nyílt hétvége a szemináriumban
Blog, Hírek

Nyílt hétvége a győri szemináriumban

A papság iránt érdeklődő 15 és 35 év közötti fiatal férfiak számára lesz nyílt hétvége a győri Brenner János Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézetben február 24. és 26. között. A kispapok egy rövid videóval invitálják azokat, akik úgy érzik, hallják Isten hívó szavát. Az elmúlt közel két hétben több mint 1500-an tekintették meg az összeállítást.

A nyílt hétvége során az érdeklődők közösen imádkoznak a kispapokkal, részt vesznek az órákon, együtt étkeznek velük, hogy megtapasztalhassák a papságra készülők mindennapjait.

A videóban kérdések és kijelentések özöne segít megérezni a vágyat a papság iránt.

Szeretnéd tudni, hogy hol lakik az Isten?

A szeminárium most is otthont ad több kaposvári egyházmegyés kispapunknak. Ha érzed Isten hívását, nem leszel egyedül.

18. életévét be nem töltött regisztráló esetén szülői nyilatkozat szükséges. A nyilatkozat a Győri Egyházmegye honlapjáról letölthető és kitöltve, e-mailban kell elküldeni a hok@bjhf.hu e-mail-címre.
Ne felejtsd; először saját egyházmegyéd püspökénél szükséges jelentkezned!

Istennek szüksége van olyan fiatalokra, akik odaszánják életüket az ő országában való munkálkodásra. Tekints bele a kispapok életébe, hogy célt találhasson benned Isten hívása!

Kérünk minden kedves érdeklődőt, hogy imádkozzon hivatásokért, kispapjainkért és a felszentelt papokért. Nagy szükség van az imára és hisszük, hogy imádságaink nem maradnak meghallgatás nélkül. Ha nem érzel hívást, imáiddal mégis segítheted azokat, akik még nem hallották meg azt, illetve azokat is, akik meghallották Isten hívását, de még nem döntöttek.

Akolitusokat képeznek
Blog

Akolitusokat képzenek Kaposváron

Akolitusokat képeznek Kaposváron. A Joppé Evangelizációs Központ által szervezett egytanéves akolitusképzésre idén tizenöten jelentkeztek. A jelöltek a kilenc hónap alatt számos képzési alkalmakon vesznek részt, melyek közül a legutóbbit január 21-én tartották.

– A képzés célja, hogy minél többen tudjanak elkötelezetten szolgálni az egyházban – fogalmazott Udvardy Márton püspöki szertartó, evangelizációs munkatárs. – Nagyon szerteágazó az, hogy milyen feladatokat végeznek az akolitusok. A szó gyertyavivőt jelent, legtöbb esetben az evangélium alatt, illetve be- és kivonuláskor a gyertyákat kezelik az akolitusok. A II. Vatikáni zsinat óta azonban igeliturgiát és temetést is végezhetnek, illetve többek között segédkezhetnek az áldoztatásban, vagy elvihetik az Oltáriszentséget a beteg testvéreinkhez.

Akolitusokat képeznek

A képzésre legtöbb esetben a plébános hívja meg az akolitusjelöltet. A jelentkezésnek vannak feltételei, a jelöltnek részesülnie kellett a bérmálás szentségében, illetve püspöki engedélyhez kötött, plébánosi, vagy lelkivezetői ajánlással. Továbbá szükséges hozzá egy befogadó plébániai nyilatkozat, melyben a plébánia jelzi, hogy szüksége van egy munkatársra, aki segítséget nyújt.

Az akolitusok elsősorban szolgálatként végzik a tevékenységüket, imádságokat és ájtatosságokat is vezetnek, illetve közösségeket tartanak fent. Ezek a szolgálatok kiemelkedően fontosak olyan területeken, ahol nem tud folyamatosan jelen lenni a plébános, mert éppen filiáról, vagy kisebb falvakról beszélünk. Fontos, hogy a pap távollétében is segítse valaki a közösséget, imádságokat, vagy igeliturgiát tartson szentáldozással.

A képzés egy tanévet ölel fel. Szeptemberben kezdődik, majd júniusban történik az akolitusavatás, melyet áprilisban megelőz a lektoravatás. A lektorok elsősorban a felolvasásban segítenek a szentmiséken.

A leendő akolitusokat 2023. június 17-én 15:30-kor kezdődő szentmisében avatja Varga László megyéspüspök, a kaposvári Nagyboldogasszony Székesegyházban. Minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk erre az ünnepre.

Forrás: Kaposvári Egyházmegye

Gyermek minden áron?
Blog, Programok

Gyermek minden áron?

Gyermek minden áron? – Mi a mi utunk? – Fórumbeszélgetést szerveznek a Házasság Hete programsorozat keretein belül Kaposváron.

Egy házaspár életében az egyik legnagyobb csoda, amikor gyermekük születik, azonban sok embernek nagyon küzdelmes és fájdalmas kérdéssé válik, amikor a várva várt áldás nem érkezik. Csalódás, környezeti nyomás, elvárások, frusztráltság hónapról hónapra? Mégis, merre menjünk tovább? Ki vagy mi tudna valóban segíteni? Ezeket a kérdéseket járja körbe a „Gyermek mindenáron? – Mi a mi utunk?” fórumbeszélgetés, melynek második felében lehetőség lesz a jelenlevő szakemberektől kérdezni.

A kerekasztal-beszélgetés résztvevői:
Dr. Péterfi István szülész-nőgyógyász, a Kaposi Mór Oktatókórház osztályvezető főorvosa
Dr. Kállay Csilla, FEMM oktató
Szigeti Tamás és Kriszti tanúságtevők
Udvardy Márton és Lilla, életvédő referensek

Kevesen tudják csak, hogy a meddőség valójában nem betegség, hanem a szervezet egy, vagy több rendellenes állapotának a tünetegyüttese.

A program címe; Gyermek minden áron? – Mi a mi utunk? már önmagában beszédes gondolat. Akik küzdenek ezekkel a fájdalmakkal, valóban sokszor olyan eszközökhöz is fordulnak, amik saját értékrendjük szerint is megkérdőjelezhetőek.
Lesz szó cikluskövetésről, helyreállító orvoslásról, lombikbébi módszerről és örökbefogadásról is.
Az eseményen nem akarunk előre csomagolt választ adni, hogy mi a helyes, vagy mit gondolunk jónak. Szakértőink arra vállalkoztak, hogy saját tudásuk szerint, objektíven igyekeznek bemutatni az általuk ismert lehetőségeket.

