Kategória: Blog

Éljünk a Szentlélek bátorító, új utakat mutató jelenlétében – Harmincéves a Kaposvári Egyházmegye

1993-ban történt alapításáról emlékezett meg május 27-én a Kaposvári Egyházmegye. Sokan ünnepeltek: az egyházmegye papsága, nagy számban a hívek, a bérmálkozók lelkinapjának fiataljai, a ministránstalálkozó gyerekei. A harminc év gyümölcseibe adtak betekintést az egyházmegye intézményei, lelkiségi mozgalmai, közösségei. Ahogy az alapításkor, most is Udvardy György veszprémi érsekkel ünnepeltek.

Sátrak sora vezet a püspökségtől a székesegyház felé. Felvonultak az egyházmegye intézményei, közösségei, lelkiségi mozgalmai. Van mit megmutatni. A sort a cserkészek kezdik: játékkal, kvízzel várják az érdeklődőket. Mellettük a teremtésvédelmi csoport, az Antióchia Közösség, a családpasztoráció, az életvédelem, a Házas Hétvége, a Cursillo, a Szent Imre Alapítvány. Az egyházmegyei karitász általános tevékenysége mellett bemutatja a hajléktalanokat befogadó Szent Lázár-házat. Három fiatal fogadja a most induló, szenvedélybeteg-szolgálat, a Fasenda Esperanza képviseletében a látogatókat.

A Nagyboldogasszony-iskolában is nagy az élet. Másodízben hívták lelkinapra a bérmálkozókat és hagyományteremtő céllal első ízben a ministránsokat is. Az épületet több mint háromszáz fiatal tölti meg. Az iskola mellett nagy sátort állítottak, az ünneplőket ebédre várják. Egész napos programmal készültek a szervezők; szentmise, kulturális műsor, kerekasztal-beszélgetések és dicsőítő koncert az ünnep programja, alkalom a találkozásra, ismerkedésre.

Balás Béla, az új egyházmegye első püspöke 30 évvel ezelőtti beiktatásakor figyelmeztetett, nagy a feladat: „Szűztiszta, hófehér lappal indul ez az egyházmegye. A mi dolgunk bizonyítani, de alázattal. Ez hatalmas munkával, porfelhővel jár majd. Legalább tíz év keserves bizonyítás kell arra: érezzék, itt valami megmozdult.” Hogy mi mozdult meg, arról beszél a mostani ünnep, mely egyszerre a vissza- és előretekintés alkalma, és felvonultatja, hol tart most az építkezés.

Szita Károly megnyitó beszéde

Szita Károly, Kaposvár polgármestere megnyitó beszédében azt fogalmazta meg, hogy „a püspöki székhely rangot ad, s egyben identitást erősítő tényező a város életében. Lelki-szellemi tartóoszlop, mely nélkül fél lábon állnánk, s talán megfáradtunk, megrogytunk volna a terhek alatt”. A polgármester megköszönte az Egyház szolgálatát: gyámolít, tanít, védi életünk alapját adó értékeket, szolgálja az igazságot, békét, s teszi ezt „önzetlen, makacs, szelíd” elkötelezettséggel. Hangsúlyozta annak értékét, hogy ezzel a szolgálattal hozzá tudtak járulni a város közösségének formálódásához, megadták annak lelki alapját.

Megemlékezett a múltról, ugyanis Kaposvár is ünnepel ebben az évben, városi rangra emelésének 150. évfordulóját. Felelevenítette a hitélet kezdeteit, az 1715-ben történt plébánialapítást, a sorra születő egyházi intézményeket. Az egyházmegyével való jó együttműködésért köszönetet mondva emlékzászlót adott át Varga László kaposvári megyéspüspöknek, s arra kérte, ossza meg vízióját a jövőről.

Varga László megyéspüspök

Varga László püspök megnyitó beszédében elfogadta a feltett kérdést: Milyennek álmodom az Egyházat? Krisztus útját követő közösségről álmodom, mely vonz, befogad, megszólítja az embereket, ismérve az egység, melyet mind tagjai között, mind az egyházak között épít.

Az embernek otthont adó, őt megerősítő, a sebeket gyógyító közösség. Hisz a csodákban, hasonlít Mesteréhez, aki tanított, gyógyított, szabadított, és olyan, mint az Eucharisztia, kicsiny, szegény, sebezhető és szent. Ezt az irányt kell követnünk” – fogalmazott a főpásztor.

A szentmisére hosszú sorban vonultak be a lelkinapra összegyűlt ministránsok, az egyházmegye papjai, Balás Béla emeritus, Varga László püspök és Székely János szombathelyi megyéspüspök; a szentmise főcelebárnsa és szónoka, Udvardy György veszprémi érsek.

Homília a harmincéves ünnepi misén

Udvardy György homíliájában az egyházmegye alapításának jelentőségéhez kapcsolódva arról tanított, mit jelent részegyháznak lenni: Az egyházmegye létrehozásakor az a cél vezette az alapítót, hogy a lelkipásztor kerüljön egészen közel az emberekhez az ige hirdetése, a pásztori feladat munkálása szentségek révén és a kormányzás által, mely az üdvösséghez vezeti a rábízott népet. Ez a püspök feladata, melyet testvéreivel együtt a szentségi rendben, a keresztség erejével végez, együtt a papsággal és a diakónusokkal, világi testvérekkel és mindazokkal, akik az ember javát kívánják szolgálni.

A részegyháznak is az Egyházat kell megjeleníteni, mégpedig annak teljesességében, be kell teljesítenie a Krisztustól kapott küldetést, hatékony erővel, úgy, hogy az örömet, megújulást, jövőt jelentsen minden itt élő ember számára.

Mit kell a részegyháznak megmutatnia az Egyházról? Azt valljuk a hitvallásban, egy, szent, apostoli és katolikus, ugyanezt valljuk az egyházmegyéről.

A hitvallás szerint

Egy – Egységre kaptunk meghívást. Nagy ajándék az egység – különböző nemzetek, nyelvek, kultúrák egyaránt otthonra lelnek benne. Mi, emberek, akik mennyire különbözőek vagyunk, testvéri közösségre találunk, és gazdagítani tudjuk az egységet, mint legnagyobb hivatásunkat és értékünket élhetjük meg. Kincs és feladat is egyben, mert nem engedhetünk meg olyat, ami ezt bontja, veszélyezteti.

