Gyógyulásról igék
Blog, Lelkiség

10 Fontos ige a gyógyulásról

Rengeteg igét találunk arra a Bibliában a gyógyulásról, arról, hogy Istennek az az akarata: egészségesek legyünk testileg-lelkileg. Ahhoz azonban, hogy hitünk is legyen erre az igazságra, fontos, hogy ezeket az igéket forgassuk magunkban, elmélkedjünk rajta, az életünk részévé tegyük. Annyira jó, hogy kaptuk ezeket, ideje élni is velük!

Igék a gyógyulásról

„Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis (Istentől) megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott. Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást.” (Iz. 53,4-5)

„Akkor majd felragyog világosságod, mint a hajnal, és a rajtad ejtett seb gyorsan beheged. Előtted halad majd igazságod, és az Úr dicsősége lesz a hátvéded.” (Iz. 58,8)

„Gyógyulást hozok neked és kigyógyítalak sebeidből – mondja az Úr.” (Jer. 30,17)

„Sokféle szenvedést ismer meg az igaz, de az Úr mindből kiszabadítja. Az Úr megőrzi minden tagját, hogy egy se zúzódjék szét.” (Zsolt. 34,20-21.)

„A barátságos beszéd méznek folyása, édes a léleknek, üdülés a testnek.” (Péld. 16,24)

„Krisztus megváltott minket a törvény átkától, amikor átokká lett értünk. Hiszen az Írás szerint: „Átkozott mind, aki a fán függ.” Így szállt az Ábrahámnak szóló áldás Krisztus Jézus által a pogányokra, hogy a hitben elnyerjük a Lélek ígéretét.” (Gal. 3,13-14)

„Ha pedig bennetek lakik annak Lelke, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ő, aki Krisztus (Jézust) feltámasztotta a halottak közül, halandó testeteket is életre kelti bennetek lakó Lelke által.” (Róm. 8,11)

„Volt ott egy asszony, akit már tizennyolc éve gyötört a betegség lelke; teljesen meg volt görbedve, úgyhogy nem is tudott fölegyenesedni. Amikor Jézus meglátta, odahívta és így szólt hozzá: „Asszony, megszabadultál betegségedtől.” Közben rátette a kezét. Az rögtön fölegyenesedett, és dicsőítette az Istent.” (Lk. 13,11-13)

„Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot.” (Mt. 11,5)

„Minden kegyelem Istene pedig, aki Krisztusban örök dicsőségre hívott meg benneteket, rövid szenvedés után maga fog majd titeket tökéletessé tenni, megerősíteni, megszilárdítani és biztos alapra helyezni.” (1Pét. 5,10)

Isten beszél nekünk a gyógyulásról, vezet bennünket. Hallgassuk és forgassuk szavát, mert megerősít és gyógyít minket!

A 777blog cikkje alapján

Lektoravatás
Blog, Hírek

Lektoravatás Kaposváron

„Mi nem hallgathattunk arról, amit láttunk és hallottunk” – lektoravatás a Kaposvári Egyházmegyében

Lektoravatás

2022. április 24-én, ünnepi szentmise keretében Varga László megyéspüspök lektorrá avatott tizennégy akolitusjelöltet. A jelöltek részt vesznek a Kaposvári Egyházmegye és a Joppé Evangelizációs Központ által szervezett akolitusképzésen, melynek egy meghatározó pontja a lektoravatás.

A prédikációból

– Nagyon örülök azoknak, akik most részesülnek a lektoravatásban – kezdte prédikációját a főpásztor. – Ahhoz, hogy úgy tudjuk hirdetni Isten Igéjét, hogy egyre jobban életté váljék az emberi szívekben, először a mi szívünkben kell életté válnia. Annak az embernek a szívében, aki olvassa és hirdeti. Mi kell ahhoz, hogy a mi, és mások szívében is életté váljon Isten Igéje?

Lektoravatás

Először is ismernünk kell az Igét. Kevés az, hogy csak akkor olvassuk, amikor szentmisén vagyunk. Ahhoz, hogy életté válhasson a szívünkben, szükséges naponta táplálkozni az örök élet Igéjével. Ahogy naponta tápláljuk testünket azért, hogy éljen, ugyanúgy naponta táplálni kell Isten Igéjével, az örök élet Igéjével a lelkünket.

Nem elég olvasni, ismerni, netén idézni is lelkesen Isten szavát. Ahhoz, hogy életté váljon bennünk, szeretettel kell olvasnunk, hiszen a szeretetnek nyilatkoztatja ki magát az Isten. Ezt megígéri Jézus a búcsúbeszédében: „aki szeret, annak kinyilatkoztatom magamat.”

Akiknek nem adatott meg a lehetőség, hogy magasabb fokú biblikus tanulmányokat folytassanak, de szeretettel veszik kezükbe Isten Igéjét és olvassák szavát, azoknak megnyílik a titok. Isten feltárja belső életének a titkát. Ha már szeretettel olvassuk, akkor fontos, hogy abban, amit olvasunk, higgyük. Lehet úgy is olvasni, mint egy csodálatos irodalmi művet, de nem hiszünk benne. A Szentírás valóban egy csodálatos irodalmi mű, azonban ettől még nem lesz élet bennünk, ha így vesszük magunkhoz.

Hinni az Igében azt jelenti, hogy elfogadom igazságként azt, ami a Szentírásban van, és egész lényemmel meghajlok ez előtt az igazság előtt. Ráteszem az életemet Isten szavára. Akik ezt teszik, azoknak tapasztalattá válik az, hogy Isten szava élő, eleven és átható, szíveket megváltoztató szó. Akik ráteszik az életüket Isten szavára, azok azt fogják mondani, amit Péter és János mondott a főtanács előtt: „Mi nem hallgathattunk arról, amit láttunk és hallottunk” – fogalmazott a megyéspüspök prédikációjában, melyet követően a lektoravatásra készülők az oltár elé járultak, hogy úgy fogadják Isten áldását.

Lektoravatás

A lektoravatásról és az akolitusképzésről

Az áldás után következett a lektoravatás, melyben az avatandók egyesével a főpásztor elé térdeltek, aki átnyújtotta nekik a Szentírást, ezekkel a szavakkal: „vedd a könyvek könyvét, a Szentírást, hirdesd hűségesen Isten Igéjét, hogy egyre jobban életté váljék az emberi szívekben!”

Az összesen hat hétvégéből álló akolitusképzésen a résztvevők közelebbről ismerkednek többek között olyan témákkal, mint közösségépítés, közösségformálás, ószövetségi- és újszövetségi ismeretek, illetve evangelizáció. Mindezek mellett a résztvevők alapvető lelkivezetői és liturgiai ismeretekre is szert tesznek.

Az akolitusavatás egyházmegyénkben 2022. június 18-án 15 órakor, ünnepi szentmise keretében történik a kaposvári Nagyboldogasszony-székesegyházban.

A lektoravatási szentmise megtekinthető:

Forrás: Kaposvári Egyházmegye
Fotók: Kling Márk
Videó: Szerafin Zoltán

Oklahoma
Blog, Hírek

ÚJ ABORTUSZTÖRVÉNYÉVEL OKLAHOMA LENNE A “LEGÉLETPÁRTIBB ÁLLAM” AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN

Oklahoma kormányzója, Kevin Stitt kedden aláírta azt a törvényjavaslatot, mely szerint csak akkor megengedett az abortusz az államban, ha egészségügyi vészhelyzet áll fenn, vagy az anya élete veszélyben van. Minden más esetben tilos, a törvény megszegője akár százezer dollár bírságra vagy 10 év börtönre büntethető.

