Végh Zoltán informatikus, de a vezetésszervezés szakirányt is elvégezte az egyetemen. Korábban ifjúsági referens is volt, jelenleg a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás vezetője. A Szentlélekről, megtérésről, karizmatikusságról, az ifjúságról, tapasztalatairól és a Megújulás jövőjéről beszélgettünk.
– Kezdjük a legelejéről! Hogyan került egyre közelebb Istenhez – ami a karizmatikus Megújulásig vezetett?
– Katolikus családból származom, bérmálkoztam is, eljártam hittanra, templomba, azután éltem a fiatalok bohó életét. Érettségi után elcsábítottak egy keresztény táborba. Ott azt vettem észre, hogy a fiatalok szabadok, boldogok voltak, és nem erőltetett módon, ahogyan én próbáltam az lenni. A tanítások Jézusról szóltak, és akkor rájöttem, hogy ez az igazi valóság, ezért érdemes élni. Ekkor hoztam meg ezt a döntést, hogy a továbbiakban komolyan veszem a kereszténységemet. Ma is nagyon fontosnak tartom, hogy a hitünk megszokás helyett meggyőződéssé váljon.
– Említette, milyen fontosnak tartja, hogy a hit megszokás helyett meggyőződéssé váljon. Tapasztalatai szerint mennyire van jelen a mai fiatalokban a meggyőződés Jézus követésében? Vagy inkább egy adott érzelmi hullámra ülnek fel?
– Úgy fogalmaznék, hogy fennáll a veszélye ez utóbbinak. Fiatalon kérdéses, hogy a döntéseink, amiket akkor életre szólónak gondolunk, mennyire lesznek tartósak. Egyszerűen azért van ez így, mert fiatalkorban még annyi minden változik bennünk, körülöttünk. Felelőssé válunk a sorsunkért, hivatást választunk, párt keresünk. Mindezekről még nem volt szó, amikor először átadtuk az életünket Jézusnak. Ezért meg kell erősítenünk a döntésünket, és ezeket az új területeket is átadnunk neki, hogy újra az életünk Ura legyen. Úgy látom, sok minden múlik azon is, hogy valaki mennyire gyakorolja a hitét, mennyire van élő istenkapcsolata, körülveszi-e egy segítő közeg, egy közösség, olyan emberek, akikkel együtt tartanak Isten felé. Számos oka lehet annak, ha valaki nem folytatja a megkezdett utat.
Új elnökként a Karizmatikus Megújulásban
– Tavaly szeptemberben váltotta az elnöki poszton Kunszabó Zoltán diakónust. Az elmúlt bő fél évben milyen változások indultak el a Karizmatikus Megújuláson belül ennek hatására?
– Kunszabó Zoltán hat évig volt elnök. A második négyéves ciklusának a felénél vettem át tőle a munkát, úgy, hogy már volt egy megfogalmazott vízió. A Megújulásnak arra van szüksége, hogy megerősítsük a karizmatikus identitásunkat, kapcsolatunkat a Szentlélekkel. Újra fel kell fedeznünk a Szentlélek ajándékait, hogy ezek átformáljanak minket, a közösségeinket, megújítsák az Egyházunkat és egész nemzetünket. Ezt az utat kell folytatnunk. Áttekintettük, mi az, amiben már sikerült előbbre lépnünk, és milyen területeken kell még fejlődnünk.
– Véleménye szerint miben lehetne még erősödni?
– Például abban, hogy a közösségek jobban meg tudják osztani egymással a kincseiket. A jó szándék megvan, de gyakran előfordul, hogy ami az egyik közösségben már adott, máshol éppen az hiányzik. Fontos volna elősegíteni, hogy a közösségek egymásra találjanak. Van, ahol sok embert sikerül megszólítani az evangéliummal, más közösségnek pedig az az erőssége, hogy tudja, miként lehet egy megtért embert továbbkísérni a tanítványsága útján. Az egyházmegyében sokan szeretnék megújítani a plébániáikat is. Ajándékainkkal, tapasztalatainkkal, lendületünkkel a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülve is számos ponton tudunk bekapcsolódni ezekbe a munkákba.
– Milyen eredményekről tudna beszámolni? Mi az, amit sikerült elérniük?
– A közelmúltban voltak jó és hasznos kurzusaink a Szentlélek ajándékainak felfedezéséről, a közbenjáró imaszolgálatról, a közösségvezetésről. A közösségek is közelebb kerültek egymáshoz. A Szentlélek az egész Egyházat szeretné szentlelkessé tenni, és megújítani a bérmálkozás kegyelmeit, hogy mindenki személyes pünkösdöt élhessen meg. A Karizmatikus Megújulás már nem egy mozgalom neve lesz, hanem az Egyház megújulásáé. Nekünk az a szerepünk, hogy segítsünk azoknak, akik kifejezetten keresik, mi is az a Szentlélek-keresztség, a személyes pünkösd, melyek a bérmálkozás kegyelmei. Az Egyházban a Szentlélek ma is szabadít és gyógyít. Fontos, hogy a közösségben megosszuk egymással, mit cselekedett az életünkben Isten. De az is lényeges, hogy a közösségben cselekedhessen Isten olyan dolgokat, amelyeknek a tapasztalatait máshol, másokkal is meg akarjuk osztani.
