A párizsi olimpiai játékok szervezői július 28-án, vasárnap bocsánatot kértek a katolikusoktól és más keresztényektől, akiket feldühített az a tabló az olimpiai játékok két nappal korábbi megnyitóján, amelyen Leonardo Da Vinci híres, Az utolsó vacsora című festményét parodizálták.
A jelenetben, amely Jézus Krisztus és apostolainak bibliai jelenetét elevenítette fel a keresztre feszítés előtti utolsó vacsoráján, drag queenek, egy transznemű modell és egy meztelen énekesnő, valamint a bor görög istene, Dionüszosz is szerepelt, ezzel megdöbbentve a Katolikus Egyházat – írja a Reuters.
„Egyértelmű, hogy soha nem volt szándékunk tiszteletlenséget tanúsítani egyetlen vallási csoporttal szemben sem. (A megnyitó ünnepség) a közösségi toleranciát próbálta ünnepelni – mondta Anne Descamps, a Párizs 2024 szóvivője egy sajtótájékoztatón. – Úgy gondoljuk, hogy ez az ambíció megvalósult. Ha bárkit is megsértettünk, nagyon sajnáljuk.”
Ahogy korábban megírták, a Francia Püspöki Konferencia a megnyitóünnepség másnapján, július 27-én az ünnepség szépségben és örömben gazdag jeleneteit méltatva „mélységesen elítélte” az esemény azon részeit, amelyeket „a kereszténység kicsúfolásának és kigúnyolásának jeleneteiként írtak le.
Ezek közül kiemelkedett szerintük Leonardo da Vinci Az utolsó vacsora című festményének ábrázolása, amelyet egy tucatnyi, női ruhába öltözött férfi (transzvesztita, drag queen) mutatott be. „A jelenet kapcsán számos, más vallási felekezet vezetője fejezte ki szolidaritását a Francia Katolikus Egyházzal” – olvasható a sajtóközleményben.
Varga László megyéspüspök az alábbi személyi változásokat rendelte el egyházmegyénkben.
Pohnert Dávid újmisést 2024. június 22. hatállyal a kaposvári Nagyboldogasszony Székesegyházba küldte káplánnak.
Dr. Boross László újmisést 2024. június 22. hatállyal a kaposvári Nagyboldogasszony Plébániára küldte káplánnak.
Pisztora Ferenc hivatástisztázó évét saját kérésére egy évvel meghosszabbította. Tartózkodási helyéül a somogydöröcskei Szent János Apostolról és Remete Szent Pálról Nevezett Közösséget jelölte ki.
Molnár Attila somogyapáti plébánost 2024. július 1. hatállyal eddigi feladatai megtartásával megbízta a Nagydobszai és Kétújfalui Plébániák oldallagos ellátásával.
Koszoru Pétert 2024. július 1. hatállyal kinevezte a Nagydobszai és Kétújfalu Plébániákra plébános helyettesnek.
Fejes János siófoki káplánt 2024. augusztus 10. hatállyal felmentette kápláni beosztása alól és kinevezte a Kaposfüredi, Mernyei és Gamási Plébániákra plébániavezető lelkésznek.
Vida Zoltán plébániai kormányzót 2024. augusztus 10. hatállyal kinevezte a Kaposfüredi, Mernyei és Gamás Plébániákra plébániavezető lelkésznek.
Porpáczy Attilát 2024. augusztus 10. hatállyal felmentette a nagykanizsai Jézus Szíve Plébánián betöltött kisegítő lelkészi feladatai alól és a siófoki Sarlós Boldogasszony Plébániára küldte plébános helyettesnek.
Arányi Zoltán lengyeltóti plébánost eddig feladatait érintetlenül hagyva 2024. augusztus 10. hatállyal megbízta a Somogyvári és Osztopáni Plébániák oldallagos ellátásával.
Balsai Tamás somogyvári plébánost 2024. augusztus 10. hatállyal felmentette plébánosi feladatai alól és kinevezte az Osztopáni és Somogyvári Plébániákra plébános helyettesnek.
Sándor László nagyatádi plébánost eddigi feladatai meghagyása mellett 2024. augusztus 10. hatállyal megbízta a Vízvári és a Babócsai Plébániák oldallagos ellátásával.
Bencik Tamás plébánost felmentette a Vízvári és Babócsai Plébániákon betöltött plébánosi beosztása alól és a Nagyatádi Plébániára küldte plébános helyettesnek.
Fekete Csaba diakónust 2024. július 1. hatállyal felmentette a Bárdudvarnoki Plébánián végzett szolgálata alól és Központi szolgálatra rendelte.
Lehoczki Gábor diakónust 2024. július 1. hatállyal felmentette az Andocsi és Karádi Plébániákon végzett szolgálata alól és a Tabi Plébániára küldte diakónusi szolgálatra.
Dr. Matykó Árpád diakónust 2024. augusztus 10. hatállyal felmentette a Mernyei és Gamási Plébániákon végzett szolgálata alól és Központi szolgálatra rendelte.