Kevin Stitt, Oklahoma kormányzója az abortusztörvényről úgy nyilatkozott, célja, hogy a „legéletpártibb állam” legyenek az USA-ban. A törvény szerint az abortusznak minden formája tiltott, kivéve, ha az édesanya élete veszélyben van, vagy egészségügyi vészhelyzet áll fenn. A szabálysértők százezer dolláros bírsággal vagy tíz év börtönnel sújthatóak. 

Azonban az illegális abortuszt kérelmező, vagy azon átesett nőknek nem kell félniük a felelősségre vonástól. A törvény nem „engedélyezi, hogy egy nőt a születendő gyermeke halála miatt elkövetett bűncselekménnyel vádoljanak meg vagy ítéljenek el”. Nem tiltja a vényköteles fogamzásgátlók használatát vagy értékesítését mindaddig, amíg a termékeket a nő teherbe esése előtt értékesítik.

Az aláírási ceremónián Stitt kormányzó azt mondta: „Oklahoma államában túlnyomórészt támogatják az életet. Azt akarjuk, hogy Oklahoma legyen a legéletpártibb állam az országban. Törvényen kívül akarjuk helyezni az abortuszt Oklahomában.” Stitt személyes meggyőződését is megosztotta, miszerint minden élet értékes. 

Az Oklahomában elfogadott törvény hatalmas kontrasztot mutat a szomszédságában lévő Coloradóban zajló folyamatokkal, ahol egy olyan törvényt írtak alá múlt héten, mely szerint „a megtermékenyült petesejt, az embrió vagy a magzat nem rendelkezik önálló vagy származékos jogokkal” Coloradóban. Ezzel a magzat életét akár a születés pillanatáig is elvehetik. 

Forrás: 777blog

Requiem egy ikerpárért
Blog, Hírek

Uzsaly Bence: Requiem egy ikerpárért

Meghalni a földön, megszületni a mennyben – Uzsaly Bence: Requiem egy ikerpárért

Rendkívüli, megrázó, de egyben felemelő élménnyel gazdagodtak mindazok, akik április 2-án este részesei lehettek Uzsaly Bence Requiem egy ikerpárért című műve ősbemutatójának Budapesten, a Vasas Szakszervezeti Szövetség székházában. A mű születésének apropója – ahogyan az a címből is kiderül – két ikergyermek halála. Ám az alkotás sokkal több mint kuriózum a zeneirodalom palettáján.

A felcsendülő műről eleinte annyit tudok, hogy benne – egy narrátor hangján – „megszólal egy apa, akinek végig kellett élnie-néznie ikerfiainak halálát és halva születését. Megszólal, mert gyermekei halála után, a karantén némaságában is egyre megszólaltak körülötte mindazok, akik tudatosan vagy tudattalanul gyászolják azokat a gyermekeiket, akik valamilyen okból nem születhettek meg; vagy megszülettek, de szüleik nem nevelhettek fel. Itt az ideje, hogy hangja legyen ennek a sokak által ismert néma gyásznak. Így született meg ez a gyászmiseregény, ami egyszerre klasszikus, latin Requiem, és egyesszám első személyben elmesélt irodalmi mű” – írta művéről a szerző maga, az édesapa, Uzsaly Bence.

Az előadást is személyesre tervezte: ő maga vezényel, a szoprán szólista pedig a gyászoló édesanya, Nász Renáta. A kórusok – a kibővített Gesualdo Kamarakórus, melynek karnagya ugyancsak Uzsaly Bence; illetve a gyermekkar, a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Exsultate Pueri és Laudate kórusa, amelyek karvezetői Tóth Márton és Sapszon Borbála –, a zenekar; Koroknai Sándor, a narrátor; valamint a bariton szólista, Balás Péter így vagy úgy mind érintettek: a család barátai.

„A haláluk után nem volt temetés. Nem volt halotti tor, és nem volt még egy emléktábla sem, ahol egy gyertyát meg lehetett volna gyújtani, ha rájuk gondolok. Nem lehetett visszatérni az élet megszokott kerékvágásába sem, mert az sem volt már, elvitte a járvány. Ott maradt minden szótlanul bezárva a napi teendőkbe. Kapaszkodni próbáltam mindenbe, amibe lehetett: csákányba, ásónyélbe, doboz aljába, vödör fülébe, elhordandó téglába, talicska nyelébe, cementes zsákba, glettvasba, hengerbe, ecsetbe, de tudtam, hogy ha mindennek vége lesz, bele fogok kapaszkodni a legnehezebbe, a ceruzába, és azzal fogom kihordani mindazt, ami bennem maradt a történtek után.

Addig rajzoltam a hangokat, amíg meg nem találtam bennük a fiaimat. Ha jól számolom, összesen 27 nap volt, amikor ténylegesen felvettem a ceruzát, elengedtem a hétköznapokat, és visszamentem azokba a napokba, amikor elvesztettem őket. Elkészültem. Már van hol gyertyát gyújtani. És talán hamarosan pálcát emelhetek a hangjaimra.” Beleborzongok, ahogyan a koncertmeghívóban olvasom. Már a bemutatót megelőző napokban is mélyen és intenzíven foglalkoztat az előadás. Számba veszem, hányféle arca, útja lehet a gyásznak, hányféle hangon szólíthatnak meg bennünket mindazok, akiknek a hangját sosem hallhattuk, mégis mindennél jobban ismerünk. És vajon mi hogyan szólíthatjuk meg őket? Hányféle formája és alakja lehet a fájdalomnak? Hogyan köthet az ember békét Istennel?

Beszélgetés a Requiem szerzőjével

A bemutató előtti napokban telefonon érem el a szerzőt. Hosszan beszélgetünk. Meglepő, de ekkor még ő maga sem tudja pontosan, mire számítson az előadáson. „Mintha egy film nélküli filmzenét írtam volna” – mondja a műfajhatárokat szétfeszítő, dramatizált alkotással kapcsolatban. És valóban, a Requiem egy ikerpárért igazi crossover: első ránézésre egy modern misztériumjáték, az Egyház ősi halotti imáiba oltott, klasszikus formára szabott haláltánc, és bizonyos szempontból performansz is: „Nem pontosan tudom, mit fogok csinálni, ha például meg kell állnunk a bemutatón, mert esetleg sír a zenekar… Arra nem számítottam, hogy már a próbákon rendszeresen sírva fakad a társaság” – mondja Uzsaly Bence.

Arról is beszélgetünk, hogy maga a requiem mint műfaj is egészen egyedi helyet jelöl ki magának a mindenkori zeneirodalomban. Az elhunytakért való imádkozás az eucharisztia ünneplése révén legalább a Kr. u. 2. századig nyúlik vissza, ezért is lehet, hogy az ősi gregorián dallam súlyos mollban megszólaló Dies irae, Dies illa kezdősora szinte mindenkinek a fülében cseng. Az imádság halotti misét bevezető szavai, vagyis a „Requiem aeternam dona eis Domine, et lux perpetua luceat eis” – „Adj Uram őnékik örök nyugodalmat, és az örök világosság fényeskedjék nékik” – miatt is nevezzük az énekelt gyászmisét requiemnek. 