Gyermek minden áron?

Szeretettel várunk minden kedves érintettet, érdeklődőt, vagy szakembert.

Időpont: 2023.02.13. Hétfő 16:30-19:00
Helyszín: Kaposvár, Trattoria La Prima különterme Kaposvár, Fő u. 2.

Blog, Hírek, Programok

Hetedik szeminárium férfiaknak

Immár a hetedik szeminárium vette kezdetét férfiak részére, ismét Kaposváron, ezúttal a Székesegyházban.

A péntek esti szentmisén szokatlanul sok férfi jelent meg. Nem véletlen, ez volt a bevezető alkalma a hetedik Élet a Lélekben szemináriumnak, melyet kifejezetten férfiaknak szervezünk.

A sorozat ezúttal is azzal a szándékkal jött létre, hogy közösségbe hívjuk a férfiakat – támaszkodva arra a statisztikára, miszerint; ha egy férfi megtér a családban és Istenhez fordul, hatványozottan nagyobb az esély, hogy a család is vele tart, mintha ez bármely másik családtagnál fordulna elő.

A férfiaknak nehéz megszólalni a szavakban gazdagon sziporkázó hölgyek között, és tabu témákról is könnyebben beszélnek azonos nemű társaik előtt. Ezeken a szemináriumokon gyakran előjönnek olyan gondok, nehézségek, amiket az erősebb nem képviselői máshol nem nagyon, vagy egyáltalán nem hoznak elő.

A Joppé Evangelizációs Központ immár több meghívással is mintegy várólistát alakított ki a hasonló kurzusok megtartására. Isten ajándékaként tekintünk az elmúlt 5 évre, amikor ez a küldetés kivirágzott a sok tevékenységünk között.

Az utolsó hasonló sorozat Marcaliban volt 2022 őszén, ahol azóta már megalakult a férfikör, ami közösségbe gyűjti a férfiakat imádságra, együtt gondolkodásra.

Küldetési szentmise

A hetedik szeminárium 30 fővel indult, de az első héten még elfogadunk újabb jelentkezőket. Ha betelik a létszám, újabb állomás kerül a “várólistánkra”, hogy ismét visszatérjünk az Egyházmegye szívébe.

Kérünk minden kedves olvasónkat, hogy hordozzák imádságaikban ezeket a férfiakat, hogy fellobbanhasson a szívükben Isten szeretete.

családi kapcsolatok
Blog, Hírek

Éltető kapcsolatok

Éltető kapcsolatok – Vácott találkoztak az egyházmegyék családpasztorációs munkatársai

2023. január 13-14-én tartották a családreferensek szokásos évindító találkozóját Vácott, az Althann Vendégház és Konferenciaközpontban. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Családügyi Bizottsága kezdeményezésére létrejött találkozó mindenkori célja a megosztás, a tapasztalatcsere, valamint az együttgondolkodás, a közös tervezés.

Éltető kapcsolatok – péntek

A programot Marton Zsolt családreferens püspök nyitotta meg. Üdvözlő beszédében megköszönte a jelenlévőknek egész éves szolgálatukat. Örömét fejezte ki a referensi hálózat hatékonyságát illetően, melyet az elmúlt év sokszínű programkínálata is bizonyít.

Az idei találkozó kiemelt témája volt az életvédelem és a katekumenális felkészítés a házasságra.

A találkozó első napján a Kaposvári Egyházmegye pasztorális munkatársai mutatták be közös szolgálatukat az életvédelem és a családpasztoráció területén. „A fonott kalács íze” c. előadásukban a referensi együttműködés jelenéről, valamint jövőbeni pasztorális terveikről tájékoztatták a megjelenteket. Céljuk az élő, növekvő közösség megerősítése kíséréssel, képzésekkel, tematikus rendezvényekkel. Nélkülözhetetlen a rendszeres és személyes találkozás, kiemelten fontos a fiatalok bevonása a programokba, a kapcsolatok értékének bemutatása. A generációk közötti párbeszéd feltétele az eredményes munkának mind a családpasztoráció, mind az életvédelem terén. Udvardy Márton állandó diakónus, életvédő referens kiemelte a férfiak határozottabb bevonását az életvédelembe, hiszen az élet védelme nem csak a nők karizmája.

Az egyházmegye szép példája, hogy az életvédő és a családreferens házaspár Pisztora Ferenc családreferens atyával együtt szolgálják az életet, a családokat.

Az esti programban a mintegy 50 résztvevő egyházmegyénként osztotta meg egymással az elmúlt év eseményeit, az idei terveket.

Örömteli tapasztalat, hogy a legtöbb egyházmegyében elérhető a Ne félj, nem ítéllek el! lelkigyakorlat a magzatvesztés kapcsán segítséget keresők részére, létezik emlékhely a meg nem született magzatoknak, zarándokhely a gyermekre vágyó házaspároknak. Sok egyházmegyében már hagyománnyá vált a Lelki adoptálás március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén és a Kilenc hónap egy tanév program is egyre több egyházmegyében érhető el.

A résztvevők Bíró László püspök atyával is találkozhattak telefonos beszélgetés formájában. A nyugalmazott családreferens püspök szeretettel emlékeztette a referens munkatársakat arra, hogy ne csak életvezetési tanácsadás legyen a jegyesek kísérése, hiszen a házasság szentségének átadása a feladatunk. A házasság misztérium: az istenismeret új tapasztalata kell, hogy megnyilvánuljon benne.

Szombati események

A szombati nap közös szentmisével kezdődött, melyet Marton Zsolt püspök mutatott be a jelen lévő atyák koncelebrálásával.

A délelőtt fókuszában a házasságra való felkészítés, felkészülés szerepelt. Életre szóló döntés! címmel a Jézus Szíve jezsuita templom munkatársai mutatták be jegyespároknak szóló képzésüket. A szentségi házasságra felkészülő csoport hat közösségi alkalom és egy személyes konzultáció keretében kap beavatást a katolikus esküvő misztériumába, teológiájába, a párkapcsolati kérdések etikai és gyakorlati vonatkozásaiba Bellovics Gábor SJ, Fogarasiné Pusztai Virág és férje, Dr. Fogarasi András vezetésével.