Szent – Milyen jó tudni, hogy mi vagyunk azok, akik szentté tesszük az Egyházat. Nem a jóságunk miatt, nem is a jóra való törekvésünk miatt, hanem mert Isten szent, megtisztító ereje lakik bennünk. Tudnunk kell, Isten nemcsak jó, és a társadalomban hatékonyan szolgáló közösséget akar belőlünk, hanem többet, szent közösséget, ahol van lehetőség növekedésre, megújulásra.

Katolikus – Amit nem más testvéreinkkel szemben fogalmazunk meg, hanem az egyetemesség felől. Az egyetemesség jelenti a gondolkodást, a kultúrát, társadalmi berendezkedést, ahogy a férfi és nő kapcsolatára tekintünk. Nagy szükség van az egyetemes gondolkodásra most, amikor a világban minden részekre esik, fragmentált, érdekek alapján szerveződik. Mennyire fontos, hogy ezt az Istentől akart egyetemességet tudjuk szavainkban, szokásainkban, kultúránkban megvalósítani. Az egyetemesség felelősségvállalást is jelent a ránk bízottakért, azt a feladatot, hogy túltekintsünk önmagunkon, érdekeinken.

Apostoli – Ami jelenti az eredet szentségét, bizonyosságát, a Krisztushoz tartozást, a tanítványságot, de azt is, hogy akarunk részesedni Jézus Krisztus evangéliumot hirdető feladatában. De nem pusztán feladatként kell erre tekinteni. Krisztussal való belső találkozásból kell hogy megéljük az evangéliumot, s ebből a kapcsolatból kell meghívó módon hirdetnünk azt.

Közös identitás

Mindez konkrét feladatokat jelent számunkra: az ember üdvösségének, méltóságának szolgálatát prófétai úton, amire úgy tűnik, egyre nagyobb szükség van, s egyre inkább azok feladata lesz, akik ismerik Krisztust.

Alapítása évfordulóján ünneplünk egy egyházmegyét. Felveti a kérdést: jelent-e közös identitást az egyházmegyéhez való tartozás? Igen, a közös út, amit az Egyház szolgálattevői végigjártak, a feladatok közös megfogalmazása a szinodális folyamat során, a közös élmények mindenképpen. De a szegényekről való gondoskodás is, ami formál bennünket, és alakítja az egységet.

Adja Isten, hogy az egyházmegyében fellelhető karizmákkal az itt élők üdvösségét szolgálják konkrét cselekedetekkel. Mindvégig a feltámadás nagy örömében és a Szentlélek mindig bátorító, mindig friss, új utakat mutató jelenlétében.

Tanúságtevő életért díjak a harmincéves ünnepen

A szentmise végén díjátadás következett. A Kaposvári Egyházmegyében alapított „Tanúságtevő életért” díjat öt kitüntetett vehette át: Balás Béla emeritus püspök, Lőrincz Sándor újságíró, Kocsis Gabriella főorvos, fog- és szájsebész szakorvos, Csillag Gusztáv ügyvéd, a KÉSZ tiszteletbeli elnöke és Maczkó Mária népdalénekes, a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze.

Kerekasztal-beszélgetések

Délután kerekasztal-beszélgetésekre hívták az érdeklődőket. A Karitász korábbi és jelenlegi vezetői, munkatársai és önkéntesei beszéltek szolgálatukról. A Kaposvári Egyházmegyében 350 önkéntes dolgozik 30 település karitászcsoportjában.

Számomra az élet Krisztus címmel válaszolt Keresztes Ilona újságíró, a Fiatalok az Élet Szolgálatában közösség alapítója kérdéseire Varga László megyéspüspök, Mohay Tamás néprajzkutató és Tapolyai Emőke pszichológus. Személyes vallomásokat hallhattunk, mit jelent a beszélgetők számára Jézusról beszélni munkájukban, emberi kapcsolataikban, és hogyan tapasztalták meg életükben Isten jelenlétét.

Az egyházmegye napját ökumenikus zenés hálaadás zárta.

Harmincéves történet

János Pál pápa 1993-ban a Hungarorum Gens kezdetű Apostoli Konstitúciójában intézkedett a magyar katolikus egyház szervezeti átalakításáról, melynek során megalapította többek között a Kaposvári Egyházmegyét. A Hungarorum Gens igyekezett kiküszöbölni a magyar egyházszervezetre jellemző aránytalanságokat. A célja azt volt, hogy a túl nagy területű egyházmegyék megosztásával könnyebbé váljék a püspökök, a papok és a hívek közti személyes kapcsolat.

A trianoni békeszerződést következtében megbomlott az egyházmegyék területi egysége, a határok átalakítása évezredes struktúrákat rombolt le gazdasági, közigazgatási és egyházkormányzati tekintetben is.

A Kaposvári Egyházmegye a Veszprémi Egyházmegye kettéosztásából jött létre. Az egyházmegye déli részét a Balatontól a Dráváig önálló részegyházzá szervezték. Központja a megyeszékhely, Kaposvár lett, székesegyháza pedig a Nagyboldogasszony temploma.

Trauttwein Éva / Magyar Kurír cikkje alapján
Fotó: Farkas Máté, Kling Márk, Szerafin Zoltán

Hogy a régóta várt gyerekek is megszülessenek – Gyermekáldást segítő programokat mutattak be
Sajtónyilvános eseményen mutatták be a Katolikus Szeretetszolgálat gyermekáldásra váró párokat segítő projektjét, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola Anna–Joachim programját, a Budai Irgalmasrendi Kórház Keresztény Családi Centrumának működését. A szervezet budapesti épületében átfogó képet adtak arról, hogyan tud az Egyház a nehezített gyermekáldás krízisével szembesülő pároknak segíteni.

A gyermekáldás elmaradása, nehézségei manapság fokozódó mértékben érintik a házaspárokat. Míg korábban minden tizedik pár érintettségéről beszéltek, addig jelenleg minden ötödik pár érintettségét feltételezik a szakemberek. Felül kell vizsgálni az a szemléletet, hogy az érintettek a probléma azonnali megoldását akarják. Sokszor fel sem térképezik, milyen lehetőségek állnak rendelkezésükre.