Brunczvik Mátyást 2024. augusztus 10. hatállyal a siófoki Sarlós Boldogasszony Plébániára küldte diakónusi szolgálatra.
2024. szeptemberétől a Joppé Evangelizációs Központ szervezésében újabb akolitusképzés indul a Kaposvári Egyházmegyében.
Az akolitus feladatai
Az akolitus képzés megelőzi a szolgálatra való avatást, és segíti az akolitusokat a későbbi szolgálatukban.
Az akolitusok feladatai a II. Vatikáni Zsinat határozata alapján összevonásra kerültek a szubdiakónusok feladataival, melyek alapvetően a következők: – közösség építés – igeliturgia vezetés – áldoztatás – temetés Konkrét feladatait a közösség igénye és a plébános útmutatásai alapján végzi. Ruházata (egyszerű fehér) tükrözze a szolgálat egyszerűségét, helyi szokás szerint a liturgikus időszaknak megfelelő színű cingulus is viselhető.
A képzésről
Az akolitus képzés egy évet ölel fel, mely első részében tartalmaz biblikus alapképzést, imaiskolát, és lelki felkészítést, melyet a lektoravatás követ. A jelentkezők közül, az első féléves ismeret alapján a püspök választja ki azokat, akik a képzés második részébe lépve az akolitus avatásra készülnek. Képzésük második részében elmélyítik a biblikus képzést, alapvető hittant és szentségtani bevezetést, liturgikus és alapvető lelkivezetői ismeretekre tesznek szert.
Újabb akolitusképzés indul, mely a következőképpen épül fel:
8 alkalom péntek délután kezdődik és szombat délutánig tart Balatonbogláron, hogy a lelki fejlődésnek és a közösségépítésnek is teret adjunk, valamint 2 alkalom az avatások szertartása.
Jelentkezési feltételek
– Bevezető szentségek igazolása – Plébánosi és/vagy lelkivezetői ajánlás – Betöltött 25. életév – Rendezett és rendszeres szentségi élet – Befogadó plébános, vagy plébánia – Püspök atyának címzett kérelem – Felvételi beszélgetés
2024. június 15-én Varga László megyéspüspök akolitussá avatott tizenkét jelöltet a kaposvári Nagyboldogasszony-székesegyházban. Az akolitusavatás előtt a jelöltek részt vettek a Kaposvári Egyházmegye és a Joppé Evangelizációs Központ akolitusképzésén, ahol többek között olyan témákkal ismerkedtek, mint a közösségformálás- és építés, az ószövetségi és újszövetségi ismeretek, illetve az evangelizáció. A továbbiakban az akolitusok saját plébániáikon kapcsolódnak be a közösség életébe, pap távollétében igeliturgiát végeznek, illetve segítséget nyújtanak az áldoztatásban is.
Az akolitusavatás prédikációjából
– A keresztség pillanatában és a keresztségünk által részesedtünk Jézus Krisztus papi, prófétai és királyi méltóságában. Én most a három közül a prófétait emelném ki – kezdte szentbeszédét a megyéspüspök. – Hiányoznak a próféták az Egyházban és korunkban. Hamis próféták, álpróféták bőven vannak. Mi a különbség az igazi és hamis próféta között? A hamis próféta bele van szerelmesedve saját üzeneteibe, melyeket véleménye szerint Istentől kapott. Az igazi próféta Istenbe és Isten igéjébe van beleszerelmesedve, s attól egy tapodtat sem akar tágítani, kerüljön, amibe kerül.
Vállaljátok fel a prófétai küldetést, melyet a keresztségben kaptatok! Ha egyszerűen akarom megfogalmazni, hogy mit jelent számotokra ez a küldetés, akkor ezt mondanám: legyetek evangelizátorok, legyetek misszionáriusok! Szüksége van a világunknak és az Egyházunknak is Isten országának örömhírérre. Erről csak az tud tanúságot tenni, aki vállalja ezt a küldetést és megismeri Isten országának igazságosságát, örömét, békéjét a Szentlélekben és erről nem tud hallgatni, erről beszélni akar és másokat is meg akar nyerni. Evangelizáció, misszió a küldetésetek.
Az olvasmányban Illés prófétáról és Elizeus prófétáról hallottunk. Amikor Illés átadja Elizeusnak azt a prófétai küldetést, melyet Istentől kapott, akkor azt olvastuk, hogy Elizeus feláldozta azt a tizenkét pár ökröt, amitől az élete függött, hiszen ezzel művelte a földjét. Föláldozta és még az ekét is elégette. Ha valaki vállalja a küldetést, akkor rá kell bíznia magát Istenre. Elizeus azzal, hogy felszámolta a megélhetését, ezzel szabaddá vált a küldetésre. Az első kérdése Jézusnak, amikor elindulunk az ő követése útján, hogy mit hagysz el értem? Miről mondasz le értem, mi az, ami fontosabb, mint én? Arról le kell mondani.
