallják, hogy az életet annak minden állapotban, szakaszában védeni kell, és tetteiknek kell hitelesíteniük azt, amit hirdetnek. Vallási elkötelezettségtől függetlenül szólni akarnak mindazokhoz, akik szeretnének fejlődni, hogy emberi kapcsolataikat minél „éltetőbb” módon éljék meg.
„Építsünk kapcsolatot Istennel, önmagunkkal, egymással a közösségeinkben és közösségek között” – hangsúlyozta a nap célját Kondé Lajos.
Marton Zsolt váci megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) családreferense azt a kérdést tette fel, hogyan tudunk vállalásunk megfelelni és hitelesen tenni az élet védelméért. A főpásztor szerint a hitelesség kritériuma, szavak és cselekedetek összhangja, ha az ember vállalva önmagát képviseli azt, amiben hisz. A hiteles ember tekintély, szavait igaznak fogadjuk el. Az életvédelmet az képviseli hitelesen, aki el- és befogadja az életet, tesz érte, hisz abban, hogy a gyermekben van a jövőnk, akin látszik, hogy élni jó, hogy az élet öröm, aki azt sugározza, hogy az életnek van végső célja, beteljesülése.
Erőszak nélkül, szeretettel, tolakodás nélkül, de láthatón kell tennünk, ha az életvédelemért beszélünk. Nagyon fontos, hogy imádkozzunk Istenhez, akitől az életet kaptuk azért, hogy akik ránk vannak bízva, azokat boldoggá tegyük – emelte ki a váci megyéspüspök.
Osztie Zoltán, a budapest-belvárosi Nagyboldogasszony-főplébánia-templom plébánosa a „Jó, hogy vagy!” Életvédők Szövetsége célkitűzését bemutatva hangsúlyozta: az élet védelme – mivel az emberi személy méltóságának védelméről van szó – a sorskérdések között is kiemelkedő fontosságú, egyetemes emberi ügy, az ember boldogulásának kulcsa. Hogy kellő súllyal tudjuk képviselni, és be tudjuk vinni a társadalom köztudatába, össze kell fogniuk az életvédelemben küzdő szervezeteknek.
Egységre törekvő szerveződésük szövetség – „Jó, hogy vagy!” mottóval összefoglalva, amit az életvédelemről gondolnak, maga is a szeretet lényegéről üzennek. Megfogalmazták az életvédelem 10 pontját, amely közös alap lehet minden ezzel foglalkozó szervezet számára. Csatlakozásra szólítanak fel minden érintettet, tág értelemben gondolkodnak az élet védelméről, hogy annak minden területét lefedjék. A szövetség Kárpát-medence-szerte hálózatot épít a hatékony érdekképviselet érdekében.
Bögi Istvánné hitoktató tanúságtételének központi üzenete volt, mennyire hálás az éltéért. „Milyen kevésen múlt az életem! Ha édesanyám csak a külső, a mindent jobban tudó hangokra figyel?” Amikor 1950-ben megfogant, szülei és kisöccse nagy szegénységben éltek. Vályogházukat a szülei két kezükkel építették, vastag pokróc volt az ajtó. A férjjel úgy határoztak, megtartják az érkező gyermeket, de a nagy család ostromolni kezdte őket: „Minek ez a gyerek, nem vagytok elég koldusok? Mi nekünk sincs, nem tudunk segíteni. Meggyőzték anyámat, aki elindult Bajára. Tele volt a szíve félelemmel. Útja a barátok temploma mellett vezetett el. Bement kiönteni a szívét. Sírva borult Mária elé. Segíthetek? – lépett hozzá a pap. Kijött belőle a fájdalma. A pap ennyit mondott:
Ahova Isten báránykát küld, oda legelőt is ad, és megígérte, imádkozni fog érte.”
Bögi Istvánné második apjának tekinti ezt a papot, akinek kilétét, hiába nyomozott utána, nem ismeri. Böginé 1987 óta hitoktató. „Fél szavakból megértem a gyerekeket. Szeretetre és figyelemre szomjasak.” 74 évesen is tanít, nyári táborokat szervez, három ifjúsági csoportja van; nemzedékek nőttek fel hitben a keze alatt.
