Ha az imádság megszabadíthatja a megszállott embert a démonoktól, mennyivel inkább van szükség az imádság jelenlétére, amikor a világra, nemzetünkre, az Egyházra és az egyházközségeink óriási szükségeire gondolunk?
„Egyszer arról mondott nekik példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni.” (Lukács 18,1) Az emberek néha megkérdeznek: „Miért kéne imádkoznom? Az Úr úgyis tudja, mi fog történni – mit számítanak akkor az én imádságaim?”
Erre a kérdésre van egy alapvető fontosságú válasz: „Mert Jézus mondta nekünk, hogy imádkozzunk.” Ő soha nem kér olyat tőlünk, amit Ő maga meg nem tett.
Mind a négy evangélista bemutat olyan pillanatokat, amikor Jézus imádkozott: Máté kilenc ilyen esetről ad számot, Márk nyolcról, Lukács tizenháromról, János pedig ötről. Erre a 35 hivatkozásra 23 különböző alkalom szolgált Jézus hároméves szolgálatában, amikor a Szentlélek Jézus imaéletére mutat.
Legyen az imádság életformánk! Ne a teendőink között keressük az alkalmat az imádságra, hanem a számunkra elegendő imaidőhöz szabjuk az egyéb feladataink ellátását!