Ha követni akarjuk és tanúságot akarunk tenni, akkor ezt meg kell mutatnunk. Mit hagysz el Jézus Krisztusért? A válasz a Szentlélek által a szívetekben van, de faggassátok a Szentlelket, hogy mi az, amiről ezért a küldetésért le kell mondanom? Illés próféta a választott nép lenagyobb prófétája volt. Ahhoz, hogy tanúságot tudjatok tenni, az ő élete példájából három dolgot emelnék ki. Illés megtapasztalta Isten hatalmát a Kármel-hegyen. Amikor legyőzte Baál prófétáit, s az élő Istent hívta segítségül, Isten tűzzel válaszolt. Az oltárra készített áldozati állatot Isten az égből küldött tűzzel megsemmisítette. Mindenki elámult és Illés is ereje teljében, küldetésének tudatában cselekedett. S megmutatta nem Isten hatalmát, hanem az övét: lemészároltatta Baál prófétáit, mind a négyszázat. Megtapasztalta Isten hatalmát és erejét.
Ahhoz, hogy tanúságot tudjunk tenni Isten országának igazságáról, öröméről és békéjéről, szükségünk van tapasztalatra. Valahol át kell élnünk, meg kell tapasztalnunk, hogy Isten Jézus Krisztusban mindenekfölött lévő Úr. Mert amit megtapasztaltunk, arról könnyű beszélni. Ha valaki átél valamit, Međugorjében, vagy egy profánabb helyen, például egy stadionban győz a csapata, akkor nagyon könnyen beszél róla. Nem kell külön irodalmi képzettség hozzá, ahogyan tudja, úgy mondja, mert átélt valamit. A tapasztalatról könnyű beszélni.
Mindenkinek lehet tapasztalata Isten szeretetéről, irgalmáról, jóságáról, az örömhírről. Szerezzetek tapasztalatot, hogy legyen miről beszélni és tudjatok tanúságot tenni. Fontos a képzés, amiben részt vesztek és fontos a tudás, de a tapasztalat nagy súllyal lép a latba. Illésnek tapasztalata volt arról, hogy nincs más isten, csak a választott nép Istene. Ahhoz, hogy teljesíteni tudja a küldetését, még egy tapasztalatot kellett szereznie. A megtöretés tapasztalatát, mert amikor ezt megtette, hogy lemészároltatta Baál prófétáit, a királyné meg akarta ölni, hiszen a királyné papjai voltak. Illésnek menekülnie kellett a királyné haragja elől. A pusztában át kellett élnie azt, hogy a gyengeségében, amikor teljesen ki volt szolgáltatva, Isten gondoskodott róla. Akinek ilyen tapasztalata van, az Isten szeretetéről, irgalmáról könnyen tud beszélni. Van mit mondania, mert átélte – fogalmazott a megyéspüspök prédikációjában.
Avatás előtt gyűlnek össze az új akolitus-jelöltek, hogy a végső témákban elmélyedve, lelkileg is felkészülhessenek az avatásra.
Utolsó képzési alkalom az akolitus-jelöltek számára
A hetedik blokk számos újdonságot takar az elmúlt évekhez képest. A korábbi képzéseken ez az utolsó találkozás egyetlen napot töltött be, és Kaposváron találkoztunk. A tapasztalatok és az atyákkal való egyeztetés után fontosnak tartottuk, hogy alapvető hittan témában is kapjanak az akolitus-jelöltek tanítást. Egy korábbi résztvevőnk ismerteti a jelenlévőkkel ezt a területet a teljesség igénye nélkül. Így szükségessé vált, hogy kiegészítsük ezt az alkalmat, így újból Balatonbogláron találkozunk egy hétvégében.
A hétvége során betekintést nyerhetnek a lelkivezetés alapjaiba, segítséget kapnak, hogy ebben a témakörben mik a kompetenciáik. Ismeretanyagukat a korábbiakkal egyezően az evangelizáció témakörében bővítjük, megismerve számos módszerét mások megszólításának, meghívásának. Betekintést kapnak, hogy hogyan célszerű a keresőknek, vagy a vallástól távol állóknak Jézusról beszélni.
Lezárásként az avatás szertartásáról beszélgetünk, föltehetik kérdéseiket a képzéssel, az avatással és a folytatással kapcsolatban.
A magot elvetettük, megöntöztük, de a növekedést Isten adja. (v.ö.: 1Kor 3,7) Kérjük imáitokat, hogy a tanítás szárba szökkenjen, növekedésnek induljon és bő termést hozzon! Hisszük, hogy az imának ereje van, enélkül semmit sem tehetünk.
Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt június 15-én 15:30-kor a kaposvári Nagyboldogasszony Székesegyházba az akolitus-jelöltek avatási szertartására!
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) 2024. június 4-én tartotta nyári rendes ülését, amelyen részt vett Michael W. Banach érsek, Magyarország apostoli nunciusa is – közölte június 6-án kiadott sajtólevelében Tóth Tamás, az MKPK titkára.