Nemzetközi oldal
– Örültem, hogy az imént szóba hozta az Egyház megújítását. Ezen a vonalon nemzetközi vizekre eveznék. 2019 pünkösd vigíliáján alakult meg hivatalos szervezetként a Katolikus Karizmatikus Megújulás Nemzetközi Szolgálata (CHARIS).
– Már a II. vatikáni zsinat is megfogalmazta, hogy a Szentlelket és a Szentlélek ajándékait Isten az Egyháznak akarja adni, mert szükségünk van rájuk. A Karizmatikus Megújulást már akkor sem mozgalomként definiálták, hanem kegyelmi áramlatnak nevezték. Sok megújulás volt az egyháztörténelemben, ezt most Karizmatikus Megújulásnak hívják, mert jellemzője, hogy előtérbe kerülnek a Szentlélek ajándékai, amelyek gyakran a legegyszerűbb hívőkön keresztül működnek, nem csak rendkívüli életet élő emberek által és kivételes esetekben. Ferenc pápa azt kérte, hogy közösség legyen a Karizmatikus Megújulás, és ne úgy tekintsünk rá, mint amit mi, hívők magunk hozunk létre. 2019-ben a megfelelő római dikasztérium alapította meg a CHARIST, és ennek az az üzenete, hogy nem a magunké vagyunk, hanem az Egyházé, az egész Egyház a Megújulás részesévé válhat.
– Említette a Szentlélek-keresztséget. Ferenc pápa 2014. június 1-jén a Római Olimpiai Stadionban tartott nemzetközi karizmatikus találkozón arra kérte a Megújulást, hogy terjessze el a Szentlélek-keresztséget az Egyházban. Mit jelenthet a Szentatyának ez a kérése, vágya, víziója?
– Mi, karizmatikusok abban hiszünk, hogy az Egyházat és benne mindent okkal hozott létre a Szentlélek, és minden akkor nyeri el az értelmét, akkor telik meg élettel és kerül a helyére, ha a Szentlélek által működik. Az Egyház a Szentlélek természetes működési közege.
A Szentlélek-keresztség egyéni szinten azt a változást jelenti, amire mindenki vágyik, és aminek a jelét fel is vették a bérmálkozásban. Egyházi dokumentumok is születtek ebben a témában, például a Hittani Kongregáció Iuvenescit Ecclesia kezdetű levelea Katolikus Egyház püspökeihez az Egyház életét és küldetését szolgáló hierarchikus és karizmatikus ajándékok kapcsolatáról. A CHARIS európai vezetősége, amely szeptemberben fog megalakulni Esztergomban, fontos feladatot tölt majd be ebben is. Áprilisban már volt egy online előtalálkozó, ahol elkezdtük megbeszélni, melyek az égetően sürgős problémák. Vannak olyan európai országok, ahol nehéz a magvetés, kemény a talaj. Jó hír, hogy máshol a helyi egyházzal szoros és gyümölcsöző az együttműködés a legkülönfélébb területeken. Az a cél, hogy megújítsuk a nemzetünket, a világot, Európát, ám helyenként más és más nehézségek, kihívások merülnek fel.
Személyes vízió a Karizmatikus megújulás elnökétől
– A Megújulás víziójáról beszéltünk már. Önnek személyesen mi a víziója?
– Nagyon sok nálam fiatalabb vesz részt a Megújulás ifjúsági programjain, ifjúsági életében. Van a Megújulásnak egy nálam idősebb népes generációja is, amely gazdag hitben és karizmákban. Nekem viszont kevés kortársam karizmatikus, én a két nemzedék között születtem. Lehetőségem és talán feladatom is, hogy vállaljam a híd szerepét. Ezért a feladatomhoz az is hozzátartozik, hogy megteremtsem a két nemzedék között a kapcsolatot, az átjárást, a kommunikációt. Megvan a létjogosultsága annak, hogy legyen külön ifjúsági élet. Sokkal gyümölcsözőbb, ha fiatalok szolgálnak fiatalokat. Hosszabb távon azonban, ha nincs meg a kapcsolat a középgenerációval, elveszíthetjük a tapasztalatok átadásának lehetőségét. Ezért jó lenne, ha időnként látnánk, milyen a hite, a gyakorlata, a látásmódja más generációknak. Ebből tanulhatunk. Mi is kerülhetünk olyan közegbe, ahol kereszténynek lenni nem „menő”. Hogyan kell egy ilyen világban megmaradni, kiállni a meggyőződésünk, az igazság mellett, és továbbadni a hitet? Ezt is érdemes megtanulnunk tőlük.
A Magyar Kurir cikke alapján készült kivonat.
Fotó: Árki Kristóf
