A kaposvári Szent Margit-templom adott otthont Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén a lelki adoptálók találkozójának. Az elköteleződés előtt tanúságtételek hangzottak el a témában, és kiscsoportos beszélgetésre is lehetőség nyílt.
Már a 30. hétben vagyok
– mondja mosolyogva a 13 éves leány lelki örökbefogadottjára gondolva.
Az esemény
Ünnepélyes fogadalomtétellel vette kezdetét a lelki adoptálás 9 hónapja. A kaposvári Szent Margit-templom adott otthont Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén a lelki adoptálók találkozójának. Az elköteleződés előtt tanúságtételek hangzottak el a témában, és kiscsoportos beszélgetésre is lehetőség nyílt.
A találkozó elején Martin Hudacek „A meg nem született gyermek” szobrát mutatták be a Kaposvári Egyházmegye életvédő referensei. Udvardyné Tóth Lilla és Udvardy Márton az egyházmegyéjükben vándorló alkotás kapcsán a személyes felelősségvállalásra, a magzatvesztés terhét hordozók segítésére hívta fel a figyelmet. Hangsúlyozták, hogy
mindig van remény, Isten gyógyító kegyelme a legnagyobb gyászon is győzedelmeskedhet.
Tanúságtételek a lelki adoptálásról
Első tanúságtevőként Szigeti Tamás és Kriszti beszélt arról, hogyan segítette őket az örökbefogadás útján a lelki adoptálás. Elmondták, a családdá válásuk történetét, majd azt is, hogyan készítette elő az Úr a lelküket először a lelki, majd a fizikai adoptálásra.
Ezután Matykó Árpád és Marcsi mutatta be a göllei plébánián alakult közösséget, mely havonta gyűlik össze a lelki adoptálás imája kapcsán. Arról is beszéltek, milyen döbbenetes számukra (egészségügyi háttérrel, az intenzív osztályon is dolgozva), hogy napi 10 perc imával életet lehet menteni. Ahogy fogalmaztak:
Csodálatos a Jóisten kegyelme!
Takács Erika a lelki adoptálás kaposvári kezdeteinek „kulisszatitkait” osztotta meg velünk, hangsúlyozva: nem a semmibe hullnak imáink, tartsunk ki akkor is, mikor látszólag porszemek vagyunk egy hatalmas gépezetben. Ezt követően lányától, Adéltól hallhattuk a szomorú igazságot, hogy rengeteg nő senkinek nem beszél arról, hogy abortuszra készül, ezért közvetlenül nem lehet nekik segíteni. A tizenéves kiemelte, hogy ebben a helyzetben az imáink lehetnek a leghathatósabb eszközök egy gyermek életének megmentésében.
Ennek a blokknak a zárásaként Sárközi Béla állandó diakónus egy örömteli hírrel kezdte beszédét. Egy közeli idősek otthonában, ahol szolgálatot teljesít, 17 szépkorú kezdte el a lelki adoptálást. Béla ezután családjuk kalandos történetét mesélte el, hogyan érkezett hozzájuk 3 vérszerinti után egy örökbefogadott gyermek.
Kiscsoportos beszélgetés és a záró liturgia
A tanúságtételek után kiscsoportos beszélgetésben oszthatták meg a jelenlevők a tapasztalataikat a lelki adoptálással kapcsolatban. Megerősítő és gazdagító volt hallani, ki miért kezdte el, hogyan tart ki az imában, mi motiválja. A szellemi harc valóságát mutatja az egyik résztvevő elmondása, miszerint a lelki adoptálás 12. hete körül számos akadály nehezítette, hogy kitartson az imában. (Ismert, hogy a magyar törvények alapesetben a magzat 12. hetes koráig engedélyezik az abortuszt.)
Az estet záró főünnepi liturgia keretében több, mint harmincan tettek ünnepélyesen fogadalmat, hogy kilenc hónapon át minden nap imádkoznak egy veszélyben levő magzatért. Volt, aki már 12. alkalommal köteleződött el erre a nemes szolgálatra!
Mindenkit bátorítunk, aki hívást érez a megfogant életekért való csendes, de nagyon fontos kiállásra, hogy kapcsolódjon be a lelki örökbefogadásba! Ahogy egy 13 éves fiatal leány fogalmazott:
Nekem muszáj benne lennem ebben, és segítenem ezeken a gyermekeken!