A Szentatya, Ferenc pápa május 23-án felhatalmazta a Szenttéavatási Dikasztériumot, hogy Isten szolgálója Bódi Mária Magdolna boldoggá avatására vonatkozó dekrétumát kihirdesse. Mint ismeretes, Bódi Mária Magdolnát 1945. március 23-án hit iránti gyűlöletből ölték meg Litéren. A plenáris ülésen a boldoggá avatással kapcsolatban Michael W. Banach úgy fogalmazott, hogy Bódi Mária Magdolna élete mélyebb gondolkodásra hív minket a vértanúság értelméről az Egyház életében. Krisztus követése, mint a keresztény hit középpontja, magában foglalja a Krisztus életében való részesedést is, végső soron a Krisztus sorsában való részesedést. A vértanúk életfelajánlása az erényük kinyilatkoztatásának bizonyult az egész világ előtt, nagy erőt adva tanúságtételüknek.
2024. április 23–25. között nemzeti zarándoklaton vett részt mintegy másfél ezer magyar Rómában, Ferenc pápa 2023-as magyarországi apostoli látogatásának első évfordulóján. A zarándoklat mindhárom napján magyar nyelvű szentmisét mutattak be valamelyik nagy római bazilikában. A nemzeti zarándoklat zárónapján, április 25-én Ferenc pápa a VI. Pál teremben magánkihallgatáson fogadta a magyar zarándokokat.
A püspökök testülete meghosszabbította Martos Levente Balázs püspök úr rektori kinevezését a Központi Papnevelő Intézetben, továbbá Török Csaba tévéreferensi kinevezését. A püspöki konferencia újra Zsódi Viktor piarista tartományfőnököt bízta meg a Katolikus Hittan Érettségi Bizottság vezetésével. Az országos katolikus egyetemi lelkészi referens megbízatást Kulcsár Dávid fogja a jövőben ellátni.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a Pro Ecclesia Hungariae díj II. fokozatát adományozta a Magyar Kurír három újságírójának, Bodnár Dánielnek, Bókay Lászlónak és Mészáros Ákosnak a katolikus sajtóban végzett több évtizedes lelkiismeretes munkájuk elismeréseként. A rangos elismerést Veres András, az MKPK elnöke adta át június 4-én Budapesten.
Ferenc pápa 2025-re jubileumi szentévet hirdetett. A szentév előkészítéseként Ferenc pápa 2024-re meghirdette az imádság évét. Ehhez kapcsolódóan az egyházmegyék saját programokat, liturgikus eseményeket szerveznek, és erre buzdítják a plébániai, egyházi közösségeket is. 2025 májusára az egyházmegyei, valamint szerzetesi fenntartásban működő katolikus iskolák fiataljai számára közös zarándoklatot szerveznek Mátraverebély-Szentkútra.
2024. július 28. – augusztus 4. között Rómában rendezik meg a nemzetközi ministránstalálkozót. Magyarországról és a környező országok magyar lakta területeiről mintegy 1300 ministráns jelezte részvételét. A csoport számára magyar nyelvű szentmise lesz a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában, és a Szentatyával is találkozni fognak. A zarándoklat püspöki vezetője Martos Levente Balázs püspök úr lesz.
2024. szeptember 27–29. között kerül megrendezésre a Katolikus Társadalmi Napok, azaz a KATTÁRS. Az idei esemény házigazdája Budapest lesz, jelmondata pedig: „Légy jelen!” A rendezvénysorozat központi témája a katolikus oktatás lesz. A programban többek között – a szentmisék és a dicsőítő est mellett – koncertek, kiállítások, konferencia, kerekasztal-beszélgetések és színpadi produkciók kapnak helyet. Szeptember 27-én, pénteken este a Szent István-bazilikában katolikus iskolák kórusainak koncertjére várják az érdeklődőket, 28-án, szombaton egész napos programmal készülnek a Nemzeti Múzeum kertjében. Szombaton délben ünnepi szentmisét celebrál Székely János szombathelyi megyéspüspök, az MKPK Caritas in Veritate Bizottságának elnöke. Szeptember 29-én, vasárnap a Szent István-bazilikában mutatja be a záró szentmisét Erdő Péter bíboros úr. A hétvége dicsőítő esttel zárul szintén a Szent István-bazilikában.
A püspökök testülete ezúton szeretne köszönetet mondani mindazoknak, akik személyi jövedelemadójuk egyházi 1 százalékával a Magyar Katolikus Egyház szolgálatait támogatták.
A Katolikus Karitász budapesti RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálata áprilisban ünnepelte 30. jubileumát. Elhivatott szakembereik ingyenesen nyújtanak segítséget szenvedélybetegeknek és hozzátartozóiknak. A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem jóvoltából a Karitász 10500 zöldségpalántát tudott szétosztani a rászorulók között „Zöldellő kertek” programja részeként. Az öngondoskodást segíti a „Szép otthonok” program is, mely során hátrányos helyzetű családok lakókörülményeinek javítása zajlik a következő hónapokban, amihez a Karitász biztosítja az eszközöket, a családok pedig elvégzik a szükséges javításokat.
A segélyszervezet orvosmissziója túl van 70. útján: a határon túli magyarságnak és a Budapesten élő ukrajnai menekülteknek havonta szerveznek alapvető egészségügyi szűréseket. A szünidőben országszerte karitásztáborok várják majd a nélkülöző gyermekeket, amihez a Katolikus Karitász örömmel fogad pénzadományokat, hogy minél több rászoruló gyerek üdülhessen napközis vagy bentlakásos táborokban a Balatonnál és az ország különböző helyszínein.