Az előadók hangsúlyozták, hogy nem kész válaszokat kell adni a jegyeskurzuson. Segítsük a párokat abban, hogy meg tudják fogalmazni a kapcsolatukat jellemző kérdéseket és együtt találják meg a válaszokat! A boldog házasság törékeny kincs, kulcsfontosságú a felkészülés időszaka, a kísérés, a jó példák, jó gyakorlatok megosztása, házas csoportok, családcsoportok létrehozása.

A résztvevők a délelőtt folyamán kiscsoportos munka keretében, közvetlenebb formában is megoszthatták tapasztalataikat a jegyesoktatás, a házasságra felkészítés adott egyházmegyére jellemző gyakorlatairól.

Néhány kérdés, felvetés a csoportmunka során érintett témák kapcsán:

Nagyon fontos, hogy a jegyespárnak élő hite, személyes istenkapcsolata legyen, és ne csak tradícióból kössenek házasságot. Milyen módon lehet a hitet fölébreszteni, milyen kurzusokat, lelkigyakorlatokat tudunk ajánlani a pár hitének mélyítésére?

A házasságban folyamatosan fedezzük föl, mit is jelent Krisztusban való egységünk. Milyen házas lelkiségek, kurzusok, programok vannak az adott egyházmegyében, ahova csatlakozhatnak a házasok?

Szükséges, hogy a fiatal házaspárokat néhány évig kísérjék és hogy a párok kisebb-nagyobb közösségben is megoszthassák közös életük örömét, bánatát. Nagyon jó lenne, ha ez team-munkában történne meg a papok, kísérő házaspárok és szakemberek közreműködésével. Van-e valamilyen képzés az egyházmegyében a kísérő házaspárok számára?

Melyek a legfontosabb tulajdonságai a kísérő házaspárnak? Be tudjuk-e vonni a fiatal hívő házaspárokat a következő generáció fölkészítésére?

Hogyan jelenik meg a házasságra való felkészítés a gyermekek, fiatalok pasztorációjában? Hogyan tudjuk elvetni a magot, hogy legyen a fiataloknak pozitív jövőképe? Milyen eszközökkel tudjuk bemutatni az élő kapcsolatok értékét? Hogyan tudjuk a reményt, a hitet visszaadni a fiataloknak a családalapításra, gyermekvállalásra?

Hogyan tudunk segíteni a nehézségekkel küzdő házaspároknak? Vannak-e szívből ajánlható szakembereink? Vannak-e olyan házas csoportok, akik megtartó erővel bírnak?

A kiscsoportos munka kiértékelését követően Marton Zsolt püspök atya zárszavában hangsúlyozta az egységben rejlő erő jelentőségét a referensközösség szolgálatában is. Tanuljunk meg együtt munkálkodni, mert Isten az egységet áldja meg és megsokszorozza azt, amit neki adunk! A program végén a családreferens püspök köszöntötte Fekete Gyöngyi veszprémi családreferens munkatársat, aki 27 éven át szolgálta a hazai családpasztoráció ügyét.

A találkozó hálaadó imával, püspöki áldással zárult.

Forrás: csaladegyhaz.hu

Apakulcs
Blog, Lelkiség

Apakulcs

Mi is az apakulcs? Kapcsolódás a gyermekedhez: Ismerd meg, szeresd, támogasd!

Ha egy családban nincs kapcsolódás, akkor semmi sincs. Mi, apák, sokat tehetünk azért, hogy legyen kapcsolódás a gyermekeink és miköztünk. Amikor egy tréningen arról kezdünk el beszélgetni, hogy ki mit szeretne, mi maradjon meg emlékként róluk a gyermekeinkben, akkor mindenki kivétel nélkül kapcsolódást jelentő emlékeket és vágyakat fogalmaz meg. A kirándulások, beszélgetések, nagy nevetések, egymásra mosolygások, összekacsintások jelentik az életünk legszebb közös emlékeit. Ezekre szeretnénk lehetőséget teremteni – mondta portálunknak Süveges Gergő újságíró, coach, az Apakulcs könyv szerzője.

– Apakulcs könyv és tréning is. Ki kapja a kulcsot? A gyermek, aki egyszer apa lesz, neki segít megfejteni apja „működését” vagy az apák kapnak támogatást az apakulccsal, hogy jobb legyen a kapcsolatuk gyermekeikkel?

– Az Apakulcs egy lehetőség, hogy a jó apák még jobb apává válhassanak. A tanulás, a fejlődés lehetősége egész életünk során előttünk van. Ezt szeretném a tréningek során átadni másoknak: mindig tudunk fejlődni. Az Apakulcs fókuszában az apa-gyermek kapcsolódás áll: megerősítés, támogatás az apaszerephez. Sok tévképzet, berögződés, motiváció, belső vágy, külső elvárás feszül egymásnak bennünk, férfiakban, amikor az apaságunkról van szó.

Apakulcs – Átalakuló apaszerep

– Ezek a berögződések az úgynevezett társadalmi elvárásokból eredeztethetőek? Sokakban meglehetősen erősen meghatározott kép él egy apáról. Egy igazi apa határozott, szigorú, tekintélyelvű, kemény, erős, védelmező…

 – Átalakulóban van az apaszerep, nagyon sokat változott és folyamatosan változik az apakép és az ehhez kapcsolódó felfogás is. Az előadásaimon és a tréningeken kapott visszajelzések, valamint a szűkebb és a tágabb környezetemben szerzett tapasztalataim alapján is optimista vagyok. Azt látom, hogy egyre inkább és egyre több férfi döbben rá arra, hogy a gyermekeinknek szüksége van ránk. A gyermekeink nemcsak az eligazításra, irányításra, hanem a jelenlétünkre is vágynak. Bizonyára sokan vannak, akik még ott tartanak, hogy az apa feladata, hogy kemény és határozott legyen és megmondja, hogy mit szabad és mit nem, sőt ha kell, akkor csapjon oda. Ugyanakkor azt érzékelem, egyre többen látjuk, hogy gyermekeink egészséges lelki fejlődéséhez elengedhetetlen egy egészen másfajta szerepfelfogás apaként.