A műfaj minden kor képviselői számára ihletforrásnak bizonyult: Mozart Requiemjét, melynek születését számos legenda övezi, talán mindannyian jól ismerjük; Verdi halotti miséje ugyancsak a legismertebb művek közé tartozik. Kevéssé ismert, de éterien szép halotti misét komponált 1887 és1890 között Gabriel Fauré is, de mellettük többek között Morales, Victoria, Biber, Liszt, Berlioz, Brahms, Saint-Saëns, Britten, Bruckner, Dvořák és Sztravinskij nevéhez is köthető Requiem. Külön említést érdemel a kortárs Herbert Howells Requiemje, amelynek ugyancsak különös története van: a szerző hosszú alkotói válság, tíz évnyi némaság után írta meg művét a gyermekbénulásban kilencéves korában meghalt egyetlen fia halálára. Talán ez az egyetlen, előzményeit tekintve hasonló előkép, amely Uzsaly Bence Requiemje kapcsán megemlíthető.

Uzsaly Bence külön felhívja a figyelmemet a halotti mise Dies irae, dies illa („Ama nap a végső harag napja”) kezdetű, középkori énekelt szekvenciájára. A vers a 11. század elején integrálódott a korábbi gregorián korpuszba, de rögzült változata a 13. századból származik, a misekönyvekben pedig először a 14. századtól találjuk nyomát. A hivatalos Missale-ba 1570-ben vették fel, ezt követően vált az egész Katolikus Egyházban általánossá. A Dies irae ettől fogva évszázadokra a gyászmisék énekelt része lett, mígnem 1969-ben, a II. Vatikáni Zsinat nyomán a VI. Pál pápa által jóváhagyott rítusba már nem került be, mégpedig azzal az indoklással, hogy a középkori szemléletet tükröző, haragvó Isten képe nem azonos azzal az istenarccal, amelyet a Katolikus Egyház hívei számára megmutatni kíván.

Elgondolkodom a hallottakon. Vajon az a harag, amely elementáris erővel jelenik meg a szövegben és a dallamban egyaránt, valóban Isten haragjára utal? Az a nap, „a harag napja” tényleg Isten haragjának a napja? Vajon nem maga az ember haragszik, és dörömböl imájával dühösen a mennyek kapuján, mert nem érti, nem látja át Isten végtelen bölcsességét, hatalmát minden élő fölött?

Főpróba

Az előadást közvetlenül megelőző főpróba idejében érkezem meg a Józsefváros csarnoknegyedében álló, 1928-ban épült, art deco stílusú, különös hangulatú épületbe. A Vasas székház díszterme méltán híres: a Kopp Ferenc ólomüveg ablakai lenyűgözőek, az akusztika remek, és az egész miliő méltó helyszínnek tűnik. (Egyébként is belengi a történelmi térerő, ebben a teremben zajlott Rajk László pere.)

Ekkor még nem tudom, de az este végére a díszterem szakrális térré, templommá lényegül. A zenekar már hangol, a kibővült Gesualdo Kórus is a helyén. A gyermekkar tagjai is szállingóznak.

A Requiem egy ikerpárért ősbemutatója

A terem lassan megtelik. Elkezdődik a hangverseny. Egészen különös atmoszférát teremtenek már az első akkordok is, ahogyan a zenekar és a felnőtt vegyeskar hangján kibomlanak az Introitus harmóniái. Simogatóak, letisztultak, a nagy klasszikus elődök munkáit idézik. A zenét vetítés kíséri, melynek segítségével a latin nyelvű versek szövegeit követhetjük magyarul – a szerző fordításában.

Örök nyugodalmat adj nekik, Uram, és az örök világosság ragyogja be őket. Hallgasd meg az én imádságomat, hiszen hozzád tér meg minden lény.

„A végső harag napja vasárnapra esett, február kilencedikére, a feleségem harmincadik születésnapjára…” – veszi át a kórustól a szót Koroknai Sándor, és rögtön világossá válik: egy végtelenül intim, megrázó élményben lesz része a közönségnek.

A szöveg első részét hallgatva átélhetjük a család örömét, készülődését, kezdeti aggodalmait, mély bizalmát abban, hogy a körvonalazódó nehézségek ellenére minden rendben lesz. A hit és a reménység ideje ez. „Sütött a késő téli nap, a babák vígan rugdostak a hasában, és valahogy azt súgta a világ, hogy minden rendben lesz. Nem is számítottunk másra. Tudtuk, hogy a kihívások részei az életnek, de azt is tudtuk, hogy a teremtés ügyét szolgáljuk” – szól az édesapa szavait tolmácsoló narráció, amely aztán fokozatosan beavatja a hallgatóságot a legfájóbb részletekbe is.

Nyers őszinteséggel tárja fel az édesanya és édesapa érzéseit egy olyan helyzetben, amelynek megélése alapjaiban forgatja fel és teremti újra az emberi lelket és egzisztenciát: az egyik gyermek halott, halála miatt pedig a másik élete is hajszálon függ. „Reni könnyei némán folytak, kezével intett, hogy menjek oda hozzá. Tétova voltam, kissé szégyenlős is, mint aki nem akar jelenetet csinálni. De mi a jelenet abban, ha az ember megfogja a felesége kezét, akinek az élet a gyermekének a halálát adta a harmincadik születésnapjára?”

Az orvosok a szülők kezébe adják a döntést: küzdenek egy csekély esélyekkel bíró megmaradt életért, mely küzdelem az anyát is veszélybe sodorja, vagy elengedik a másik gyermeket is. Az avatottak semmivel sem okosabbak náluk a lehetséges komplikációkkal farkasszemet nézve. „Hallgat az ég. Nem volt mit tenni. Ezt mondja a szótlan útmutatás, a józan ész… (…) Egy szótlan bólintással jeleztem, hogy megadtam magam, és mostantól saját döntésemként fogadom el, ami történik” – őrlődik az apa.

A narráció alatt nincs zene, a közönség pedig ezen a ponton már tagja a gyászoló családnak, miközben újraéli saját veszteségeit, fájdalmait. Mint egy mélyterápia, olyan az egész. A döntés megszületik – a gyermek meghal. Nincs ennél súlyosabb oppozíció. Minden zsilip felszakad, együtt zuhanunk, közben mintha a teremben lélekben mindenki egymáshoz kapcsolódna.

És ekkor felzúg a Dies irae.

A harag napja az a nap, hamuvá teszi a világot Dávid és Szibilla tanúsága szerint. Mily rettegés lesz majd, amikor a Bíró megjön, és minden szigorú vitára kerül!

Több mint megrendítő ezeket a szavakat – még latinul is – az édesanya hangján hallani. Nász Renáta éteri szopránja a szívbe markol és magával ragad, benne ott van minden fájdalom.

Aztán felcsendül a Tuba mirum. A halál pillanata ez. Mégis, mint a kegyelem ígérete, olyan: a felnőtt szólisták és gyermekkar most együtt énekelnek, és végre megszólalnak a gyermek szólisták is.