Napjainkban a nehezített foganás (meddőség) egyre több párt érint, egyes adatok szerint minden 5. párnál küzdelmes a gyermekáldás útja. Sok házaspár nehezen éli meg, hogy míg kortársaiknál már akár több gyermek is született, addig őket gyakran kérdezgetik a környezetükben élők, miért nem vállalnak gyermeket, mikor érkezik a trónörökös. Nehéz elmenni egy idő után keresztelőkre, a gyermekre vágyó pár lassan kiszorul addigi közösségéből, mások lesznek a problémáik. Az újabb és újabb „gólyahírek” is egyre keserédesebbek lesznek. Gyakran az irigység, a vádaskodás (kinek a hibája, vagy épp megteszünk-e mindent?) vagy akár a gyász is megjelenik az életükben.
Éppen ezért szeretnénk segítséget nyújtani azoknak a gyermekre vágyó házaspároknak, akik szeretnék Istenre bízni helyzetüket: Mit, miért és hogyan tehetnek a gyermekáldásért az Egyház tanításának fényében? Azoknak, akik keresik, hogyan tudnak megerősödni, jól szeretni ebben az érzelmileg nagyon megterhelő élethelyzetben.
A lelkigyakorlatot római katolikus pap, diakónus, orvos, pszichológus, cikluskövetés oktató és tanúságtevő házaspár kíséri.
Olyan gyermekre vágyó párok jelentkezését várjuk, akiknek már legalább egy év eltelte után sem született gyermeke, és akik először vennének részt a lelkigyakorlaton. A részvétel kritériuma, hogy szentségi házasságban (vagy egyházilag rendezhető kapcsolatban) éljenek a párok.
A lektoravatás után az akolitusképzés a közösség jegyében halad tovább, hogy ezen az alkalmon tanulhassunk, imádkozhassunk, beszélgethessünk.
A tizenegy lelkes akolitus-jelölt ezen a hétvégén befejezi biblikus képzését az Újszövetség témájával. Ha szolgálatba állunk, fontos a közösségformálás, közösségvezetés, így az akolitusképzés a közösség témáját tartja fókuszban. Nem utolsó sorban pedig a kommunikációról is beszélgetünk. Természetesen nem maradhat el a Biblia segítségével való imádság; az Imaiskola.
Minden plébánián más és más szolgálatot kapnak az akolitusok, igyekszünk minél szélesebb körben képezni a jelölteket. Komoly szempont a képzés során, hogy bizony előfordul olyan eset, amikor a plébános hirtelen betegszik meg, és azonnal kell a „mélybe ugrani”. Ilyenkor nem lehetünk felkészületlenek, biztos lábakon állva kell megmutatnunk, hogy Isten szolgálatában komoly szerepe van az akolitusoknak. Nyáron is rendszeresen helyettesítjük a fiatalokat táboroztató, vagy a megérdemelt pihenését töltő atyákat. A kihívásokra készen, Isten útmutatásait követve, a plébánosunk megbízásait teljesítjük: legyen szó akár liturgiáról, akár közösségekről, akár fizikai munkában való segítségről.
A korábbi esztendők tapasztalatai arra mutatnak rá, hogy az elméleti képzés során megtanultakat még akolitusavatás előtt érdemes újra átbeszélni, a kérdéseknek is teret adva. Sok visszajelzés érkezett a felavatott akolitusoktól, hogy nem csak a képzés, de az éves továbbképzések is fontos szerepet játszanak a szolgálat terén. Minden évben szeptember elején találkozunk ismét, hogy egy-egy téma kibontása mellett lehetőségünk legyen a „jógyakorlatok” megosztására, kérdések és visszajelzések megválaszolására.
Az akolitusképzés a közösség jegyében halad tovább az avatásra készülve. Kérjük imáitokat értük és a képzőkért, hogy Isten akarata megvalósulhasson bennük, általuk.
Ferenc pápa üzenete a tömegtájékoztatás 58. világnapjára. Intelligencia és a szív bölcsessége: a teljesen emberi kommunikációért
Kedves Testvéreim! Az úgynevezett „mesterséges intelligencia” rendszereinek fejlődése, melyről a béke világnapjára írt legutóbbi üzenetemben is szóltam, gyökeresen megváltoztatja a tájékoztatást és a kommunikációt is, rajtuk keresztül pedig a társadalmi együttélés alapjait. Ez a változás nemcsak a szakembereket érinti, hanem mindannyiunkat. Az, ahogyan egyre gyorsabban terjednek a csodálatos találmányok, amelyek működése és a bennük rejlő lehetőségek legtöbbünk számára megfejthetetlenek, a lelkesedés és a zavarodottság között ingadozó csodálkozást vált ki, és elkerülhetetlenül szembesít alapvető kérdésekkel: mi is az ember, mi a különlegessége, és milyen jövője lesz a homo sapiensnek nevezett fajunknak a mesterséges intelligenciák korában? Hogyan maradhatunk teljes egészében emberek és a folyamatban lévő kulturális változásokat hogyan fordíthatjuk a jó irányába?