Amerikából indul a legnagyobb abortuszipar, és ott a legvirágzóbb az életvédelmi mozgalom, mert látják, hogy az abortusz legalizálása mennyi problémát szül egy társadalomban. Hogyan építik az élet kultúráját? Mit tanulhatunk tőlük? – Pontifex Sári, az Egy Élet csatorna nemzetközi referense amerikai életvédő mozgalmak sikeres példáiból adott válogatást.
A Live Action több millió embert ér el. Kiemelt tevékenységük az edukáció, melynek során bemutatják az abortuszmódszereket animációs filmsorozatokban. Ezek megtekintése 30 százalékos véleményváltozást eredményez. A film már magyar szinkronnal elérhető az Egy Élet csatornán. A kommunikációjuk jelen van minden felületen, a legújabb kommunikációs stílust követve, egyszerre szól a szívhez és az észhez. Érzelmekre hat, és tudományos álláspontok alapján érvel az abortusz ellen.
Students for Life of Amerika (Egyetemisták Amerika életéért) mozgalom egyetemi campusokon van jelen. Toborozzák és képzik az egyetemistákat. Oldalaikon informálnak, hol és hogyan érhető el azonnal praktikus segítség. Erényük a gyors és élénk reagálási képességük. „Ha ezek a fiatalok megjelennek egy-egy jelentős eseményen, a média, ami erősen abortusz párti, nem hagyhatja örömteli fiatal arcukat figyelmen kívül.”
Életpárti szülészek nőgyógyászok szervezete közösséget ad az életigenlő orvosoknak, és segít a külső nyomással szemben, ha van közösség, továbbá szakmai segítséget is kapnak, és tudományos ismeretekkel informálják a döntéshozókat.
A Pro Life Amerika életpárti törvényekért folytat küzdelmet, a politikára koncentrál. Számok bizonyítják, hogy azokban az országokban, ahol majdnem teljesen illegális az abortusz, 5 százalék körül van az abortusz ráta. Az abortusz legalizálásával legitimáljuk a döntést.
A Secular Pro- Life arra hívja fel a figyelmet, hogy az életvédelem emberjogi kérdés; ők nem vallásos érvekkel küzdenek az életért.
„Amerikában könnyű, van pénz, valóban, de nagyon sok múlik civil kezdeményezéseken, nem feltétlenül tudja az állam jól orvosolni az abortusz kérdését, kellenek olyan emberek, akik meg tudják adni ennek az ügynek azt a mozgalmat, amit érdemel, megkíván” – mondta az Egy Élet csatorna nemzetközi referense.
A reprodukciós tudatosság fejlesztésének fontosságát hangsúlyozta Várbíró Szabolcs, a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika igazgatója. A nőgyógyász szerint
a ma tapasztalható orvosi kiégés egyik forrása az az alapfeszültség, hogy az orvoslás elszakad a morális gyökerektől, technokrata átalakuláson megy keresztül.
Az orvos élethivatásának tekinti, hogy a vágyott gyerekek megszülessenek. Az egyik lehetséges és szükséges támogatás a nők testtudatosságának erősítése, aminek fontos eszköze a cikluskövetés. Ennek révén időben felismerhető, ha valakinek „gyárilag” nincs rendben a ciklusa; segít eldönteni, mi a kóros, és mi a normális, továbbá a ciklus ismerete révén adekvátabb az orvoshoz fordulás, és minden irányban hatékonyabb együttműködést biztosít. A testtudatosság kontrollérzést ad a nőnek, ennek köszönhetően komfortosabban élheti női életét, és minden irányban hatékonyabb az orvossal való együttműködés. A nőgyógyász szerint ezért már a középiskola kezdetén oktatni kellene a cikluskövetés módszertanát.
Várbíró Szabolcs felhívta a figyelmet a reproduktív életúttervezés fontosságára. Tudatosan készülni kellene arra, mikor minek van itt az ideje. Az orvos szerint az emberek úgy gondolják, az orvostudomány mindent tud, bármit bármikor lehet. Ezzel szemben a nőgyógyász hangsúlyozza, hogy a biológiai adottságokkal tisztában kell lenni. Így például 20–35 év között ideális a nő reproduktív képessége, s ez a biológiai adottság véleménye szerint a karriertervezéssel is összeegyeztethető, mert könnyebb a nőnek a pályája elején kihagyni néhány évet, mint negyvenévesen akár már középvezetőként. Mivel a szülés az életkort tekintve jelentősen kitolódik, nem engedhetünk kompromisszumot, tökéletesen rekonstruálni kell az egészséget – hangsúlyozta.
