Gyöngyi története igazi mélységeket mutat meg: csalódást, kételyeket, elbizonytalanodást, várakozást… És mégis, vannak benne magasságok is: változás, épülés, bizalom, kitartás.
Példamutató és nagyon szép tanúságtétel következik gyermek elvesztése kapcsán.
Lassan 10 éve élek párkapcsolatban és majdnem 7 éve házasságban. Kislányként meg fiatalként is úgy gondoltam, hogy ha az ember megtalálja az ideális társat, akkor boldogan élnek míg meg nem halnak, születnek sorban a gyerekek, béke és boldogság van otthon. Nagyon hamar rájöttem, hogy ez nem így működik…
Kiderült, hogy a férjem már egyáltalán nem az a férfi, akihez hozzámentem és én sem vagyok már az, aki 7 éve voltam menyasszonyként. Folyamatosan változunk külön-külön és együtt is.
Négy várandósággal 5 gyermeket veszítettünk el közel 3 év alatt, és azóta sem született gyermekünk. Mindegyik vetélés alapjaiban rázta meg a személyiségünket, a házasságunkat és a hitünket is. Minden alkalommal darabjaimra estem szét és újra össze kellett raknom magamat, negyedszer is felállni és menni tovább. És hogy ez hogy sikerült?
Minden vetélésemkor valami más téma került elő. Eleinte a felnőtté válásomban segítettek talán. Maximálisan támaszkodtam a férjemre, örültem, hogy mi megvagyunk egymásnak, ha a gyermekünk meg is halt éppen.
A második gyermek elvesztése (17 hetes magzat) után munkahelyet váltottam, illetve megvettük a házunkat, amit nagyon szeretünk, és nagy álmunk volt. Ez adott egy löketet a váltáshoz, változáshoz.
Az utolsó vetélés igaz, “csak” 8 hetes volt, de 10 hetesen derült ki, hogy nem élnek (ikrek voltak). Ismét műtét… nagyon megviselt. Itt kérdőjeleződött meg a hitem, két napig úgy gondoltam, hogy nem tehet ilyet velünk Isten, aki Jó.
Aztán rájöttem, hogy a hitem nélkül csak lógok a levegőben, szükségem van az Úrra, még ha most nehéz is. Vitatkoztam vele, elmondtam, hogy mennyire csalódott vagyok.
Nagyon kemény kérdések, kételyek fogalmazódtak meg bennünk, megkérdőjeleződött a házasságunk is. Lehet, hogy nem jól mentem férjhez… Vajon tényleg nekünk kellett-e összeházasodni, mi van, ha mástól már lenne gyerekünk külön-külön. Egyáltalán: hogy tehet ilyet velünk az Isten, aki Jó…? Hogy lehet, hogy nem lehetek édesanya, amikor kicsi koromtól fogva ez a vágyam? Talán mégse ez az utam?
Valószínűleg ezektől a kételyektől helyeződik új alapokra mind a hitem mind a házasságunk.
Kiút keresése
Gyurival együtt voltunk vetélős lelkigyakorlaton is. Nagyon jó volt, hogy 1 hétvégét csak ezekre a sebeinkre szánhattunk, jó volt együtt megélni, Jézus elé vinni a fájdalmunkat. Sorstársakkal találkoztunk, nagyon mély kapcsolatok, barátságok szövődtek, amik azóta is tartanak. Sokat jelentünk egymásnak, imádkozunk együtt, egymásért.
Eljutottam Medjugorjéba is, óriási élmény volt a Szűzanya közelében lenni. Hárman voltunk ott gyermektelen asszonyok, és határozottan éreztük és érezzük azóta is, hogy a Szűzanya velünk van, odafigyel ránk, sorsunk alakulására.
Mivel nem jött a gyermekáldás, volt időnk befejezni a kéktúrát a férjemmel, nagyon tanulságos és hasznos volt. Felért egy párterápiával. 7 évig tartott, 98%-ban kettesben túráztuk végig.
Megoldás a gyermek elvesztése ellen?
Hallottunk a NaPro technológiáról is. Eleinte igencsak szkeptikus voltam ezzel kapcsolatban. Egy újabb módszer, amit az egyház támogat, biztos nem árt, de hogy nem használ, az is tuti! Aztán meg kellett győződjek az ellenkezőjéről.
Igenis tudományosan alátámasztott, nagyon korszerű, mindenekelőtt az élet és a nő védelme mellett áll, maximálisan individuális terápia.
Két hónapja tanuljuk a táblázatvezetést, hamarosan orvoshoz is eljutunk. Már annyi helyről hallottam, hogy muszáj volt megnéznem közelebbről a témát, és Isten áldásának tartom ezt a módszert, ezt a hozzáállást. Eddig csak tapogatózást tapasztaltam az orvosoktól, hogy ezt is meg lehet próbálni, meg azt is, meg ilyenkor ezt szoktuk adni… Itt a NaPro-ban pedig személyesen engem néz az orvos, az én ciklusomból indul ki.
Következtetés
Ha gyermek elvesztése nem történik meg velünk, most nem azok lennénk, akik vagyunk, nem tartanánk itt, ahol most vagyunk. Jobb lett az életünk a gyermekeink által. A férjem, aki viccesen hithű ateistának vallotta magát, amikor megismerkedtünk, legutóbb egy kérdőívben kereszténynek titulálta magát, és minden este együtt imádkozunk. Sokkal szorosabb köztünk a kötelék, mint korábban, nagyobb a béke és az egyetértés otthonunkban. Alapvetően harmonikusabbak vagyunk. Én is egészen más lettem, több az alázat bennem, sokkal szabadabbnak és boldogabbnak érzem magam, mint korábban. Jóval többet imádkozom, talán már nemcsak vasárnap 10-11-ig vagyok keresztény.
Biztos, hogy így vezet el az Úr arra az útra, amit nekünk kijelölt, de azért néha azt gondolom, talán kisebb tragédiákkal is sikerült volna. Vagy nem. Nem tudom.
De legalább már nem sírok, amikor erről beszélek!
Lelkigyakorlatot szervezünk olyan párok, nők részére, akik vetélés, abortusz, vagy halva születés miatt veszítették el gyermeküket.
Készült a 777 blog cikkje alapján.