A szívből kiindulva
Mindenekelőtt érdemes megtisztítani a terepet a katasztrófát kiáltó olvasatoktól és azok bénító hatásaitól. Romano Guardini már egy évszázaddal ezelőtt arra szólított fel a technológiáról és az emberiségről elmélkedve, hogy ne legyünk mereven elutasítók az „újjal” szemben, és ne próbáljunk „megőrizni egy eltűnésre ítélt szép világot”. Ugyanakkor prófétai módon figyelmeztetett: „A változásban van a helyünk. Ennek a folyamatnak részeseivé kell válnunk, mindenkinek a maga helyén […], őszintén ragaszkodva hozzá, de megvesztegethetetlen szívvel érzékenynek maradva mindarra, ami benne romboló és embertelen.” És így zárta: „ezek, igaz, technikai, tudományos, politikai természetű problémák; de csakis az emberből kiindulva lehet megoldani őket. Mélyebb lelkiséggel, új szabadsággal és új belső világgal rendelkező új embertípusnak kell kialakulnia.”
Korunkban, melyet az fenyeget, hogy technológiában gazdag, emberségben viszont szegény lesz, eszmefuttatásunknak az emberi szívből kell kiindulnia. Csak akkor tudjuk értelmezni korunk újításait és csak akkor tudjuk újra felfedezni a valóban emberi kommunikációhoz vezető utat, ha spirituális nézőpontot sajátítunk el és visszanyerjük a szív bölcsességét. A szív, melyet bibliai értelemben a szabadság és az élet legfontosabb döntéseinek középpontjaként értelmezünk, a teljesség és az egység szimbóluma, de érzelmeket, vágyakat, álmokat is magába foglal, mindenekelőtt pedig az Istennel való találkozás helye az emberben. A szív bölcsessége tehát az az erény, amely lehetővé teszi számunkra az egész és a részek, a döntések és következményeik, az erősségek és a gyengeségek, a múlt és a jövő, az én és a mi összekapcsolását.
A szívnek ezt a bölcsességét megtalálhatják azok, akik keresik, felismerhetik, akik szeretik; megelőzi azokat, akik vágynak utána és megkeresi azokat, akik méltók rá (vö. Bölcs 6,12–16). Azokkal van, akik megfogadják a tanácsot (vö. Péld 13,10), akik tanulékony szívűek, akik halló szívűek (vö. 1Kir 3,9). Ez a bölcsesség a Szentlélek ajándéka, vele válik lehetővé, hogy Isten szemével lássuk a dolgokat, megértsük az összefüggéseket, a helyzeteket, az eseményeket, és felfedezzük értelmüket. E bölcsesség nélkül az élet ízetlenné válik, mert éppen a bölcsesség (sapientia) – amely latinul az íz (sapor) szóval hozható kapcsolatba – adja az élet ízét.
Lehetőségek és veszélyek
Ezt a bölcsességet nem várhatjuk el a gépektől. Bár a tudományos szakirodalomban használt mesterséges intelligencia kifejezés mára már felváltotta a helyesebb kifejezést, a gépi tanulást (machine learning), magának az „intelligencia” szónak a használata félrevezető. Kétségtelen, hogy a gépek mérhetetlenül nagyobb kapacitással rendelkeznek az adatok tárolására és összekapcsolására, mint az ember, de azok értelmezésére az ember és csakis az ember képes. Nem arról van tehát szó, hogy a gépektől emberi viselkedést várunk el. Sokkal inkább arról, hogy az embert fel kell ébreszteni az álomból, amelybe a mindenhatóság téveszméje ringatja, amikor teljesen autonóm és önreferenciális lénynek hiszi magát, aki megszabadult minden társadalmi köteléktől és megfeledkezett teremtményi mivoltáról.
Valójában az ember minden korban megtapasztalta, hogy nem elég önmagának, ezért minden eszközzel próbálta legyőzni kiszolgáltatottságát. Kezdve a legkorábbi, őskori tárgyaktól, melyeket a kéz meghosszabbításaként használtak, a beszéd kiszélesítésére alkalmas médián keresztül napjainkra eljutottunk a legfejlettebb gépekig, melyek a gondolkodás segédeszközeként működnek. Mindegyiket megfertőzheti azonban az az ősi kísértés, hogy Isten nélkül Istenhez hasonlóvá váljunk (vö. Ter 3), vagyis hogy saját erőből akarjuk meghódítani azt, amit valójában Isten ajándékaként elfogadnunk kellene és másokkal való kapcsolatunkban megélnünk.