Az eseményen bemutatott projektek abból indulnak ki, hogy az ember test–lélek–szellem, s ha egészségügyi gond merül fel, azt ugyancsak ezen a három területen át kell megközelíteni. Így a programok része az átfogó orvosi és a pszichológiai segítségnyújtás. Ennek nemcsak az a célja, hogy a vágyott gyermeket megszülessenek, hanem az is, hogy stabil, kiegyensúlyozott párkapcsolatba érkezzenek, illetve hogy a párok megtalálják a lelki békéjüket, a kiengesztelődést ebben a személyüket, párkapcsolatukat, istenkapcsolatukat érintő krízisben.

Egyházi oldal a gyermekáldás kérdésében

A sajtónyilvános eseményen Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke és Rétvári Bence államtitkár, miniszterhelyettes mutatták be az Egyház és a kormányzat együttműködését a gyermekáldásra váró párok megsegítésében.

Az erre irányuló programokat az azokat fenntartó intézmények részéről Gloviczki Zoltán, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora és Vajda Norbert, a Katolikus Szeretetszolgálat főigazgatója ismertették. 

Az eseményt szervező Szeretetszolgálat kerekasztal-beszélgetésre hívta a programok különböző területeit képviselő szakembereket, a szülész-nőgyógyász szakorvost, a cikluskövetés-oktatót, a szakpszichológust és a pár- és családterapeutát.

Veres András püspök azt a kételyét fogalmazta meg, vajon értik-e az Egyház álláspontját, amikor azt hangoztatják, hogy az Egyház a családtervezés ellen van. Rámutatott, ez általánosítás, és figyelmen kívül hagyja, hogy az Egyház nemcsak támogatja, de ajánlja is a természetes családtervezést. Így például a kívánt gyermekek számának szabályozását is ezen a természetes úton, és keresi annak a lehetőségeit, miként tud a gyermekre vágyó párok mellé állni. Az utóbbi időben felfigyelhettünk arra, hogy a „természetes” hívószó lett a fiatalok számára. Az Egyház évtizedek óta keresi az utakat, miként kezelhető egy adott helyzetben fennálló meddőség. A Szeretetszolgálat égisze alatt sikerült meghonosítani azt a programrendszert, mely nemcsak mesterséges megtermékenyítés útján tudja gyermekáldáshoz juttatni a párt, hanem a fennálló nehézséget gyógyítva kínál alternatív utat.

A győri megyéspüspök hangsúlyozta: a program célja, hogy mindenkinek segítséget adjanak, aki ezt igényli. Üdvözölte a kormánnyal való együttműködést, miszerint az Egyház által ajánlott természetes családtervezés önálló egységként helyet kap abban a kínálatban, mely az élet továbbadásának ügyét szolgálja vármegyei szinten. Ezért az Egyház fontosnak tartja, hogy minél szélesebb körben megismertesse a természetes családtervezés módszerét. „Szeretnénk, ha a program hozzásegítené a párokat, hogy gyermeket vállaljnak, és azt természetesen úton tegyék.”

Az állam törekvése

Rétvári Bence államtitkár, miniszterhelyettes arról beszélt, hogy a kormány számára kiemelt törekvés segíteni azoknak, akik gyermeket szeretnének. Ezt a szándékot tükrözi a családtámogatási rendszer, melyre GDP kiemelkedően magas hányadát, 4,3 százalékát fordítják. Ezt a rendszert az összetettség jellemzi, tükrözve, hogy sokféle helyzetben kell segítséget nyújtani.

A családtámogatásnak a fogantatással kell kezdődnie, hogy a vágyott gyermekek megszülessenek. Ezért a kormány minden módot fel szeretne kínálni. – mondta az államtitkár. A gyermekre vágyó párok nincsenek magukra hagyva, van kihez fordulniuk, szakemberek várják őket minden érintett területen.

A főiskola és a szeretetszolgálat

Gloviczki Zoltán, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora az Anna–Joachim programot mutatta be, mely elsősorban mentálhigiénés úton áll a párok mellett.

A program elsősorban a párkapcsolatra koncentrál. 2019-ben kísérleti jelleggel indult önkéntes jelentkezőkkel; most már a hetedik hétvége zajlik. Ennek során 16 féle módszerrel – például biblio-, mozgásterápia, drámapedagógia – dolgoznak a párokkal. Ebből épült fel a reproduktív és meddőségi szaktanácsadó képzés, melynek már a második évfolyama indul, illetve pártanácsadó központ kezdte meg működését.

Eltelt négy év, feltehető a kérdés, vannak-e eredmények, bekövetkezett-e gyermekáldás – fogalmazott Gloviczki Zoltán. Arra figyelmeztetett, hogy nem pusztán az az eredmény, ha a család gyermekkel gazdagszik. „A párok életük egészen kritikus helyzetében kérnek segítséget, amikor tapinthatóan krízisbe jut a személy, a pár, az istenkapcsolat.

A párok közel fele élhette meg a gyermekáldás csodáját, de az is eredmény, ha boldog párkapcsolatban tudják az érintettek folytatni életüket.

Vajda Norbert, a Katolikus Szeretetszolgálat főigazgatója a programrendszerben megvalósuló együttműködést méltatta.

Elmondta: a Szeretetszolgálat az orvosi oldalra, az egészségtudatosságra helyezi a hangsúlyt, abból kiindulva, hogy a meddőség tünet, melyen bizonyos esetekben életmódváltással segíteni lehet.

Mára hetven orvos és száz cikluskövetés-oktató munkáját egyesíti és kínálja fel a Szeretetszolgálat, azt üzenve, hogy a cikluskövetésre irányuló tudatosság tudományosan alátámasztott eredményeket hoz. – mondta Vajda Norbert, a szervezet főigazgatója, aki az érintettek figyelmébe ajánlotta a Katolikus Szeretetszolgálat honlapján és a cikluskovetes.hu oldalon elérhető információkat.

SOTE RRM

Keszthelyi Márton szülész-nőgyógyász, a SOTE Asszisztált Reprodukciós Centrumának szakorvosa elmondta: lehetőséget kaptak az úgynevezett RRM (Rekonstruktív Reproduktív Medicina) szemléletének gyakorlására, melynek során megpróbálnak minden fontos tényezőt optimalizálni, hogy megtörténjen a spontán teherbe esés. Ezért az összes lehetséges okot feltárják, melyek meddőséghez vezethetnek mind a nő, mind a férfi kivizsgálásával. Arra törekszenek, hogy miközben a legapróbb dolgokra figyelnek, a lehető „leglágyabb kezelést” adhassák. A módszer holisztikus és egyénre szabott, alapja itt is a cikluskövetés. Összegezve Keszthelyi Márton tudatosságra, a biológiai folyamatok alapismereteinek megszerzésére biztatott.