– Hogyan lehet kulcsot adni az apasághoz? Hiszen minden férfi egyedi módon közelíti meg a szerepét, ráadásul az élethelyzetük is nagyon sokféle lehet… Házas, elvált, mozaikcsaládot építő és még sorolhatnánk…

– Az Apakulcs valójában nem egy, hanem három kulcs, amelyhez 12 kihívás kapcsolódik. Ezek nem modellek, hanem alapelvek, amelyeket bármilyen élethelyzetben, életkorban, családi állapotban lévő apa használni tud, hogy kapcsolódni tudjon a gyermekéhez. Apák, nagyapák vesznek részt a tréningeken, amelyek középpontjában az apa–gyermek kapcsolódás áll. A beszélgetések, egyéni és közös gyakorlatok során mindenki megtalálja azt, ami őt a személyes életében segítheti.

Az apaság alapelveiről

– Hogyan épül fel egy Apakulcs-tréning? 

– Beszélgetésekre épül a tréning, illetve egyéni és csoportos feladatokra. Változatos, inspiráló, érzelmeket megmozgató napot töltünk együtt, amelynek a végén mindenki számára egyértelmű, hogy neki az apaságának melyik területén érdemes apró lépéseket tennie. Nem nevelési tanácsokat osztogatunk egymásnak, hanem az apai alapelvekre építve saját megoldásokat keresünk.

Nagy ereje van annak, amikor tíz-tizenkét férfi együtt tölt egy napot azért, hogy jobb apákká válhassanak. Csodálatos látni a bizalom megszületését, egymás támogatását és mindannyiunk formálódását.

– Milyen alapelvekre épül az Apakulcs?

– Az apaság olyan alapelveit kutattam, amelyek függetleníthetők a családi állapottól és az aktuális élethelyzettől. A statisztikák alapján minden második házasság felbomlik, ez azt is jelenti, hogy az apák fele nem kapcsolódhat napi szinten a gyermekéhez. Nem javasolhatom tehát azt, hogy naponta töltsenek el közösen időt, hiszen ez sokak számára kivitelezhetetlen.

Ugyanakkor a kulcsokat megismerve és azokat alkalmazva bárki képes lehet jobb apává válni. Mindig azt keressük, hogyan tudunk erősebben és egészségesebben kapcsolódni a gyermekünkhöz.

Kapcsolódás a gyermekhez

– A kapcsolódás a kulcs?

– A kapcsolódás a legfontosabb cél. A családi életünk Maslow-piramisának alján a kapcsolódás van. Azt is mondhatom: ha egy családban nincs kapcsolódás, akkor semmi sincs. Mi, apák, sokat tehetünk azért, hogy legyen kapcsolódás a gyermekeink és miköztünk. Amikor egy tréningen arról kezdünk el beszélgetni, hogy ki mit szeretne, mi maradjon meg emlékként róluk a gyermekeinkben, akkor mindenki kivétel nélkül kapcsolódást jelentő emlékeket és vágyakat fogalmaz meg. A kirándulások, beszélgetések, nagy nevetések, egymásra mosolygások, összekacsintások jelentik az életünk legszebb közös emlékeit. Ezekre szeretnénk lehetőséget teremteni. Az Apakulcs alaptétele szerint a kapcsolódásnak három kulcsa van: a tudás kulcsa, a jóakarat kulcsa és a szövetség kulcsa.

– A tréning ezeket a kulcsokat segít megérteni, használni?

– Leginkább felismerni. Hiszen ezeket a kulcsokat valójában mindannyian használjuk, csak nem tudatosítjuk őket. A tréning segít abban, hogy a saját apai működésünkben felfedezzük a kulcsok működését és meglássuk, hogy melyik kulcs dolgozik az apaságunkban legeredményesebben, illetve melyik kulcsot lenne érdemes kicsit tudatosabban használnunk, A tréningnap végén mindenki egy-egy személyes elhatározással indul vissza a gyermekéhez.

– Ahhoz, hogy feltáruljon egy apa számára, hogy mikor, hogyan és melyik kulcsot kellene használnia a jobb kapcsolódáshoz, szembe kell néznie önmagával is. A tréning résztvevői az erősségeiket és a gyengeségeiket is áttekintik?

– Első lépésként az erősségeinket térképezzük fel. Ez nagyon fontos: lássuk, hogy miben, hogyan működünk jól. Ez a megerősödés segíthet abban, hogy ránézzünk arra is, amin érdemes lenne dolgoznunk még. Ebben a folyamatban természetesen tükörbe kell néznünk: meglátni saját magunkat a gyermekünk szemével is. Miközben azon dolgozunk, hogy a gyermekünket tudjuk egyre jobban ismerni, szeretni és támogatni, arra is ráébredünk, hogy saját magunkat is kell ismernünk, szeretnünk és támogatnunk, hogy jobb apák lehessünk napról napra.

– Négygyermekes apa, újságíró, coach. Hogyan fogadták a gyermekei az Apakulcsot?

– Amikor kutattam és összeállítottam a kulcsokat, természetesen saját életemből is merítettem. A gyermekeim is észrevették, hogy valami történt bennem is. Igyekszem én is tudatosan használni a kulcsokat. Van, hogy sikerül. Hiszen bárkinek sikerülhet!

Forrás: Bízd Rá Magad

tanúságot tenni
Blog, Lelkiség

Nem meggyőzni, tanúságot tenni

Ferenc pápa katekézise: Nem meggyőzni kell másokat, hanem tanúságot tenni a Szeretet szépségéről!
Január 11-én a Szentatya a VI. Pál teremben tartott általános kihallgatás keretében új katekézissorozatot kezdett „az evangelizáció szenvedélye: a hívő apostoli buzgósága” témáról. Első elmélkedésében Máté apostol meghívástörténete alapján (vö. Mt 9,9–13) az az apostolkodásra szóló meghívásról elmélkedett.

Ferenc pápa teljes katekézisének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Ma egy új katekézissorozatot kezdünk, melyet a keresztény élet egyik sürgető és meghatározó témájának szentelünk: az evangelizáció szenvedélye, vagyis az apostoli buzgóság. Az Egyház számára létfontosságú dimenzióról van szó:

Jézus tanítványainak közössége ugyanis apostolinak születik, misszionáriusnak születik, és nem hittérítőnek.