Bor-Fejérváry Péter szopránja és Kéry Náel mezzoszopránja szó szerint az angyalok hangját idézi: ők ketten az ikergyermekek „tolmácsai”; ebben a különös zeneműben: ők Uzsaly András és Tamás, akik a Mors stupebitben a zenén és az ősi szövegen keresztül gyászoló szüleiknek üzennek. Az ittmaradók fájdalma lassan felszínre tör:

Én szegény, mit mondhatnék? Kit remélhetek pártfogómnak, amikor az igazak sem biztosak magukban?

– szól a Quid sum miser. Hömpölyög a zene, és bár minden hang és hangszer az eget ostromolja, fel-felsejlik a feloldozás.

Recordare versszak korálba oldódik (Bachba oltott Fauré… – jut róla eszembe):

Emlékezz meg rólam, jóságos Jézus, hiszen én vagyok a Földre jöttöd oka: ne veszíts el azon a napon. / Engem keresve, értem szenvedtél, megváltottál kereszthaláloddal: Ne legyen szenvedésed hiábavaló!

Confutatisban az édesapát megszemélyesítő bariton szólista még egy dühös rohamot indít: „Összezavarodnak az átkozottak, és perzselő tűz lángjai égnek: szólíts akkor engem az áldottak között” – énekli, de a kórus már az engesztelődés vágyának hangján felel rá a Lacrimosával:

Könnyek napja az a nap, melyen feltámadnak a hamvakból az emberek, hogy megítéljék őket. / Kérlek tehát, irgalmazz, Istenem: Jóságos Jézus, Uram, adj nekik nyugodalmat.

„(…) alázattal és bizalommal ajánlom a fiaimat ennek az egyre ismeretlenebbnek az oltalmába – halljuk ismét a narrátort, aki tovább vezeti a hallgatóságot az apa gondolataival e szomorú történeten. – …ők már meglátták azt, amiről idelent csak ködös nézetek keringenek, hogy van-e ítélőszék, van-e menny és pokol, van-e igazság odaát, és ha van, kinek az igazsága? És hogy valóban eltörpül-e ott a földi szenvedés, hogy valóban az van-e ott, amiben mi idelent hiszünk?” Az apa kérdései a mi kérdéseink is. Majd folytatódik a szöveg: „Csendesen borzadtam, a szavam is el-elakadt. Azt is tudtam ugyanakkor, hogy nincs másnak értelme, mint hinni abban, hogy van Szent Mihály angyal, aki helyettem is kézen fogja őket, és megmutatja az örök fényt, amelyben létezni jó.”

Mintha lassan engedne a szív és az ököl szorítása.  A Offertóriumot a szoprán – maga az édesanya –, és a bariton, az apát megszemélyesítő szólista énekli. Valódi felajánlása ez minden szenvedésüknek.

Ismét a narrátor veszi át a szót, és beavat a legsötétebb részletekbe is. A szülők elbúcsúznak másik gyermeküktől is: „Urunk, Jézus Krisztus, dicsőség Királya, szabadíts meg minden hozzád hű lelket a pokol kínjától és mélységes tavától” – éneklik. Ám a szabadulás mérhetetlenül gyötrelmes: „Szent vagy, Uram. Te vagy a mindenség Ura és Istene. A Te dicsőségedet hirdeti a menny és a föld. És ez fér ki a Te szentségedből? Ez a Te végtelen jóságod, szereteted, bölcsességed? Ez a Te törvényed?” – halljuk a vergődést a narrációban, és osztozunk benne mi is.

Ám aztán mégiscsak felcsendül a Sanctus, és a végső leborulás fájdalmában a zenekar is elhallgat. A gyermekkar és a gyermek szólisták együtt éneklik a Benedictust; dallama olyan, mint amikor a nagy vihar után tisztulni kezd az ég. A felnőttek gyötrelmes Sanctusának pedig éppen ellentéte a gyermekien vidám Benedictus. Maga a reménység.

„Nem jó az embernek egyedül lenni. Nem jó az embernek Isten nélkül sem, (…) Végérvényesen közünk van egymáshoz, nincs olyan nap, hogy ne gondolnánk egymásra… Tudod, Uram, időbeli lénynek teremtettél minket, és ami megtörtént, azt nem lehet itt visszacsinálni, időnként jóvá tenni sem. De Te vagy a Mindenható. Te vagy, aki elveszed a világ bűneit. Te talán megadhatod a békét. Add meg a békét a holtaknak, az itt maradottaknak, és a Veled való kapcsolatunknak is” – szól a végső fohász. Nem marad más hátra, mint szívünkben utat nyitni az oltár felé vonuló Isten Bárányának, hogy legszentebb áldozatával együtt az ember minden fájdalmát is az Atya elé vigye. Az Agnus Dei tétel mint friss kötés a lüktető seben: magában hordozza a gyógyulás, a feltámadás ígéretét.

A művet a Communio zárja.

Örök nyugodalmat adj nekik, Urunk, és az örök világosság ragyogja be őket szentjeiddel együtt mindörökre, a te jóságod szerint.

Lassan egybeolvad a felnőttek és a gyerekek egyetlen nagy zümmögő kórussá egyesülő hangja, melyben még a zenekar tagjai is énekelve vesznek részt, és efölött hangzanak el a narráció zárósorai: „Bár az idő és a tér most elválaszt minket, sem az idő, sem a tér nem örök. (…) Nem láthattalak, csak sejthettelek titeket. Nem tapinthattalak, csak érezhettelek. És érezlek most is, láthatatlanul és megfoghatatlanul. Nem hallhattam a hangotokat, és mégis hallani vélem. Nem temethettelek el koporsóba, csak szavakba és hangokba. Mindannyiunk hangja beleveszik egyszer az örök énekbe, s amikor már nem tudjuk többé, kik voltunk régen, akkor érezzük át, hogy mind egyek vagyunk.”

A taps várat magára. A csönd áhítattal teli. A közönség lassan ocsúdik, félszegen kezdünk tapsolni, az élmény valójában leírhatatlan. A karmester és szólisták levonulnak. Aztán Nász Renáta a legidősebb gyermekkel, a 2018 nyarán született Ágnessel, Uzsaly Bence pedig a 2021 tavaszán, a kijárási tilalomban született Mátéval a karján érkezik vissza a közönség elé.

S biztosan érezzük mi is: közöttük ott vannak az ikrek: András és Tamás. Igazi nagyböjti csoda. A teremben kézzelfogható a kegyelem.

Forrás: Magyar Kurir
Szerző: Horogszegi-Lenhardt Erika
Fotó: Bor Péter

Eloldozva
Blog, Hírek, Programok

Eloldozva lelkinap Kaposváron

Eloldozva Lelkinap Kaposváron. Az Eloldozva szolgálat lehetőséget biztosít közös felkészülésre a szabadító imádsághoz 2022. május 14-én.

Az Eloldozva Lelkinap nem imavezetőket képez, hanem arra törekszik, hogy felkészítse azokat, akik először szeretnének magukért Eloldozva imát kérni. Azoknak is segítséget szeretnénk nyújtani, akik már korábban részt vettek szemináriumon, de még imát nem kértek magukért.

Ha már volt korábban Eloldozva imádság érted, de úgy látod, hogy jól jönne egy frissítés, találtál újabb megkötözöttségeket, nehézségeket, keress bennünket bátran elérhetőségeinken, vagy várd a novemberi lelkinapunkat (2022.11.12.), melyet kifejezetten azoknak szánunk majd, akikért már volt korábban ilyen imádság, de szükségesnek vélik, hogy ez ismétlésre kerüljön.