Cikluskövetés

Kállay Csilla orvos, cikluskövetés-oktató a cikluskövetés módszerének jelentőségére hívta fel a figyelmet. Ennek célja a hormonális egészség biztosítása. Ha valakiben már fiatalkorban megvan az erre irányuló figyelem, az nagyban hozzájárul ahhoz, hogy megismerje teste működését. Ezért a cikluskövetés egészségprevenciós programot is jelent. Hangsúlyozta, az „egészséges ciklus kincs”, mindenki nyer, aki követi. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a gyermekvállalás időkorlátos, „mindenkinél ketyeg a biológiai óra”.

Asztalos Dániel, az Anna–Joachim Párkonzultációs Centrum koordinátora, teológus, filozófus, aki éppen pár- és családterapeuta-képzésben vesz részt, azt ajánlotta, minél korábban jelentkezzenek azok a párok, akiknél felmerül a nehezített gyermekáldás problémája. Ez az élethelyzet széttartó kapcsolathoz vezethet, a nő érzés- és gondolatvilága be tud szűkülni erre a problémára, a férfi pedig, aki általában is nehezen beszél az érzelmekről, még jobban magába fojtja érzéseit, s így meg gyengülhet a házasság.

Homokiné Hollósi M. Cecília szakpszichológus, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola Anna–Joachim programjának szakmai kidolgozója egyértelműen kijelentette, hogy pszichogén meddőség nem létezik. Azt fogalmazta meg, ezt azért kell hangsúlyozni, mert sok pár stigmaként megkapja, a gyermektelenség lelki okokra vezethető vissza, így még azt is hordozniuk kell, hogy ők tehetnek róla. A szakpszichológus azt hangsúlyozta, hogy az esetek 85 százalékában felismerték a meddőség medikális okát, 15 százalékában pedig ezt még nem találták meg. Az Anna–Joachim program célja, hogy a gyermektelenség keresztje könnyebb legyen. A hat pár részvételével rendezett hétvégék mellett kínálnak szülőcsoportos, prevenciós hétvégét, meghívják a fiatal házasokat, az örökbefogadókat, és évente tartanak konferenciát az egyes szakterületek újdonságait bemutatva. A pszichológus arra biztatta a párokat, tegyenek meg mindent, hogy megerősítsék kapcsolatukat önmagukkal, párjukkal, Istennel, hogy a baba olyan környezetbe érkezzen, amit „nem billent meg, ha egész éjszaka sír a jövevény”.

Budai Irgalmasrendi Kórház

Szigetvári Zsuzsa, a Budai Irgalmasrendi Kórház (BIK) Keresztény Családi Centrumának koordinációs vezetője a BIK gyakorlatát mutatta be. Elmondta: a centrum komplex utat kínál, melyen egy állandó, online mindig elérhető koordinátor kíséri a párt a kivizsgálástól a kezelésig. A centrum kiemelt figyelmet fordít preventív jelleggel a fiatalokra, megtanítva nekik az egészségtudatosságot. A programban az egész országból fogadnak pácienseket, és ennek is kiemelt része a pszichológiai segítségnyújtás.

Az eseményen tanúságot tett Zám-Dorgai Mariann gyógytornász, aki a természetes családtervezés módszerének köszönheti, hogy a cikluskövetés során felismerték és gyógyították szervezete működési zavarait. Mariann azóta a cilkuskövetés oktatója lett, s reméli, hogy most kétéves kislányának majd tovább fogja tudni adni ezt a tudatosságot.

A Katolikus Szeretetszolgálat kiemelten fontosnak tartja az érintett párokért indított programok megismertetését és szakmai együttműködését. Ezért hívták össze a szakmai tájékoztatót, melyen szó volt a gyermektelenséget kiváltó okokról, a gyógyításról, a pszichológiai és lelkigondozói segítség szerepéről, a prevenciós lehetőségekről.

Szerző: Trauttwein Éva cikkje alapján
Fotó: Lambert Attila
Forrás: Magyar Kurír

Ismét együtt vannak az akolitusok régi kerékvágásban. Visszatért a képzés a balatonboglári egyházmegyei nyaralóba.

A lektoravatás után új lendülettel indulunk, hogy ezen az alkalmon tanulhassunk, imádkozhassunk, beszélgethessünk.

A tizennégy lelkes akolitus-jelölt ezen a hétvégén befejezi biblikus képzését az Újszövetség témájával. Ha szolgálatba állunk, fontos a közösségformálás, közösségvezetés, így ez a téma is terítéken lesz. Nem utolsó sorban pedig a kommunikációról is beszélgetünk. Természetesen nem maradhat el a Biblia segítségével való imádság; az Imaiskola.

Minden plébánián más és más szolgálatot kapnak az akolitusok, igyekszünk minél szélesebb körben képezni a jelölteket. Komoly szempont a képzés során, hogy bizony előfordul olyan eset, amikor a plébános hirtelen betegszik meg, és azonnal kell a „mélybe ugrani”. Ilyenkor nem lehetünk felkészületlenek, biztos lábakon állva kell megmutatnunk, hogy Isten szolgálatában komoly szerepe van az akolitusoknak. Nyáron is rendszeresen helyettesítjük a fiatalokat táboroztató, vagy a megérdemelt pihenését töltő atyákat. A kihívásokra készen, Isten útmutatásait követve, a plébánosunk megbízásait teljesítjük: legyen szó akár liturgiáról, akár közösségekről, akár fizikai munkában való segítségről.

A korábbi esztendők tapasztalatai arra mutatnak rá, hogy az elméleti képzés során megtanultakat még akolitusavatás előtt érdemes újra átbeszélni, a kérdéseknek is teret adva. Sok visszajelzés érkezett a felavatott akolitusoktól, hogy nem csak a képzés, de az éves továbbképzések is fontos szerepet játszanak a szolgálat terén. Minden évben szeptember elején találkozunk ismét, hogy egy-egy téma kibontása mellett lehetőségünk legyen a „jógyakorlatok” megosztására, kérdések és visszajelzések megválaszolására.