Evangelizálni – téríteni – tanúságot tenni

Kezdettől fogva meg kell különböztetnünk ezeket: misszionáriusnak lenni, apostolinak lenni, evangelizálni nem ugyanaz, mint téríteni – semmi közük egymáshoz! Tehát az Egyház számára létfontosságú dimenzióról van szó, Jézus tanítványainak közössége apostolinak és misszionáriusnak születik. A Szentlélek alakítja az Egyházat kifelé haladóvá, kilépő Egyházzá, hogy ne maga körül forogjon, hanem kifelé forduljon, hogy Jézus másokat megfertőző tanúja legyen – a hit ugyanis fertőz –, arra törekedve, hogy világosságot árasszon a föld határáig. Előfordulhat azonban, hogy az apostoli lángolás, annak vágya, hogy az evangélium jó hírét elvigyük másoknak, alábbhagy, langymeleggé válik. Néha eltűnni látszik a lelkesedés. Vannak bezárkózó keresztények, akik nem gondolnak másokra. És amikor a keresztény élet szem elől téveszti az evangelizáció horizontját, az örömhírhirdetés horizontját, akkor megbetegszik: bezárul, maga körül forog, elsorvad. Apostoli buzgóság nélkül a hit elsorvad.

Pedig a küldetés a keresztény élet oxigénje: felélénkíti és megtisztítja. Induljunk hát útnak, hogy újra felfedezzük az evangelizáló szenvedélyt, a Szentírásból és az Egyház tanításából kiindulva, hogy a forrásokból merítsük az apostoli buzgóságot. Azután felkeresünk néhány élő forrást, néhány tanút, akik újra lángra lobbantották az evangélium iránti szenvedélyt az Egyházban, hogy segítsenek feléleszteni a tüzet, amelyet a Szentlélek mindig táplálni akar bennünk.

Máté meghívása

Ma egy emblematikus evangéliumi jelenettel szeretném kezdeni, amelyet hallottunk: Máté apostol meghívásával. Ő maga meséli el evangéliumában, a hallott szakaszban (vö. Mt 9,9–13).

Minden Jézussal kezdődik, aki „meglát egy embert”

– mondja a szöveg. Kevesen látták Mátét olyannak, amilyen volt: úgy ismerték, mint aki „a vámnál ült” (Mt 9,9). Vámszedő volt ugyanis: behajtotta az adókat a Palesztinát megszálló római birodalom számára. Más szóval kollaboráns volt, a nép árulója. Elképzelhetjük, mennyire megvetették az emberek: „vámos” [nyilvános bűnös] volt, ahogyan nevezték. De Jézus szemében Máté egy ember, a maga nyomorúságaival és nagyságával. Figyeljétek csak meg: Jézus nem áll meg a mellékneveknél, Jézus mindig a főnevet keresi.

„Ez bűnös, ez olyan, aki…” ezek jelzők: Jézus a személyt nézi, ő a szívig hatol, ez egy személy, ez egy ember, Jézus a lényeget nézi, a főnév érdekli, sosem a melléknév: „Hagyjuk a mellékneveket!” És míg Máté és a többi ember között távolság van – mert ők a jelzőt figyelték: a „vámost” –, addig Jézus közel megy hozzá, mert Isten minden embert szeret. „Ezt a nyomorultat is?” Igen, ezt a nyomorultat is, sőt ő ezért a nyomorultért jött! Az evangélium azt mondja: „A bűnösökért jöttem, nem az igazakért!”

Gyönyörű Jézusnak ez a tekintete, amely a másikat, bárki legyen is, a szeretet címzettjének látja. Ez az evangelizáló szenvedély kezdete! Minden ebből a pillantásból indul ki, melyet Jézustól tanulunk.

Mi hogyan teszünk tanúságot

Feltehetjük magunknak a kérdést: mi hogyan nézünk másokra? Milyen gyakran előfordul, hogy a hibáikat látjuk és nem a szükségleteiket! Milyen gyakran előfordul, hogy beskatulyázzuk az embereket az alapján, amit tesznek vagy gondolnak! Keresztényként is azt mondjuk: ő hozzánk tartozik, vagy: ő nem hozzánk tartozik. Jézus tekintete nem ilyen: ő mindig irgalommal, sőt, nagy szeretettel tekint minden egyes emberre. A keresztények pedig arra kaptak meghívást, hogy úgy cselekedjenek, ahogy Krisztus, hogy hozzá hasonlóan tekintsenek az emberekre, különösen az úgynevezett „távol levőkre”. Máté meghívása ugyanis azzal végződik, hogy Jézus azt mondja: „Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket” (Mt 9,13). És ha bármelyikünk igaznak érzi magát, akkor Jézus távol van. Ő a korlátainkhoz és a nyomorúságainkhoz jön közel, hogy meggyógyítson bennünket.

Tehát minden Jézus pillantásával kezdődik. Jézus „meglát egy embert”, Mátét. Ezt – második lépésként – egy mozgás követi. Először a tekintet, Jézus meglát, azután a második lépés, egy mozgás. Máté a vámnál ült; Jézus pedig azt mondta neki: „Kövess engem!” Erre ő „felkelt, és követte” (Mt 9,9). Vegyük észre, hogy a szöveg kiemeli: „felkelt”. Miért olyan fontos ez a részlet? Mert abban a korban annak, aki ült, hatalma volt a többiek felett, akik előtte álltak, hogy hallgassák őt, vagy, mint ebben az esetben, hogy adót fizessenek. Tehát annak, aki ült, hatalma volt.

Az első dolog, amit Jézus tesz, hogy leválasztja Mátét a hatalomról: a másokat fogadó ülő helyzetből mozgásba hozza őt mások felé. Már nem fogad, nem, hanem másokhoz megy. Jézus arra készteti, hogy elhagyja felsőbbrendű helyzetét, hogy azonos szintre hozza testvéreivel, és megnyissa előtte a szolgálat horizontját. Ezt teszi, és ez alapvető fontosságú a keresztények számára:

vajon mi, Jézus tanítványai, mi, az Egyház, csak ülünk, és várjuk, hogy az emberek hozzánk jöjjenek, vagy képesek vagyunk felkelni, elindulni másokkal, keresni másokat?

Nem keresztény álláspont azt mondani: „Jöjjenek csak ide, én itt vagyok, jöjjenek ide!” Nem, te menj, és te keresd őket! Te tedd meg az első lépést!

Hasonlítunk Jézushoz?