A nőgyógyász fontosnak tartja a tiszta, szakmai alapon folyó párbeszédet az orvostudomány és a morálteológia között, támaszkodva a tudomány eredményeire.
Hogyan fogadnak örökbe egy kismamát az Együtt az Életért Egyesület fiataljai? – erről beszélt alapító vezetőjük, Keresztes Ilona.
Két kismama élettörténetén keresztül ismerhettük meg ezt segítségnyújtást. Mindkettőjük sorsa jó példa arra, hogy a váratlan, nem kívánt terhesség csak a „krízisjéghegy” csúcsa, életnehézségek sorozatára terhelődik rá. A világ ebben a krízisben két lehetőséget kínál: abortusz vagy örökbefogadás. Mindkét esetben az anya megválik a gyerektől. Ez a megoldás azt sugallja: elmész abortuszra, odaadod a gyerekes, utána jó lesz, de valójában azt üzeni: add fel, nem vagy rá képes. Közösségük egy harmadik utat mutat: örökbe fogadják a kismamát, kísérik a várandósság alatt, miközben dolgoznak azon a krízisen, amelyet magukkal hordoznak gyerekkoruk óta.
Nem kívánt gyerek, válás, alkohol, pszichiátriai betegség, magány, elszigeteltség, kiközösítettség – ebben a helyzetben vált terhessé a két lány, Dorka és Heni. Ilona és a fiatalok melléjük álltak. Ott voltak számukra, feltérképezték kapcsolataikat, építkeztek. Abban kísérték, hogy támogatásukkal a két fiatal nő megkapja az esélyt, hogy valóban anyává tudjon válni, felnőjön ahhoz a helyzethez, amelybe került, és szabad döntést tudjon hozni. Dorka megszülte és megtartotta a babát, a közösség révén adomány segítette, hogy elinduljon az életben. Heni megszülte a babát, és örökbe adta egy hét éve gyermekre váró házaspárnak. Mindketten életet adtak, megtapasztalták a gondoskodást, valóban szabadon, megérlelten, belső hangjukat követve döntöttek.
Kothencz János, az ÁGOTA Alapítvány, Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató főigazgatója a nevelőszülőség kérdéséről beszélt.
Rámutatott arra a drámai helyzetre, mennyire csökken a nevelőszülők száma. Ma mintegy 25 ezer gyermek él állami gondoskodásban. Az utóbbi évtizedekben kiterjedő nevelőszülői hálózat most veszélybe került, és ezzel itt van a visszaintézményesülés réme – kongatta meg a vészharangot Kothencz János, aki 3 hónapos korától állami gondoskodásban felnőve jól ismeri a különbséget.
Teszünk-e katolikusként eleget? – tette fel a kérdést. – Tudnunk kell a családból kiemelt, nehéz sorsú gyerekekről. Legyünk propagátorai annak a hivatásnak, mely leginkább pótolni tudja azt a veszteséget, amelyet a gyerekek elszenvednek:
szülői, feltétel nélküli, gyógyító szeretetet tud adni.
Életvédelem az egyházmegyében és a plébánián – Udvardy Márton és Udvardyné Tóth Lilla, a Kaposvári Egyházmegye életvédő referens házaspárja példa arra, hogyan lehet elkötelezettséggel életvédő munkát elindítani egy egyházmegyében. Elhoztak országos programokat, és elindítottak önálló, a helyi sajátosságoknak megfelelő kezdeményezéseket. Megszólítanak papokat, hitoktatókat, fiatalokat, szülőket; kapcsolatokat építenek, és így közösséget teremtenek az életvédelem ügye köré. Erre buzdították a résztvevőket.