Az akolitusok régi kerékvágásban készülnek ismét az avatásra. Kérjük imáitokat értük és a képzőkért, hogy Isten akarata megvalósulhasson bennük, általuk.

Készen állok mindent megtenni a békéért! – Ferenc pápa teljes sajtótájékoztatója a visszaúton Rómába. Háromnapos apostoli útjának végén, április 30-án este indult vissza a Szentatya Budapestről Rómába. A repülőgép fedélzetén szokásához híven most is az újságírók rendelkezésére állt, akik a magyarokról, a lehetséges ukrajnai békéről, a Szentszék közvetítő szerepéről, a migrációról, az egészségéről, következő útjairól, műtárgyak visszaszolgáltatásáról kérdezték.

Matteo Bruni [szentszéki sajtószóvivő]:

– Jó estét kívánunk, Szentatya! Köszönjük szavait, melyeket ezekben a napokban a számos találkozón, a magyar társadalom különböző csoportjaival való találkozókon elmondott, némileg folytatva a 2021 szeptemberében zajlott találkozókat. Hálásak vagyunk a lehetőségért is, köszönjük, hogy tovább beszélgethetünk az Önnel megtett útról. Köszönjük szépen!

Ferenc pápa:

– Jó estét kívánok! Nektek jár a köszönet, a munkátokért, a társaságotokért! Három sűrű, de szép nap volt. Most tietek a szó.

Matteo Bruni:

– Az első kérdést egy magyar újságíró, Hubai Antal teszi fel, aki az RTL Magyarországot képviseli.

Hubai Antal (RTL):

– Jó napot kívánok! Tudjuk, hogy Önnek, Szentatya, számos személyes tapasztalata volt a magyarokkal élete során. Változott-e a magyarokról szerzett benyomása? És ha igen, akkor a mostani magyarországi találkozások után hogyan változott?

Ferenc pápa:

– Igen, valóban voltak tapasztalataim az 1960-as években, amikor Chilében tanultam. Ott sok magyar jezsuita élt: azért kényszerültek odamenni, mert Magyarországról elüldözték őket. Azután nagyon jó barátságba kerültem a Ward Mária által alapított szerzetesi kongregáció [Congregatio Jesu] magyar nővéreivel, akiknek Buenos Airestől húsz kilométerre volt egy iskolájuk. Havonta kétszer meglátogattam őket, egyfajta rendkívüli kisegítő lelkészként segítettem őket. Aztán kapcsolatban álltam egy Buenos Aires-i, magyar világiakból álló egyesülettel is, akik Buenos Aires Colegiales nevű negyedében a magyarok között dolgoztak, elég jól ismertem őket. Nem értettem a beszédjüket, de két szót értettem: gulyás és tokaji! Szép élmény volt!

Mélyen megérintett, micsoda fájdalmat jelent menekültnek lenni, az, hogy nem térhetnek haza. A Congregatio Jesu nővérei pedig ott maradtak, lakásokban rejtőzködtek, hogy a rezsim el ne vigye őket. Aztán többet megtudtam arról az egész ügyről, hogy miként győzködték a jó Mindszenty bíborost, hogy utazzon ki Rómába. Arról is értesültem, mekkora volt a lelkesedés 1956-ban és a rákövetkező csalódottság. Nagyjából ezt tudom mondani.

Matteo Bruni:

– …megváltozott-e a véleménye a magyarokról e két rövid út [látogatás] után…

Ferenc pápa:

– Nem, nem változott meg. Talán igen: gazdagodott, abban az értelemben, hogy a magyarok, akikkel találkoztam, nagy műveltséggel rendelkeztek. Nagyon műveltek voltak azok is, akik nem tartoztak magas társadalmi osztályba. Az egyszerűbb emberek is nagyon magas alapműveltséggel rendelkeztek. Általában németül vagy angolul beszéltek, mert magyarul nem beszélnek Magyarországon kívül… Csak a mennyországban beszélnek magyarul, hiszen azt mondják, egy örökkévalóságba telik megtanulni magyarul! Nem változott meg a véleményem, ellenkezőleg: azt a stílust láttam, amelyet ismertem.

Matteo Bruni:

– A második kérdést Eliana Ruggiero teszi fel, az AGI olasz hírügynökségtől.

Eliana Ruggiero (AGI):

– Szentatya, Ön felhívást intézett hozzánk, hogy nyissuk meg – nyissuk meg újra – önzésünk kapuit a szegények, a migránsok, a rendezetlen jogi helyzetben élők előtt. Az Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel folytatott megbeszélésén kérte-e őt, hogy nyissa meg újra a balkáni útvonal elől általa lezárt határokat? Aztán az elmúlt napokban Hilarion metropolitával is találkozott. Vajon Hilarion és maga Orbán válhatnak-e a Moszkva felé nyitás csatornáivá az ukrajnai békefolyamat felgyorsítása érdekében, vagy lehetővé tehetnek-e egy találkozót Ön és Putyin elnök között? Köszönöm.

Ferenc pápa:

– Úgy gondolom, békét kötni mindig csak csatornák nyitásával lehet. Elzárkózással sosem. Arra kérek mindenkit, hogy kapcsolatokat létesítsen, barátságcsatornákat nyisson… Ez nem könnyű. Ugyanazt a beszédet, amelyet általában elmondtam, elmondtam az Orbánnal való találkozón is, és egy kicsit mindenhol.

A migrációról: úgy gondolom, ez olyan probléma, amelyet elő kell vennie Európának, hiszen van öt ország, amely többet szenved: Ciprus, Görögország, Málta, Olaszország, Spanyolország, mert ezek a mediterrán országok, a migránsok többsége ott ér partot. Ha Európa nem vállalja ezt fel, a migránsok igazságos elosztását, akkor a problémával csak ezeknek az országoknak kell megküzdeniük. Úgy gondolom, Európának ennek a problémának kapcsán is azt kell éreztetnie, hogy itt Európai Unióról van szó.

Van egy másik probléma is, mely a migrációhoz kapcsolódik, ez pedig a születési arányszám. Vannak olyan országok, mint Olaszország és Spanyolország, ahol kevés gyermek születik. Tavaly beszéltem erről egy családtalálkozón, az utóbbi időben pedig azt láttam, hogy az [olasz] kormány és más kormányok is beszélnek róla. Olaszországban az átlagéletkor negyvenhat év, Spanyolországban még magasabb, és vannak elnéptelenedett kis falvak. Egy jól végrehajtott migrációs program, azon minta szerint, amelyet néhány ország követett a migrációval – gondolok itt Svédországra a latin-amerikai diktatúrák idején –, ezeknek az országoknak is segíthet, ahol alacsony a születési arányszám.