A meghirdetett lelkinapra, mely 2022. május 14-én kerül megrendezésre, regisztráció szükséges, mely ezen a linken lehetséges.
Jelentkezési határidő: 2022. május 6.

Az Eloldozva Lelkinap költsége 1500.- Ft, mely tartalmazza az ebéd költségét is. Sajnos diétás ebédet nem áll módunkban biztosítani, de ha hozol magaddal, meg tudod melegíteni, és tudsz velünk közösen étkezni. Aki nem kér ebédet, a lelkinap költsége 900.- Ft

A nap programjáról röviden:
9:00-9:15 Regisztráció
9:15-9:30 Bevezető imádság, bevezető gondolatok
9:30          Első elmélkedés
10:30        Második elmélkedés
11:30        Harmadik elmélkedés
13:15        Beszélgetés, fórum
14:00        Negyedik elmélkedés
15:00        Tapasztalatok az imáról
15:30        Hogyan készülj?

Ebbe a programbemutatóba nem írtuk a szüneteket és az ebédet, mert ezek időpontjait rugalmasan kezeljük a nap folyamán. A szünetekben kis frissítőt, kávét készítünk elő számotokra.

Mindenkit szeretettel várunk! Kérjük, hordozd imában a lelkinapot és oszd meg másokkal is a lehetőséget!

útnak indul az ÉLET útja
Blog, Hírek, Programok

Az “ÉLET útja 2022” programsorozat Kaposváron és Barcson

2022. március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén vette kezdetét az “ÉLET útja 2022”.

Az “ÉLET útja 2022”

Az elmúlt évben elsőként megszervezett roadshow újabb évadhoz érkezett. Célkitűzésünk, hogy rámutassunk az abortusz okozta komoly sebekre és következményekre, valamint elősegítsük a preventív gondolkodást ezen a téren. Fontosnak tartjuk, hogy mindenki lássa: az abortusz nem megoldás, nem állítja vissza a korábbi állapotot, hanem egy egészen újat indít, mely sokkal nagyobb veszélyeket rejt, mind fizikai, mind lelkiállapotunk terén.

Van más megoldás, mint az abortusz, de ha már megtörtént, van gyógyulás, van megbocsátás!

Az “ÉLET útja 2022” programsorozat a Váratlan élet című film segítségével a Kaposvári Egyházmegye több pontján mozdítja elő az ÉLET kultúrájának terjedését. Segítséget szeretnénk nyújtani mindazoknak, akik döntés előtt állnak, illetve azoknak is, akiket megtévesztett a rendszer. Információhoz szeretnénk juttatni a fiatalokat is, akik a legnagyobb veszélynek vannak kitéve ebben a kérdéskörben.

Ha valaki abba a helyzetbe kerül, hogy kopogtat a nem várt ÉLET, minden szükséges lelki és információbeli segítséget megkaphat az Együtt az Életért Egyesületnél.

Kaposvári filmbemutató

Kaposvári állomásunk kevés, de igen aktív résztvevővel került megrendezésre a Szivárvány Kultúrpalotában. A téma nehézsége és a programok torlódása is okozta a várt létszám csökkenését. Az alkalom lehetőséget adott a lelki adoptálásba való bekapcsolódásra is, melyre a jelenlévők kétharmada igent mondott.

A filmvetítés után kerekasztal-beszélgetés volt, melynek résztvevői: Nagyné Tóth Mónika örökbefogadó édesanya és az Együtt az Életért Egyesület önkéntese, Dr. Bálint Balázs szülész-nőgyógyász, valamint Udvardyné Tóth Lilla és Udvardy Márton, a Kaposvári Egyházmegye életvédő referensei.

A Váratlan élet című film korunk egyik legmeghatározóbb kérdését bemutató amerikai játékfilm. Megtörtént eseményeket feldolgozva mutatja be egy nő bámulatos változásának történetét.

Abby Johnson világéletében bajba jutott nőkön szeretett volna segíteni. Az amerikai Planned Parenthood legfiatalabb igazgatójaként 22000 abortuszban segédkezett, és számtalan nőnek adott tanácsot. Szenvedélyesen kiállt az abortuszok mellett, így válhatott a Planned Parenthood szóvivőjévé. Küzdött a szívügyét érintő törvények megalkotása mellett is. Mindaddig, míg egy nap valami olyat látott, ami mindent megváltoztatott.

KORHATÁR FIGYELMEZTETÉS!
A film a nyugalom megzavarására alkalmas képeket tartalmaz,
ezért 16 éven aluliak számára nem ajánlott.

Barcsi állomás

Az “ÉLET útja 2022” következő állomása Barcson, a plébánián lesz, 2022. április 22-én 17 órától.

A vetítés után rövid beszélgetés lesz a Kaposvári Egyházmegye életvédő referenseivel, valamint lehetőség lesz bekapcsolódni a lelki adoptálásba.
A vetítés előtt és után megvásárolható a film alapjául szolgáló könyv is.

További információk Az “ÉLET útja 2022” oldalán találhatók.

Fotók: Szigeti Tamás

Zsinat negyedik ülésszak
Blog, Hírek

Megtartották a Kaposvári Egyházmegyei Zsinat negyedik ülésszakát

2022. március 26-án tartották a Kaposvári Egyházmegyei Zsinat negyedik, egyben utolsó ülésszakát.

A zsinat negyedik ülésszaka

Az alkalmon a liturgia és a karitász témaköréről tanácskozott az egyházmegye papsága és a világi munkatársak. A zsinati tagok a témafelelősök bevezetőjét követően először kiscsoportos formában dolgozták fel a munkadokumentumokat, majd plenáris ülésen vitatták és szavazták meg a csoportok módosítási javaslatait.

A liturgia, mint téma

„Az Egyház evangelizál és evangelizálódik a liturgia szépsége által, mely szintén az evangelizáló tevékenység ünneplése és az önátadáshoz szükséges megújult ösztönzés forrása.” (Evangelii Gaudii 24) – idézi Ferenc pápa szavait az Egyház megszentelő feladata című munkadokumentum, mely hangsúlyozza: az evangelizáció olyan liturgiát kíván az Egyházban, amely képes Istenhez emelni az emberi szíveket.

Az előkészítő munka folyamán a téma felelősei olyan kérdésekre keresték a hívekkel együtt a választ, mint hogy mitől szép a liturgia; mely népi ájtatosságok, áhítatgyakorlatok vannak élettel telve az egyes plébániákon; illetve, hogy mely áldásokat használják a gyakorlatban, s melyeket lehetne bevezetni, újraéleszteni?

Zsinat negyedik ülésszak

Szeretetszolgálat

A délután folyamán tárgyalt, a Kaposvári Egyházmegye szeretetszolgálata című munkadokumentum az Egyházmegyei Karitász feladatát, támogató-tanácsadó szerepét mutatja be.

Feladatkörük a kor igényeivel, a gazdasági és társadalmi helyzet változásával folyamatosan bővül. A segítségnyújtás egy kiemelt területének a családok támogatását tekintik, akiket élelmiszerrel, ruhával és gyógyszerrel segítenek. Rendszeresen szükséges, hogy krízistámogatást nyújtsanak, amikor egy-egy akut probléma adódik (rezsi, tűzifa, hirtelen haláleset, súlyos betegség). Mindemellett támogatják a családokat gyermekeik iskoláztatásában, nyári családi programokat, táborokat szerveznek számukra.