A szív irányultságától függően válik minden az ember kezében lehetőséggé vagy veszéllyé. Még a test is, mely a kommunikáció és a közösség helyének teremtetett, az agresszió eszközévé válhat. Hasonlóképpen lehet az emberiség bármely technikai fejlesztése a szeretetteljes szolgálat vagy az ellenséges uralkodás eszköze is. A mesterséges intelligencia rendszerei hozzájárulhatnak ahhoz, hogy megszabaduljunk a tudatlanságtól, és megkönnyíthetik a különböző népek és generációk közötti információcserét. Hozzáférhetővé és érthetővé tehetik például a régmúlt időkben leírt hatalmas tudásanyagot, vagy lehetővé válhat segítségükkel az emberek számára az általuk nem ismert nyelveken való kommunikáció. Ugyanakkor eszközeivé válhatnak a „kognitív környezetszennyezésnek” is, a valóság eltorzításának, részben vagy teljesen hamis narratívák mentén, melyeket sokan mégis úgy hisznek el – és osztanak meg –, mintha igazak lennének. Elég, ha a dezinformáció problémájára gondolunk, mellyel évek óta találkozunk az álhírek (fake news) formájában, és amely manapság a deep fake-et használja fel, azaz olyan képek létrehozását és terjesztését, amelyek tökéletesen hihetőek, de hamisak (ilyennek én is voltam már célpontja), vagy olyan hangüzenetekét, amelyek egy személy hangját felhasználva olyan kijelentéseket adnak a szájába, amelyeket ő soha nem mondott. Az eme programok alapjául szolgáló szimuláció hasznos lehet bizonyos speciális területeken, de visszássá válik, amikor eltorzítja a másokkal és a valósággal való kapcsolatot.
Már saját bőrünkön tapasztaltuk a mesterséges intelligencia első hullámának, a közösségi médiának az ambivalens jellegét, a benne rejlő lehetőségek mellett a kockázatait és kóros vonásait is. A generatív mesterséges intelligencia második szintje vitathatatlan minőségi ugrást jelent. Ezért fontos, hogy képesek legyünk megérteni, kézben tartani és szabályozni azokat az eszközöket, amelyek rossz kezekben negatív folyamatokat indítanak el. Mint semmi, ami az ember elméjéből születik és keze közül kerül ki, az algoritmusok sem semlegesek. Ezért megelőző jelleggel kell fellépni, olyan etikai szabályozási modelleket javasolva, amelyekkel megfékezhetők a mesterséges intelligencia rendszereinek káros és diszkriminatív vagy társadalmilag igazságtalan hatásai, és megakadályozható azoknak a pluralizmus csökkentésére, a közvélemény polarizálására vagy egy kizárólagos gondolkodásmód kialakítására irányuló felhasználása. Ezért megismétlem felhívásomat, és sürgetem „a nemzetközi közösség együttműködését egy olyan kötelező erejű nemzetközi egyezmény megkötése érdekében, amely szabályozza a mesterséges intelligencia fejlesztését és használatát annak változatos formáiban”. De a szabályozás önmagában, mint az élet más területein, nem elegendő.
Növekedés az emberségben
Arra kaptunk meghívást, hogy együtt növekedjünk, emberségben és mint emberiség. Az a kihívás áll előttünk, hogy minőségi ugrást tegyünk, hogy meg tudjunk felelni egy összetett, soknemzetiségű, pluralista, sokvallású és multikulturális társadalomnak. Rajtunk múlik, hogy elgondolkodunk-e az új kommunikációs és tudáseszközök elméleti fejlődéséről és gyakorlati alkalmazásáról. Az adódó nagyszerű lehetőségek mellett fennáll annak veszélye, hogy mindenből absztrakt számítás lesz, mely az embereket adatokká, a gondolkodást sémává, a tapasztalatot esetté, a jót haszonná silányítja, végül pedig tagadja minden egyes embernek és személyes történetének egyediségét, statisztikai adatok sorozatává oldva fel a valóság konkrétságát.
A digitális forradalom szabadabbá tehet bennünket, de akkor biztosan nem, ha – a ma ismert kifejezéssel – visszhangkamrákba (echo chamber) zár be. Ilyenkor azt kockáztatjuk, hogy ahelyett, hogy növelnénk a tájékoztatás pluralizmusát, beleveszünk egy névtelen mocsárba, a piac vagy a hatalom érdekeinek engedelmeskedve. Elfogadhatatlan, hogy a mesterséges intelligencia használata név nélküli gondolkodáshoz, nem hitelesített adatok összegyűjtéséhez, kollektív szerkesztői felelőtlenséghez vezessen. Valójában bármennyire is hasznos lehet a gépek számára, ha a valóságot nagy adatokban jelenítjük meg, a dolgok igazsága jelentős veszteséget szenved, ami akadályozza a személyek közötti kommunikációt, és azzal fenyeget, hogy maga az emberségünk sérül. A tájékoztatás nem választható el az egzisztenciális kapcsolattól: a testet, a valóságban való létezést feltételezi; nemcsak az adatok, hanem a tapasztalatok között is kapcsolatot kíván létesíteni; arcot, tekintetet, együttérzést és megosztást követel.
Gondolok itt a háborúkról szóló tudósításokra és a „párhuzamos háborúra”, amelyet dezinformációs kampányok révén folytatnak. És arra is, hogy hány riporter sérül vagy hal meg a harcmezőn azért, hogy láthassuk, amit ők láttak a helyszínen. Mert csak akkor érthetjük meg a háború abszurditását, ha közvetlenül értesülünk a gyermekek, nők és férfiak szenvedéséről.