Délután szekciókban folyt a munka. Hol a helyem a prevencióban? címmel Masa Andrea védőnő, a Szegedi Tudományegyetem mesteroktató vezetett beszélgetést. A Fiatalok az Élet Szolgálatában Közösség tagjai bemutatták a 9 hónap az Életről kezdeményezést. Hogyan szervezzünk életvédő programokat közösségeinkben – erről Schaffler Ágnessel és Farkas Mónikával beszélgethettek a résztvevők. Gyógyulás a magzatvesztés utáni gyászból volt Udvardy Márton és Udvardyné Tóth Lilla szekciójának témája. Hogyan lehet legjobban kommunikálni az életpárti üzenetet? Tények és kommunikációs technikák az élet védelmében – e témában a résztvevők Pontifex Sárit kérdezhették.
Az előadások szünetében életvédő egyesületek, civil szervezetek standjai várták az érdeklődőket; folyt az ismerkedés, információcsere, kapcsolatépítés.
A napot szentmise zárta a szegedi dómban.
Krisztus király ünnepén Marton Zsolt püspök arról a királyról beszélt, aki tanúságot tett az igazságról, elhozta Isten irgalmát, megbocsátó szeretetét a világba.
A szentmisében sokan sokan tettek fogadalmat, hogy kilenc hónapon át imádkoznak egy-egy megfogant magzatért, megszületéséért és további életéért, szüleiért.
A lelki adoptálók felsorakoztak Martin Hudacek A meg nem született gyermek szobra előtt, és kitartást kértek Istentől ígéretük megtartásához.
A szentmisén a Gábor kántor házaspár vezette bordányi és zsombói gyerekek Boldog Jolánta és Szent Margit Szkólája énekelt.
Forrás: Magyar Kurir – Trauttwein Éva Fotó: Merényi Zita
Második alkalomhoz érkezett sorozatunk. Ezen a hétvégén az akolitusképzés az Ige mentén halad tovább. Ennek alapjaként imádkozunk a Szentírás segítségével, szóba kerül a motiváció, – miért is végezzük ezt a szolgálatot – valamint Ó és Újszövetségi alapismereteket sajátítunk el.
A kurzus alkalmain megvendégeljük egymást, ezzel is megalapozva, erősítve a közösséget. Fontos, hogy megtapasztaljuk a közösség szépségét, értelmét és szükségességét, hogy ezt továbbadhassuk másoknak, meghonosíthassuk a plébániáinkon.
Az imaiskola tovább mélyíti ezt a valóságot, hogy lelkileg is felkészülve tudjuk befogadni a biblikus tanítást. Szombaton közös igeliturgiával kezdünk, így megismerve személyesen is a különbséget, ha eddig nem volt rá módunk.
Ezen az alkalmon olyan testvér is segít nekünk, aki korábbi képzésünkön vett részt. A motiváció témában tart előadást, elmondva, hogy ő miből kapta a motivációt, hogy akolitus legyen, és azóta mi mozgatja belül ezt a hivatását.
Az akolitusképzés az Ige mentén továbbhaladva, Ószövetségi és Újszövetségi alapismeretekben gazdagít bennünket. A kurzus akkor lehet sikeres, ha Isten megszólít bennünket, kapcsolatba kerülünk vele és az ő Igéjével. Így ismerhetjük meg mindinkább őt, így lehetünk közelebb hozzá.
Az akolitusképzés mozgatórugója, hogy sokan imádkoznak értünk. Kérünk, ha teheted, mondj egy fohászt az idei csapatért, és azért, hogy helyt tudjanak állni az egyre nehezebb kihívások idején. Imádkozz, hogy kitartsanak akkor is, ha mindezt a munkájuk, a családjuk és a többi feladatuk mellett kell végezniük.
Tegnap este elindult az Alpha kurzus az Irgalmasság Háza nagytermében. Mintegy 40 testvér gyűlt össze, hogy az élet kérdéseiről beszélgessen, hogy megtudják, adhat-e ennél többet az élet.
Bár az esős idő nem kedvezett a kezdésnek, mégis sokan összegyűltünk, hogy útjának indulhasson az Alpha. Bevezető előadásunkban arról gondolkodtunk, hogy „adhat-e többet az élet?”. A téma rövid, történetekkel és viccekkel telitűzdelt gondolatébresztő volt, a bevezető videó valóban feltette a kérdést; csak ennyi az élet?