Feketéné Szabó Márta, a Kaposvári Egyházmegyei Karitász igazgatója elmondta: jelen pillanatban 32 csoport szolgál az egyházmegyében. Tapasztalataik szerint egyre inkább előtérbe kerül a lelki segítségnyújtás igénye a támogatottak körében. Sok elmagányosodott idős, vagy beteg ember él, akiknek szükségük van az anyagi segítségnyújtás mellett a lelki támogatásra is. Kiemelte, hogy szükséges továbbképezni az önkénteseket és segíteni őket abban, hogy szakszerű lelki segítséget nyújthassanak a rászorulóknak.

A zsinat 2022. május 28-án, ünnepi szentmisével zárul a kaposvári Nagyboldogasszony-székesegyházban. A szentmisén hirdetik ki a zsinaton megfogalmazott és a megyéspüspök által elfogadott javaslatokat, melyek célja az egyházmegye közösségi és lelki megújulásának elősegítése.

Forrás: Kaposvári Egyházmegye

Életvédő referens
Blog, Hírek

„Minden élet ajándék!” – életvédő referens kinevezés a Kaposvári Egyházmegyében

Varga László kaposvári megyéspüspök 2022. február 1-jével életvédő referens-sé nevezte ki Udvardy Márton állandó diakónust és feleségét, Udvardyné Tóth Lilla biológust. Az Udvardy házaspár életvédő tevékenységeiről Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe kapcsán beszélgettünk.

Életvédő referens

Mit értünk életvédelem alatt?

Az a szemléletmód/mentalitás/életstílus, mely kimondja, hogy az emberi élet a fogantatástól az ember természetes haláláig tart, és a fejlődés bármely stádiumában is legyen, tisztelet illeti meg.  Az élet Isten ajándéka, Ő hozhatja létre, Ő élteti és Ő vethet véget neki.

Az Egyház számára az életvédelem lényege, hogy terjessze, támogassa az Élet Kultúráját – amely a fogantatástól a természetes halálig minden emberi életet egyformán értéknek tart.

Elsőkörben a híveket segítse – ima, képzések, felhívások, lelkipásztori programok révén -, hogy megértsék, megbecsüljék az életet, és személyes életükben, illetve egyházi szolgálatukban elkötelezzék magukat mellette. Mindezek mellett az irgalmas Atya szeretetével fogadja vissza az Egyház azokat, akik elestek az élet megfelelő tiszteletében! Az ilyen testvérek fájdalmas bűntudata sokszor nem hagy alább egy gyónás és feloldozás keretében. Támogatnunk kell őket, ha szükséges, szakemberek bevonásával.

Tudomásunk szerint Ti vagytok hazánkban az első életvédő referens-ek. Mik voltak ennek a kinevezésnek az előzményei?

2017 óta foglalkozunk a (spontán vetélés, abortusz, halvaszületés és „lombikbaba” elvesztése miatti) magzatvesztés fájdalmának feldolgozásával. Ekkor találkoztunk először a „Ne félj, nem ítéllek el!” lelkigyakorlattal, melynek vezetését Kovács Ferenc állandó diakónustól és feleségétől, Kovácsné Treer Mária mentálhigiénés lelkigondozótól tanultuk.

2021-ben Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén a kaposvári Keleti temetőben felállításra került a „Megfogant, de meg nem született gyermekek emlékhelye”, Kling József szobrászművész alkotása. A magzatukat elvesztő édesanyák és édesapák számára szerettünk volna ezzel lehetőséget biztosítani, hogy legyen egy olyan hely, ahol emlékezhetnek, gyertyát gyújthatnak – ezzel is segítve a gyászfolyamat lezárulását.

Tavaly első ízben rendeztük meg az „ÉLET útja” rendezvénysorozatot, melynek keretében a Kaposvári Egyházmegye 15 helyszínén lelki program kíséretében bemutattuk „A meg nem született gyermek” szobrát, mely az abortusz drámai következményeire is felhívja a figyelmet. Az „ÉLET útja 2021” körút minden helyszínén lehetőség volt a lelki adoptálásba való bekapcsolódásba. Ennek keretében 9 hónapon keresztül imádkozunk egy veszélyben levő magzatért. Nagy örömünkre kb. 350-en vállalták ezt a kitartást igénylő, de nagyon nemes szolgálatot.

2021. őszén részt vettünk az első Életvédő Szakmai Napon Vácon, melyet követően meghívást kaptunk a MKPK Családügyi Bizottságához tartozó életvédelmi munkacsoportba. Ebben a – Marton Zsolt családreferens püspök atya által vezetett – csoportban fogalmazódott meg az igény, hogy jó lenne, ha minden egyházmegyének lenne életvédő referense, aki célzottan tud foglalkozni az életvédelmet érintő feladatokkal. Ezt a felvetést Varga László kaposvári megyéspüspök nagy nyitottsággal fogadta, és azóta is támogatja önkéntes munkánkat.

Életvédő referens

Miért tartjátok fontosnak az életvédelmet?

Az életellenes cselekedetek gyakoriságára vonatkozó statisztikai adatok sokkolóak, ám egyben motiválóan is hatnak ránk. Ahogy Szent II. János Pál pápa fogalmaz: „Kétségtelenül ijesztő az aránytalanság a „halál kultúráján” munkálkodók kezében lévő sok és hatalmas eszköz és azon lehetőségek között, melyekkel az „élet és a szeretet kultúrájának” terjesztői rendelkeznek. Mi azonban tudjuk, hogy bízhatunk Isten segítségében, akinél semmi sem lehetetlen.” (Evangelium Vitae, 100. pont)

Mivel segítő munkánk során a magzatvesztés következményeivel „testközelből” találkozunk, egyre sürgetőbbnek érezzük a megelőzést. Hisszük, hogy hosszabb távon szemléletformáló hatása van annak, ha a fiatalok még a szexuális élet megkezdése előtt megszerzik azt a tudást, ami segít nekik a felelősségteljes döntések meghozatalában. Ezáltal a többlettudás által ők is rácsodálkozhatnak minden emberi élet csodájára, így talán krízishelyzetben is tudnak majd életigenlően választani. Fontos az olyan jellegű érzékenyítés is, mely kialakítja bennük az emberi méltóság minden körülmények közötti tiszteletét.

Sokan úgy gondolják, hogy nekik nincs dolguk az életvédelem témájával. Ugyanakkor mi úgy látjuk, hogy (legalább közvetetten) szinte mindenki érintett, ezért szükséges társadalmi szinten is foglalkozni ezzel. Szent II. János Pál pápa így írt erről:

„Az élet Evangéliuma nem kizárólag a hívőknek szól, hanem mindenkinek. Az élet és megvédésének és gyarapításának kérdése nem egyedül a keresztények kiváltsága. Jóllehet a hitből rendkívüli világosság és erő árad, e kérdés minden – igazságra törekvő és az emberiség sorsáért aggódó – ember lelkiismeretére tartozik. Az élet javára cselekedni azt jelenti, hogy a közjó építésével járulunk hozzá a társadalom megújulásához.” (Evangelium Vitae, 101. pont)

Több tanúságtétel szól arról, hogy ha akkor megfelelő ismerettel rendelkeznek, ha csak egy ember melléjük állt volna abban a kritikus életszakaszban, másképp döntöttek volna. Ha csak egy életet tudunk szolgálatunkkal – akár testileg, akár lelkileg – megmenteni, már nem volt hiába.

