Megkezdődött a Ne félj nem ítéllek el lelkigyakorlat, ahol a magzatvesztés fájdalmait dolgozzuk fel.
A Ne félj, nem ítéllek el lelkigyakorlat mindenkinek szól, aki bármilyen módon elvesztette magzatát. Legyen az ok spontán vetélés, abortusz, halvaszületés vagy akár „lombikbaba” halála, nagyon hasonló gyászfolyamat játszódik le az érintettekben. A lelkigyakorlaton való részvételnek nem feltétele a rendszeres vallásgyakorlás, de mindenképp előnyt jelent az erre való nyitottság.
Az ilyen veszteséget az idő (vagy akár egy később született gyermek) önmagában nem gyógyítja meg. A régen lezárt, elfeledni kívánt sebek úgy gyógyulhatnak, ha először is felnyitjuk, majd kitisztítjuk őket. Ez egy nagyon fájdalmas folyamat, de ez a gyógyulás alapja. Önmagától nem múlik el a gyász, a fájdalom; akár évtizedekig is rányomhatja a bélyegét egész családok életére. Az Úr gyógyító ereje azonban végtelen, bármilyen reménytelennek tűnő helyzetben képes csodát tenni!
Akár spontán vetélés, akár halvaszületés, akár abortusz az érintettség oka, de az utóbbi időben már a lombikbabák elvesztése miatt is megkeresnek bennünket a lelkigyakorlatok kapcsán. Az önvád és a félelem – hogy kitudódik – sok esetben mégis visszatartja az érdeklődőket a tényleges részvételtől. Öröm, hogy idén is – bár tényleg szűk létszámmal – meg tudjuk tartani a lelkigyakorlatot.
Akik végül igent mondtak, és részt vettek egy ilyen hétvégén, mind segíteni próbálnak a következő alkalomra vendégeket hívni. Megtapasztalták személyesen Isten jelenlétét, gyógyító szeretetét és ezt meg szeretnék osztani másokkal is.
Az ima sokat segít azoknak, akik még nem döntöttek, de azokon is kifejti hatását, akik végül igent mondtak. Ezért kérjük, hogy hordozzátok imában ezt a lelkigyakorlatot, imádkozzatok a résztvevőkért, a tanúságtevőkért és a szervezőkért! A magunk erejéből mindez nem megy. Kérlek, ha teheted, vasárnapig minden nap mondj egy fohászt értünk! Hiszünk az imádság erejében, és abban is, hogy Isten viszi végbe a gyógyulást, mi csak eszközei lehetünk.
