A Fazenda da Esperança története 1983-ban kezdődött Brazíliában, a Sao Paolo városától 160 kilométerre fekvő Guarantinguetá településen. A ferences Hans Stapel atya, valamint a Fokolare mozgalomhoz tartozó Nelson Giovanelli Rosendo dos Santos életté kívánta váltani Szent Pál szavait: „A gyöngék közt gyönge lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket.” (1 Kor 9,22).
A „Reménység Táborai”, a ferences lelkiségből és a Fokolare Mozgalom spiritualitásából merítő rehabilitációs központok az elegendő motivációval rendelkező betegeket segítik életük újrakezdésében. A függésben élők egy évet tölthetnek ingyenesen, egy közösségben, ahol személyes kísérést kapnak. A Biblia tanítására is támaszkodva ismételten elsajátítják a közösségi élet kívánalmait, valamint a felelősségvállalást. Miután befejeződik a terminus, mindenki lehetőséget kap a felépülés útján járókat támogató „Éld a reményt!” valamely helyi csoportjába járni. Manapság négy kontinensen több tucatnyi Fazenda da Esperança működik. Nagyon fontos, részben utcai evangelizációs munkát végeznek. Egy brazil püspök szerint ezek a közösségek „az új evangelizáció szentélyei”.
A Fazenda da Esperança kaposvári egyházmegyei házának vezetője Fejér Domonkos, aki az alábbi videóban mesél hivatásáról és a közösségről:
Szeretettel jelennek meg templomainkban tanúságot tenni, süteményeket és egyéb általuk készített termékeket adva adományok fejében.
Ma már vannak házak az AIDS-esek számára, utcagyerekeknek, öregeknek, betegeknek is. Mára a pápa is elismerte a közösséget, melynek karizmája három elemből áll: spiritualitás, közösségi élet, munka. Ez a három összefügg, tehát olyan nincs, hogy valaki jó a spiritualitás terén, de ezt nem lehet látni a munkavégzésében vagy a közösségi életben. Amikor valaki jó kapcsolatban van Istennel, azt a tettei mutatják meg. A spirituális tehát nemcsak abból áll, hogy egyedül imádkozol, hanem az is idetartozik, amikor konkrétan szeretsz valakit…
Forrás: Kaposvári Egyházmegye
Videó: Szerafin Zoltán
