Előzmények, beszélgetés
Amikor az Úr előtt imában összegeztem egy-két tapasztalatot, amellyel szembesültem az elmúlt héten, akkor ezt a mondatot kaptam: „Hitelesnek lenni”. Ez az, ami minden szavunkat, elgondolásunkat megpecsételi. Hogy mire kaptam ezt a felismerést az Istentől, azt a következőkben részletezem.
Szombat este egy munkatársammal úgy döntöttünk, hogy beülünk egy viszonylag nyugodt légkörű helyre beszélgetni. Volt is miről, hiszen kissé különbözik a világnézetünk, amely egyszerre áldás és átok. Átok azért, mert az előítélet és a kétség ott lebeg a kommunikáció csatornájában; áldás azért, mivel előre nem tudjuk, hogy mi is sül ki az egészből.
Ő tudta, hogy a papságra készülök, én pedig azt, hogy ő nem, innentől kezdve jöttek a kérdések, hogy „Miért akarsz pap lenni? Cölibátus? Egyház? Hitelesnek lenni?” stb. Őszintén beszéltem neki arról, hogy milyen utat jártam be a hivatásom jelenlegi alakulásáig, elmondtam neki azt is, hogy a cölibátus vállalása az az egész élet felajánlása Istennek. Szóba került az Egyház jelenlegi helyzete és értelemszerűen a kritikák az intézménnyel szemben. Itt kezdődött a téma igazi kibontása azzal, hogy azt mondtam; az Egyház tagjai bűnös emberek, de szent, mivel Jézus – aki megalapította az Egyházat – maga a szentség. Ebből pedig, jött az a közös megállapítás, hogy Egyházunknak nyitottnak kell lennie. Voltaképp elég nyitott, csak mi teszünk magunk elé védőfalat.
A téma mélyítése, hitelesnek lenni
A téma aztán a filozófia, különösen is az egzisztencializmus irányzata felé terelődött: szót ejtettünk Arthur Schopenhauer-ről és a kezdet, valamint a vég kérdéséről is. Itt jöttem rá az este nagy tanulságára, hogy mindenkinek megvan a saját útja az élet értelmének kérdésére adott válasz keresésében. Ennek a munkatársamnak a bölcselet és a bölcselettudományok nyitják meg az utat Isten kérdéséig. Végső soron morális, erkölcstani témákat is felvetettünk, melynek eredményeképp elmondhattuk, hogy az ember tetteinek és szavainknak szinkronban kell lennie, vagyis hitelesnek kell lennie.
Hogy miként lehetünk hitelesek? Úgy, hogy nem veszünk fel álarcot. Nekünk, keresztényeknek igenis az evangelizáció útján kell, hogy járjunk; nyitott szemmel és szívvel. Meghallgatni és kulturált módon választ adni a kérdésekre, nem pedig támadó módon visszaharapni. Hitelességünk az emberségünk gyökere. A radix latin szó gyökeret jelent, tehát gyökeresen kell változnunk Isten felé; hiszen az Ő útja az egyenesség: az igen legyen igen, a nem pedig nem (Mt 5,39).
A beszélgetés után valami többel tudtunk haza menni. Számomra ajándék volt, hogy egy ilyen „darázsfészek” témájú beszélgetés során önmagamra, önmagam gyengeségeire és hibáira felismerést szerezhettem. Ezért bátorítok minden keresztény testvéremet, hogy merjen kimenni az emberek közé, merjen beszélgetni olyanokkal, akik esetleg teljesen más világnézettel bírnak. Az evangélium ereje képes inkultúrálódni. Gyakran felismerhetővé válik Karl Rahner tanítása az anonim kereszténységről.
Bízom abban, hogy ennek a barátomnak az életében sikerült valamennyit felmutatnom hitünkből, az evangéliumból és természetesen az Istenből származó életből! Merj hitelesnek lenni! Ha Isten ezt velem megtette, hiszem, hogy mások életében is megteszi.
P.D.