Szépen berendezett terem várta a vendégeket, akik egy vacsorára érkeztek. A bejáratnál kedves munkatársak várták az érkezőket, felkísérve mindenkit a terembe. Elindult az Alpha kurzus. Már az étkezés közben kialakultak kisebb csoportok, beszélgettünk, nevettünk.
A téma kibontása után tanúságtételt hallgathattunk meg egy korábbi Alpha résztvevőtől. Az alkalom végén John atya is megérkezett, köszöntötte a vendégeket, megköszönte, hogy eljöttek, és hogy velünk folytatják az utat.
Hisszük, hogy Isten elvégzi a munkát, csak az alap lépéseket kell megtennünk. A szívekben ő dolgozik, ő szólít meg és hív magához mindannyiunkat. A hátra lévő 11 alkalom csodás lehetőséget ad, hogy beszélgessünk a kereszténység alaptanításairól olyan formában, hogy nem adunk előre elkészített válaszokat, egymás véleményére vagyunk kíváncsiak.
A program megvalósulásában közreműködik az Egyházmegye, az Irgalmasság Háza, a Joppé Evangelizációs Központ és a Szent Imre Plébánia. Bízunk benne, hogy a rohanó világ mellett valódi értékekre lelhetünk a sorozat közben, átgondolhatunk olyan kérdéseket, amikkel nem foglalkozunk a hétköznapok sodrában.
Most – hogy elindult az Alpha kurzus – az evangelizáció valódi arca jelent meg a házban. Új utakra evezve kivetettük a hálót. Ahogy a csodálatos halfogás esetén, most is Jézus végzi a valódi munkát.
Elindult a 2024/2025-ös akolitusképzés. Ez a tanév a Joppé Evangelizációs Központ szervezésében az hatodik sorozat elindítását hozta el. Az elmúlt években már mintegy nyolcvanan tanultak az akolitusképzésen.
Idén újabb 10 jelentkezővel vágunk neki a tanévnek.
Képzésük egy tanévet ölel fel, mely első részében tartalmaz biblikus alapképzést, imaiskolát, és lelki felkészítést, melyet a Lektor avatás követ. A jelentkezők közül, az első féléves ismeret alapján a püspök választja ki azokat, akik a képzés második részébe lépve az akolitus avatásra készülnek. Képzésük második részében elmélyítik a biblikus képzést, betekintenek a szentségtanba, liturgikus és alapvető lelkivezetői ismeretekre tesznek szert.
A képzés a következőképpen épül fel: 8 alkalom péntek délután kezdődik és szombat délutánig tart Balatonbogláron, hogy a lelki fejlődésnek és a közösségépítésnek is teret adjunk, valamint a két avatási szertartás.
Lektoravatásukra 2025. január 18-án kerül sor 15:30-kor a Kaposvári Székesegyházban. Az újabb akolitusképzés végére a pontot az akolitusavatás teszi, mely 2025. június 14-én lesz, szintén 15:30-kor a Kaposvári Székesegyházban. A szertartásokra szeretettel várjuk a kedves híveket.
A 2024/2025-ös akolitusképzés egyértelműen jelzi, hogy szükség van az Egyházban világiak segítségére, akik kicsit közelebb állnak a titokhoz. Akik segíteni tudnak ott, ahol a legnagyobb szükség van. Fogadjuk a szolgálatukat szeretettel és azzal az örömmel, hogy vannak még, akik Isten szőlőjében szeretnének elkötelezetten dolgozni! Ha valaki hívást érez erre a feladatra, bátran keressen minket elérhetőségeinken!
Kérjük, hogy imádságaitokkal járuljatok hozzá a képzés megvalósulásához, valamint ahhoz, hogy ne legyenek akadályok sem a kurzus, sem az akolitus-jelöltek életében! Szinte minden évben volt olyan, aki lemorzsolódott, illetve olyan akadály, ami a képzés során újragondolást, újraszervezést igényelt. Az ima el tudja gördíteni az akadályokat, elő tudja készíteni a szíveket, hogy be tudják fogadni az elhangzottakat. A szolgálatra Isten hívta meg őket, így Istentől várhatjuk hozzá az erőt és a szükséges karizmákat.