Egy pillantás – Jézus meglát –, egy mozgás – Máté felkel –, és harmadszor: egy cél. Miután felkelt, és követte Jézust, hová megy Máté? Elképzelhetjük, hogy miután a Mester megváltoztatta ennek az embernek az életét, új találkozásokhoz, új lelki tapasztalatokhoz vezeti őt. Nem, vagy legalábbis nem azonnal. Jézus először elmegy Máté házába; ott Máté „nagy lakomát” készít neki, amelyen „nagyon sok vámos” (Lk 5,20), vagyis nagyon sok hozzá hasonló ember vett részt. Máté visszatér a környezetébe, de megváltozva és Jézussal együtt tér vissza. Apostoli buzgósága nem egy új, tiszta, eszményi, távoli helyen kezdődik, hanem ott, ahol él, azokkal az emberekkel, akiket ismer. Itt az üzenet számunkra:

nem kell megvárnunk, amíg tökéletesek leszünk, és nem kell hosszú utat megtennünk Jézust követve ahhoz, hogy tanúságot tegyünk róla; a mi örömhírhirdetésünk ma kezdődik, ott, ahol élünk.

És ez nem azzal kezdődik, hogy megpróbálunk meggyőzni másokat, nem: hanem azzal, hogy mindennap tanúságot teszünk annak a Szeretetnek a szépségéről, amely ránk tekintett, felemelt bennünket, és ez a szépség lesz az, ennek a szépségnek a közvetítése lesz az, ami meggyőzi az embereket. Nem magunkat közvetítjük, hanem az Urat. Mi az Urat hirdetjük, nem magunkat, nem egy politikai pártot, nem egy ideológiát hirdetünk, nem, hanem Jézust. Kapcsolatba kell hozni Jézust az emberekkel, anélkül, hogy meggyőznénk őket! Hagyjuk, hogy az Úr győzze meg őket. Benedek pápa ugyanis azt tanította nekünk, hogy „az Egyház nem térítést végez. Inkább vonzás által fejlődik” (Homília a Latin-Amerikai és Karibi Püspökök V. Általános Konferenciájának nyitó szentmiséjén, Aparecida, 2007. május 13.). Ezt ne felejtsétek el: amikor olyan keresztényeket láttok, akik hittérítést végeznek, akik listát készítenek, hogy kiket kell elhozni…, az ilyenek nem keresztények, hanem pogányok, akik kereszténynek álcázzák magukat, de a szívük pogány.

Az Egyház nem térítéssel, hanem vonzással növekszik.

Örömmel teszünk tanúságot

Emlékszem, hogy az egyik Buenos Aires-i kórházból elmentek az ott dolgozó szerzetes nővérek, mert kevesen voltak, és nem tudták működtetni a kórházat, és helyettük egy koreai nővérközösség jött, mondjuk hétfőn érkeztek, nem emlékszem pontosan a napra. Birtokba vették a nővérek házát a kórházban, és kedden lementek meglátogatni a betegeket, de egy szót sem tudtak spanyolul, csak koreaiul beszéltek, és a betegek boldogok voltak. Így mesélték: „Nagyon drágák ezek a nővérek, kiválóak, nagyon drágák!” Na de mit mondtak a nővérek? „Semmit, hanem a tekintetükkel beszéltek hozzánk, Jézust közvetítették.” Nem önmagukat közvetítették, hanem a tekintetükkel, a mozdulataikkal Jézusról tettek tanúságot. Ez a vonzerő, a térítés ellentéte!

Ez a vonzó tanúságtétel, hogy örömmel teszünk tanúságot az a cél, amely felé Jézus vezet bennünket szerető tekintetével és a szívünkben az ő Lelke által keltett kifelé tartó mozgással. Mi pedig elgondolkodhatunk azon, vajon tekintetünk hasonlít-e Jézuséhoz, hogy vonzzuk az embereket, hogy közelebb segítsük őket az Egyházhoz. Gondolkodjunk el ezen!

Forrás: Magyar Kurir

Közösség, közös szolgálat
Blog, Hírek

Világnap a Katolikus Egyházban

A Katolikus Egyházban az utóbbi évtizedekben több saját világnap létesült, mintegy kiegészítve a különböző liturgikus (egyházi) ünnepeket. Ezek közös célja a figyelemfelhívás egyes speciális élethelyzetekre (idősek, betegek, migránsok, szegények), egyházi kategóriákra (szerzetesek, papok, misszionáriusok), avagy célokra (béke, hithirdetés, a Biblia ismerte). Egy részüket jellemzően helyi szinten ülik meg, míg mások alkalmából a pápa évről évre külön írott üzenettel jelöli ki az aktuális tematikát.

Béke Világnap

VI. Pál kezdeményezésére 1968 óta üli meg az egyház a Béke Világnapját január 1-jén, ami egyébként Mária Istenanyaságának főünnepe is. Erre a napra a pápa minden évben külön téma szerint üzenetet intéz a hívekhez a béke egy-egy aktuális aspektusát érintve. Az üzenetet, melyet eredetileg az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsa dolgozott ki, újabban pedig annak utóda, az Átfogó Emberi Fejlesztés Dikasztériuma, diplomáciai úton eljuttatják a világ állam- és kormányfőihez is.

Szentírás avagy az Isten Ige Vasárnapja

Jelenlegi formájában Ferenc pápa rendelte el, ám már a II. Vatikáni Zsinatot követő évektől külön vasárnapon ünnepelték a Katolikus Egyházban a Szentírást, méghozzá a Bibliát latinra lefordító Szent Jeromos szeptember 30-i ünnepéhez igazodva. A 2019-es pápai rendelkezés viszont az Évközi III. Vasárnapra helyezte át, ami a januárban tartott ökumenikus imahéttel esik egybe, és azt hivatott hangsúlyozni, hogy a keresztények áhított egységének éppen a Szentírás iránti közös tisztelet az egyik legfontosabb alapja. A világnap megünneplésének felelőse a Vatikánban az Új Evangelizáció Pápai Tanácsa, illetve a 2022-es vatikáni intézményi reformokat követően immár az Evangelizációs Dikasztérium.

Tömegtájékoztatás Világnapja

A II. Vatikáni Zsinat Inter mirifica kezdetű 1963-ban kiadott határozata rendelkezett arról, hogy a világ egyházmegyéiben minden évben tartsák meg a tömegtájékoztatás világnapját. A kezdeményezés célja a hívek figyelmének felhívása a katolikus sajtó fontosságára (beleértve a filmművészetet is), illetve annak anyagi és imádságos támogatására. A kezdeményezést VI. Pál pápa öntötte formába, amikor 1967-ben első ízben üzenetet fogalmazott meg a világnapra. Azóta a pápa minden évben január 24-én, a sajtó védőszentjének tartott Szalézi Szent Ferenc ünnepén teszi közzé aktuális tematikus üzenetét. Magát a világnapot a Pünkösd előtti vasárnap tartják, ám mivel számos országban akkor ülik meg Jézus Mennybemenetele ünnepét, a világnap kissé háttérbe szorul – pontosabban inkább Szalézi Szent Ferenc napján „foglalkoznak vele”.