A mesterséges intelligencia alkalmazása akkor tud majd pozitívan hozzájárulni a kommunikációhoz, ha nem szünteti meg az újságírás szerepét ezen a területen, hanem éppen ellenkezőleg, kiegészíti azt; ha növeli a kommunikáció szakmaiságát és annak minden résztvevőjét felelősséggel ruházza fel; ha minden embernek visszaadja a kritikára képes alany szerepét a kommunikáció folyamatában.
Kérdések a ma és a holnap számára
Felmerül tehát néhány kérdés: hogyan lehet világszerte megvédeni a kommunikáció és a tájékoztatás területén dolgozók, valamint a felhasználók szakmaiságát és méltóságát? Hogyan garantálható a platformok közötti átjárhatóság? Hogyan biztosítható, hogy a digitális platformokat fejlesztő vállalatok ugyanúgy felelősséget vállaljanak az általuk terjesztett és számukra profitot termelő tartalmakért, mint a hagyományos médiaszolgáltatók? Hogyan lehet átláthatóbbá tenni az indexelést és az indexelés eltávolítását végző algoritmusok és keresőmotorok mögött álló kritériumrendszert, amelyek alapján embereket és véleményeket, történeteket és kultúrákat felértékelnek vagy eltörölnek? Hogyan biztosítható az információs folyamatok átláthatósága? Hogyan lehet elérni, hogy látszódjon az írások szerzősége, nyomon követhetőek legyenek a források, megakadályozva az anonimitásba rejtőzést? Hogyan tudjuk egyértelművé tenni, hogy egy kép vagy videó ábrázol vagy szimulál egy eseményt? Hogyan lehet megakadályozni, hogy a források egy kizárólagos, algoritmikusan generált gondolkodásmódra redukálódjanak? Hogyan lehet ehelyett olyan környezetet kialakítani, amely megőrzi a pluralizmust és megjeleníti a valóság összetettségét? Hogyan tehetjük fenntarthatóvá ezt a nagy erejű, drága és rendkívül energiaigényes eszközt? Hogyan tehetjük elérhetővé a fejlődő országok számára is?
Az ezekre és más kérdésekre adott válaszokból derül majd ki, hogy a mesterséges intelligencia terjedése információs dominancián alapuló új érdekcsoportok kialakulásához vezet-e, ami a kizsákmányolás és az egyenlőtlenség új formáit hozza létre; vagy éppen ellenkezőleg, nagyobb egyenlőséghez, elősegítve a helyes tájékoztatást és a mai korszakváltás mélyebb tudatosítását, támogatva az emberek és népek különböző igényeinek meghallását egy artikulált és pluralista információs rendszerben. Egyfelől egy új rabszolgaság rémképe sejlik fel, másfelől nagyobb szabadság elnyerése jelenik meg a láthatáron; egyfelől annak a lehetősége, hogy kevesek határozzák meg mindenki gondolkodását, másfelől azé, hogy mindenki részt vehet a gondolkodás kialakításában.
A válasz egyelőre nyitott, rajtunk múlik. Az emberen múlik a döntés, hogy algoritmusok zsákmányává válik vagy a szívét szabadsággal táplálja, ami nélkül nem tudunk bölcsességben növekedni. Ez a bölcsesség az idő okos hasznosításával és a sebezhetőség elfogadásával érlelődik. A nemzedékek közötti szövetségben, a múlt emlékét őrzők és a jövőképpel rendelkezők közötti szövetségben növekszik. Csak közösen növelhetjük képességünket arra, hogy tudjunk megkülönböztetni, hogy éberek legyünk, hogy a dolgokat a beteljesülésük felől lássuk. Hogy ne veszítsük el emberségünket, keressük a mindent megelőző Bölcsességet (vö. Sir 1,4), aki a tiszta szíveket átjárva készíti fel Isten barátait és a prófétákat (vö. Bölcs 7,27): ez a Bölcsesség segítsen bennünket, hogy a mesterséges intelligencia rendszereit is a teljesen emberi kommunikációhoz igazítsuk.
Kelt Rómában, a Lateráni Szent Jánosnál, 2024. január 24-én.
Tehetsz másokért! – Rapid képzést tartunk a közbenjárásról május 3. 17:00 órától a Szent Fausztina Irgalmasság Háza nagytermében.
Az esemény a másokért végzett imaszolgálatra készíti fel a résztvevőket. Ha szeretnél a közbenjáró imába bekapcsolódni és testvéreidnek segíteni, jelentkezz bátran!
Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.
Feltétlenül szükséges sütik
A feltétlenül szükséges sütiket mindig engedélyezni kell, hogy elmenthessük a beállításokat a sütik további kezeléséhez.
Amennyiben ez a süti nem kerül engedélyezésre, akkor nem tudjuk elmenteni a kiválasztott beállításokat, ami azt eredményezi, hogy minden egyes látogatás alkalmával ismételten el kell végezni a sütik engedélyezésének műveletét.