Végül pedig Hilarion: Hilarion olyan ember, akit nagyon tisztelek, mindig is jó kapcsolatban voltunk. Ő volt olyan kedves, és eljött [a nunciatúrára] meglátogatni, aztán ott volt a misén, és itt, a repülőtéren is láttam. Hilarion értelmes ember, akivel lehet beszélni. Az ilyen kapcsolatokat fenn kell tartani, mert ha ökumenizmusról beszélünk, de aztán kijelentjük, hogy „ez [az ember] tetszik, amaz [az ember] nem tetszik…” Késznek kell lennünk mindenkinek kezet nyújtani, és fogadni a másik kezét is.

A háború kezdete óta csak egyszer beszéltem Kirill pátriárkával, negyven percet zoomon, aztán Antal [Szevrjuk Anton Jurjevics] [érseken] keresztül, aki most Hilarion helyén van, aki felkeres majd engem: ő olyan püspök, aki Rómában volt parókus, és jól ismeri a környezetet, és állandóan rajta keresztül vagyok kapcsolatban Kirillel. Van egy függőben maradt találkozónk [Kirillel], amelynek tavaly júliusban vagy júniusban kellett volna lennie Jeruzsálemben, de a háború miatt függőben maradt: erre sort kell kerítenünk. Az oroszokkal egyébként jó a kapcsolatom. Jó kapcsoltban állok a most távozó nagykövettel, aki hét évig volt nagykövet a Vatikánban, nagyszerű ember, comme il faut ember. Komoly, művelt, rendkívül kiegyensúlyozott ember. Az oroszokkal való kapcsolatomat elsősorban az ezzel a nagykövettel való kapcsolatom jelenti.

Nem tudom, mindent elmondtam-e.

Eliana Ruggiero:

– [Azt kérdeztem még, hogy] vajon Hilarion és maga Orbán valamiképpen nem tudnák-e felgyorsítani az ukrajnai békefolyamatot, és lehetővé tehetnének-e egy találkozót Ön és Putyin elnök között, vagyis tudnának-e – idézőjelben – közvetítőként fellépni.

Ferenc pápa:

– Ugye nem képzeli, hogy ezen a találkozón csak a Piroska és a farkasról beszéltünk? Beszéltünk mindezekről a dolgokról. Beszéltünk róla, mert mindenkit érdekel a békéhez vezető út. Én készen állok, kész vagyok megtenni mindent, amit tenni kell. Most is folyamatban van egy misszió, de még nem nyilvános, meglátjuk… Amikor nyilvánosságra lehet hozni, beszélek majd róla.

Matteo Bruni:

– A harmadik kérdést Miguel Aura Maria Vistas teszi fel, aki itt ül, Öntől balra.

Aura Maria Vistas Miguel (Rádio Renascença, Portugália):

– Szentatya, a következő úticél Lisszabon. Tehát két dolgot szeretnék kérdezni. Hogy szolgál az egészsége? Mert váratlanul ért bennünket, amikor kórházba került. Van, aki azt mondta, hogy elájult. Úgy érzi, van elég ereje ahhoz, hogy augusztusban ellátogasson többezer fiatalhoz Lisszabonba? És nem lenne kedve meghívni az ifjúsági világtalálkozóra egy ukrán fiatalt és egy orosz fiatalt a béke jeleként az új nemzedékek számára is?

Ferenc pápa:

– Először is az egészségemről: erős rosszullétem volt a szerdai kihallgatás végén, nem bírtam ebédelni, kicsit lefeküdtem, nem vesztettem el az eszméletemet, de magas lázam volt, délután háromkor pedig az orvos azonnal kórházba vitt: akut és erős tüdőgyulladásom volt, a tüdőm alsó részén. Hála Istennek, hogy ezt elmondhatom, a szervezetem, a testem ugyanis jól reagált a kezelésre. Hála Istennek! Ez történt velem.

Aztán Lisszabonról: a [Budapestre] indulásunk előtti napon beszéltem Américo püspökkel [Américo Aguiar Lisszabon segédpüspöke, a JMJ Lisboa Alapítvány elnöke], aki eljött, hogy érdeklődjön, miként állnak a dolgok… Igen, elmegyek, elmegyek, és remélem, bírni fogom. Láthatjátok, nem olyan a helyzet, mint két évvel ezelőtt, de járóbottal… Most jobb. Egyelőre nem töröltük az utat a naptárból. Aztán jön az út Marseille-be [2023 szeptemberében a Les Rencontres méditerranéennes (mediterrán találkozók) című fesztiválra], aztán az út Mongóliába, aztán van még egy utolsó út, de már nem emlékszem hova… A program még mozgat engem… Meglátjuk!

Aura Maria Vistas Miguel:

– És a lehetséges találkozó a két fiatallal, az Oroszországból és Ukrajnából származó fiatalokkal?

Ferenc pápa:

– Américo tervez valamit, készül valamire. Mesélt róla. Jól vezeti az előkészületeket.

Matteo Bruni:

– Szentatya, a negyedik kérdést Nicole Winfield teszi fel, aztán meglátjuk, lesz-e még időnk továbbiakra…

Nicole Winfield (Associated Press):

– Szentatya, egy kicsit más témában szeretném kérdezni. Ön nemrégiben egy nagyon erős ökumenikus gesztust tett: Görögországnak adományozta a Parthenón három szobortöredékét, melyeket a Vatikáni Múzeumban őriztek. Ennek a gesztusnak az ortodox világon kívül is volt visszhangja, mert sok nyugati múzeumban éppen a gyarmati időszakban szerzett tárgyak visszaadását vitatják meg, hiszen ez igazságszolgáltatási cselekedet lenne ezekkel az emberekkel szemben. Szeretném kérdezni, Ön nyitott-e további visszaszolgáltatásokra. Gondolok itt például azokra a kanadai őslakos népekre és csoportokra, akik vatikáni gyűjteményekben lévő tárgyak visszaadását kérték a gyarmati időszak alatt elszenvedett károk jóvátételi folyamatának részeként.

