Diakonátusra készülők csoportképe
Blog, Hírek

Diakonátusra készülők lektoravatása Máriabesnyőn

Azt a jót kell megtennünk, amire lehetőségünk van – Diakonátusra készülők lektoravatása Máriabesnyőn

Nagyböjt 3. vasárnapján, március 20-án a felolvasói szolgálat mellett köteleződött el 12 férfi. Máriabesnyőn Erdő Péter bíboros, prímás lektorrá avatta az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye és a Váci Egyházmegye Diakónusképző Intézetének tizenkét állandó diakonátusra készülő növendékét. Az avatottak együtt ünnepeltek családtagjaikkal és plébánosaikkal.

A negyedik hétvégéjét töltötte együtt a nyolc egyházmegye huszonhat diakónusjelöltje az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye és a Váci Egyházmegye működtette Diakónusképző Intézet képzése keretében, Márabesnyőn. Különleges alkalom ez a negyedik találkozó. Ünnep, mert “az állandó diakonátus felé vezető úton ez az első fontos lépcsőfok, de azért is, mert ez alkalommal a növendékekkel együtt vannak a feleségeik, valamint a plébánosaik.

A programról

Pénteken kezdődött a program, előadások, beszélgetések, tanúságtételek, mély megosztások készítették elő a vasárnapi találkozót Erdő Péter bíboros, prímással, majd az azt követő avatás szertartását.

A találkozón a főpásztort nyolc egyházmegye nevében Molnár Ferenc, a Kalocsa-kecskeméti Főegyházmegye állandó diakónusa köszöntötte. Az „ősdiakónus” – ahogy Kunszabó Zoltán állandó diakónus nevezte őt – visszaemlékezett a kezdetekre: 1999-ben indították el a rendszerváltás utáni Magyarországon az állandó diakonátust, ekkor jött létre az első diakónusi kör, s kezdődött meg a képzés, ami akkor még leginkább tutoriális, mentori kísérés volt. Minőségi változást a Diakónusképző Intézet megalaíptása jelentette, mely az ország egész területéről és külhonból egyaránt fogad növendékeket, így képzésein összeadódik a résztvevők élet- és egyháztapasztalatának gazdagsága.

Jelenleg nyolc egyházmegye huszonhat növendékét képezik, akik közül most tizenkét jelölt került avatásra.” Köztük a kaposvári Egyházmegyéből ketten készülnek, egyikük avatása már korábban megtörtént.

Kunszabó Zoltán a diakonátusra készülők képzéséről

Kunszabó Zoltán, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye állandó diakonátusért felelős referense rövid összefoglalót adott a képzés menetéről, tartalmáról, szemléletéről. A folyamat két éves, évenként nyolc hétvégével és zárásként egy ötnapos szentelési lelkigyakorlattal. A kétéves képzés szaktárgyai: pasztorális, homiletika, liturgia, diakonátus teológiája és egyházjog. Az állandó diakónus kiemelte, a képzés több kíván lenni, mint ismeretátadás.

A cél a formáció, az általános emberi képzés – hangsúlyozta. Így a szaktárgyak mellett fontos az önismeret, a kapcsolatteremtés és -tartás képességének fejlesztése, a lelki élet elmélyítése, amelynek középpontjában az Eucharisztia ünneplésében való elmélyülés és az Egyáz imádságához való kapcsolódás, Isten igéjének megismerése áll. Kunszabó Zoltán kiemelte a feleségek bevonásának jelentőségét, akik erőforrásként kell hogy a férjeik mellett álljanak az új élethelyzetbe való belépés küzdelmeiben. Feladatként fogalmazta meg annak a keresését, hogyan vonhatnák be mindebbe a jelöltek gyermekeit is.

Erdő Péter bíboros gondolatai

Erdő Péter bíboros arról beszélt, miben és hogyan számít az Egyház a diakónusok szolgálatára. “A diakónus bensőségesen része az Egyháznak, aki a „frontvonalban” szolgál.” Nem egy a sok közül, a diakónust a szentelés kiemeli a hívek közösségéből. De egyszerre kell élnie a világban, a családban és kell végeznie a szent szolgálatot, mindezt úgy, hogy harmóniát teremtsen. Az Egyház nem támaszthat túl nagy elvárást a diakónussal szemben, aki világi munkája és családja mellett szánja oda idejét az Egyháznak.