Tömegtájékoztatás

Megszentelt Élet Világnap

II. János Pál 1997-ben tette meg Gyertyaszentelő Boldogasszony február 2-i ünnepét – amikor az egyház Jézusnak a jeruzsálemi templomban történt bemutatására, tehát Istennek felajánlása emlékezik – egyben a Megszentelt Élet Világnapjává. Ennek célja a szerzetesi életformára történő figyelemfelhívás az egyházon belül, mely maguknak a szerzeteseknek is alkalmat ad hivatásuk ünneplésére.

Betegek Világnapja

Az 1990-es évek elején II. János Pál pápánál diagnosztizálták a Parkinson-kórt, illetve egy daganat miatt is műtétet kellett végrehajtani rajta. Személyes tapasztalatai is hozzájárultak tehát, hogy 1992 májusában elrendelje a Betegek Világnapját. Időpontjául február 11-ét, a Lourdes-i Szűzanya ünnepét választotta, tekintettel arra, hogy a lourdes-i kegyhely az ott történő csodás gyógyulásokról (is) nevezetes. Már 1984-ben is a Lourdes-i Szűzanya ünnepén keltezte „Az emberi szenvedés keresztény értelméről” szóló Salvifici doloris kezdetű apostoli levelét.

Hivatások Világnapja

Húsvét negyedik vasárnapját Jó Pásztor vasárnapnak is nevezik, ami Jézus saját magára alkalmazott hasonlatára emlékeztet, akinek példáját a papok követni hivatottak szolgálatuk során. Így VI. Pál 1964-ben ezt a napot jelölte ki a papi hivatásokért végzett imádság napjának.

Nagyszülők és Idősek Világnapja

A legfiatalabb világnapja az egyháznak az idősekre, köztük is kiemelten a nagyszülőkre irányul. Ferenc pápa rendelte el 2021-ben július negyedik vasárnapjára, Szent Anna és Joachim, Jézus nagyszüleinek július 26-i liturgikus ünnepéhez igazodva. A pápa célja a modern társadalmakban sokszor elhanyagolt idősekre való figyelemfelhívás, az ő bevonásuk az egyház életébe. Megünneplésének vatikáni felelőse a Világiak, Családok és Életvédelem Dikasztériuma.

Migránsok és Menekültek Világnapja

A legrégibb múltra visszatekintő katolikus világnap maga is többször „vándorolt” a naptárban. Első ízben 1915 februárjában rendezték meg Olaszországban (amely akkor még nem lépett be a világháborúba), és az olasz kivándorlók lelkipásztori gondozását célzó kezdeményezések álltak a fókuszában. 1928-ban áthelyezték Advent első vasárnapjára, majd XII. Piusz 1952-es, a menekültek pasztorációjával foglalkozó Exsul Familia, apostoli konstitúciója alakította igazán nemzetközi világnappá. Témája ezt követően is elsősorban a kivándorlók lelkipásztori gondozása volt, a menekültek csak 2004 óta kerültek be a világnap címzettjei közé. II. János Pál még ugyanabban az évben a Vízkereszt utáni vasárnapot jelölte ki számára. Később Ferenc pápa 2019-től kezdődően szeptember utolsó vasárnapjára helyezte át a Migránsok és Menekültek Világnapját, melynek lebonyolításáért a korábban a Migránsok és Útonlevők Pápai Tanácsa, ma pedig az Átfogó Emberi Fejlesztés Dikasztériuma a felelős.

Missziós Világnap

1926-ban tartották az első Missziós Világnapot október utolsó előtti vasárnapján. Kezdettől fogva fő célja egyrészt a figyelemfelhívás az egyház hitterjesztő tevékenységére. Másrészt támogatások gyűjtése az ún. missziós területeken működő egyházi intézmények, illetve a missziós munkában tevékenykedők javára.

Szegények Világnapja

A 2016-ban megtartott Irgalmasság Szentévének folyományaként, és a szegényekre irányuló egyházi figyelem intézményesítése érdekében Ferenc pápa külön világnapot létesített november hónapban, az Évközi XXXIII. Vasárnapra, ami a szegényeket segítő Szent Márton, illetve Árpádházi Szent Erzsébet ünnepének környékére esik. Felelőse az Evangelizációs Dikasztérium, mely különböző gyakorlati kezdeményezésekkel készül a világnapra (pl. ingyenes orvosi ellátás, vagy ebédosztás a szegényeknek), a pápa pedig üzenetet ír az alkalomra. A helyi egyházak hasonlóképpen különböző kezdeményezésekkel hivatottak megülni a világnapot.

Forrás: Vasárnap.hu

Blog, Hírek

Elhunyt XVI. Benedek emeritus pápa

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai megilletődött szívvel értesültek arról, hogy XVI. Benedek emeritus pápa 2022. december 31-én, 9 óra 34 perckor a Mater Ecclesiae Monostorban, a Vatikánban földi útját befejezte, és hazatért a Mennyei Atya Házába.

A Gondviselő Isten iránt érzett, hálatelt szívvel gondolunk személyére. Joseph Ratzinger, majd XVI. Benedek egész élete tanúságtétel volt mindannyiunk számára rendíthetetlen, személyes hitéről; tudása és bölcsessége egész nemzedékeknek mutatott irányt.

Ferenc pápához csatlakozva kérünk minden jószándékú embert, hogy imáiban emlékezzen meg az emeritus pápáról, továbbá buzdítunk minden testvérünket, imádkozzon Szentatyánkért és az egész Egyházért.

XVI. Benedek pápa életrajza

Joseph Ratzinger 1927. április 16-án született a németországi Marktl am Inn-ben, a Passaui Egyházmegye területén. Édesapja a csendőrség tisztje volt, régi bajor földműves családból származott.
Fiatalságának éveit Traunsteinben töltötte. A II. világháború legutolsó szakaszában a légvédelmi egységekhez hívták be kisegítőnek.