Ferenc pápa:

– Itt mindenekelőtt a hetedik parancsolatról van szó: ha loptál, vissza kell adnod! Mindegyiknek megvan a maga története. Olykor a háborúk és a gyarmatosítások vezetnek ezekhez a döntésekhez, hogy tudniillik elvegyük a másik ember jó dolgait. Ez egy helyes gesztus volt, meg kellett tenni: a Parthenónnak adni valamit. És ha holnap jönnek az egyiptomiak, és az obeliszket kérik, mit fogunk tenni? Mérlegelni kell. Minden esetben.

Aztán az őshonos népekhez tartozó dolgok visszaadása, ez folyamatban van, Kanadával, legalábbis megállapodtunk benne. Most majd rákérdezek, hogyan áll a dolog. A kapcsolatok a kanadai őslakosokkal nagyon gyümölcsözőek voltak. Az Egyesült Államokban is csinálnak valamit a jezsuiták, az őslakosok csoportjával az Egyesült Államokon belül, a generális atya mesélte nekem a minap. De visszatérve a visszaszolgáltatásra. Olyan mértékben kell visszaszolgáltatni, amennyire lehetséges, ez egy szükséges gesztus. Jobb megtenni! Előfordul, hogy nem lehet, nincs rá politikai vagy valós, konkrét lehetőség. De amennyire lehetséges, tegyük meg, ez mindenkinek jót tesz! Hogy ne szokjunk hozzá mások zsebébe dugni a kezünket!

Matteo Bruni:

– Még egy utolsó kérdés, mégpedig Eva Fernandeztől (a Radio Cope-tól), ő itt van…

Eva Fernandez (Radio Cope):

– Az ukrán miniszterelnök az Ön segítségét kérte az Oroszországba elhurcolt gyermekek visszaviteléhez. Tud-e segíteni? Köszönöm!

Ferenc pápa:

– Azt hiszem, igen, mert a Szentszék közvetítőként lépett fel néhány fogolycserében, és a nagykövetségen keresztül, ez jól ment. Azt hiszem, ezúttal is sikerülhet. Ez fontos! Legalábbis a Szentszék kész megtenni, mert ez helyes, ez helyes dolog. Segítenünk kell, mégpedig úgy kell segítenünk, hogy ez ne casus belli legyen, hanem egy humánus cselekedet. Ez egy emberséget érintő probléma, azt megelőzően, hogy hadizsákmányt vagy háborús áttelepítést érintő probléma lenne. Minden emberi gesztus segít, a kegyetlenség gesztusai viszont nem segítenek. Mindent meg kell tennünk, ami emberileg lehetséges.

Gondolok – és ezt szeretném elmondani – azokra a nőkre is, akik országainkba jönnek: Olaszországba, Spanyolországba, Lengyelországba, Magyarországra, rengeteg nő érkezik a gyermekeivel, a férjük pedig vagy meghalt, vagy a háborúban harcol. Igaz, most [a befogadó országokban az emberek] lelkesen segítenek nekik, de ne veszítsük el a lelkesedést a segítségnyújtásban, mert amikor a lelkesedés csökken, ezek a nők védelem nélkül maradnak, és fennáll a veszélye, hogy a keselyűk kezébe kerülnek, akik állandóan a lehetőséget várják, hogy lecsaphassanak. Vigyázzunk, ne veszítsük el a segítő odafigyelést a menekültekre! Mindenkivel ezt tegyük! Köszönöm!

[Az újságírók elköszönnek a Szentatyától.]

Nektek köszönet! Jó étvágyat! Nem tudom, vacsorát kapunk-e, vagy csak olyasmit, ami becsapja a gyomrunkat.

Köszönöm szépen a munkátokat!

Forrás: Magyar Kurir

Április 22-én, ünnepi szentmise keretében Varga László megyéspüspök lektorrá avatott tizennégy akolitusjelöltet. A jelöltek részt vesznek a Kaposvári Egyházmegye és a Joppé Evangelizációs Központ által szervezett akolitusképzésen, melynek egyik meghatározó pontja a lektoravatás Kaposváron, a Székesegyházban.

– Hálás vagyok, hogy elindultatok az akolitusképzésen, örülök, hogy lektoravatás történik – fogalmazott a megyéspüspök prédikációjában. – Ti vagytok az üzenet, nemcsak az, amit olvastok a Szentírásból. Ti vagytok az üzenet, vagyis úgy kell élnetek, hogy az egyezzen azzal, amit olvastok. Úgy kell élnetek, hogy az örömhír átragyogjon rajtatok, s hogy ne csak felolvassatok szövegeket, hanem mögötte ott legyen fedezetként a Krisztusnak átadott életetek. S ez akkor is működik, ha közületek senki sem tesz örök fogadalmat, vagy életfelajánlást.

Krisztusnak átadott élet. Ezt mindegyikőtök megteheti naponta azért, hogy eggyé váljatok azzal, akiről beszéltek, akiről olvastok, és akiről igét hirdettek. Azért, hogy másoknak is kedve kerekedjen Krisztushoz jönni. Mert a küldetés az, hogy miként titeket megérintett az Egyház tanítása és Krisztus személye, úgy szavatok, életetek által vonzzátok az embereket Krisztushoz. Tegyétek vonzóvá az Egyházat mások számára! Ti vagytok az üzenet, éljétek meg bátran az örömhírt! – buzdította a jelölteket a megyéspüspök prédikációjában, mely teljes egészében megtekinthető:

A prédikációt követően a lektoravatásra készülők az oltár elé járultak, ahol Isten áldását fogadták. Az áldás után következett a lektoravatás, melyben az avatandók egyesével a főpásztor elé térdeltek, aki átnyújtotta nekik a Szentírást, ezekkel a szavakkal: „vedd a könyvek könyvét, a Szentírást, hirdesd hűségesen Isten Igéjét, hogy egyre jobban életté váljék az emberi szívekben!”

Az akolitusképzésen a résztvevő jelöltek közelebbről ismerkednek többek között olyan témákkal, mint közösségépítés, közösségformálás, ószövetségi- és újszövetségi ismeretek, illetve evangelizáció. Mindezek mellett a résztvevők alapvető lelkivezetői és liturgiai ismeretekre is szert tesznek.

Az akolitusavatás egyházmegyénkben 2023. június 17-én 15:30 órakor, ünnepi szentmise keretében történik a kaposvári Nagyboldogasszony-székesegyházban.