Életvédő referens

Milyen feladataitok vannak jelenleg, mint életvédő referens?

Idén az „ÉLET útja 2022” keretében a Váratlan élet című filmet vetítjük le a Kaposvári Egyházmegye több helyszínén. A filmvetítés után minden állomáson kerekasztal-beszélgetés formájában dolgozzuk fel a témát, és lehetőség lesz a lelki adoptálásba való bekapcsolódásra is. Bátorítunk mindenkit, aki úgy érzi, aktívan is szeretne az életek védelmében tenni, kezdje ezzel a szolgálattal.

Idén is szeretnénk megtartani a „Ne félj, nem ítéllek el!” lelkigyakorlatot, segítve a magzatvesztés utáni gyász feldolgozását. E lelki hétvégéről és egyéb szolgálatainkról a www.joppe.hu oldalon lehet tájékozódni.

Folyamatosan zajló tevékenységeinkhez tartozik a Creighton Módszer oktatása, a papság érzékenyítése az életvédelem témájában, illetve az országos életvédő munkacsoporttal való együttműködés. A Creighton Módszer egy olyan természetes cikluskövetési módszer, mellyel megismerhetjük a női test működését, többek között azt, mikor vagyunk termékenyek/terméketlenek. Ennek ismeretében felelősségteljes döntést hozhatunk, hogy ha adott életkörülmények között nem jönne jókor a gyermekáldás, akkor ne az abortuszt kelljen választani. Ezen túlmenően, mivel egy jól vezetett ciklustáblázat nagyon hamar „jelez”, ha valamilyen rendellenes működés észlelhető, idejében elkezdhető a terápia, ezzel akár megelőzve egy spontán vetélést.

Életvédő referens

Mik a tervek/célok?

2022. október 8-án Kaposvár ad otthont a második Életvédő Szakmai Napnak, melyre az ország minden pontjáról várjuk azokat, akik érdeklődnek az életvédelem iránt.

Nagy álmunk egy országos életvédő referensi hálózat kiépítése, hogy minden egyházmegyében lehessen olyan személy, aki kiemelt figyelmet tud szentelni ennek a tevékenységnek. Az MKPK Családügyi Bizottságának vezetésével szeretnénk összefogni ezeket az embereket, hogy egymás munkáját segíthessük. Ennek egyik gyakorlati megvalósulása lenne egy „jó gyakorlat” gyűjtemény, melyben az országban működő életvédő tevékenységeket, programokat foglalnánk össze, és tennénk elérhetővé bárki számára, aki szeretne az életvédelemmel foglalkozni.

Ezen túlmenően egyházmegyei szinten is tervezzük az önkéntes hálózat kiépítését, ami azt jelenti, hogy ideális esetben plébániánként, de legalább espereskerületenként legyen olyan személy, aki ebben a témában megszólítható. Ezeknek az önkénteseknek legalább féléves gyakorisággal szeretnénk találkozót szervezni, ahol jobban megismerkedhetnek egymással, és a tapasztalataikat is kicserélhetik.

Nagyon fontos feladat az ifjúság érzékenyítése az életvédelem iránt, mind iskolai, mind plébánia szinten. Ehhez mi is folyamatosan képezzük magunkat (pl. 9 hónap – 1 tanév, TeenSTAR, CSÉN), hogy minél színesebb eszköztárral közelíthessük meg a téma feldolgozását.

Célunk, hogy egyre többen úgy gondolják, hogy minden ÉLET ajándék!

Forrás: Kaposvári Egyházmegye

Diakonátusra készülők csoportképe
Blog, Hírek

Diakonátusra készülők lektoravatása Máriabesnyőn

Azt a jót kell megtennünk, amire lehetőségünk van – Diakonátusra készülők lektoravatása Máriabesnyőn

Nagyböjt 3. vasárnapján, március 20-án a felolvasói szolgálat mellett köteleződött el 12 férfi. Máriabesnyőn Erdő Péter bíboros, prímás lektorrá avatta az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye és a Váci Egyházmegye Diakónusképző Intézetének tizenkét állandó diakonátusra készülő növendékét. Az avatottak együtt ünnepeltek családtagjaikkal és plébánosaikkal.

A negyedik hétvégéjét töltötte együtt a nyolc egyházmegye huszonhat diakónusjelöltje az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye és a Váci Egyházmegye működtette Diakónusképző Intézet képzése keretében, Márabesnyőn. Különleges alkalom ez a negyedik találkozó. Ünnep, mert “az állandó diakonátus felé vezető úton ez az első fontos lépcsőfok, de azért is, mert ez alkalommal a növendékekkel együtt vannak a feleségeik, valamint a plébánosaik.

A programról

Pénteken kezdődött a program, előadások, beszélgetések, tanúságtételek, mély megosztások készítették elő a vasárnapi találkozót Erdő Péter bíboros, prímással, majd az azt követő avatás szertartását.

A találkozón a főpásztort nyolc egyházmegye nevében Molnár Ferenc, a Kalocsa-kecskeméti Főegyházmegye állandó diakónusa köszöntötte. Az „ősdiakónus” – ahogy Kunszabó Zoltán állandó diakónus nevezte őt – visszaemlékezett a kezdetekre: 1999-ben indították el a rendszerváltás utáni Magyarországon az állandó diakonátust, ekkor jött létre az első diakónusi kör, s kezdődött meg a képzés, ami akkor még leginkább tutoriális, mentori kísérés volt. Minőségi változást a Diakónusképző Intézet megalaíptása jelentette, mely az ország egész területéről és külhonból egyaránt fogad növendékeket, így képzésein összeadódik a résztvevők élet- és egyháztapasztalatának gazdagsága.

Jelenleg nyolc egyházmegye huszonhat növendékét képezik, akik közül most tizenkét jelölt került avatásra.” Köztük a kaposvári Egyházmegyéből ketten készülnek, egyikük avatása már korábban megtörtént.

Kunszabó Zoltán a diakonátusra készülők képzéséről

Kunszabó Zoltán, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye állandó diakonátusért felelős referense rövid összefoglalót adott a képzés menetéről, tartalmáról, szemléletéről. A folyamat két éves, évenként nyolc hétvégével és zárásként egy ötnapos szentelési lelkigyakorlattal. A kétéves képzés szaktárgyai: pasztorális, homiletika, liturgia, diakonátus teológiája és egyházjog. Az állandó diakónus kiemelte, a képzés több kíván lenni, mint ismeretátadás.

A cél a formáció, az általános emberi képzés – hangsúlyozta. Így a szaktárgyak mellett fontos az önismeret, a kapcsolatteremtés és -tartás képességének fejlesztése, a lelki élet elmélyítése, amelynek középpontjában az Eucharisztia ünneplésében való elmélyülés és az Egyáz imádságához való kapcsolódás, Isten igéjének megismerése áll. Kunszabó Zoltán kiemelte a feleségek bevonásának jelentőségét, akik erőforrásként kell hogy a férjeik mellett álljanak az új élethelyzetbe való belépés küzdelmeiben. Feladatként fogalmazta meg annak a keresését, hogyan vonhatnák be mindebbe a jelöltek gyermekeit is.