1946-tól 1951-ig filozófiát és teológiát tanult a Müncheni Egyetemen és a Freisingi Filozófiai és Teológiai Főiskolán. 1951. június 29-én szentelték pappá és ezután nem sokkal megkezdte tanári tevékenységét.
1951-ben München-Moosachban volt kisegítő lelkipásztor, majd 1951-52-ben München-Bogenhausenben káplán. 1952-től 1954-ig a Freisingi Szemináriumban volt tanár.
1954-től 1957-ig a Freisingi Filozófiai és Teológiai Főiskolán a dogmatikus és a fundamentális teológia docense, majd ugyanitt 1958-59-ben rendkívüli egyetemi tanár. 1959-től 1963-ig a fundamentális teológia egyetemi tanára Bonnban. 1962 és 1965 között a II Vatikáni Zsinat teológiai szakértőjeként, peritusaként tevékenykedett. 1963 és 1966 között a dogmatika és a dogmatörténet professzora a Münsteri Egyetemen, majd ugyanezeket a tárgyakat tanította 1966-tól 1969-ig a Tübingeni Egyetemen és 1969-től 1977-ig a Regensburgi Egyetemen, ahol 1976-77-ben az egyetem rektorhelyettese volt.

Püspökké szentelés után

VI.. Pál pápa 1977. március 25-én münchen-freisingi érsekké és ugyanezen év június 27-én bíborossá nevezte ki. 1981. november 25-én az azóta szentté avatott II. János Pál pápa a Hittani Kongregáció prefektusává nevezte ki. Ezzel egyidejűleg a Nemzetközi Teológiai Tanács és a Pápai Biblikus Tanács elnöke is lett.
1986 és 1992 között a Katolikus Egyház Katekizmusát összeállító pápai bizottság elnöki teendőit is ellátta.
1998. május 21-én a budapesti Szent István Társulat Stephanus-díjjal tüntette ki.
2002-ben választották meg a bíborosi kollégium dékánjává.
2005. április 19-én a bíborosi konklávé Szent II. János Pál pápa utódjául Joseph Ratzingert választotta meg, aki XVI. Benedek néven kezdte meg szolgálatát. Pápai jelmondata: „Cooperatores veritatis”, azaz „Az igazság munkatársai” (3Jn 1,8). Ő a nyolcadik német pápa és a 265. a római katolikus egyházfők sorában.
Pápai hivatala során megjelent három enciklikája: Deus Caritas est (2005), Spe salvi (2007), Caritas in veritate (2009), közel ötven apostoli konstitúciója, négy apostoli buzdítása és számos egyéb írása, közülük kiemelendő a Názáreti Jézusról szóló trilógia. Teológiai köteteinek, tanulmányainak éppoly terjedelmes a listája, mint különböző egyetemektől kapott elismeréseinek, díszdoktori kitüntetéseinek sora. Nem hivatali tekintélye, hanem személyes tekintélye és világos előadásmódja tette, hogy előadásai zsúfolt előadótermek előtt hangzottak el, könyvei pedig nagy példányszámban érdekelték az embereket. Magyar nyelven közel negyven munkája jelent meg.
2013. február 10-én kelt nyilatkozatában korára és fogyatkozó erejére hivatkozva le kívánt mondani a pápai hivatalról. Szándékát a következő nap jelentette be, és az február 28-án lépett hatályba.

Budapest, 2022. december 31.
Forrás: A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Állandó Tanácsa
Fotó: Magyar Kurír/Vatican News

Blog, Hírek

Kilenc hónapon át egy magzatért

Megtartották a Lelki adoptálók egyházmegyei találkozóját Kaposváron a Székesegyházban. A szentmise keretében tettek fogadalmat mindazok, akik vállalták, hogy kilenc hónapon át naponta imádkoznak egy veszélyben levő magzatért. Voltak, akik már nem az első gyermekért kezdték el ezt a nemes imaszolgálatot, valamint olyanok is, akik most találkoztak először a lelki adoptálással.

A program plébánosi köszöntővel kezdődött. Ezután Udvardy Márton és Udvardyné Tóth Lilla, a Kaposvári Egyházmegye életvédő referensei beszéltek röviden a lelki adoptálás hátteréről és módjáról. Az est folyamán több tanúságtétel is elhangzott, mely mind azt erősítette meg, hogy mekkora ereje van az imának. A résztvevők hallhattak arról is, hogyan alakult új közösség a lelki adoptálás kapcsán, valamint, hogy miként készítette az Úr kilenc hónapon át egy család lelkét az örökbefogadott gyermek érkezésére. Ezután Udvardy Márton buzdító szavakat intézett a jelenlévőkhöz, kiemelve az idősek szerepét és jelentőségét a kisebb és nagyobb közösség életében. Ahogy a 92. zsoltár is fogalmaz:

“Öregségükben is gyümölcsöt teremnek”.

Ezt követően a megjelentek közösen mondták el a lelki adoptálás napi imáját és a tized rózsafüzért.

Megható pillanata volt a találkozónak, amikor Varga Péter esperes atya és Matykó Árpád állandó diakónus külön áldásban részesítette az életvédő referenseket és munkájukat.

A jelenlévők a Kaposvári Egyházmegye számos pontjáról érkeztek, többségében Gölle, Fonó, Kisgyalán, Kaposvár, Kaposfüred, Csurgó, Somogydöröcske és Pincehely településekről. A szentmise előtt minden résztvevő egy kis ajándékot kapott a szervezőktől.

Aprószentek ünnepéhez kapcsolódva Varga Péter atya kiemelte, hogy

“A mai napon szeretnénk felhangosítani azoknak a gyermekeknek a hangját, akiket nem engedtek megszületni.”


Az egyház szentként tiszteli őket, mert bár szavukkal nem vallhatták meg Krisztust, mégis helyette haltak meg. Másnak a gyűlölete, zsarnoksága, kénye-kedve miatt. Az esperes atya ugyanakkor hangsúlyozta, hogy

“Amikor kimondjuk, hogy az abortusz halálos bűn, tesszük ezt annak tudatában, hogy van bűnbánat és megbocsátás. Jézus Krisztus elhozta számunkra a kiengesztelődés lehetőségét.”

A szentmise keretében több testérünk tett ünnepélyes fogadalmat, hogy kilenc hónapon át imádkozik egy veszélyben levő magzatért. Az esemény szerény agapéval zárult, ahol lehetőségük volt a különböző településről érkezőknek ismerkedni, kötetlenül beszélgetni is.