Forrás: Kaposvári Egyházmegye

„Szeretlek, mert vagy!” – lelkinapra hívták az Irgalmasság Háza szolgálóit.
Április 16-án, Irgalmasság vasárnapján tartották a Szent Fausztina Irgalmasság Háza lelkinapját. Az alkalom rózsafüzér imádsággal és zenés dicsőítéssel vette kezdetét, majd Varga László megyéspüspök a szeretetről és a szabadságról beszélt tanításában.

„Szeretlek, mert vagy!”

– A Jelenések könyvében arra hív bennünket a Lélek, hogy térjünk vissza az első szeretethez. Amikor azt érezzük, hogy feltétel nélkül szeretve vagyunk, s úgy szeretnek minket, amilyenek vagyunk, akkor szabadságélményünk van. S fordítva is igaz, amikor szabadnak érezzük magunkat, akkor nagyon könnyű szeretni a másikat és könnyű elfogadni tőle a szeretetet. A legalapvetőbb félelmünk, hogy nem tudunk szeretni, s hogy nem vagyunk szerethetők. Nehezen hisszük el Istennek, embertársainknak és önmagunknak is, hogy tényleg szerethetők vagyunk.

Jézus Krisztus azért jött, hogy felébressze a hitet Isten irántunk való szeretetében. Azért, hogy végre merjünk hinni abban az atyai szeretetben, amely minden feltétel nélküli: „Szeretlek, mert vagy!”.
Egész életünkben arra nevelnek bennünket, hogy szerethetők vagyunk, ha… Ha teljesítünk, felmutatunk valamit, vagy ha rendesebbek leszünk. Van valaki, aki azt üzeni nekünk Jézus Krisztus megtestesülése, halála és feltámadása által, illetve a Szentlélek kiárasztása által, hogy szeretlek, mert vagy! Szeretlek, mert az enyém vagy! Szeretlek, mert te a gyermekem vagy!

Nem merjük elhinni. Mennyi bizonyítékot soroltunk már fel, hogy szeressen minket az Isten. S hányszor bújtunk el szégyenünkben szeretete elől, mert nem merünk hinni abban, hogy Isten az Irgalom és a Szeretet. Olyan jó lenne, ha ez az Irgalmasság vasárnapja azt az ajándékot hozná kinek-kinek az életében, hogy visszatér az első szeretethez, a szeretet forrásához! – hangsúlyozta a megyéspüspök tanításában.

A tanítás teljes egészében meghallgatható:

A megyéspüspök szavait követő csendes szentségimádáson a jelenlévők Jézusra irányíthatták figyelmüket, majd szentmisével zárult a lelkinap.

Az Irgalmasság Háza egyik alappillére az Imádság Háza szolgálat, mely keddenként szentmisére és gitáros dicsőítésre hívja mindazokat, akik szeretnék megélni a dicsőítő imádságban rejlő egységet. Minden hónap első keddjén a szentmisén is gitáros csoport szolgál. Az alkalmak 18:00 órától kezdődnek a kaposvári Nagyboldogasszony-székesegyházban.

Forrás: Kaposvári Egyházmegye

Dr. Takács Lajos nyugalmazott tabi plébános lelki üdvéért celebrált szentmisét Varga László megyéspüspök a tabi Utolsó Vacsora-templomban 2023. április 13-án.

Takács Lajos atyáról

A szentmisén Sifter Gergely helyettes esperes, tabi plébános prédikációjában emlékezett a nyugalmazott plébánosra. – Krisztusban kedves Testvérek! Dr. Takács Lajos nyugalmazott apátplébános úrtól búcsúzunk, aki 1935. május 25-én született, a Veszprém megyei Vinár községben.

Kisiskolás kora óta a papi hivatásra készült. Elemi iskolai tanulmányait szülőfalujában, majd Pápán végezte. A nyolcadik osztály elvégzése után a pápai állami tanítóképzőben tanult, ahol először érettségi bizonyítványt szerzett, majd jeles eredménnyel tanítói oklevelet. 1956-ban kérte a Veszprémi Egyházmegye főpásztorát, hogy fogadja kispapjai közé. Az elöljárók döntése nyomán nem az egyházmegyei szemináriumba, hanem Budapestre, a Hittudományi Akadémiára küldték tanulmányai elvégzésére.

Lajos atya azon szeminaristák közé tartozott, akik nem vettek részt a békepapi mozgalomban, vagyis megtagadták az együttműködést a pártállammal. Ennek következtében 1959. március 19-én, ahogyan ő mondja, „kitették a szemináriumból”. Azonban nem adta fel. Egyre inkább erősödött benne a papi hivatás iránti vágy. Az ő szavaival élve: „ha törik, ha szakad, én pap leszek!” 1961 januárjában ismét folytathatta papi tanulmányait, de már az Esztergomi Szemináriumban, mígnem 1961. június 24-én a Szent Mihály-székesegyházban Szabó Imre esztergomi segédpüspök felszentelte őt az Egyház szolgálatára.

Első kápláni kinevezését Csokonyavisontára kapta, innen 1966-ban a Lengyeltóti plébániára került, majd innét Sebestyén József, ekkor már általános helynök mellé a Székesegyházi Nagyboldogasszony Plébániára. 1971-ben kapta meg első, és egyben utolsó plébánosi kinevezését. Ide hozzánk, a tabi plébániára. 39 évig volt aktív plébános, majd 2010-es nyugdíjba vonulását követően is aktív segítője maradt utódainak – fogalmazott Sifter Gergely helyettes esperes, plébános, majd hozzátette: Lajos atya átélte Isten szeretetét. Embersége egy kehely volt, amelybe az Isten beletöltötte szívének vágyait. A pap kezébe veszi az ostyát, megáldja, megtöri és szétosztja. Így tett vele az Úr. Odaadta, és szétosztotta magát. A szentháromságos életet tanította élni, s maga is erre törekedett: ajándéknak, Isten jelének és eszközének lenni ezáltal.

A szentmise végén Schmidt Jenő, Tab polgármestere emlékezett vissza, majd Varga László megyéspüspök a helyi temetőben helyezte örök nyugalomra Dr. Takács Lajos nyugalmazott tabi plébánost.

Forrás: Kaposvári Egyházmegye
Fotó: Kling Márk