A főpásztor a szolgálat kiemelt területeként említette a liturgiát, a diakónus közösségszervező szerepét, a missziót. Konkrét feladatkörként ajánlotta a karitatív szolgálatot, amelyben – utalva az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Szent Erzsébet Karitász Központjára – iránytó szerepet szán a diakónusnak. Egyházi intézmények gazdasági vezetése, valamint a médiában való szerepvállalás ugyancsak testhez álló területek a diakónusok számára.  

Erdő Péter bíboros egyházi életünk aktualitásaira is kitért. Elmondta, Ferenc pápa most adta ki a Római Kúria reformjáról szóló apostoli konstitúciót, mely egységes formába foglalta az eddig bevezetett változtatásokat. Szóba került a német szinódus témája. Van egy túlságosan radikális csoport, mely a katolikus identitással nem mindenben megegyező követelésekkel állt elő. Eljutott arra a pontra, hogy szomszédos országok püspöki konferenciái egyhangú nyilatkozatban szögezték le ellentés állásfoglalásukat. A német folyamatok okát Erdő Péter részben abban látja, hogy a szekularizált világszemlélet  bekerült a hitéletbe. A végső kérdés: miért hiszünk? Ha erre válaszolni tudunk, elmondhatjuk másoknak is. Lehet, hogy nem fogják elfogadni, de meg fogják érteni.

“Őszintén valljuk és éljük hitünket, az az igazi tanúságtétel” – fogalmazott a főpásztor.

A diakonátusra készülők lektoravatása

A beszélgetést követően szentmisét ünnepeltek az egybegyűltek. A liturgia főcelebránsa és szónoka Erdő Péter bíboros volt. 

Diakonátusra készülők lektoravatása

Az evangéliumot követően Kunszabó Zoltán a jelölteket szólította. A név szerint szólított férfiak felálltak. Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye és a Váci Egyházmegye működtette Diakónusképző Intézet tizenkét hallgatója most jutott el az elköteleződés első lépcsőfokához: lektorrá avatják őket.

Hivatásuk középpontjában azáltal, hogy jogosultságot kapnak a szentírási olvasmányok felolvasására, Isten igéje áll. Képzésük, mely még egy éven át folytatódik célja az állandó diakonátus.

Erdő Péter bíboros szentbeszédét teljes terjedelemben a Magyar Kurir oldalán olvashatják.

A szentbeszédet követően Erdő Péter Isten áldását kérte a felolvasói szolgálatot vállaló férfiakra, és egyesével mindegyiküknek átadta a Szentírást. Paszternák Tamás, a Váci Egyházmegye pasztorális helynöke, a képzés igazgatója kérdésünkre elmondta, a hétvégén részt vettek mindazok a plébánosok, akik plébániájáról diakónus képződik. „Szerettük volna közelebb hozni hozzájuk ezt a hivatást, segítségüket kérni az aspiráns formálásában, és előkészíteni, kettejük együttmunkálkodását, hiszen a felszentelt munkatárs ezután más minőségben lesz jelen a plébánián.” Tamás atya szerint “a plébánosnak fontos szerepe lehet egy-egy születő hivatás megérésében, jó, ha van benne egyfajta prófétai látás, és segít felfedezni ezt az elhívatást.

Molnár Ferenc gondolatai a diakonátusra készülők képzéséről

Molnár Ferenc diakónus elmondta, a képzés különleges értékét a közösség adja. „Több egyházmegyéből, nagyvárosból és kis faluból, határon túlról vannak résztvevőink, akik rengeteg egyháztapasztalatot hoznak. Az imaközösség is más, hogy sokan vagyunk. Évente egyszer köztünk vannak a feleségek, bekapcsolódnak a folyamatba. Ilyenkor az ismerkedés zajlik és annak tudatosítása, hogy sajátos élethelyzetben vannak, de ebben nincsenek egyedül. A hétvége során választ kapnak kérdéseikre, amikből sok van, hiszen egy járatlan útra lépnek. Különböző generációk találkoznak, más-más élethelyzetben lévő családok. Sokat jelent számukra egymás tapasztalata.” A szolgálatról Molnár Ferenc elmondta, a diakónus feladatlistája egy fehér lap. Két dologra figyelve kell ezt teleírnia: mire van szükség ott, ahol él, miben tud a plébánosa segítségére lenni az ige- a szeretet- és a liturgia szolgálatában. Szükséges továbbá, hogy szeme legyen arra, hol vannak fehér foltok, hol nincs senki, valamint képes legyen megszólítani az egyházközség peremén élőket, akikkel nem foglalkozik senki.

Forrás: Magyar Kurir