Erdő Péter bíboros gondolatai

Erdő Péter bíboros arról beszélt, miben és hogyan számít az Egyház a diakónusok szolgálatára. “A diakónus bensőségesen része az Egyháznak, aki a „frontvonalban” szolgál.” Nem egy a sok közül, a diakónust a szentelés kiemeli a hívek közösségéből. De egyszerre kell élnie a világban, a családban és kell végeznie a szent szolgálatot, mindezt úgy, hogy harmóniát teremtsen. Az Egyház nem támaszthat túl nagy elvárást a diakónussal szemben, aki világi munkája és családja mellett szánja oda idejét az Egyháznak.

A főpásztor a szolgálat kiemelt területeként említette a liturgiát, a diakónus közösségszervező szerepét, a missziót. Konkrét feladatkörként ajánlotta a karitatív szolgálatot, amelyben – utalva az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Szent Erzsébet Karitász Központjára – iránytó szerepet szán a diakónusnak. Egyházi intézmények gazdasági vezetése, valamint a médiában való szerepvállalás ugyancsak testhez álló területek a diakónusok számára.  

Erdő Péter bíboros egyházi életünk aktualitásaira is kitért. Elmondta, Ferenc pápa most adta ki a Római Kúria reformjáról szóló apostoli konstitúciót, mely egységes formába foglalta az eddig bevezetett változtatásokat. Szóba került a német szinódus témája. Van egy túlságosan radikális csoport, mely a katolikus identitással nem mindenben megegyező követelésekkel állt elő. Eljutott arra a pontra, hogy szomszédos országok püspöki konferenciái egyhangú nyilatkozatban szögezték le ellentés állásfoglalásukat. A német folyamatok okát Erdő Péter részben abban látja, hogy a szekularizált világszemlélet  bekerült a hitéletbe. A végső kérdés: miért hiszünk? Ha erre válaszolni tudunk, elmondhatjuk másoknak is. Lehet, hogy nem fogják elfogadni, de meg fogják érteni.

“Őszintén valljuk és éljük hitünket, az az igazi tanúságtétel” – fogalmazott a főpásztor.

A diakonátusra készülők lektoravatása

A beszélgetést követően szentmisét ünnepeltek az egybegyűltek. A liturgia főcelebránsa és szónoka Erdő Péter bíboros volt. 

Diakonátusra készülők lektoravatása

Az evangéliumot követően Kunszabó Zoltán a jelölteket szólította. A név szerint szólított férfiak felálltak. Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye és a Váci Egyházmegye működtette Diakónusképző Intézet tizenkét hallgatója most jutott el az elköteleződés első lépcsőfokához: lektorrá avatják őket.

Hivatásuk középpontjában azáltal, hogy jogosultságot kapnak a szentírási olvasmányok felolvasására, Isten igéje áll. Képzésük, mely még egy éven át folytatódik célja az állandó diakonátus.

Erdő Péter bíboros szentbeszédét teljes terjedelemben a Magyar Kurir oldalán olvashatják.

A szentbeszédet követően Erdő Péter Isten áldását kérte a felolvasói szolgálatot vállaló férfiakra, és egyesével mindegyiküknek átadta a Szentírást. Paszternák Tamás, a Váci Egyházmegye pasztorális helynöke, a képzés igazgatója kérdésünkre elmondta, a hétvégén részt vettek mindazok a plébánosok, akik plébániájáról diakónus képződik. „Szerettük volna közelebb hozni hozzájuk ezt a hivatást, segítségüket kérni az aspiráns formálásában, és előkészíteni, kettejük együttmunkálkodását, hiszen a felszentelt munkatárs ezután más minőségben lesz jelen a plébánián.” Tamás atya szerint “a plébánosnak fontos szerepe lehet egy-egy születő hivatás megérésében, jó, ha van benne egyfajta prófétai látás, és segít felfedezni ezt az elhívatást.

Molnár Ferenc gondolatai a diakonátusra készülők képzéséről

Molnár Ferenc diakónus elmondta, a képzés különleges értékét a közösség adja. „Több egyházmegyéből, nagyvárosból és kis faluból, határon túlról vannak résztvevőink, akik rengeteg egyháztapasztalatot hoznak. Az imaközösség is más, hogy sokan vagyunk. Évente egyszer köztünk vannak a feleségek, bekapcsolódnak a folyamatba. Ilyenkor az ismerkedés zajlik és annak tudatosítása, hogy sajátos élethelyzetben vannak, de ebben nincsenek egyedül. A hétvége során választ kapnak kérdéseikre, amikből sok van, hiszen egy járatlan útra lépnek. Különböző generációk találkoznak, más-más élethelyzetben lévő családok. Sokat jelent számukra egymás tapasztalata.” A szolgálatról Molnár Ferenc elmondta, a diakónus feladatlistája egy fehér lap. Két dologra figyelve kell ezt teleírnia: mire van szükség ott, ahol él, miben tud a plébánosa segítségére lenni az ige- a szeretet- és a liturgia szolgálatában. Szükséges továbbá, hogy szeme legyen arra, hol vannak fehér foltok, hol nincs senki, valamint képes legyen megszólítani az egyházközség peremén élőket, akikkel nem foglalkozik senki.

Forrás: Magyar Kurir

útnak indul az ÉLET útja
Blog, Programok

Ismét útnak indul az ÉLET útja

Idén útnak indul az ÉLET útja 2022 elnevezésű életvédelmi rendezvénysorozat. Az eseményeken a “Váratlan élet” című filmet vetítjük a kaposvári Egyházmegye pontjain.

AMIT OTT LÁTOTT, MINDENT MEGVÁLTOZTATOTT

…hangzik a filmet bemutató gondolat. A mozivásznon megtörtént eseményeket feldolgozó alkotást láthatunk, miután minden állomáson kereksztal-beszélgetésben dolgozzuk fel a témát. Korunk egyik legmeghatározóbb kérdését járjuk körül, hiszen a statisztikák szerint 2021-ben ismét az abortusz volt a vezető halál ok a világon.

Abortuszban tavaly 42,7 millió baba vesztette el az életét még a születése előtt, derül ki a Worldometer adataiból. Ennyien nem haltak meg semmi másban. Sem influenzában, sem koronavírusban, sem szív és érrendszeri betegségben vagy rákban. – írja a Magyar Nemzet

Útnak indul az ÉLET útja 2022 tehát, melynek keretében a Váratlan élet című film segít bennünket a közös gondolkodásban. Az események után lehetőség lesz bekapcsolódni a lelki adoptálásba, melyben vállaljuk, hogy kilenc hónapon keresztül minden nap imádkozunk egy megfogant, de veszélyben lévő magzatért.

KORHATÁR FIGYELMEZTETÉS!
A film a nyugalom megzavarására alkalmas képeket tartalmaz,
ezért 16 éven aluliak számára nem ajánlott.

ÉLET útja 2022 plakát

Első állomásunk Kaposváron, a Szivárvány Kultúrpalotában lesz, március 25-én 17:30-kor. Ezen az eseményen vendégünk lesz Dr. Bálint Balázs szülész-nőgyógyász.
A vetítés ingyenes, de regisztrációhoz kötött! Regisztrálni itt lehet.

Minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk!

További információt elérhetőségeinken kaphattok.